Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 48. (1997)
1997 / 1. szám - Petri György: 1956, Toccata, Gyufa (vers)
PETRI GYÖRGY 1956 Én majd november 4-én ünnepelek. Akkor dőlt meg a rendszer. Mint Talleyrand mondta: a szuronyokkal sok mindent lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk. Illetve, ha oly sok a szurony, hogy résmentes felületet képez, akkor, ahogy a tótok mondják: secko jedno, vagyis egyre megy. Én nem koszorúzok és nem adok interjút. Személyes kapcsolatom van Nagy Imrével, annak ellenére, hogy sohasem találkoztam vele. Sajnos. Sokat tanulhattam volna tőle. Érzelemgazdagságot, bölcsességet. És ami a legfontosabb: igenis lehet erkölcsösen politizálni. A szovjet inváziónak nem volt igazán mély hatása. Csak az derült ki, amit úgyis tudunk, hogy az emberek többnyire gyávák, szemetek. Vagyis hogy élni akarnak. Ez pedig— végülis— megbocsájtható. Toccata Nekem a történelem a valóság. Történelem. (Tandori-koppintás, annyi baj legyen. Most én ismétlem őt, s ezzel megspórolok neki némi fáradságot, hátha örülni fog. Ez végülis kollegialitás. De most bezárom a zárójelet, és visszatérek trippeni mondandómhoz.) Roosevelttel kelek, Churchillel hálok. Mari ezt, hálisten, nem veszi észre (mivel régesrég elittam az eszét). Lenin pudvás agyából is készítettem aszpikos velőrózsát.3