Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 34. (1983)
1983 / 4. szám - Nyilasy Balázs: A Stanzák ciklusból (az ifjúságról); (elődök. Petőfi Sándor); (1848); (elődök. Zrínyi Miklós); (elődök. egy XIX. századi filozófus); (elődök. Radnóti Miklós); (elődök. Ady Endre)
34 NYILASY BALÁZS A Stanzák ciklusból (az ifjúságról) Te, gáncstalanság hercege ... Csak majd össze ne tojd magad, ha a történelem keze könnyedén a válladra csap, és ha a hűt postás, a test mellékesen elédbe tesz egy meghívót az Elvonóba, üvegházak vitéz lakója, majd akkor jártasd úgy a szád, hogy „olcsó bőr”, „kalandok”, „heccek”, akkor csinálj kokárdapestet, kávéházi zsiványtanyát... Te, te, nem tudás Grál lovagja, süket vágyak bűvészkalapja . . . (elődök: Petőfi Sándor) Sándorkám, ne bánkódj, tudod, csakis a szent atya nem téved; másokat is csőbe húzott az a század, nem csupán téged. Azt hitted - édes istenem! -, hogy az ifjúság nem röhej, hanem kaland, vállalkozás (mi tudjuk, hogy csak nem tudás), azt hitted - ismét tévesen -, hogy a fontosabb dolgok mellett még a praxis is érdemelhet figyelmet (hát nem érdemel). És azt hitted ... Sándor, te, Sándor... Tényleg tévedtél egyszer-másszor ... (1848) Jó fiúk, mért kellett kiállni egy előre lefutott meccsre? Verselni, esküdözni (ázni), látni-futni szuronyt szegezve, nagyképű, új rősökkel mérni, dérrel-dúrral „lélekcserélni”, miért volt mindez? A jövőnek, kosztümös emlékeztetőnek? Mért kellett, fiúk, kérdve-kérdem