Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Nyelv, Philosophia, Történet- és Törvénytudományi osztályok)
Számok - 1859 / 1. szám
, NYELVÉSZETI IRÁNYNÉZETEK.z léséhez; tudják, hogy Herakles oszlopait állítni a bár titokteljesen elterülő óceán elé, s elhitetni magunkat, hogy azokon túl a szörnyek , a sötétség, a semmi urodalma létezik csak, nem a tudomány dolga; és ha a nyelvbölcseleti nyomozások sikerei eddigelé a várakozásnak meg nem feleltek , az csak a nélkülözhetlen előzmények fogyatékossága miatt történt, melyek kipótlására irányozvák épen a hasonlító nyelvtudomány teréni tiszteletet s bámulatot gerjesztő fáradozásaik is ; érzik , hogy ez volt minden korok ihlett nyelvészeinek végtörekvése, magasan lebegő eszményképe, melyet elvetni, megtagadása a szellem nagy küldetésének ,melynek törhetlen ösztöne a tények határin túlhágni akarni s isteni előnye túlhágni tudni az okok világába." Nem kell tehát félreértenünk egy Pott-ot, ha az emberi nyelv értelmezésének, a gyökük talányának megoldását egyelőre reménytelennek véli ; és midőn a hasonlító nyelvészet egyik legjobb vezére, Bopp, egy híres munkája előszavában óva nyilatkoztatja, miképp „az ősfogalmak elnevezésének vagy a gyököknek titkát illetetlen hagyja:" ez óvással bizonyára ama nemes kérdést nem, mint némely követői utánzengték, általán a tudomány teréről, hanem csak jelen munkája korlátai közöl czélozta kirekeszteni. Nagy baj itt a lélektelen utánzók serege, kik a lángelmék kilövelléseit azonnal doctrinájok jéglehelletével fagylalják meg s a tudományt tudássá piaczisítják, mely magát hidegnek, józannak s mindenek fölött gyakorlatinak akarja tekintetni. Nem kisebb baj némely szerencsétlen hasonlítások koronként kelendőbe jötte s elvi minőségre magasztaltatása, holott hasonlításnak is csak szükségből s alkalmilag járják meg ; milyen a nyelvészetben a fogalom és hangalak egybefüggését világosítni akaró hasonlat a test és lélek egybeköttetésével az emberi lényben ; mivel, úgy mondanak, ez utóbbit fölfognunk nem adatott , sikeretlen dolog amaz előbbit is nyomoznunk. Ilyen a növényorganismus hasonlatának lábrakapta a nyelvészetben, mely bizonyára több kárt, mint hasznot gyümölcsözött; nagyhangú védve ez a nyelv értelmére, a gyökök forrásaira hágást tilalmazóknak, holott csak kissé közelebb megtekintve is elárulja szánandó voltát, nem is lehetvén természeti organismust embertörté,elmi fejlődvény-