Magyar Akadémiai Értesítő, 1858 (18. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - Számok - 1858 / 1. szám

A LAPP NYELV. 1 Г) sem szeretem , hogy örökké a finnekkel bajoskodik. Hallot­tam egyik történet­vizsgálónktól, mennyire óhajtja már a nyelvtudomány eredményeit, a­melyeket a történettudomány is használhasson , de önök mind csak Gyarmathinál vannak. Elhiszem, hogy előbbre vitték a nyelvtudományt , de a tör­ténet-nyomozásnak nem használtak még. S aztán az csak­ugyan ellenkezik a történeti tudással, hogy a magyar a fin­nektül származzék, így kénytelen a történeti nyomozás mel­lőzni a nyelvtudományt." — Én azt viszonzom : „Sajnálom, hogy annyiszor hi­ába fárasztottam az akadémiát, ha még most is népszármaztatásról beszéljenek." — „De, úgymondának, kijött Pécsett egy könyvecske, a mely önök működését dere­kasan világosítja, s a melyre önöknek felelni kell. Csaknem rossz hírbe hozzák az akadémiát is." — Olvastam a könyv­eimet, s tettem rendelést, hogy megkapjam, meglátom mit mond , mi nem reszelünk tanulni. Mert a valóságot keresvén soha sem vetünk meg semmit, a mi arra vezérel ! Megkaptam a könyvecskét : A magyar nyelv finnitési törekvések ellenében. Irta Mátyás Flórián. Pécsett 1857. Az írót személyesen ismervén, tehát tudván, hogy a szanszkrit nyelvvel és tudománynyal ismerősebb bármelyikünknél, jót vártam a könyvtől. — Azonban már a címet sem értem jól. Mi lehet : a magyar nyelv finnitési törekvések ! — A cím nem az ember, nem a könyv. —• Olvasom az előszót. Az ha­zafiúi melegséggel és anyatejbe mártott tollal van írva. El­mondja, hogy a magyarok nyelvrokonai, a kúnok, besenyők stb. ide ez országba jöttek a magyarok után; a­kik nem jöt­tek, ott vesztek. Mégis a lappokban, finnekben gondolják né­melyek fölismerni azokat. Ez nagyban. „A finnezés honunk­ban is divatossá, sőt általánossá kezd válni, úgy­mond a XIV. lapon, egyetlen nyelvészeti intézetünkön uraló, " segélyez­tetik. Fölösleges gondoskodás ! Megjutalmazná azt a­ sokkal gazdagabb orosz kormány is!" stb. Kérdezi, várjon vezet-e ezen finnezés nemzetiségünk szilárdítására, fejlesztésére. „Azt hi­szem, folytatja, hogy édes anyanyelvünknek, sok más vesz­teségek után, mai napig van el nem vitázhatott osztatlan bir­tokunknak , áldozatkész kegyelettel tartozunk , s a róla ter­jesztett álhíreket nem csak szóval, hanem tettleges körben-

Next