A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1887 (21. évfolyam)
1887 / 1. szám
6. Főtitkár jelenti, hogy a Fáy-féle nyílt pályázatra, mely a nagyipar fejlesztését tárgyaló, szabadon választandó tudományos föladat megoldására hirdettetett, 1886. évi decz. 31-ig, mint kitűzött határnapig, tervrajz nem küldetett be. Közöltetik a II. osztálylyal. MÁSODIK AKADÉMIAI ÜLÉS. Az I. osztály első ülése. 1887. január 3. HuNFAlvy PÁL osztályelnök elnöklése alatt. 1. Szarvas Gábor r. t. megköszöni rendes taggá választatását, s minthogy szembaja miatt nem olvashatja föl .Az ősi dicsőség" czimír székfoglaló értekezését, a fölolvasásra Volt György 1. tagot kéri föl. Bírálatra adatik s egyszersmind r. tagsági oklevelének kiadása határoztatik. 2. Bartalus István 1. t. ,,A magyar palotás zene keletkezése és fejlődéséről" értekezik. Kivonatban így: Szerző szerint a palotás zene egészen különbözik a csárdásnak nevezett néptáncz zenéjétől, melylyel az előbbi a 48-diki forradalom alkalmával olvadt össze. A két tánczzene a múlt századok folytán kölcsönös hatást gyakorolt egymásra. A palotás stil eredete és fejlődési mozzanatai kimutatását megelőzőleg, szerző szükségesnek véli röviden ismertetni általában a magyar zene eredetére vonatkozó nézeteket. A magyar zene a régibb századok folytán is érdekelte a külföldi művészeket és kiadókat. Újabb időben Haydn, Beethoven, Schubert is írtak magyar stilben. Az encziklopédiai rovatok is foglalkoznak a magyar zene ismertetésével , de senkinek sem jutott eszébe e zene eredetét keresni, s nem is juthatott , mert a zenei nemzetiségek kérdése régen nem volt napirenden ; napjainkban is még folyton a kezdet nehézségeivel kell küzdeni. A magyar zene iránti közérdeklődést végre európaszerte Liszt Ferencz emelte legmagasabb fokra, részint rapszódiái utánozhatatlan előadásával, részint a hatvanas évek elején megjelent irodalmi munkájával, melynek czélja : kimutatni a magyar zene eredetét. Ki is mutatta a czigányok által hevenyészett eposzban, melyből fejlődött a palotás stil s a népdal, oly formán, hogy a czigány dallamaihoz a nép verseket költött. Liszt e munkája nagy figyelmet ébresztett egész Európában, Magyarországban pedig, tekintve az akkori rossz viszonyokat, nagy kellemetlenséget. A napi irodalom s ezzel együtt minden magyar ember egyhangúlag elitélte ugyan, de Európának egy Liszt által vezetett közvéleményét a puszta tagadás, vagy keserű kifakadások nem terelhették más irányba. Az általános zaj egy év folytán már csaknem lecsendesült, midőn 1860-ban Brassai bocsátott közre