A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-04 / 27. szám

fesztiváli kavargás uralta. A nagyterem­ben reggeltől kora estig, szinte szünet nélkül folytak a próbák, a fesztivál igazga­tóságán szinte percenként csöngött a te­lefon, a sajtóközpontban pedig főként a déli órákban követték egymást szinte fu­tószalagon az énekesek bemutatkozását és alaposabb megismerését szolgáló saj­tóértekezletek. Legföljebb késő délután csöndesedett el minden, hogy este nyolc órakor azután fölcsendüljön a dal — de most már versenyszerűen és a nagyszámú közönség előtt. Mindezek után joggal merül fel a kér­dés: milyen is volt a Bratislavai Líra idei évfolyama ? Nos, a köztudatban általában az a véle­mény járja, miszerint az idő múlása meg­szépíti az emlékeket... A fesztiválon négy estét eltöltött tudósítónak azonban az időközben tovaröppent hetek távlatá­ból is az a kötelessége, hogy leszögezze: mind a hazai, tehát a nemzeti dalverseny. MÁJUS VÉGÉN, az ünnepélyes nyitányt megelőző próbanapokat is beleértve, csaknem egy teljes héten át hangos tánc­zene, lüktető rock-futamok és a színpad fölötti zsinórpadláson függő színes reflek­torok föl-föllobbanó fénye verte fel békés­nek tűnő nyáreleji nyugalmából a bratisla­­vai Szakszervezeti Palota nagytermét. A kényelmes bársonyszékeket kínáló néző­teret jobbára az ifjabb korosztályhoz tar­tozó publikum töltötte meg, a tágas szín­padon pedig napról napra a tekintélyes létszámú fesztiválzenekar foglalta el he­lyét. Természetesen nem egyeduralkodó­ként, hiszen ha a fesztivál forgatókönyve úgy kívánta, akkor a Václav Záhradník, Vieroslav Matušík és Rudolf Gézi vezé­nyelte tánczenekar készséggel megosz­totta szerepét a többnyire keményebb ritmusokat játszó hazai és külföldi kis­együttesekkel. Gondolom, mindebből már nyilvánvaló, hogy a Zupka téri „márványpalotát"­ má­jus huszonhetedikétől harmincadikéig a könnyűzene uralta. A korábbi esztendők már-már megkövesedni látszó gyakorlati hagyományához ragaszkodva, ezúttal is négy napig tartott a Bratislavai Líra nem­zetközi dalfesztivál, amely rangját, de leg­főképpen küldetését tekintve a hazai könnyűzenei élet legkiemelkedőbb ese­ménye. Sajnos, a színvonalát tekintve már távolról sem illeti ennyi dicséret. Sőt! Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az újdon­ságként bevezetett strukturális és műsor­szerkesztési változások ellenére továbbra is az átlagos színvonal, a tisztes középszer uralja ezt a kis híján száz órás slágermara­­tont. Kár lenne véka alá rejteni, hogy a fesztivál idei, sorrendben már huszon­egyedik évfolyama utáni érzéseink ismét erősen vegyesek — éppen úgy mint ta­valy, vagy akár tavalyelőtt... Ennek való­színű okát abban látom, hogy az új zenei irányzatokat és az újszerű zenei felfogáso­kat egykor rugalmasan felkaroló Líra vonzereje s hírneve — nyilván elsősorban anyagiak hiányában — erősen megkopott. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az igazi sztárok, a bel- és külföldiek egyaránt, az utóbbi esztendőkben jobbára távolmarad­nak a Bratislavai Lírától. Nevüket csak ritkán, vagy inkább csupán akkor lehet megtalálni e rendezvény műsorfüzetében, amikor már jócskán túljutottak pályájuk delelőjén ... Ugyanakkor igazságtalanság lenne el­hallgatni, hogy külsőségeiben mindez nemigen zavarja a szlovák fővárosban rendezett nemzetközi dalfesztivál hangu­latát. A Szakszervezeti Palotát és környé­két ebben az esztendőben is csalhatatlan mind a Bratislavába érkezett külföldi éne- PETRA JANU kesek versengése bizony felemás benyo­másokat keltett az esténként száz meg százötven koronás belépőjegyet fizető né­zőben és a zsöllyében ingyenjeggyel he­lyet foglaló kritikusban egyaránt... Tu­dom, aligha van olyan könnyűzenei feszti­vál a világon, ahol az összes bemutatott szám osztatlan sikert arat. A másik véglet viszont, ha nagyjából a fél kezemen is meg tudom számolni azt a néhány dalt, amely a fantáziadús ritmus, a megfelelő dallam, a találó hangszerelés, a jó szöveg és az érett előadásmód révén figyelmet érde­mel. Sajnos, a Bratislava­ Líra idei évfolya­mában elhangzott dalok zöme valamiféle furcsa egyvelegét adta a legbanálisabb zenei giccsnek és komoly művészi telje­sítményre irányuló törekvéseknek. Mind­két zsűrinek így végtelenül egyszerű dolga akadt. A nemzeti dalversenyben elhang­zott tíz új szerzemény között mindössze három-négy szám, a nemzetközi verseny­ben előadott huszonegy dal között pedig legföljebb öt-hat kompozíció volt figye­lemre méltó. Ebben a mezőnyben bizony elegendőnek bizonyult csak egy kicsit jobban odahallgatni, és mindkét „kategó­riában" máris gazdára találtak az arany, az ezüst és a bronz lírát jelentő dobogós helyezések. A hazai dalversenyt Petra Jana nyerte három bratislavai együttes: az Elán, a Midi és a Modus előtt. Ez a sorrend is érzékelteti, hogy a cseh popze­ne képviselői megtorpantak a fejlődés­ben. A győztes számon kívül szinte semmi újat nem hoztak sem hangszerelésben, sem zenei ötletek vagy előadásmód dol­gában. Ez már csak azért is meglepő, mert a divatirányzatok váltakozását gyorsan követő popzenében a megtorpanás egy­ben bizonyos fokú visszalépést is je­lent .. . Nemigen jár több dicséret a kül­földi dalversenyben elhangzott számok szerzőinek és előadóinak sem. A díjazot­tak: az írországi Spyder Sympson, lengyelországi Danuta Blazejczyk és az Olaszországból érkezett Aldo Riva való­ban kimagaslottak a mezőnyből. Az ő teljesítményeikhez csupán a belga Anett, a jugoszláviai Nell Sarco, illetve Petra Jana és Júlia Hečková álltak közel. Az idei Líra dalfesztivál igazi eseményé­nek ily módon a versenyen kívül bemutat­kozó külföldi vendégek szereplése, illetve két keretrendezvény: a Poetikus Líra és a Fiatalok koncertje bizonyult. A Szovjetu­nióból érkezett Sztasz Namin és együtte­se, az NSZK-ban élő Bad Boys Blue, az ausztriai Opus együttes és Manfred Mann koncertje sok örömet szerzett a hallgató­ságnak. Mindez azonban kevésnek bizo­nyult ahhoz, hogy egyenleget teremtsen színvonal és elvárás közé. A progresszív muzsika és a jó teljesítmények hiányát egyébként nemcsak a tudósító érezte, hanem a foghíjas nézőtér is bizonyította. Gyökeres György felvételei JANA KOCIÁNOVÁ ÉS KAREL CERNOCH ALDO RIVA SPYDER SYMPSON PILLANATKÉP A GÁLAHANGVERSENYRŐL MIKLÓSI PÉTER

Next