A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

2 ft . . Kardos István: FELVÉTELIZTETŐ MAFFIA Mécs József: VALAHOL OROSZORSZÁGBAN Miklósi Péter: NADRÁG ÉS (OLASZ) SZALMAKALAP Koller Sándor: NYÁR A ZENESZTRÁDÁN (könnyűzenei verseny) P. Zachara: AZ ÓRIÁSTEKNŐSÖK SZIGETÉN NE MENJEN HAZA, URAM! (bűnügyi történet) Lapzárta: 1990. VI. 13. Címlapunkon Bistika Valter és Ján Dubert felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Cs­­almády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvaki Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Az Együttélés Politikai Mozgalom ’• elnökeként — az országos adatok tükrében — miként értékeli a júni­usi választások eredményét és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal kötött koalíció jelentőségét? — Be kell vallanom, ennyire jó eredmény­re magam sem számítottam, noha tudtam, hogy bekerülünk mind az SZNT-be, mind a Szövetségi Gyűlés két kamarájába. Szlováki­ában csaknem kilenc százalékos szavazati arányt sikerült elérnünk. A csehszlovákiai magyarság tehát a vártnál egységesebben szavazott: kettős koalíciónkra kis híján 300 ezren adták le voksukat! Ebből nyilvánvaló: fontos, hogy ez a koalíció megköttetett, hiszen a hazai magyar választópolgárok zöme emögött sorakozott fel. Ez pedig azt jelenti, hogy ez egy nagy koalíció, amelyre a jövőben is építenünk kell. Ugyanakkor az adatok tüzetesebb vizsgálata azt mutatja, hogy az ország többi nemzeti kisebbségétől a lehetségesnél kevesebb szavazatot kap­tunk. Ennek alapvető oka a választási kam­pány általános hangulatában keresendő. Tu­domásunk van például arról, hogy az észak­­morvaországi lengyelek, vagy a főként Ke­let-Szlovákiában élő ukránok és rutének kö­rében gátolták mozgalmunk terjedését. Az országban élő németekkel kissé más volt a helyzet: a hazai németség még mindig tart a múlttól, még nemigen mer önállóan politi­zálni ... De hát ez érthető, hiszen ők voltak az elmúlt 45 esztendő legelnyomottabbjai. Visszapillantva a választási kam­­pány heteire, ön miként látja an­nak disszonáns, olykor szélsősé­ges és elfajuló hangjait? — A politikában okvetlenül meg kell kü­lönböztetni a választások előtti heteket, az azt követő időszaktól. Az urnákba dobandó „színvallás" előtt tulajdonképen ellenfelek­ként állnak szemben a szavazók voksaiért versengő politikai erők, a választások után viszont szükségszerűen lecsillapodnak a ke­délyek, elvégre mindenki szövetségeseket keres a következő évek politizálásához. Ez pedig partnerek nélkül, elszigetelődve lehe­tetlenség. Feltételezem hát, hogy rövidesen hosszabb távon is kialakulnak azok a belpoli­tikai erőviszonyok, amelyek keretében az országban élő nemzeti kisebbségek, illetve a csehszlovákiai magyarság döntő többsége koalíciója szintén megtalálja majd a helyét. Nyilván ezek lesznek azok a kapcsolatok, amelyek a törvényhozási folyamatokban együttműködéssé is változhatnak. Remélhe­tőleg az Együttélés és a Független Magyar Kezdeményezés között is kialakítható a jó viszony — éppen e két mozgalom külön-kü­­lön fogalmazott programjának közös törek­véseiből kiindulva. Természetesen a megkö­zelítések mikéntjét mindenképpen tisztázni kell, valamint azt, hogy az elkövetkező idő­szak gyakorlati politizálásában hol is fog állni e két mozgalom. Ez azért lényeges, hogy világosan lássuk, miképp közeledhetünk egymáshoz. Őszintén bízom abban, hogy mindannyiunk közös törekvéseit, a nemzeti kisebbségek és így a hazai magyarság érde­keit is szem előtt tartva megtaláljuk majd a közös hangot. Még akkor is, ha netán más­más platformra kerülünk. Az alapjában véve azonos törekvések szorgalmazása viszont mindannyiunk közös érdeke. Ebben a tekin­tetben csupán egy, ám annál fontosabb kérdést kell tisztázni. Azt, hogy az FMK a választópolgárok mely csoportjának érzi ma­gát elsősorban lekötelezve: annak a 30—35 ezer magyarnak, akiknek zöme az FMK jelen­léte miatt adta szavazatát a VPN-re; avagy annak a 600 ezer főnyi magyarságnak, amelynek óhaját az Együttélés—MKDM ko­alícióra voksoló közel 300 ezer szavazópol­gár fejezte ki. Interjú DURAY MIKLÓSSAL Itt tűnik helyénvalónak a kérdés, S hogy vajon minő ellenzéki szerep vállalására készül az Együttélés Politikai Mozgalom? — Amikorra ez a beszélgetésünk nyom­dafestéket lát, sok minden történhet még a hazai politikában ... Természetesen, prog­ramunkban ettől függetlenül az együtt­élést szorgalmazzuk. Ezért leszögeztük azt is, hogy nem akarunk erőnek erejével ellenzéki mozgalomként működni. Lehet, hogy a helyzet majd ebbe