Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 28. (1977)
1977 / 7. szám - KRITIKA - Fülöp László: Ladányi Mihály: Föld! Föld!
kelti, hogy a társadalmi felelősség meghatározó válta jelentéktelenné, elmellőzhetővé teszi az egyéni felelősség kérdését. Erősíti ezt a tendenciát, hogy nem nevezhető egyértelműen félresiklott embernek Kovács László, hiszen választásai mögött mindig volt egy bizonyos etikus fedezet. Volt az életének sok szép, örömteli pillanata, szakasza, de mindig megjöttek a csalódásba fordulások. Azt sugallva, hősünk elejtett megjegyzéseivel együtt („eben gubát cseréltünk”) - ezzel is az egyéni felelősség körüli bizonytalanságot növelve -, hogy maga az élet ilyen. A lineáris időrendet megbontó technika alkalmazása, a jelen idejű történés és a múlt elemeinek váltakoztatása ellenére is megmutatkoznak a regény egyenetlenségei. A legnagyobb jelleg- és értékbeli különbség az egyetemi évek alatt - a gyakorlati és szellemi élet új lehetőségeiben, szerelemben, közéletben formálódó, saját útját kereső fiatalember rajza, illetve a dinamikájával, tartalmas gondolatiságával idekapcsolódó kollégiumi NÉKOSZ-találkozó és a falu mai, megváltozott arcát leíró, olykor naivan csodálkozó, felszínesen bölcselkedő részletek közötti ívben feszül. Az utóbbi területen sikerül legkevésbé elkerülni a regény reflexiókkal átszőtt jellegéből adódó veszélyt. Kovács helyenként riporteri-tanítói modort vesz fel, értelmez, magyarázza a látottakat, igyekszik általánosítani a tapasztalatokat, csakhogy ami az anyagban aranyat sejtető csillogás volt, az mint kimosott gondolatszemcse, nagyon halványan fénylik, így lezárt, árnyalataitól megfosztott, gondolatiságukkal tüntető gondolatokat kapunk. Csontos életművében kétségtelenül a legnagyobb igényű vállalkozás ez a regény, tisztes eredménnyel. Az általánosnál, a felszínnél következetesebben mélyebbre hatoló, a jelenségek, az ellentmondások gyökereit nagyobb szenvedéllyel megbolygató s a valóságanyagból szervesebben kibontott gondolatiság ígérhetnek egyértelműbb sikert. (Szépirodalmi) ELEK ISTVÁN ladányi Mihály: Föld! Föld! Vékony kötet a Földi Földi, Ladányi Mihály újabb verseinek gyűjteménye. A három ciklusra tagolt anyag legföljebb lazán alkot kötetszerű egységet, a megszerkesztett teljesség jegyében való kompozíciós rendszert. A versek füzére meglepetésben sem részesít, nem nyit új pályaszakaszt. Pusztán egyetlen kisded fejezetnek kell tekinteni, amely lényeges újdonságokat nem hozott, s így illeszkedik a tudatosan, tervszerűen és kitartó következetességgel formált életműbe, a folytonosság értelmében kapcsolódik a jelentős egyéniséget, kiváló lírikust reprezentáló előzményekhez. A politikusság, a közéleti-közösségi indulat, az életmódkritika régóta állandó témaköre és szemléletmeghatározó elve Ladányi költészetének. Most sincs másképp. Nyugtalanítják és haragra gerjesztik, elcsüggesztik és fullánkos iróniára késztetik a társadalom életműködésében föllelhető különféle zavarok, fonákságok, torzulások és megoldatlanságok. Eszmék romlásáról (Etűdök), „szolgabírók” feltámadásáról (Töredék), hamis prédikátorokról (Néger dal), az eszményektől való eltávolodásról, az életformák ürességének vészjeleiről, a „gazdasági kísérletek” kétértelműségéről, a „látható jelképek” között pöffeszkedő rétegről, közvadászati ceremóniákról, a takarékbetét-ideálokról mond gúnyos, szkeptikus és melankolikus szavakat. Mintha mozaikképekből akarna öszszeállítani érvényes diagnózist, fragmentumokból körképet. Ebben a verstípusban a többrészes, füzérszerűen komponált Szociográfia vállalkozik a legtöbbre, szinte összegzésfélére. A látleletkészítés uralkodó szemléleti formája - ez sem mostani fejlemény - az irónia és a groteszk. Áthatja a költői magatartást, elsődleges funkcióhoz jut a jelentésteremtésben, szabályozza a közlésmódot, jóformán egységesen jellemzi a gesztusokat, a beszédformát, a hangnemet vagy a stílusréteget. Jellegmeghatározó tehát, egységesítő hatóelem, mely szembetűnően egyénivé, elvéthetetlenül jellegzetessé teszi Ladányita