A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1869 (3. évfolyam)
1869 / 1. szám
2 X. Károly király. Öt felvonásbírr. Jelige : Nemesiste szigorún mérte az az emberi bűnöket. Byron. E pályaművek közül a II. és III-dik számnak, ellenére a szabályoknak, kötetlenül érkezvén be, ezúttal elfogadtatnak oly meghagyással, hogy a többi pályaművekkel együtt csak fűzve tétessenek át a nyelv- és széptudományi osztályhoz, hogy a szabályok értelmében az Akadémia kebeléből három, s a magyar nemzeti színház részéről két bíráló tag kinevezéséről gondoskodjék ; a renden talált jeligés levelek pedig az Akadémia és Kubínyi Ágoston t. t. pecsétjeivel lezárva a levéltár őrizetére bízatnak. 2. Mátyás Flórián 1. t. felolvassa értekezését ily czím alatt : „Gizela szent királynénk védelme." Kivonata ez : Péter király trónfoglalásával Gizela királyné hírneve van kapcsolatban,kinek újabb történetírók, különösen Engel, bűnszerzést tulajdonítanak. Engel óta 10 jeles történetíró közt 4 osztja nézetét, 6 nem méltatja figyelemre. Ezen a szent királynéra nézve sérelmes állítások elősorolása után, értekező a vérengzési és honárulási vádak alaptalanságát igyekszik kimutatni. És pedig : 1. Jogi szempontból. Ahivatkozott három terhelő tanú Alberik, Kézai és Turóczi vagy a képes krónikás reginája, nem sz. Henrik császár húga, sz. Imre anyja, hanem Péter király nénje, vagy nagynénje. Tehát error hipersona. A nevezett forrásokból merített későbbi írók külön tanukul nem tekinthetők, mert csak másolók vagy paraphrasták. Ennélfogva Gizela ő Felsége az ellene emelt történetírói vád alól bármely bíróság által is fölmentethetik , és pedig egyszerűen, nem bizonyítékok elégtelenségéből. Mert értekező szerént : Teljes nyolcz század alatt oly adat birtokába még senki nem jutott, mely szerént„dicső királynénk szent hírét bárminemű gyamok is szennyezhetné. • 2. Történet-kritikai tekintetben. A Vazul monda történeti hitelét Z sugán Kézai és a képes krónikás tekintélye nem állapíthatja meg. Ők nép teáján forgó dalt vagy költeményt is való gyanánt jegyeznek fel. Mit ellenükben Anonymusból kimutathatni. Az egész, forradalmi költészet szüleményének látszik. Engel vét továbbá azon történetírási szabály ellen, hogy igazat el ne hallgasson ; mert elhallgatja azon körülményt, hogy idézett forrásaiban nem sz. Henrik huga, hanem Péter vérrokona jellemeztetik. Végre psychologiai ellenmondásba esik, midőn Péter és a királyné közti vérrokonságot tagadja, a királynét mégis bűnössé teszi. Mert az összefüggést, mely históriailag eléggé constatált vallásos jellem, s gyilkosságra vetemedés közt létezik, kimutatni nem képes. Idézett forrásai ebben következetesek , mert Péter és a királyné között vérrokonságot és közös német nemzetiséget tesznek föl. Továbbá Gizela ő Felsége ártatlan voltát bizonyító mentő körülmények és tanuk hozatnak fel. Sz. István és Gellért egykorú följegyzések nyomán készült legen-