kényszerít bennünket, de az ellenzékiséget ennek ellenére nem akar­juk tudatosan és kezdettől fogva vállalni. Mi konstruktív politikát szeretnénk folytatni. Úgy érezzük, a politika bármelyik szintjén meg tudjuk állni a helyünket. Természete­sen, elsősorban a parlamenti bizottságok­ban akarunk tevékenykedni, ahol progra­munk értelmében a kormánypolitkába is bele szeretnénk szólni. De talán ami ennél is fontosabb: a közeljövőben mindeképpen a helyi politika felé fogjuk irányítani figyel­münket. Többek között azért, mert készül­nünk kell a közelgő helyhatósági választá­sokra is. Ugyanakkor a helyi politika más szempontból is lényeges. Ha valóban a helyi irányításra bontódik le az államhatalom, akkor a helyhatósági választásokat követő­en a helyi autonómiáknak szintén megnö­vekszik majd a jelentőségük. Ennek kereté­ben az Együttélés a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalommal együtt olyan teret nyerhet a politizálásra, amelyet a jövő szempontjából nagyon fontosnak tartunk. Programunk súlypontjait ezért ebben az értelemben akarnánk megvalósítani. Már a választási kampány során­­ is jópárszor fölmerült az a kér­dés, hogy hol a határ a nemzeti­ az EGYÜTTÉLÉS és az együtt­élés jövájeről­ ségi érdekvédelem és a nacionalizmus között? És egyáltalában: a nacionaliz­mus miért nem lehet belépőjegy Euró­pába ? — Az elmúlt hetekben elég sokat töp­rengtem azon, hogy a Szlovák Nemzeti Párt milyen valós indítékokkal közeledett a vá­lasztói felé egy olyan országban, ahol töb­­bé-kevésbé nemzeti uralom van, no és azon is, hogy ilyen helyzetben miért kell a több­ségnek nemzeti-nacionalista pártokat alapí­tania ?!.. . Választ nemigen találtam erre, bár el tudom képzelni, hogy a Szlovák Nemzeti Pártnak azon a területen van némi létjogosultsága, ahol a szlovákság számsze­rűleg kisebbségben él, mondjuk, a magya­rok körében. Engem a valóságban azonban az lepett meg, hogy a Szlovák Nemzeti Párt például Pozsonyban és a tisztán szlovákok lakta területeken mekkora sikert ért el. Ez, enyhén szólva, kissé elgondolkodtató, már csak azért is, mert a Szlovák Nemzeti Párt programja eléggé jobboldali orientációjú. Az sem kizárt, hogy a megjósolhatóan rom­ló gazdasági helyzetben ennek jelentősége növekedni fog. Tény, hogy ezek nem túlsá­gosan jó előjelek, és az sem biztos, hogy segíteni fogják Cseh-Szlovákiát az Európá­hoz való csatlakozásban. Valószínű hát, hogy a szlovákiai politikai életnek a követ­kező két évben kissé át kell majd fogalma­zódnia, hogy az európai politizálásra is mindenképp szalonképes legyen. 1í Mind a Szlovák Nemzeti Tanács­ra ]­­ban, mind a prágai parlament két kamarájában a többi párt és mozgalom nemzetiségi képviselői is je­len lesznek. Kialakítható lesz velük a közös platform, vagy e tekintetben is a „klubfegyelem" lesz a mérvadó? — Koalíciónktól távol áll a merevség, az eleve eldöntött kizárólagosság. Jómagam is a gyakorlatias együttműködés híve vagyok. Persze, ellenzékbe szorulva, az MKDM-en kívül, nem szokás koalíciót kötni , de időleges politikai szövetségest bárkiben le­het találni. És a napi politika játékszabályai szerint időnként a kormány pártjára is lehet állni, mégha ellenzékbe is szorult a egy mozgalom. Az Együttélés Politikai Mozga­­­­lom — választói körében és össz­­társadalmilag is — miként tudja majd megőrizni a júniusi választásokon szerzett politikai súlyát és erkölcsi hite­lét? — Erre nagyon könnyű felelni! Kitűzött céljaink érdekében kell majd politizálnunk, s eközben elmélyíteni azt az együttműködést, amely a választási kampány során a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal már kialakult. Az Együttélés és az MKDM támo­gatói, aktivistái között valóban nagyszerű volt az összmunka. Ezt látom a legnagyobb erőnek, ami egyben a jövő záloga is. Befejezésül egy kényes kér­­­­dés. . . Nem titok, hogy vannak, akik az Együttélés—MKDM ket­tős koalíció szétrobbantását azzal akar­ják elérni, hogy a két elnök, Duray Miklós és Janics Kálmán közötti múlt­beli ellentétet piszkálgatják. Jó lenne erről is néhány őszinte szót mondani. . . — Annyival talán pontosítanom kell e kérdést, hogy lényegében nem ellentétről, hanem Janics Kálmán részéről egy olyan feltevésről volt szó, amelynek téves volta az utóbbi időben remélhetőleg végleg beiga­zolódott. Ezért remélem, rövidesen sor kerül arra, hogy ezt a feltevést szűkebb körű társaságban véglegesen tisztázzuk, s erről a közvéleményt is tájékoztatjuk. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prikter László és Dód­a

Next