A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-03 / 27. szám

A Május utolsó hetében, négy teljes 11 napon át tánczene, hangos beat­om muzsika, lüktető rock-futamok, íJ Amanda Lear koncertjén a kényel­mes zsöllyék közötti lépcsőkre szorult fiatalok ütemes tapsa és a sokszínű ref­lektorok föl-föllobbanó fénye verte föl bé­kés nyár eleji álmából a bratislavai Szak­­szervezeti Palota nagytermét. Itt zajlott le, évfolyamainak számát tekintve már tizen­hetedszer, a hazai könnyűzenei élet leg­rangosabbnak vélt rendezvénye, a Bratis­lavai Líra dalfesztivál. Ezt a nemcsak kívülről mutatós, de a közönség sokrétű igényeit kielégítő mű­sorai révén a szlovák főváros kulturális életében is egyre komolyabb szerepet ját­szó épületet napokig csalhatatlan feszti­­váli hangulat uralta. A művészbejáró előtt fiatal autogramgyűjtők népes hada tolon­gott, bent, a nagyteremben kora reggeltől egészen a késő délutáni órákig folytak a próbák; a fesztivál igazgatósága inkább egy élénken nyüzsgő hangyabolyhoz ha­sonlított, mintsem egy nemzetközi ren­dezvény higgadt irányító központjához; a sajtóirodában pedig egymást követték az énekesekkel és a fesztiválra érkezett együttesek vezetőivel rendezett beszélge­t kiváncsi kérdések kereszttűzé­be került Karel Gott, Helena Vondráčková, a nálunk is nagyon népszerű V'Moto-rock együttes, a Málta szigetéről származó Mary Spitery, a nemzetközi diszkó-világ legismertebb lemezlovasainak egyike, Norman Hamilton, a népszerűség ki tudja hányadszori csúcsán járó, immár húszé­ves Olympic-együttes, az Innamorati, a Donna donna mia vagy a Solo női és más ismert számok révén hazánkban is fölkapott énekes, az olasz Toto Cutugno és sokan mások... Aztán egy-másfél órácskára elcsendesedett minden, hogy este nyolc órakor újra fölcsendüljön a dal­l­am most már versenyszerűen és nagy­számú közönség előtt. Külön említést ér­demel, hogy a fesztivál zárónapjának gála­­hangversenyén megjelent dr. Peter Colot­­ka, az SZSZK miniszterelnöke, ezzel is emelve a rendezvény rangját és tekinté­lyét, elvégre épp a Bratislavai Líra érdeme, hogy Szlovákia fővárosát manapság már a világ legismertebb fesztiválvárosai kö­zött tartják számon. A „Líra" jópár éve tagja már a FIDOF-nak, azaz a Könnyűze­nei Fesztiválok Nemzetközi Szövetségé­nek, ami külön megbecsülést és elisme­rést jelent, amint ezt Armando Moreno professzor, a szövetség főtitkára is ki­hangsúlyozta a bratislavai fesztivált ki­tüntető aranyozott FIDOF-szobrocska nyilvános átadásakor. E nemzetközi siker nyitja, legalábbis szerintem, éppen abban rejlik, hogy a Bra­tislavai Líra nem „szakosított" popzenei fesztivál, hanem a modern tánc- és köny­­nyűzene különböző irányzatainak széles skáláját vonultatja föl, pódiuma pedig a világ szinte valamennyi énekese számá­ra nyitva áll. A tárgyalások rugalmassá­gán, menedzserek jóindulatán, különböző anyagi és időpontbeli lehetőségeken mú­lik: melyik esztendőben ki érkezik Bratis­­lavába a fesztivál sztárjaként (ez idén a diszkóbirodalom koronázatlan királynő­je, a feszültséget és légkört árasztó Aman­da Lear volt a pótolhatatlan mágnes); kik azok, akik „csupán" vendégként szerepel­nek, illetve kik lesznek azok, akik a hazai vagy a nemzetközi dalversenyben mutat­koznak be. Ez adja meg a bratislavai