Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-14 / 12. szám
Budapest, 1898. III. évfolyam. 12. szám. Péntek, január 14. SirteiifMIg MaMWvtttl fi tyeada Vili. Mária-atc» 1L mmtliltl (kivételnek a kiriíi Divata Ibiin, Budapest, Mária, ■tea 11. ii Friedl Hnbertfci Beeil ve V/L Matileinsdortor* Btraaae 7. E*i«i4lu' nem aduk rieita ír-Egér «.re . . 14 br — kr. E«levre ... 7 , — , NegvióéTr. . . 3 . 50 , Eg. faouapra. 1 . 20 , Egyes izén helyben 4 kr. vidékén 5 kr. Megjelenik naponként reggel tiszTi aetón. Bánffy és Fiume. Budapest,január 13. Elvesztettük Fiumét, ha nem területileg és közjogilag, de érzelmeiben mindenesetre. Köszönhetjük ezt Bánffy Dezsőnek, ki mindenkivel összevesz, hogy mindenki felett hatalmaskodhassék. Nem gondolnám, hogy Fiume, magában véve, más város legyen ma, mint egy évvel, tíz évvel, vagy húsz évvel ezelőtt. Olasz város volt annakelőtte, erősen vegyítve horvátokkal, kik részben elolaszosodtak. Közjogi állása Magyarországhoz, mióta Mária Terézia idecsatolta, lényegesen nem változott, noha időközön kint elszakították tőlünk Napoleon, ki Illyriához csatolta és Ausztria, mely Horvátországba kebelezte, de ezek az erőhatalom tényei voltak s a jogfolytonosság helyreállításával Fiume ismét visszakerült, mindig mint corpus separatum. Ilyennek elismeri a magyar alkotmány, igy foglaltatott magyar címeibe, igy szerepel az 1868. XXI. t. c.-ben, ezért van külön kormányzója, ki tagja a főrendiháznak, hogy itt is képviselve legyen, s ez magyarázza meg, hogy mindeddig külön statútumok szerint kormányozhat el, melyek királyi szentesítést nyertek, nem úgy mint a magyar törvényhatóságok, melyeknek adminisztrációja főispánok és alispánok vagy polgármesterek által vezettetik. Fiume önkormányzata az olasz municipiumok mintáját utánozta, s ezért fejlődött ki ama városban azon erős autonomisztikus érzés, mely most a magyar állameszmével ütközik. Mulasztások és hibák történtek az Andrássy-féle provizóriumtól kezdve, mely a jó alkalmat elszalasztotta, hogy véglegesen rendezze a Fiume közjogi viszonyát Magyarországhoz és Horvátországhoz s meghagyta Fiumét az osztrák törvények uralma alatt, s neki szabályozta, hogy mely magyar törvények kötelezők Fiumére nézve és melyek nem, amiből végtelen sok zavar következett, egészen odáig, midőn Bánffy Dezső egyszerűen elmozdította állásából Batthyány Lajos kormányzót s Fiamét se tülem, se hozzám, bekebelezte a magyar törvényhatóságok sorába s kormányrendelettel kihirdette, hogy oda is behozza a közigazgatási bizottságot, bíróságot, s ezzel megfosztja a várost önkormányzati önállóságától. Mert aziránt legyünk tisztában, hogy a város eddig századokon át élvezett és statútumaiban neki jogilag biztosított, az előző kormányok és országgyűlések által meghagyott autonómiáját elveszti, ha a városi képviselet és a tanács tölbe, mint fölebbviteli fórum, fölállítják a közigazgatási bizottságot, melyben a kinevezett államhivatalnokok döntő szavazattal és túlsulylyal birnak, fegyelmi hatóságot és bíráskodást gyakorolnak s ezen új testületekben a városháza csak főhivatalnokai és tíz kiküldött képviselője által vesz részt, oly szűk területen, mely csak egy város és három alközségből áll, ez gyakorlatilag nem jelent egyebet, mint, hogy egy alsó és felső közigazgatási hatóság intézkedjék ugyanazon ügyekben, egymás mellett. S mivelhogy a felsőbb, szőkebb bizottságban a kormány dominál, ennek van túlsúlya a népképviseleti alapon nyugvó alsó felett. Ez valódi oka a fiumei polgárok oppozíciójának. Tegyük hozzá, hogy a kormányzói állás sokáig nem volt betöltve és pedig azért, mert a kormányzói konfliktus alkalmával a Bánffy-kormány céljául tűzte ki magának, hogy, meghagyván a címet, a fiumei kormányzót a magyar főispánok nívójára szállítja le s ezzel Fiumét egyszerűen bevonja a magyar belügyminiszter, kereskedelmi miniszter és kultuszminiszter közvetlen hatáskörébe. Az egész magyar tengerpartra kiterjedő tengerészeti ügyet tőle elvenni s külön hivatallá alakítani volt a kereskedelmi minisztérium szándéka, a belügyminiszter az állami rendőrséget kívánta behozni az eddigi városi rendőrség helyett, a közoktatásügyi miniszter tanfelügyelőt küld Fiumébe, hogy a városi elemi és középiskolákat megrendszabályozza. Mindezek megtörténtek, vagy megtörténendők. Vegyük ehhez a