Magyar Akadémiai Értesítő, 1858 (18. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Számok - 1858 / 1. szám
A SiAl'1' NYELV. 7 zonyítsa be az állító. — De még félretévén a kérdést az állító után, tekintsük magában az állítást , vagy alajtást, hogy az odamaradt magyar nyelvrokonok nem vesztek ki utolsó emberig, hanem maradékaikat a lappokban és finnekben találjuk fel : mi hazaárulás volna ebben? Nagyobb dicsőség-e azt mondani : rokonink kivesztek ! mint azt : rokonink a lappok és finnekben megmaradtak? A népek erényeihez azt is számítja a világ, ha minden bajon keresztül tudnak gázolni , hát a magyar rokonok azért érdemelnének-e megvetést tőlünk, hogy a legzordonabb égalj alatt is meg tudtak maradni, s a győzök által fel nem hagyták magukat emészteni ! Micsoda logika, micsoda érdemfogalom szól Mátyásból. Nem fiúbeszéd-e az, melytőlítéletet nem várunk még? Milyen beszéddel hányjuk vessük a nemzetiséget férfiak előtt? Lássuk most, ki állítja azt, hogy a lappok és finnek azon magyar nyelvrokonok maradékai, kik nem követték Magyarországra a kunokat és besenyőket. Ki állítja azt , Kunik? Mi közünk van ahhoz, ha állítja, miután nem tehetünk róla. — Vagy én állítottam? mert tulajdonkép ellenem van írva a könyv. Mit mond erre nézve Mátyás? Azt írja a 45. lapon : „Hunfalvy úr a finn-magyar történelmi viszonyról merészen nyilatkozik (figyelmet kérek ! Az előszóban elmondottak után mit várhatunk merész nyilatkozatomtól ?) merészen nyilatkozik : ,A finn népek és a magyarok között a történelem nem tud érintkezést felmutatni ; a két nyelv tehát távul egymástól fejlett." Készséggel járulnánk ezen bizonyába őszinte nyilatkozathoz (úgymond Mátyás), ha azt tényezejű adatok ellenében képesek volnánk föntartani."Ugyan kérjük a gondolkodva olvasót, megértheti-e Mátyás úr ítéleteit? S a magyar finnezés ellen hazafiúi buzgalommal síkra kel, a gonosz finnezők rettentő példájára idézi Kunik szavait, hogy a magyar győzők elfogadták volna finn alattvalójik nyelvét; csaknem hazaárulással bélyegzi azon állítást is, miszerint a magyar nyelvrokonok nem vesztek volna ki Ázsiában, hanem maradékaikat a lappokban és finnekben találnék fel ; engem, mint ki feje volnék azon veszedelmes, nemzetiséget aláásó iránynak, kitül tehát a nyelvünkről „terjesztett álhírek" erednének, engem meg akar cáfolni, s amercegnek mondja ide-