A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
PROMÉTHEUSZ UTÓDAI A tűz — amelyet az ember valószínűleg a pleisztocén korban ismert meg — igen nagy szerepet játszott az emberiség történetében, évezredeken át tisztelet, sőt imádat tárgya volt. Az ősember kezdetben csak a természetben előforduló — általában villámcsapás okozta, s ezért isteni eredetűnek vélt — tüzet tudta használni, azzal gyújtotta meg a saját tüzét. Ezt igen nagy becsben tartotta: a családi vagy a törzsi tűznek sohasem volt szabad kialudni. A fejlődés további fokán aztán maga is megtanult különböző primitív módokon tüzet gyújtani, kezdetben két száraz fa összedörzsölésével, majd kovakő ütötte szikrával. Erre a történelmi fejlődésre utal az az ógörög monda, mely szerint Zeusz egyszer büntetésül elvette az emberektől a tüzet, de Prométheusz ellopta az Olymposzról és visszaadta az emberiségnek. Évezredeken át használta az ember a kovakövet és a taplót tűzgyújtáshoz, s csak a vegyészet fejlődésével született meg az első gyújtó, éspedig 1815-ben a Congreve-féle. Ez kénsavba mártva gyulladt meg, s ennek folytán nem volt éppen biztonságos. A dörzsölés által meggyuladó gyufát Irinyi János találta fel, de találmányát a bécsi Römer szabadalmaztatta és hasznosította, megalapítva Ausztriában az első gyufagyárat. Irinyi találmányának továbbfejlesztett formája a biztonsági gyújtó, vagyis a mai gyufa. Ennek a gyufaszálon elhelyezett feje főként káliumklorátból készül, s a doboz oldalán rögzített, vörös foszforból, antimonszulfidból, üvegporból és kötőanyagból álló érdes felülethez dörzsölve meggyullad. A gyufaszálak gyártásához könnyen hasadó fát, főként nyárfát vagy lucfenyőt használnak, így természetes, hogy gyufagyárakat általában erdős vidékeken létesítenek. A mai Szlovákia területén aránylag korán, 1906-ban alapították az első — s mindmáig egyetlen — gyufagyárat, éspedig Banská Bystricán. A második világháború után államosították, s felvette a Smrečiná nevet. Lényegesen korszerűsítették, automata gépsorokat állítottak üzembe, úgyhogy termelése megsokszorozódott. A gyártási technológia azonban lényegében nem változott. A környéken kitermelt, legjobb minőségű lucfenyő-rönkökből hasítják a gyufaszálakat, majd impregnálás után egyik végét paraffinba, majd káliumklorátból, ragasztó- és hangcsillapító anyagból álló keverékbe mártják. A doboz ma már nem vékony falemezből, hanem papírkartonból készül, és általában különféle reklámszöveg kerül rá, mégpedig nem a gyártó cégé, hanem különböző más vállalatoké. Persze készül azért olyan gyufa is, amelyet hagyományosan falemez-dobozba csomagolnak, s erre a külföldön is jól ismert gyári védjegy kerül. Ilyen gyufát állít elő „Key", vagyis „Kulcs” védjeggyel a csehországi, sušicei gyár. A Banská Bystrica-i Smrečinában a gyufát először tíz dobozonként csomagolják, aztán ezer ilyen csomag kerül egy-egy nagy kartondobozba, így szállítják aztán a nagy kereskedelmi vállalatok elosztóraktáraiba. A Banská Bystrica-i gyufagyár, mint mondottuk, az idén már 73 éves. Harminckét év óta áll a vállalat élén Jan Kuban igazgató. Jól ismeri tehát a vállalatot, annak minden sikerét, gondját, baját, múltját, jelenét. Valamikor annyi ember jelentkezett felvételre, hogy nem is lehetett valamennyit alkalmazni. Pedig nem voltak éppen a legjobbak itt a munkafeltételek, sem a bérek. Elavult gépeken dolgoztak, és igen sok volt még a kétkezi munka. Egyes