Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1974 (81. kötet = Új folyam 19. kötet)
1974 / 1. sz. - A TÁVLATI TUDOMÁNYOS SZINTŰ KUTATÁSI TERV ORSZÁGOS SZINTŰ FELADATAI - SZABÓ KÁLMÁN: A szocialista vállalat
(10003/1972. számú) Kormányhatározat (4) pontja szerint szintén az MTA főtitkárára hárul. Az említett intézkedés ily módon megerősítette, egyszersmind azonban bizonyos mértékig bonyolultabbá tette A szocialista vállalat c. kutatási főirányrendjében végzendő — amúgy sem egyszerű — országos koordinálás feladatát. Ám bármily újszerű és bonyolult is a feladat, egy év tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az fokról-fokra teljesíthető. Legfőbb záloga ennek a bekapcsolódott kutatók, kutatóhelyi vezetők meggyőződése munkájuk jelentőségéről. Meggyőződésüket áthatja most a biztos tudat, hogy törekvéseik találkoznak a vállalatokért és a vállalati tudományokért felelős legmagasabb fórumok szándékaival, melyek e témák országos főirányként történt kiemelésében, az elindulás támogatásában, s a kezdeti eredmények elismerésében jutnak kifejezésre. A pozitív megközelítésnek köszönhető az, hogy a határozatok megjelenése óta eltelt rövid idő alatt a) sikerült kialakítani az országos koordináció szervezeti formáit, elveit és módszereit, b) a tervtanulmányban foglaltak szerint elkészíteni a főirány középtávú (1973-75) tervét, c) biztosítani, hogy ebben a mederben induljanak el a szükséges új kutatások, illetve folytatódjanak a korábban kezdett kutatások. Az alábbiakban ezekről igyekszem némi áttekintést nyújtani. A kutatások bázisa és szervezete A szervezeti kérdések megoldásánál abból a sajátos helyzetből fakadó nehézségekkel kellett (és kell ezután is) megbirkóznunk, melyre nem csak az jellemző, hogy országosan sok helyen és viszonylag nagyszámú kutatóhelyen végeznek vállalati témakörű vizsgálódásokat. Gondot elsősorban az okozott, hogy ezek a kutatóhelyek különféle állami és társadalmi intézmények felügyelete alatt, egészen eltérő rendeltetéssel és elszámolási rendszerben működnek. Elég utalni arra, hogy a középtávú kutatási tervben 72 kutatóhely vesz részt. Ebből 13 társadalomtudományi (akadémiához és társadalmi szervezetekhez tartozó) intézet, 36 egyetemi és főiskolai tanszék, amelyek főleg költségvetésből, kisebb részt szerződéses forrásokból táplálkoznak; az ágazati és egyéb országos hatáskörű szervhez tartozó 15 intézmény főleg vállalatszerű gazdálkodást folytat; végül 8 kutatóhely egy-egy nagyvállalat keretében működik. Miután a tudománypolitikai elvek és a vonatkozó kormányhatározat intenciói az erők koncentrálását és az interdiszciplináris együttműködést ösztönzik, semmiképpen sem lett volna velük összehangban olyan álláspontra helyezkedni, hogy bármely önként jelentkező kutatóhely kintrekedjen a távlati tervből, ha vállalja a tervtanulmányban körvonalazott követelményeket és a főirányba illeszkedő kutatást kíván végezni. Mindezekből a koordináció szervezetére vonatkozóan bizonyos sajátos konzekvenciák adódtak. Nézzük közülük a leglényegesebbeket. Elsőnek kell említenem magát azt az aktust, hogy az MTA főtitkára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet kérte fel az országos koordinációs teendők ellátására. Döntésében szerepet játszott az is, hogy az egyetem megfelelő tanszékei már korábban számottevő eredményeket értek el a vállalati