községi választói jog tervezett reformját, a régi polgárok előjogainak megszüntetését s a választói jog kiterjesztését a bevándorlottakra, kik fiumei polgárjogot még nem nyertek, — amitől a benszülöttek irtóznak nemcsak a jövő-menő és általuk nem szivett magyar hivatalnokoknak, bank- és vasúti alkalmazottaknak, de még inkább a tömegesen bevándorolt borvámoknak félt túlsúlya miatt — s érteni fogjuk, mily radikális változás esik Fiumén Bánffy politikájával. Lehet ezt helyeselni vagy nem, de csodálkozni azon nem lehet, hogy ha azon osztályok, melyek a magyar tengerparti városban idáig uralkodtak, ilyetén leszokítatásukat nem veszik szívesen s ellene egész erővel tiltakoznak. A viszályban, mely igy keletkezett, a fiumeiek nagyon elvetették a sulykot, midőn a magyar törvényhozás illetékességét vonták kétségbe s oly magyarázatot adtak statútumaiknak és autonómiájuknak, hogy csak azon magyar törvények bírjanak jogerővel Fiumére nézve, melyekhez az ő rapprezentauzájuk hozzájárult. Fiume nem a szerződő fél Magyarországgal szemben s nem követelhet paritást, nem status in statu, hanem csak külön privilégiumokkal biró s autonom jogokkal felruházott része országunknak. A fiumeiek heves oppoziciója kapóra jött Bánffyiak, s misei ott szidták a magyarokat, sőt fényigi főztek, hogy elszakadnak. Bánffy felülkerekedett s egyik rendeletet a másik után nyakukba zúditja, a képviselőtestületet kétszer egymásután feloszlatja, hivatalokat szervez, kormánybiztossal parancsol a városházán, a választói névjegyzékeket, szokása szerint, készítteti s mindezen erőszakosságoknak megnyeri a magyar közvéleményt az ügyesen befolyásolt ellenzéki sajtó segítségével. Objektív ítéletet akarunk mondani, peccatur intra et extra. Ez persze nem változtat a dolgon. Amennyire ismerjük Fiumét, oly kevéssé szeretjük, hiszen Fiume ragaszkodása Magyarországhoz sem volt sohasem őszinte. Vegyes népe sem kereskedelmi, sem egyéb nagy tulajdonokkal nem dicsekedhetik ; nem őszinte, csak önző, nem horvát és nem olasz, de legkevebbé magyar. Az odakerült magyarok mindig úgy voltak, mintha számkivetésben lesnnének. Követeléseiben mértéktelen s Magyarország által elkényeztetett. A fiumeiek nem érdemelték meg tőlünk a rájuk költött rengeteg milliókat, a méregdrága vasutat, a tengertől elfoglalt rakpartot, az óriási kikötőt, a közraktárakat, elevátott, szubvencionált gőzhajótársulatokat, államilag protegált gyárakat, közpénzen áluított palotákat és hivatalokat, s a kedvezményes tarifákat, melyek az államvasutak terhére mesterségesen emelik Fiume kereskedelmét. De legyünk magunkhoz is őszinték. Nem a fiumeiek kedvéért cselekedtük ezeket, hanem nagyravágyásból, hogy a világpiacon magyar lobogóval járjanak idegenben épített hajók, idegen kapitányokkal, dalmát legénységgel s idegen árukkal ; szubvenciót adtunk mindenféle részvénytársulatoknak liberalizmusból, kormánypárti igazgatók jutalmazására; budapesti bankoknak és vállalkozóknak adtunk Fiumében monopóliumot s a magyar államvasutaknál extra nyereséget; szaporítottuk a hivatalokat Fiimében, hogy kinevezhessünk oda protegált urfiakat, kik több időt töltöttek a kávéházakban Abbáziában, mint a bárókban, melyekben nem volt dolguk. Komolyabb része a dolognak, hogy Trieszttől és Ausztriától emancipáljuk kivitelünket és behozatalunkat a tengeren, mi nagyrészt sikerült. Empóriumot akartunk teremteni Fiuméból az Adrián, hogy előkészítsük Dalmácia visszacsatolását. Pártoltuk és emeltük Fiumét, hogy Horvátország ellen pozíciót foglaljunk el annak túlsó szélén. Balga képzelődés volt némelyektől, hogy Fiume magyar város és kikötő lehet, mivelhogy az nem lehet soha. Hiszen Brassó, Szeben, Temesvár, Pozsony, Trencsén is csak lassan magyarosodnak, Fiume- től pedig elválaszt Zágráb s az egész széles Horvátország, az érintkezés tehát oly csekély, mely nyelvi hatást nem gyakorolhat. Harminc év alatt Fiume 18.000 lakossal szaporodott a mi költségünkön, de ebből alig ezer ember magyar, néhány ezer olasz, a többi csupa horvát. Fiume nem magyarosodik, hanem elhorvátosodik. Susák mintegy ostromolja a várost. Ha olasz lenni megszűnik, ha a választási reformmal a horvátok felülkerekednek, Fiume nem fog többé képviselőt küldeni Budapestre, hanem választ Zágrábba. Ez a veszély fenyegeti Bánffy politikájából Magyarországot.