A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1871 (5. évfolyam)
1871 / 1. szám
5 „model"-nek kiáll a középre, s gyakran eléggé átlátszó iróniával, a mellére ver, bűnösnek vallja magát stb. E szónoki fogás legtöbb bírálóját, még Walkenaert is azon téves hiedelembe vitte, mintha ő mindazon hibákkal, melyeket egy Davus vagy Damasippus „per figuram poeticám" a szemére vetettek, valósággal megrakva lett volna. így jön a jó Horatius önnön magának bizony akaratlan elrágalmazója ! Sorba veszi ezután értekező még az irigységet, beleértve nemcsak az anyagi jóllétünk, hanem ama jó hirnevünk után leselkedő még veszedelmesebb fajt is ; a torkosságot, mely a rómaiaknál nagyon divatos lehetett, minek ellentétéül a Horácz egyszerű életmódját s az általa mindig oly bájos színekkel festett arany középszert s idylli boldogságot, mint világos czáfolatát hozza fel azok véleményének, kik a költőt ismét félreértésből a léha epicureusokhoz sorolták s közönséges gourmand-nak nézték; rákerül a sor a haragra, a végre a jóra való restségre, melyet értekező, nem akarva ezzel ujat mondani, nemzeti magyar főbűnnek s a többiek jó melegágyának nevez. A bünlajstromnak ilyformán végéhez érve, a beköszöntő ezen idézettel zárja be értekezését: Virtus est vitium fugere et sapientia prima Stultitia carruisse. Levelező tagsági oklevelének kiadása határoztatik. 5) (2) Toldy Ferencz r. t. „Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. Vl-ik közlemény" czím alatt bemutatta Baldi Bernardin 1583-ban készült magyar-olasz szótárkájának második részét (H—Xs), melynek elsejét két év előtt ismertette meg kísérve jegyzeteivel, s mely azóta az " Adalékok a régibb magyar irodalomhoz" czímű füzetben, az osztály Értekezései közt meg is jelent. Az abban találtató érdekesebb, részint avált szókat előadó hol hangtani, hol nyelvtörténeti észrevételekkel kísérte.