Magyar Akadémiai Értesítő, A Mathematikai és Természettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862
Számok - 1862 / 1. szám
4 GYŐRY SÁNDOR. kivihetőnek mutatkozik, az analógia és etymologia szabályaira támaszkodva kell fejlődni, s csak ezáltal hozhatunk a tudományos nyelvbe egyszerűséget, érthetőséget, szabatosságot. De a műtudományos analógia és etymologia egészen más, mint a különösebben úgynevezhető nyelvtani analógia és etymológia. A műtudományos analógiát egyátalában nem szoríthatjuk azon szűk határok közé, melyeket a nyelvtani analógiának szoktunk szabni. Annyival túlzóbb követelés pedig az, hogy műszavaink még szigorúbban megfeleljenek az analógia örve alatt felállított grammatikai szabályoknak, mint maguk a köznyelvben elfogadott szavaink. Az analógiára nem lehet nagyobb súlyt fektetni, hanem csak annyit, hogy ahol egyéb egyenlők mellett az analógia megtartásával is jó műszavat alkothatunk, ennek adjunk egyebek felett elsőséget, ahol ez nem lehet, az analógiának háttérbe kell vonulni, s arra várakoznia, hogy további fejlődése által nagyobb erőre kapván, újabb követelésekkel léphessen fel. Példával világosítom. Nehéz volna meghatározni, hogy nyelvünkben melyik szó lehetett, mely egy másikból ász vagy ész végzettel legelébb formáltatott ; annyi azonban mégis bizonyos, hogy az elsőnek minden esetre analógia nélkül kellett formáltatni. Tegyük fel tehát, hogy az első szó volt juhász, mely egyszersmind analogiául szolgálhatott további szóképzéseknek, pl. kanász. De már ebben nem csak az, hogy nincs meg azon szoros analógia, melyre némelyek oly gyakran hivatkoznak, hanem némileg ellentétes az előbbivel, mert a juhok között is vannak ugyan.A sok, mégis a juhok pásztorát senki sem nevezte főcsász nak, mint másik esetben kantót formáltatott a kanász. Honnét megtetszik, hogy vannak más egyéb tekintetek is, melyek az analógia szabályait módosíthatják, pl. a felhozott példákban kétségen kívül az illedelmesség. Tovább is mehetünk. Miért ne nevezhetnők analógia szerint a kecskepásztort is bakász-most mégis aki ezt tenné, nevetség tárgyául tenné ki magát, mert ezek szóbeszéd közben olyan ritkán jőnek elő, hogy felesleges volna őket külön névvel megkülönböztetni. Folytassuk tovább. Lelkész, eleintén nehezen