Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)
1965 / 1. szám
PÁK ÓZDY FERENC Bemutatni és köszönteni lehet és kell egyszerre. Bemutatni, mert kevesen ismerik, nehéz is igazán ismerni, és köszönteni, mert hat évtized áll mögötte. Hat évtized, szüntelen belső lobogásban, amely lobogás ritkán öltött testet műalkotásban, ritkán találta meg a célszerű utat lélektől lélekig, önmagától a közösségig, noha mindig erre vágyott. Az ilyen évforduló már számvetés szokott lenni, az ő számvetése azonban különös. Komoly játékos öniróniával mondta nemrég, a tehetség mint lehetőség és a megvalósulás gyakran alig felfejthető bonyolult problémáiról beszélgetve: ennyivel ily kevésre vajon ki vitte még? Az ő sorsa teli van különösségekkel, ez is az. Hódmezővásárhelyen született 1904. október 7-én. Apja állatorvos volt. Tíz évig odahaza tanult, Szegeden folytatta gimnáziumi tanulmányait, Budapesten érettségizett, majd jogot végzett. Aztán volt katona, medikus, újságíró, munkanélküli, inségmunkás, főjegyző és levéltáros, jelenleg immár 14 év óta, a debreceni Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársa. Költő, fordító, író. De alig túlzunk ezzel: mindenhez ért, a polihisztorok kései, ritka példánya. Első verskötete 1927-ben jelent meg A Tisza Sirálya címmel, a következő 1943-ban - Förgetegben a címe - és a förgeteges időben nyomban el is kobozták. Shakespeare szonettjeit fordította (1943), majd A Vihart (1955). Több kötetnyi kiadatlan kézirata van, a folyóiratokban is ritkán publikál. Az Alföldnek indulása óta munkatársa. Ezt írja magáról: „1923 óta nem adtam kéziratot, csak ahova kértek, oda sem mindig. Féltem, hogy csúfot vallok. S még inkább a megromlástól. Valamikor, még 1918 tavaszán, mikor Adyba beleestem, föltettem az életem az osztálytalan társadalomra. Ma már persze tudom, hogy az olyan ember, mint én, csak a függetlenség szélső határán, minden csoportköteléktől mentesen, valójában még a családnak járó hűséget is megszegve, egyedül a magány tiszta pillanataiban mondhat valami világosat is a közösségnek. Így lettem „nyájtalan nyájas pász-' tor", egyre ismeretlenebb költő, igencsak halott már, holott még élő." Holott nagyon is élő. Éppen most is bizonyítja. Múlt évi kötetnyi lírai ciklusából való a hat vers, amelyet most közlünk. Később még újabbakat is belőle. Azt reméljük, hogy szerencsésnek bizonyul mostani lírai mozdulata, ígéretes a jövőre nézve is.