Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 23. (1972)
1972 / 1. szám - Radó György: Leszja Ukrajinka (1871-1913)
RADÓ GYÖRGY Leszja Ukrijinka (1871-1913) Egy sápadt, panaszkodó, elégedetlen, forradalmakkal kísérletező kornak volt ízig-vérig a leánya, életének nagy részében halálosan beteg, és mégis győzte erővel, hogy lángot gyújtson a kor sötétjében. Bár reménytelenül, de remélek - írta, szabadságról és testvériségről énekelt csengő hangon, ritka nagy művészettel, mindig új és eredeti gondolatokkal, ezért lett az ukrán költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője Leszja Ukrajinka. Sőt ami a tág költői skálát, a formagazdagságot, a csiszoltságot, a világ kultúrájának áttekintő szemléletét illeti, ő a legmagasabbra emelkedik ki az ukrán nép költői közül. Választott neve hitvallás. Tévedett az a magyar cikkíró, aki a költőnő halálának ötvenedik évfordulóján, 1963-ban, méltató cikkébe némi fanyar ízt keverve, azt írta, hogy olyan ez a „Leszja Ukrajinka" név, mintha nálunk egy költőnő a „Magyarffy Veronika" írói nevet választaná ... Tévedett a cikkíró, nem a két név hasonló értelmében, hanem abban, hogy nem vette figyelembe a homlokegyenest ellenkező körülményeket. Nálunk egy dzsentriskedő névválasztás a karriert segíthette elő - az Ukrajinka névvel viselője egy olyan korban tett hitet nemzeti hovatartozása mellett, amikor a cári eloroszosító politika tagadta az ukránok nemzeti létét, s nyelvüket parasztbeszéddé, nyelvjárássá akarta degradálni. Alig öt évvel a költőnő születése után, 1876-ban például még az ukrán nyelvű műkedvelő színielőadásokat is betiltották a hatóságok. Tehát ilyen világban választotta magának az „Ukrajinka" nevet Larisza Koszacs. Larisza Koszacs 1871. február 25-én született, Volhíniában, Novohrad-Volinszkij városban, nemesi családból. Mindkét szülőjének volt kisbirtoka az anyjáé távol, a kelet-ukrajnai Poltava-vidéken. Apja a helyi békebírói testületnek volt a vezetője, anyját pedig, született Olha Drahomanovát jól ismerték mint költőnőt. Olena Pcsilka álnév alatt írt, húga volt az ukrán történetírás és kritika kiemelkedő alakjának, Mihajlo Drahomanovnak, aki szabadelvű nézeteiért utóbb emigrációba kényszerült. Ilyen családi környezetben természetes, hogy a kis Larisza gondos nevelésben részesül, s hogy a regényes tájon, a parasztdalokon és legendákon, az első tanuló lépések gyermekélményein kívül az irodalom olvasmányai és anyja baráti köre formálja világát. Birtokukról, Kologyazsnojéból anya és leánya 1881-ben Kijevbe költözik. A kislány már kilenc éves korában versel, tizenhárom éves korában pedig kinyomtatva látja versét. Szapphóról ír, a görög költőnőről: A szirten ül egy gyönyörű lány, Örvénylik a tenger alant. Fény csillog a lány koszorúján, Kezében a dalnoki lant. Szép éneke bánatosan szól, Pendülve kiséri a húr, S egyszerre a szíve a daltól Fájdalmasan összeszorul. Előtte jövője kitárult .Hírnév koszorúzza nevét - Öröm s hamis eskü, elárult Szerelme, remény s vereség. . .