fesz­tivál sajátos arcélét, ami a nemzeti dal­versenyben szereplő számok megváloga­­tásában alapos körültekintést, a külföldi énekesek meghívásában pedig megfon­tolt és céltudatos dramaturgiát ingényel. A Bratislavai Líra több mint másfél évti­zednyi tapasztalatait összegezve az objek­tív szemlélőnek meg kell állapítania, hogy ez a nagy érdeklődésre számot tartó ren­dezvény napjainkban már közvetlenül be­folyásolja — a külföldi résztvevők szemé­ben pedig reprezentálja! — a csehszlovák könnyűzene egész évi mennyiségi és mi­nőségi termését. Nem véletlen hát, hogy az utóbbi esz­tendőkben a fesztiválnak amolyan kettős tartalmi súlypontja van kialakulóban: a szakma és a közönség figyelme részben a hazai, részben a nemzetközi dalverseny között oszlik meg, míg a versenyeken kívüli gálaműsorok a „Líra" tekintélyét, illetve a publikum rokonszenvét hivatot­tak növelni. E rendezvény legnagyobb po­zitívuma, hogy a fesztivál „előzetes" dön­tőjébe, azaz a hazai dalokat válogató zsű­rihez évente kereken másfélszáz új tánc­dal érkezik elbírálásra. A csehszlovákiai dalszerzők és szövegírók műhelyeiben született dalok közül ebben az esztendő­ben összesen húsz új szám hangzott el a fesztivál első három napján, de a nem­zetközi versenyben is ugyanennyi énekes mutatkozott be. A hazai dalversenynél maradva azonban hadd mondjam el: zene­ileg sajnos nem sok újat hoztak a Szak­­szervezeti Palota nagytermében először bemutatott számok, az amolyan első hal­lásra megjegyezhető, melodikusan vérbeli fesztiválszámok pedig szinte alig akadtak a versenyben. A gyors egymásutánban fölcsendülő dalokban kevés volt az újsze­rűség és a zenei ötlet. Az elmúlt évekhez hasonlítva, sokat fejlődött viszont az el­hangzott számok szövegének tartalmi igé­nyessége. A cseh és szlovák szövegírók többsége sikerrel tudta mellőzni, esetleg a korszerűbb követelményeknek megfele­lően újrafogalmazni a sematikus szerelmi témák vagy a szűkkörűen egyéni érzel­mek olykor nagyon is agyoncsépelt rímeit. Tulajdonképpen ezt méltányolta az Ul­­rych-testvérpár, Miroslav Žbirka, a Mo­­dus-együttes és Pavol Hammel által előa­dott dalok díjazásával a hazai verseny zsűrije; míg a nemzetközi dalversenyben — kissé eltérő kritériumok alapján — egy valóban jóhangú, biztos fellépésű, eleddig azonban még ismeretlen algériai énekes, Rasid Bahri nyerte a fődíjat. Végezetül talán csupán annyit, hogy a korábbi évek szmoking-divatjából végle­gesen kivetkőzött, fiatalos szellemben megrendezett Bratislavai Líra nem pusz­tán új dalokat és slágereket „teremtett", hanem több hazai s külföldi, egyelőre még karrierjének elején álló énekes be­mutatkozására is lehetőséget adott. Amanda Lear, Toto Cutugno, Bíno, a Lux Lane vagy a V'Moto-rock együttesek rész­vétele viszont a nemzetközi tekintélyét öregbítette e külföldön is egyre népsze­rűbbé váló fesztiválnak. Persze, ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy az illetékeseknek nem kell elgondol­kozniuk azon, miképpen lehetne még szí­nesebbé, még élénkebbé s legfőképpen rangos énekesek számára is vonzóbbá tenni a Bratislavai Líra következő évfolya­mának — és évfolyamainak — műsorát. MIKLÓS­ PÉTER 7. Rasid Bahri 2. Helena Vondráčková 3. Karel Gott 4. Toto Cutugno 5. V'Moto-rock Gyökeres György felvételei

Next