Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 34. (1983)
1983 / 1. szám - Gál Sándor: Az Éden és a Golgota között (vers)
GÁL SÁNDOR :% Éden és a Golgota között itt elférne a tenger de legalább egy szebb folyó fölemelhetnék néhány fekete fűzfát vadkacsásat de elgondolhatnék most is kékvércsék páros röpülését egyszer-volt gólyáink szeptemberi búcsúját némán köröznek a piros egek szélén - mondhatni: méltósággal így más lenne a szó világgá tágulhatna bennem verssé otthonná amely befogad s ami befogadható nehéz óráimban lehunyt szemhéjam mögött lovak vágtatnak patáik alatt májusi rét kankalinok harangoznak mintha anyám keze simítaná homlokomat a belülről rámterített vigasz hús harmatában feloldódnak rettegéseim s jön a tengeröly csend vagy a folyó otthoni fuvallatokkal virágozhatna is minden mint az iménti rét vagy lehetne ég cigány szögekkel fölvert csillagokkal akár feketén is itt lebeg Krisztus király a kereszt rövidebb szárát elveszítette öt sebe öt virágkehely csorog alá az isteni nektár hallom a korbács suhogását kígyó sziszeg az Éden és a Golgota között meg kell állni az ünnepen fölidézni egy-egy hajnali jámbor tehenek lomha cammogását ahogy odajárulnak a pünkösdi vályú elé vagy azt a percet amikor a fecskék megérkezésekor kékre virult az ég búzavirága hallgatom a belém némult temetőt a másik Édent s a másik Golgotát mintha újra és újra ismétlődne a teremtés a bűnbeesés és a megváltás teljes misztériuma minden ami egykor megtörtént