A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
A fasiszta Németország 1941. június 22-én, vasárnap hitszegő módon, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. 1939 őszétől, amikor kitört a második világháború, a hitleri Wehrmacht győzelmet győzelemre aratva csaknem egész Európát leigázta. A német hadvezetés a Szovjetunió elleni hadjáratban szintén a „blitzkrieg”, a villámháború elvét alkalmazva arra számított, hogy az „agyagra épített bolsevik hatalom" a náci hadsereg csapásai alatt legkésőbb három hónapon belül összeomlik. Igaz, a háború öt hónapja alatt a hitleri hadsereg, emberben és haditechnikában elszenvedett óriási veszteségek árán, mélyen benyomult a Szovjetunió területére. De a szovjet nép erkölcsi győzelme mellett a katonai győzelem is körvonalazódni kezdett. Volokalamszk térségében, ahol a Rokosszovszkij tábornok vezette szovjet 16. hadsereg katonái hősi harcok árán visszavonulásra kényszerítették a Moszkva előtt álló náci hadakat. E harcokban különösen kitüntette magát Panfilov tábornok csapatainak 28 katonája. Panfilov tábornok később maga is hősi halált halt. A Panfilov-fiúk hőstetteivel a Szovjetunióban, a harcok színhelyén járva ismerkedtem meg. Ezekről szeretnék most beszámolni. Nem messze Volokalamszktól a Moszkva felé vezető főútvonalon van egy falu, Duboszekovo; nevét mindenütt ismerik a szovjetek hatalmas országában. 1941 novemberében a német fasiszták rohamot rohamra indítottak, hogy még a tél beállta előtt Moszkvában üljenek, „lakomát" a győzelem tiszteletére, és ezért minden ember- és haditartalékukat harcba vetették. A Vörös Hadsereg katonái minden talpalatnyi földet védtek, utolsó leheletükig. Mint ahogy e harcok résztvevői emlékeznek, az egymás közötti arány a harcok folyamán a következőképpen alakult: egy öt ellen, egy tíz ellen, egy tizenöt ellen az ellenség javára. A szovjet harcosok azonban bátran szembeszálltak a túlerővel, a halállal. Duboszekovo térségében 28 Panfilov-hős az ellenség 50 tankjának és gyalogságának meg nem szűnő támadásait verte vissza. 1941. november 16-án az ellenség erős légitámadást indított Duboszekovo környékén. Ezt követően a harc a géppisztolyosok 1ő támadásával folytatódott. A szovjet katonák az ellenséget teljes lőközelbe engedték, majd kézigránátokkal és géppuskatűzzel fogadták őket. A nácik visszavonultak, rendezték soraikat, majd 20 harckocsi támogatásával újabb támadásba lendültek. Ádáz küzdelem kezdődött. A szovjet védők tankelhárító fegyverekkel, gránátokkal és égő benzines palackokkal a több mint három órán át tartó küzdelemben 14 ellenséges harckocsit semmisítettek meg, a többi meghátrált. Nagyok voltak a veszteségek a szovjet katonák körében is. Estefelé újra feldübörögtek a motorok, további 30 ellenséges páncélos indult támadásba. A szovjet harcosok helyzete kritikussá vált. „30 tank jön ellenünk, barátaim - szólt Vaszilij Krocskov politikai tiszt. Bizonyára mindnyájan meghalunk, nagy az orosz haza, de hátrálni nincs hová, hátunk mögött Moszkva!" A Pamfilov-fiúk harcba szálltak újra, bár lőszerük fogyóban volt. Klocskov kibiztosította a gránátköteget s a nehéz páncélos felé rohant, amely éppen az egyik bajtársát taposta el. Több sebből vérzett már, de csak rohant s az utolsó gránátköteggel a fasiszta tank alá dobta magát, megsemmisítve azt. A német harckocsik s velük együtt a gyalogság is meghátrálni kényszerült. Majdnem egész nap folyt az egyenlőtlen küzdelem. 18 ellenséges tankot A Nyelidovoban felállított Panfilov-hősök emlékszobránál semmisítettek meg. A 28 hős közül 23 veszetette életét, s a többi is súlyosan megsebesült. A 28 harcos hőstette, küzdelme néhány órára tehermentesítette a Moszkva elleni nagy fasiszta nyomást, s a szovjet hadvezetőség megtette a szükséges intézkedéseket az ellenség feltartóztatására. Hőstettük s a Panfilovfiúk jelszava az egész országot mozgósította a még nagyobb ellenállásra és az ellenség kiűzésére. A Moszkva környéki harcok szertefoszlatták a hitleristák legyőzhetetlenségéről szóló legendát, s a Vörös Hadsereg a második világháború folyamán az első nagy csapást mérte rájuk, helyenként 120-200 km távolságra vetve vissza Moszkvától. A katonai győzelem mellett óriási erkölcsi győzelem is született, amely bizalmat adott nemcsak a szovjet népnek, hanem az egész világ haladó emberiségének a fasizmus elleni küzdelemben. A Panfilov-alakulat tagjait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1942. július 1-i határozatával példátlan harci tettükért Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A Nyelidovo falu melletti hőstettük tiszteletére emlékművet állítottak és 1961. december 20-án, Volokalamszk felszabadításának 20. évfordulóján, Nyelidovoban megnyitották a Panfilov-hősök múzeumát. 1975. május 9-én, a Nagy Honvédő Háború e nagy hőstettének színhelyén, nem messze a lövészárkoktól ünnepélyesen felavatták a 28 Panfilov-hős tiszteletére emelt 20 méter magas emlékművet: a szoborcsoport géppisztolyos, gránátköteges katonái nyugat felé fordulva vigyázó szemekkel őrzik - szimbolikusan — a szovjet haza oly sok vérrel áztatott földjét. Az évforduló napján minden évben sok-sok ezren jönnek itt össze, hogy megemlékezzenek apáik és nagyapáik - a nagy szovjet haza öt nemzetisége itt hősi halált halt fiainak hőstetteiről. Itt veszik át a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe felvett fiatalok Komszomol-igazolványukat és tesznek fogadalmat, hogy hűen fogják ápolni a nagy áldozatok árán kivívott szabadságukat, és ha kell ezt nagyapáik példáján, meg is védik. Ottlétünkkor egy más helyen harcoló panfilovista kezéből vették át a Komszomol-igazolványt. Megható látvány volt. A mai szovjet fiatalok a békés építőmunka területén visznek végbe hőstetteket vagy az iskolapadban szorgalmas tanulással készülnek az életre, hogy majd gyarapítsák, gazdagítsák szüleik, nagyszüleik példája nyomán a kommunista társadalom javait, a még jobb, biztosabb jövőt. Ugyanakkor éberen vigyáznak nemcsak a szovjet haza és a szocialista országok, de az egész világ békéjére, biztonságára az imperialista és reakciós erők minden mesterkedésével szemben. TABI LÁSZLÓ A 28 Panfilov-hős harcainak színhelyén felállított emlékmű A Volokalamszkot felszabadító 16. hadsereg harcosainak tiszteletére emelt emlékmű .