A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2 Következő számunk tartalmából: Beszélgetés Balogh Gézával, a CSTSZ SZKB alelnökével a testnevelés időszerű kérdéseiről Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET (Folytatásos regény) Miklósi Péter: KEREKEKEN FUTÓ VILÁGHÍR Kövesdi János: INTERJÚ IVAN SKÁLA NEMZETI MŰVÉSSZEL Zolczer János: BEROLINA (Arcok a cirkuszból) Címlapunkon Benkő Márta fémmegmunkáló szakmunkástanuló. Riportkép A jövő hajóépítői című íráshoz. Prandl Sándor felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Csalmády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. E gy fejkendős asszony ruhát tereget az udvar mélyén, a lombtalan diófa alatt. Nagymosás tekintetében biz'isten sokkal inkább reggel van még, mintsem délelőtt, és a nagymácsédi háziasszony már a teregetésnél tart? — Hogy csinálja? Fölkelt ötkor, vagy talán még korábban? Az asszony fölegyenesedik, közelebb jön és megáll a kerítés túlfelén. — Ne engem dicsérjen, a mosógépet! — mondja. — A család is, a szomszédasszonyok is biztattak, hogy ne sajnáljam a pénzt, vegyek automatát, jól járok vele. — Biztatni kellett? — Nézze, óvatos vagyok. Mindig megnézem, mire adom ki a pénzt. Nem titok, hogy az automata mosógép kapcsán eleinte valami fortélyra gyanakodtam, mert nekem jól szolgált a régi, a keverőcsavaros meghajtású is. Biztos ami biztos, kint a nyári konyhában azért megtartottam. Sőt! A valamikori mosóteknöm is megvan még, bár tény és való: Mácsédon nincs talán egyetlen ház sem, ahol kézzel és teknőben mosnának... Ennek a 950 házat és 2780 lakost számláló községnek háztartásaiba is beköltözött hát a technika. És a nyugodtabb, kevesebb gonddal járó, átlagosan csak két gyereket nevelő családi életforma is. — Fogyunk, eléggé erősen fogyunk! — pillant körbe az iskola földszinti folyosóján Noszek Ferenc matematika és történelem szakos tanító, aki egykor a felesége kedvéért jött ide, de most már nemcsak pedagógusként, hanem községi tisztviselőként is úgy ismeri a falut, akár a tenyerét, hiszen társadalmi megbízatásban jó pár éve már a helyi nemzeti bizottság alelnöke. Az elmúlt esztendőkben főképpen a fiatalok húzódtak el, közelebb a munkahelyhez, és egy ideig bizony úgy látszott, hogy csak az öregek maradnak itt. Ma már némi pálfordulás mutatkozik: ebben a választási időszakban hatvanöt-hetven új, jobbára fiatal háztulajdonos kapja meg a lakhatási engedélyt. És lenne ennél sokkal több telekigénylő is, csak hát házhely az bizony nagyon szűkösen van a faluban. A nagymácsédi utcák gondozottak, a házak rendben tartottak, a legtöbbjük nagy ablakszemekkel néz az utcára. Az egymást követő generációnak is fedelet adó öreg épületek jobbára mészfehéren világítanak, itt-ott a toldalékfalak téglapirosa jelzi, hogy ezt a családi fészket nemrégiben bővítették. Majd mindegyik háznál garázs, szinte valamennyi háztetőn tévéantenna ágaskodik, a házak többségében fürdőszoba, ha lehet, hát villanybojlerral. Ezért a jólétért keményen megdolgoznak a közeli vagy távolabbi munkahelyeken, de otthon, a ház körüli kisgazdaságokban is. Állatot tartani, kertet művelni az ugyancsak dolgos népnek tartott avar származásra hivatkozó nagymácsédiak szerint természetes és szükségszerű. Földgáz viszont — legalábbis egyelőre — nincs a faluban. Nincs, mert a fővezeték egy kissé távolabbra húzódik a községtől, de hadd tegyem rögtön hozzá, hogy ennél lényegesen égetőbb gond a jókai (Jelka) kutakra kapcsolódó vezetékes vízhálózat mielőbbi megépítése. Risnyovszky Tibor hndelnök tájékoztatása szerint ugyanis jelenleg minden háznak saját kútja van, ami önmagában még nem lenne baj, ám ennél sokkal komolyabb gond, hogy az utóbbi időben az egészségügyi szervek több ízben is kifogást emeltek a helyi talajvízbázisból táplálkozó kutak vizének minősége, vagy ha úgy tetszik, hát forralás nélküli ihatósága ellen! Ebben a helyzetben teljes mértékben érthető a község vezetőinek azon törekvése, miszerint elsődleges fontosságú feladat az ivóvízellátás biztosítása, a második az üzlethálózat bővítése (pillanatnyilag 216 négyzetméternyi eladási terület hiányzik Nagymácsédon!), a többi kisebb-nagyobb gond és a gázellátás megoldása pedig majd harmadsorban kerül rendezésre. E sebtében felvázolt kép és a csupán lassan, vagy egyáltalán nem gyarapodó népességről tanúskodó adatok ellenére sem érzem, hogy ezen a hideg, valóban télies decemberi napon holmiféle fokozatosan sorvadó településen járnék, ahol nincsenek meg az igényesebb s a jelenleginél is korszerűbb emberi élet alapfeltételei. Az utóbbi időkben új tornatermet kapott például az iskola, a sportpálya színvonalát nemrégiben épült öltözők is fémjelzik, és ha nem láttam volna, hát első pillanatban aligha jutna eszembe, hogy a mácsédiaknak önálló strandjuk is van! November elsején láttak hozzá az önsegélyező módszerrel épülő, de még így is kereken hárommillió korona beruházást igénylő új üzletközpont létesítéséhez, mert a jelenlegi vegyesbolt bizony — legalábbis a vevőszolgálat minőségét tekintve — vegyes a javából... A kora reggeli buszok eltitték az ingázókat, az itthonmaradottakat elnyelték a házak, az üzletek, a hnb helyi gazdálkodási üzemének műhelyei, az iskola. Nyugodt, fagyos decemberi délelőtt. Dologidőben ma is üres a falu, a hétköznap a munka napja a mátyusföldi Nagymácsédon is, mint bárhol másutt. Morzsolgatom magamban a szót: hétköznap. Risnyovszky Tibor, hnb-elnök