A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-06 / 28. szám

A Gsemadok életéből — Szép volt, Zseliz! — állapítottuk meg egybehangzóan, utazván hazafelé az idei Országos Népművészeti Fesztiválról. Hogy mitől volt szebb, mint máskor? Mi váltotta ki belőlünk az elégedettséget? S értékelvén, miért épp a szép jelző jutott az eszembe? Ha megmagyarázom, mit sorolok ez esetben a szép értékkategóriájába, egyben a többi kérdésre is választ adtam. Az idei rendezvény nemcsak címében, hanem tartalmában is csak tiszta forrásból merített. A rendezők munkáját a néprajzi hűségre való törekvés jellemezte, nem cserélték föl a hitelességet a látványosságért, ami nem zárta ki, hogy a maga egyszerűségében (?) tetszetős is legyen ez a műsor. Hát ezért volt szép Zseliz! Szívem szerint a három nap minden egyes rendezvényének elemzésével szívesen foglalkoznék nagyobb terjedelemben, de a „bőségkosár" miatt sokszor csak utalásokra szorítkozhatom. »„Nincs tarkább virág és változatosabb gyümölcs, mint amit a nép művészetének ágai adnak. De azok az ágak mind egy gyökérbokorból nőnek, s bánóit próbálnánk beléjük oltani, változatlanul a türelem, az igazság egyösszetételű — mert már ott a mélyben is nemzetközi — ízeit és nedveit, tápanyagát kínálják. A mesék az országhatárok alatt is összefolytak, a dallamok a nyelvi akadályok fölött is kezet fogtak. A század nagy gondja pedig és végeznivalója: a népek összetársítása: nemzetköziség annyi szép és szent szóval ismételt igéjének testté váltása." Akár mottója is lehetne ez a néhány gondolat XXIX. Országos Népművészeti Fesztiválunknak, hiszen a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója jegyében rendezzük, s e nagy történelmi esemény szellemi örökségei közül is kiemelkedik a nemzetköziség, a népek, nemzetek összetartása a barbarizmus elleni harcban a szebb jövőért. A nép művészete pedig a legtisztább hordozója az internacionalizmusnak, az a művészet, amelynek ünnepén összejöttünk ide, Zselizre, hogy népi táncegyütteseink, folklór- és éneklőcsoportjaink, hangszeres zenészeink és szólistáink bizonyságot tegyenek arról: az elmúlt időszak, az egy év jó, eredményes munkával telt el, gazdagodtak a csoportok, hogy gazdagíthassanak sok ezernyi nézőt új, igényes, színvonalas műsorokkal.« — mondotta ünnepi beszédében Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB titkára, s most, a rendezvény után mi is kimondhatjuk: az elvárások valóban valóra váltak, gazdagodtunk! Magas színvonalú volt pénteken az ország területén működő magyar nemzetiségi táncegyüttesek központi versenye. A szakvélemények alapján legjobbnak minősült tíz együttes vetélkedett egymással Zselizen (Zeliezovce) az első három helyezésért. A mérleg végül is az Új Nemzedék Táncegyüttes javára dőlt el. Ez a nemrégiben újraéledt kassai (Kovice) csoport Richtarcsik Mihály lelkes , s mint az eredmény mutatja: szakértői munkája eredményeképp nagyon rövid idő alatt felküzdötte magát az élvonalba. A második helyre az ekeli (Okoliona) Summások Kamaraegyüttes került. Az egyik legismertebb és legeredményesebben működő gyermektánccsoportunkból, a Hodek Mária vezette Tátikából már kinőtt, s lassan felnőttekké érő táncosokból alakult ez a csoport. A kitűnő alapokat kapott táncosok első bemutatkozása mindjárt ilyen jelentős sikert hozott. A harmadik helyezett a Czingel László vezette somorjai (Samorin) Csalló Népművészeti Együttes lett. Ez a csoport évek óta színvonalas munkát végez. Erős volt az idei mezőny. A győzteseknek évek óta élvonalban levő együttesekkel kellett felvenniük a versenyt. A fiatalabb együttesek tagjai a szilaj csikók zabolázhatatlanságával ropták a táncot, az idősebb táncosokra a letisztult, ökonomikusabb táncolásmód volt a jellemző, bár szerintem az eszményi az, ha mindkét táncolásmód kölcsönhatásban áll egymással. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha méltó partnerei egymásnak a csoportok. Egészséges jelenség, ha az együttesek — természetesen már egy magas színvonalon — rivalizálnak, valóban vetélytársai egymásnak, hanemcsak néhány együttes — lóhossznyival megelőzve a többieket — őrzi a mozgalom fényét. A „méltó vetélytársaim vannak" tudata még több, még fegyelmezettebb és következetesebb munkára kell hogy inspiráljon, mert hagyományaink őrzéséhez, ápolásához elsősorban következetes, tudatos munkára van szükség mind a vezetők, mind pedig a táncosok részéről. Jó lenne, ha a versenyek utáni értékeléseken már nem a „nem tisztán átvett motívumanyag" vagy a „zene tisztaságának a hiánya" volna a téma, hanem az olyan „apróságok", mint a testtartás, vagy a jó tartalomhoz a még megfelelőbb forma meglelése, a művészi HOGYAN? képezné az eszmecserék tárgyát. Persze, ez még odébb van! Egyelőre még olyan, a mozgalom életbenmaradását veszélyeztető problémákra keresnek orvoslást a szakemberek, mint a gyűjtés hiánya. Egy kínai filozófus, Lao-Ce mondotta volt, hogy az eredethez visszatérni annyi, mint megnyugodni. Ha elhanyagoljuk tennivalóinkat, évtizedek múlva megnyugvásra áhítozva vajon lesz-e mihez visszatérnünk ...? Persze, a jövő azért nem áll teljességgel a hatalmunkon kívül. A CSEMADOK KB az idén is — az előrejelzések szerint augusztus második felében — rendez néprajzi szemináriumot, ezúttal a nagykürtösi (Velky KrtiS) járásban. Persze, egy központi intézmény irányításával végzett gyűjtőmunka azért hathatósabb segítség lenne. Ez évben Katona István és Varga Ervin rendezték a sok tájegység magas színvonalon előadott anyagából egységes mondanivalójúvá a Zseliz köszöntésére szánt ünnepi műsort. A jól sikerült előadás után barátokkal, ismerősökkel beszélgettem. — Mennyi baj, játékosság volt a kisgyerekek táncában !; Az ekeliek megmutatták, hogyan kell Kéméndet táncolni!; Csak azokat a nagyobbacska lányokat csodálom, ahogy végig bírták énekelni és táncolni az előadást! — hallottam itt is, ott is az ekeli Tátika, a gortvai Barkóca, a somorjai Csali és a szepsi Fehér Liliomszál gyermektánccsoportok teljesítményéről a véleményeket. — A Szőttes is megmutatta, mit tud! — hangzik a következő észrevétel. Valóban, a Szőttes „klasszi- SZÉP VOLT, ZSEUZ! ..A Szőttes bemutatta, mit tud!" — féktelen energiával ropják a táncot a szombat esti ünnepi műsorban .