Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 28. (1977)

1977 / 7. szám - KRITIKA - Fülöp László: Ladányi Mihály: Föld! Föld!

kelti, hogy a társadalmi felelősség megha­tározó válta jelentéktelenné, elmellőzhető­­vé teszi az egyéni felelősség kérdését. Erő­síti ezt a tendenciát, hogy nem nevezhető egyértelműen félresiklott embernek Kovács László, hiszen választásai mögött mindig volt egy bizonyos etikus fedezet. Volt az életének sok szép, örömteli pillanata, sza­kasza, de mindig megjöttek a csalódásba fordulások. Azt sugallva, hősünk elejtett megjegyzéseivel együtt („eben gubát cse­réltünk”) - ezzel is az egyéni felelősség körüli bizonytalanságot növelve -, hogy maga az élet ilyen. A lineáris időrendet megbontó technika al­kalmazása, a jelen idejű történés és a múlt elemeinek váltakoztatása ellenére is megmutatkoznak a regény egyenetlenségei. A legnagyobb jelleg- és értékbeli különb­ség az egyetemi évek alatt - a gyakorlati és szellemi élet új lehetőségeiben, szerelem­ben, közéletben­­ formálódó, saját útját kereső fiatalember rajza, illetve a dinami­kájával, tartalmas gondolatiságával ide­kapcsolódó kollégiumi NÉKOSZ-talál­kozó és a falu mai, megváltozott arcát le­író, olykor naivan csodálkozó, felszínesen bölcselkedő részletek közötti ívben feszül. Az utóbbi területen sikerül legkevésbé el­kerülni a regény reflexiókkal átszőtt jelle­géből adódó veszélyt. Kovács helyenként riporteri-tanítói modort vesz fel, értelmez, magyarázza a látottakat, igyekszik általá­nosítani a tapasztalatokat, csakhogy ami az anyagban aranyat sejtető csillogás volt, az mint kimosott gondolatszemcse, nagyon halványan fénylik, így lezárt, árnyalataitól megfosztott, gondolatiságukkal tüntető gondolatokat kapunk. Csontos életművében kétségtelenül a leg­nagyobb igényű vállalkozás ez a regény, tisztes eredménnyel. Az általánosnál, a fel­színnél következetesebben mélyebbre hato­ló, a jelenségek, az ellentmondások gyö­kereit nagyobb szenvedéllyel megbolygató s a valóságanyagból szervesebben kibon­tott gondolatiság ígérhetnek egyértelműbb sikert. (Szépirodalmi) ELEK ISTVÁN l­adányi Mihály: Föld! Föld! Vékony kötet a Földi Földi, Ladányi Mihály újabb verseinek gyűjteménye. A három ciklusra tagolt anyag legföljebb lazán alkot kötetszerű egységet, a megszerkesztett tel­jesség jegyében való kompozíciós rendszert. A versek füzére meglepetésben sem ré­szesít, nem nyit új pályaszakaszt. Pusztán egyetlen kisded fejezetnek kell tekinteni, amely lényeges újdonságokat nem hozott, s így illeszkedik a tudatosan, tervszerűen és kitartó következetességgel formált életműbe, a folytonosság értelmében kapcsolódik a jelentős egyéniséget, kiváló lírikust reprezentáló előzményekhez. A politikusság, a közéleti-közösségi indulat, az életmódkritika régóta állandó téma­köre és szemléletmeghatározó elve Ladányi költészetének. Most sincs másképp. Nyug­talanítják és haragra gerjesztik, elcsüggesztik és fullánkos iróniára késztetik a társada­lom életműködésében föllelhető különféle zavarok, fonákságok, torzulások és megoldat­lanságok. Eszmék romlásáról (Etűdök), „szolgabírók” feltámadásáról (Töredék), ha­mis prédikátorokról (Néger dal), az eszményektől való eltávolodásról, az életformák ürességének vészjeleiről, a „gazdasági kísérletek” kétértelműségéről, a „látható jelké­pek” között pöffeszkedő rétegről, közvadászati ceremóniákról, a takarékbetét-ideálokról mond gúnyos, szkeptikus és melankolikus szavakat. Mintha mozaikképekből akarna ösz­­szeállítani érvényes diagnózist, fragmentumokból körképet. Ebben a verstípusban a többrészes, füzérszerűen komponált Szociográfia vállalkozik a legtöbbre, szinte összeg­zésfélére. A látleletkészítés uralkodó szemléleti formája - ez sem mostani fejlemény - az iró­nia és a groteszk. Áthatja a költői magatartást, elsődleges funkcióhoz jut a jelentéste­remtésben, szabályozza a közlésmódot, jóformán egységesen jellemzi a gesztusokat, a beszédformát, a hangnemet vagy a stílusréteget. Jellegmeghatározó tehát, egységesítő hatóelem, mely szembetűnően egyénivé, elvéthetetlenül jellegzetessé teszi Ladányi­ta­

Next