Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - TANULMÁNYOK - PUSKÁS JULIANNA: A magyarországi kivándorlás sajátosságai a két világháború között (1920-1940)

­lésének általános érdekeivel. A példátlan ütemű gazdasági növekedés extenzív időszaka az USA-ban az 1920-as évekre megtorpant. A termelőerők oly mérték­ben kiszélesedtek - lökést adott ehhez a világháború alatt a hadianyaggyártás­ és szállítás , hogy a békeévek beköszöntésével nehézségeket okozott kapacitá­suk kihasználása. 1920—21-ben a válság tünetei észlelhetők. Lelassult a gazda­sági növekedés üteme, a növekedés ösztönzői sorában az intenzív tényezők (a termelékenység növelése stb.) kerültek előtérbe. Az első világháború végétől lényegesen módosult a tőkebefektetés iránya is: a korábban tőkét importáló Egyesült Államok jelentős tőkeexportjával az 1920-as években Európa hitele­zőjének szerepébe került. Mindezek következtében csökkent tehát a kereslet a bevándorló szakképzetlen munkaerő újabb tömegei iránt. A több mint két évtizedes kampány után, e változások talaján sikerült a kongresszussal 1921-ben elfogadtatni a „Quota Act"-ot, amely véget vetett a korábban lényegében szabad bevándorlás időszakának. A törvény az évenként beengedhetők számát egy-egy népcsoportból az USA lakosságában képviselt 1910. évi számarányuk 3%-ában határozta meg. Hamarosan kiderült azonban, hogy a szabályozásnak ez a módja még mindig nem elégséges az ún. „új beván­dorolt"-ak visszaszorítására, mivel 1910-ben arányuk már viszonylag magas volt a „külföldi" népességben. További korlátozásokat kellett tehát törvénybe iktatni. Ezt tartalmazta az 1924-ben elfogadott „Immigration Restriction Act", amely a bevándorlási kvóta meghatározásához bázisnak az 1890. évi népszám­lálási eredményeket, a bevándorolt népcsoportok akkori arányát jelölte meg. Új bevándorlási politika Az új bevándorlási politikának kettős célja volt: a bevándorlók számának erős korlátozása és szelektálása. A törvények legkeményebben a dél- és kelet-euró­paiakat, azaz Európának azokat a népeit sújtották, ahonnan az Egyesült Álla­mokba a XX. század első évtizedében a legtöbben érkeztek. A törvényhozók nyíltan nem mondták ki, de a korlátozások irányai elárulták, hogy a cél első­sorban az olaszok és a különböző szláv népek, a zsidók, valamint a magyarok tömeges bevándorlásának feltartóztatása. A törvények megfogalmazására hatottak azok az elméletek, ideológiák is, amelyek nemzeti és faji alapon a bevándorlók „kívánatos" és „nem kívánatos" csoportjait korábban is megkülönböztették, azok a törekvések, amelyek a meg­levő népesség „faji összetételének" stabilizálását kívánták a kvótarendszerrel is elősegíteni. A bevándorlás ilyen értelmű korlátozásának következménye nemcsak az lett, hogy bezáródtak a kapuk a Közép-Kelet-Európából tömegesen bevándorlók előtt, hanem a megkülönböztetés sérelmeket okozott azoknak is, akik e népcsoportokból már az Egyesült Államokban éltek, s akiknek viselni kellett a „nem kívánatos" bevándorlókhoz tartozás stigmáját. A bevándorlás szabályozását célzó kvótarendszer bevezetése nem egyformán érintette az egyes európai országokat, a nyugat-európai kivándorlás alakulását például alig befolyásolta. E területekről a tengerentúlra vándorlás az 1920-as évekre oly mértékben csökkent, hogy általában nem töltődött fel az engedélye­zett kvóta­keret sem. Az USA-ba bevándorlók európai földrajzi háttere azért módosult a korlátozások következtében . 1910 1914 között 80 %-uk származott Közép - Délkelet-Európából, az 1920-as években 54 %-uk. Az 1930-as években számarányuk valamelyest ismét magasabb lett, az összes bevándorlók 60%-a.

Next