Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 31. (1980)

1980 / 1. szám - Garai Gábor: Az utolsó játszma (vers)

GARAI GÁBOR -­ utolsó játszma Még az utolsó játszma hátra van, ugye megmondtam, te nyered meg ezt a meccset - míg meredek hegyek közt, jövő-menő kis záporok alatt járok-kerek­en, csőrös porcelán-köcsögöcskékből kénes vizeket szopogató sörgyomrú hölgyek, urak körülöttem, és kérgesül a lelkem ebben a népes magányban­­, újra te szerválsz, s puhul már a kiszemelt vesztes, kapkodva üt, kifullad, dühös lesz, tétovázik, fölfut a hálóhoz, átejted, elbotlik tulajdon lábában; no de hagyjuk a képletes beszédet, vagy az ő botlásába a vers sántul bele végül, hűvösen, fölemelt fejjel állhatsz újra elébe, még azt is letagadhatod, mit bevallottál egyszer (tulajdonképpen még velem is elhitethetnéd), semmi se történt, úgymond csak úri szeszélyed tűrte, hogy képzeletem fattyú-szer­elmet elljen; pater semper incertus - igen? - te most adu ásszal viszed a királyt, s ha ő még kételkedni merészel, savanyú böjtre fogod előbb, azután szép lassan el-elhuzigálod a mézes madzagot előtte, átvillansz a szobán, mintegy véletlenül, épp csak egy pici nadrág - áttetsző csipke-fuvallat - takar, a semminél is kevesebb, kivárod, míg ő kezd kérlelni előbb, aztán könyörögni, de te feltételeket szabsz, kétség soha többé ne férjen hozzád, sőt, szabadságodban senki korlátozni ne merjen, mert kísértések fölött állsz, s ura vagy érzékeidnek, lám te bírod a böjtöt, zokszó nélkül, bár micsoda tüzek tenyésznek benned, de inkább szüzességet is fogadnál, semhogy igazságodba bárki belegázoljon; aztán, sokára, engedsz a már-már eltikkadónak, fogaid összezárod, tested a megfeszítetté,­­ mint a kutya, hálás, és edzett gátfutóként lódul neked újra meg újra, míg végre az örvény téged is elkap - mert engeded már, hogy sodorjon -, röptében harapod szét az első sikoltást, aztán elalélsz (látszatra? valóban?), de ő csak hörög a testeden, üdvözülten, és már tudja: ő a te egyetlened, soha senki más nem adhatott gyönyört neked (néhanap én is azt hittem), csak holmi sötét fondorlat áldozata lehettél, hiszen, ha nem is vallottad meg ezt, nem is tagadtad

Next