A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

PROMÉTHEUSZ UTÓDAI A tűz — amelyet az ember va­lószínűleg a pleisztocén korban ismert meg — igen nagy sze­repet játszott az emberiség tör­ténetében, évezredeken át tisz­telet, sőt imádat tárgya volt. Az ősember kezdetben csak a ter­mészetben előforduló — általá­ban villámcsapás okozta, s ezért isteni eredetűnek vélt — tüzet tudta használni, azzal gyújtotta meg a saját tüzét. Ezt igen nagy becsben tartotta: a családi vagy a törzsi tűznek so­hasem volt szabad kialudni. A fejlődés további fokán aztán maga is megtanult különböző primitív módokon tüzet gyújta­ni, kezdetben két száraz fa ös­­szedörzsölésével, majd kovakő ütötte szikrával. Erre a történel­mi fejlődésre utal az az ógörög monda, mely szerint Zeusz egy­szer büntetésül elvette az em­berektől a tüzet, de Prométhe­usz ellopta az Olymposzról és visszaadta az emberiségnek. Évezredeken át használta az ember a kovakövet és a tap­lót tűzgyújtáshoz, s csak a ve­gyészet fejlődésével született meg az első gyújtó, éspedig 1815-ben a Congreve-féle. Ez kénsavba mártva gyulladt meg, s ennek folytán nem volt éppen biztonságos. A dörzsölés által meggyuladó gyufát Irinyi János találta fel, de találmányát a bécsi Römer szabadalmaztatta és hasznosította, megalapítva Ausztriában az első gyufagyárat. Irinyi találmányának továbbfej­lesztett formája a biztonsági gyújtó, vagyis a mai gyufa. En­nek a gyufaszálon elhelyezett feje főként káliumklorátból ké­szül, s a doboz oldalán rögzített, vörös foszforból, antimonszulfid­­ból, üvegporból és kötőanyag­ból álló érdes felülethez dörzsöl­ve meggyullad. A gyufaszálak gyártásához könnyen hasadó fát, főként nyárfát vagy lucfenyőt használ­nak, így természetes, hogy gyu­fagyárakat általában erdős vi­dékeken létesítenek. A mai Szlovákia területén aránylag korán, 1906-ban ala­pították az első — s mindmáig egyetlen — gyufagyárat, éspe­dig Banská Bystricán. A máso­dik világháború után államosí­tották, s felvette a Smrečiná ne­vet. Lényegesen korszerűsítették, automata gépsorokat állítottak üzembe, úgyhogy termelése meg­sokszorozódott. A gyártási technológia azon­ban lényegében nem változott. A környéken kitermelt, legjobb minőségű lucfenyő-rönkökből hasítják a gyufaszálakat, majd impregnálás után egyik végét paraffinba, majd káliumklorát­ból, ragasztó- és hangcsillapító anyagból álló keverékbe márt­ják. A doboz ma már nem vékony falemezből, hanem papírkarton­ból készül, és általában külön­féle reklámszöveg kerül rá, még­pedig nem a gyártó cégé, ha­nem különböző más vállalatoké. Persze készül azért olyan gyufa is, amelyet hagyományosan fa­lemez-dobozba csomagolnak, s erre a külföldön is jól ismert gyári védjegy kerül. Ilyen gyufát állít elő „Key", vagyis „Kulcs” védjeggyel a csehországi, suši­­cei gyár. A Banská Bystrica-i Smrečiná­­ban a gyufát először tíz dobo­zonként csomagolják, aztán ezer ilyen csomag kerül egy-egy nagy kartondobozba, így szállít­ják aztán a nagy kereskedelmi vállalatok elosztóraktáraiba. A Banská Bystrica-i gyufa­gyár, mint mondottuk, az idén már 73­ éves. Harminckét év óta áll a vállalat élén Jan Kuban igazgató. Jól ismeri tehát a vál­lalatot, annak minden sikerét, gondját, baját, múltját, jelenét. Valamikor annyi ember jelentke­zett felvételre, hogy nem is le­hetett valamennyit alkalmazni. Pedig nem voltak éppen a leg­jobbak itt a munkafeltételek, sem a bérek. Elavult gépeken dolgoztak, és igen sok volt még a kétkezi munka. Egyes