Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 57. (2006)
2006 / 1. szám - Tolnai Ottó versei: Ülsz a földön (A manilla; Az ecetfa; A vaspénz; A szecskavágó; A daru; A gumiabroncs; A tűpárna; A zsilett; A cukkíni; Az opál; A rókalyuk; A seregélyek)
TOLNAI OTTÓ Ülsz a földön A MANILLA A manilla is el tud piszkolódni el még a lila meg a kék is ülsz a földön és húzod ki a manillát kíváncsi vagy mi van a végén nincs semmi nincs semmi a manilla végén de egyszer csak megint azon kapod magad ülsz a földön és húzod ki a mocskos manillát hol lilát hol kéket várod mi lesz a végén pedig jól tudod nincs semmi nincs semmi a manilla végén se a lila se a kék manilla végén de te csak ülsz a földön és húzod ki a manillát úgy érzed jó a földnek ahogy szépen egyenként kihúzod belőle a mocskos manillát mint amikor a hegedő sebből huzigálod a véres cérnát igen mert a manilla is el tud piszkolódni el még a lila meg a kék is ülsz a földön és húzod ki a manillát a föld alatt valaki egymáshoz kötötte őket tán a holtak kényszermunkában manillát csomóznak mennél tovább odázzák meglássam mi van a végén meglássam nincs semmi nincs semmi a manilla végén de egyszer csak megint azon kapod magad ülsz a földön