A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-14 / 33. szám
MENJÜNK (Egy nap a „híres utca" jóhírű termálfürdőjében) STRANDC Kíváncsian várom a reggeli időjárásjelentést. „Ma száraz, napos, rendkívül meleg idő várható — mondja a hét órai hírcsokor végén a kellemes hangú ügyeletes bemondónő —, a hőmérséklet eléri a 32 fokot." Igazi strandidő tehát! Tíz óra múlt csak, de már hét ágra tűz a nap. A szántói (Santovka) termálfürdő főbejárati jegypénztárosának mégis kevés a dolga, lám most is hivatali asztalára terített kedvenc újságját bújja, böngészi. — Szombat van, mégis gyéren jönnek a fürödni vágyó napimádók — hajtja félbe a napilapot Huszár József nyugdíjas rendőrparancsnok —, alig több mint háromszáz vendégünk lehet. Pedig már lubickolásra való a meleg. Az első igazi nyári hétvége. Tudja — túl hajfürtjei közé —, hoszszú, kemény volt a tél, sokat késett a tavasz, s ezidáig gyakran megtréfált minket a június is, késve kerülhetett a földbe a mag, s most, hogy süt a nap, a környező falvak lakói a háztájiban meg a szövetkezeti bérföldeken töltik szabadidejük nagy részét. Kapálnak, gyomlálnak, igyekeznek pótolni a lemaradást. A parasztember nem ér rá ilyenkor strandra járni, vízparton üldögélni... Tavaly, ekkortájt már négyezer ember is élvezte itt a strandolás örömeit, s nem egy alkalommal ki kellett akasztani a „Megtelt" táblát a bejárati kapura. Ráérősen körbepillantok. Az újságáruda üvegablakának fémrácsán lakat éktelenkedik. Előtte, zsebkendőnyi lapos területen néhány huszonéves leány és fiú egy kivénhedt bőrlabdát ütöget a magasba. Fürdőnadrágra vetkőzöm. Mellettem a vízmenti napozódomb selymes füvén cérnavékony, ittas fiatalember próbál egy magányosan napozó negyvenéves éveiben járó hölgy fürdőtörülközőjére telepedni. A nő feltekint, szúrós szemmel végigmérni a hívatlan betolakodót, aztán ráripakodik az önjelölt szívtipróra. A fiú gyorsan eloldalog. A medencék felé veszem az irányt. A legkisebb sekély vizű pancsolóban néhány, szinte még járni is alig tudó csetlő-botló apróság téblábol. Szüleik a víz széléről óvják-vigyázzák, figyelik csemetéik minden mozdulatát. A szomszédos gyermekmedencében már több mint félméteres víz is van. Az ötven méter hosszú uszoda egyik végében úszógumikkal felszerelt gyerekek hancúroznak. Rá se merek gondolni, mi történne, ha valamelyikük a nagy vigalom közepette kibújna a gumigyűrűből! Odébb a kétméteres „mély vízben" is akad néhány szemlátomást úszni csak aligalig tudó, rúgkapáló fiú és leányka. A figyelő „árbóckosár" viszont órák óta üres. A fehér trikós fürdőmester a medence szélén kuporog: már jó ideje néhány alig bikinis leányzónak teszi a szépet... A termálvizes fedett minimedencében néhány idősebb ember ücsörög. — Kapuinkat — árulja el aprócska irodájában Minárová Albina, a magyarul is beszélő „fürdőigazgató" — április derekán nyitottuk meg. Eleinte természetesen csak a fedett kádfürdő üzemelt. Egyébként 22 fürdőalkalmatosság áll az érdeklődök rendelkezésére. A szabad strand május kilencedikén kezdett. Termálvizünk 27 fokos, más talajvízzel nem elegyíthető, s a közeli gyógyi (Dudince) fürdő vizével azonos érből táplálkozik. Ez pedig temérdek gondot okoz. Ugyanis a már Európa-hírű gyűgyi fürdő állandó vízkészletének védett sekély vizű pancsolóban apró gyerekek játszanak le érdekében a nagymedencékben mindössze hetente egy alkalommal cserélhetünk vizet, ami azt jelenti, hogy az idén az eddigi négyezer látogató helyett már csupán kétezret fogadhatunk naponta. A pancsoló és a fedett medence vizét naponta, a gyermekúszkálóét pedig heti három alkalommal cserélhetjük le. A fürdő dolgozóinak száma nyaranta hétről húszra duzzad. A fő strandidényben két úszómester vigyázza majd az emberek biztonságát. Őszre építési munkák kezdődnek: újabb helyiségekkel bővül a kádfürdő épülete. A látogatók a kabinsor 50 színesre pingált fülkéjének valamelyikében rakhatják le ruhadarabjaikat. — Sajnos, a vízkorlátozás, no meg a terjeszkedési gondok miatt — kesereg Albina asszony — újabb medencék építésére egyelőre nem is gondolhatunk. Délmúlt. Ebédelni illenék, megéheztem. A cukrászdát zárva találom, de lakat lóg a három büfé ajtaján is, így nem csoda, ha az egyetlen, a fürdő területén nyitva tartó fagyiáruda előtt mindig tömött sorokban állnak az emberek. — A kolbászosárudák, étkezőpavilonok — bizonygatja Minárová Albina — csak július elsején nyitottak. Addig a tőszomszédságunkban üzemelő ivó falatozó-étterem látta el friss ételekkel, konzerváruval és italféleségekkel a strandra érkezőket. Odamegyek. Látom, a tisztaságra nagy gondot fordít a lévai (Levice) ***** **.m Egyesek férődnek, mások viszont inkább a fák árnyékába húzódva kötnek, horgolnak. . .