csar­nokokat nem lehetett fűteni, nyitottak, huzatosak voltak. Az akkori gyártási technológia mel­lett ezen nem lehetett segíteni, mert nagy volt a porképződés. Csak a februári események után kezdtek hozzá itt is az üzem korszerűsítéséhez. Új, nagy teljesítményű gépeket állítottak üzembe, új gyárcsarnokok épül­tek, hozzá mosdók, zuhanyozók, öltözők. A rekonstrukció még a mai napig sem fejeződött be, úgyhogy nem könnyű teljesíte­ni a lényegesen megemelt ter­melési terveket. A vállalat azon­kívül munkaerő-problémákkal is küzd, aránylag nagy a munka­­erővándorlás, téma szakmunkásokhoz sem jut­ni. Ma pedig ha valaki már be­tanul valamelyik gép mellett, mindjárt elkezd spekulálni, hol lehetne könnyebben és főként többet keresni — mondja Kuban igazgató. — Nagy gondot okoz az emberek megtartása, helyhez kötése, különösen a szakmun­kásoké. Megpróbálunk a szocia­lista brigádok segítségével törzs­gárdát kialakítani. Ez annál in­kább is fontos, mert ha gyakran változnak az emberek, a csak betanított munkások a gépeknél, akkor gyakori a gépek meghibá­sodása, ami kedvezőtlen kiha­tással van a termelésre, a terv­teljesítésre. Az év elején a ked­vezőtlen időjárási viszonyok miatt bevezetett energiakorlátozási in­tézkedések miatt természetesen nálunk is lemaradás mutatko­zott, ezt az év végéig okvetle­nül meg akarjuk szüntetni, és­pedig úgy, hogy ha kell, szabad szombatokon is dolgozunk. Első­sorban erre irányul a szocialista versenymozgalom. — Említette a gépek meghi­básodását, az üzemzavarokat. El tudják ezeket „házilag" há­rítani? — El. Jól működő karbantar­tó műhelyünk van. Lakatosaink, mechanikusaink igyekeznek gyor­san kijavítani a gépeket, sőt a nem kapható vagy csak ne­hezen, hosszú várakozással be­szerezhető alkatrészeket is ma­guk gyártják le. Hallottunk már nem egy pa­naszt a Smrečina-gyufa minősé­gével kapcsolatban. Előfordul, hogy nem minéfelt gyufaszál gyullad meg, lemorzsolódik a feje, vagy már meggyulladva lepattan, kisebb-nagyobb lyukat égetve főként a dohányosok in­gén, ruháján, de a műszálas bútorhuzatokon is . . . — Hát igen, sajnos az ilyes­mi olykor, bár nem nagyon gyakran előfordul. Tudunk ezek­ről a panaszokról. Ennek több oka van. Van, amikor késedel­mesen kapjuk az alapanyagot, a fát, s akkor hajrázni kell, vagy a gyújtókeverék minőségével van baj, említettem már a gépek meghibásodását, az aránylag nagy mértékű munkaerőelván­dorlást, a szakmunkáshiányt és­­atöbbi. Mindezeknek a következ­ménye, hogy olykor egy-egy so­rozatnak nem éppen megfelelő a minősége. Mi azonban min­dent megteszünk, hogy ilyesmi, ha csak lehet, ne forduljon elő, hogy kizárólag jó minőségű gyu­fa hagyja el az üzemet. De hát mindnyájan emberek vagyunk . . . Meg kell mondani, hogy va­lóban, ha van is panasz olykor a gyufára, azért ez elég ritka jelenség. S ha meggondoljuk, hogy a Banská Bystrica-i üzem 900 ezer doboz gyufát gyárt naponta, akkor az a pár szál rosszul sikerült gyufa igazán cse­kélység, a produkciónak talán egymilliomodát sem teszi ki. Per­sze ettől az érintett még ugyan­úgy bosszankodik . . . Ennek el­lenére igazán meg lehetünk elé­gedve a Banská Bystrica-i gyufa minőségével. Szerző felvételei Csomagolás előtti ellenőrzés — A múltban nem volt prob­Reklámképek és szövegek kerülnek a gyufásdobozokra ■';j ; í.ijf í.íjíij j'lj i : * Hí! i í I i !-l l I • ■ í ; 1 ' ' l I 1 i ! Készülnek a gyufásdobozok Ez nem fecskefészek, hanem gyu­faszálak tömege Szöveg és képek: PAVEL HASKO 4

Next