csarnokokat nem lehetett fűteni, nyitottak, huzatosak voltak. Az akkori gyártási technológia mellett ezen nem lehetett segíteni, mert nagy volt a porképződés. Csak a februári események után kezdtek hozzá itt is az üzem korszerűsítéséhez. Új, nagy teljesítményű gépeket állítottak üzembe, új gyárcsarnokok épültek, hozzá mosdók, zuhanyozók, öltözők. A rekonstrukció még a mai napig sem fejeződött be, úgyhogy nem könnyű teljesíteni a lényegesen megemelt termelési terveket. A vállalat azonkívül munkaerő-problémákkal is küzd, aránylag nagy a munkaerővándorlás, téma szakmunkásokhoz sem jutni. Ma pedig ha valaki már betanul valamelyik gép mellett, mindjárt elkezd spekulálni, hol lehetne könnyebben és főként többet keresni — mondja Kuban igazgató. — Nagy gondot okoz az emberek megtartása, helyhez kötése, különösen a szakmunkásoké. Megpróbálunk a szocialista brigádok segítségével törzsgárdát kialakítani. Ez annál inkább is fontos, mert ha gyakran változnak az emberek, a csak betanított munkások a gépeknél, akkor gyakori a gépek meghibásodása, ami kedvezőtlen kihatással van a termelésre, a tervteljesítésre. Az év elején a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt bevezetett energiakorlátozási intézkedések miatt természetesen nálunk is lemaradás mutatkozott, ezt az év végéig okvetlenül meg akarjuk szüntetni, éspedig úgy, hogy ha kell, szabad szombatokon is dolgozunk. Elsősorban erre irányul a szocialista versenymozgalom. — Említette a gépek meghibásodását, az üzemzavarokat. El tudják ezeket „házilag" hárítani? — El. Jól működő karbantartó műhelyünk van. Lakatosaink, mechanikusaink igyekeznek gyorsan kijavítani a gépeket, sőt a nem kapható vagy csak nehezen, hosszú várakozással beszerezhető alkatrészeket is maguk gyártják le. Hallottunk már nem egy panaszt a Smrečina-gyufa minőségével kapcsolatban. Előfordul, hogy nem minéfelt gyufaszál gyullad meg, lemorzsolódik a feje, vagy már meggyulladva lepattan, kisebb-nagyobb lyukat égetve főként a dohányosok ingén, ruháján, de a műszálas bútorhuzatokon is . . . — Hát igen, sajnos az ilyesmi olykor, bár nem nagyon gyakran előfordul. Tudunk ezekről a panaszokról. Ennek több oka van. Van, amikor késedelmesen kapjuk az alapanyagot, a fát, s akkor hajrázni kell, vagy a gyújtókeverék minőségével van baj, említettem már a gépek meghibásodását, az aránylag nagy mértékű munkaerőelvándorlást, a szakmunkáshiányt ésatöbbi. Mindezeknek a következménye, hogy olykor egy-egy sorozatnak nem éppen megfelelő a minősége. Mi azonban mindent megteszünk, hogy ilyesmi, ha csak lehet, ne forduljon elő, hogy kizárólag jó minőségű gyufa hagyja el az üzemet. De hát mindnyájan emberek vagyunk . . . Meg kell mondani, hogy valóban, ha van is panasz olykor a gyufára, azért ez elég ritka jelenség. S ha meggondoljuk, hogy a Banská Bystrica-i üzem 900 ezer doboz gyufát gyárt naponta, akkor az a pár szál rosszul sikerült gyufa igazán csekélység, a produkciónak talán egymilliomodát sem teszi ki. Persze ettől az érintett még ugyanúgy bosszankodik . . . Ennek ellenére igazán meg lehetünk elégedve a Banská Bystrica-i gyufa minőségével. Szerző felvételei Csomagolás előtti ellenőrzés — A múltban nem volt probReklámképek és szövegek kerülnek a gyufásdobozokra ■';j ; í.ijf í.íjíij j'lj i : * Hí! i í I i !-l l I • ■ í ; 1 ' ' l I 1 i ! Készülnek a gyufásdobozok Ez nem fecskefészek, hanem gyufaszálak tömege Szöveg és képek: PAVEL HASKO 4