Alkotmány, 1898. március (3. évfolyam, 51-77. szám)

1898-03-01 / 51. szám

1898. március 1-ALKOTÁSÁRT megadni nem fogná, mi legalább sohasem fogjuk azokat megtagadni. (Helyeslés balfelő­l ) De a midőn azt mondják, hogy erre szükség nincs, hogy rendes törvényekkel fel lehet tartani a rendet, akkor az u. n. adminisztratív üldözés jogának cimén — a­mit feltaláltak itt a magyar parlamentben — olyat követtek el, a­miért egy­szerűen vád alá helyezendő, nemcsak a belügy­miniszter, hanem az egész kormány. (Élénk he­lyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az a szomorú Magyarországon t. Hát, hogy a­mikor ily evidentet világosan beszél a törvény, más embert vád alá helyeznének, de itt hiába fognának a többségre appellálni, hogy helyezze vád alá a minisztereit, itt mindent helyeselnek s ezzel elenyészik a felelősségg­es minden garanciája alkotmánynak, jognak, közszabadságnak. (Zajos helyeslés balfelől.) A költségvetést nem fogadom el. (Élénk él­jenzés és helyeslés balfelől.) Szünet után Emmer Kornéla szólalt föl. A terjedő szocia­lizmussal szemben különösen két faktort kér föl a hatásos közreműködésre a szószéket és a közigaz­gatási tisztviselőket. Mindkettőnek nagy a befolyása, a hatalma. Hisz csak az imént történt, hogy az ajaki plébános egy hatásos beszédével az egész községet megmentette a szocializmustól. (Éljenzés.) Pádéiy Rezső: Miért rombolják le tehát a papok tekintélyét? Emmer Kornél beszéde további folyamán kijelenti, hogy a kibocsátott kormányrendeleteket sem szívesen látja. Nem sértünk a pietáson, ha megváltoztatják azon törvényeket, melyek többé nem felelnek meg. Hat javaslatot nyújt be, hogy utasíttassék a kormány, egy végleges sajtótörvény tervezetének benyújtására. (Nagy zaj balfelől.) Lukács Gyula: Isten mentsen, hogy ezt a Bánffy-kabinet tegye ! Barabás Béla: Akkor volnánk csak szé­fen. (Zaj.) Az interpellációk. Kossuth Ferenc a szabadságjogok elkobzása tárgyában interpellál. A közszabadság oly kincs, melyet az ország sok küzdés, szenvedés után szer­zett meg. Ezt a kincset a jövő nemzedéknek érin­tetlenül kell visszaadni. Mi már nem vagyunk többé függetlenek, csökkentik és csorbítják jogain­kat és ezt tűrjük. Egyetlen fegyverünk, melylyel védekezhetünk, a közszellem, de ha hozzászoktat­­ják a közszellemet ahhoz, hogy Magyarországon minden szabad — nemsokára leszerelve fog há­nyódni Magyarország függetlenségének hajója. Rohamosan harapódzik el a hazátlanság tana. Ez különösen aggasztó a magyar népnél, mely mindig kész volt vérét, életét a hazáért feláldozni. Terjed a szegénység, a nyomor — megfosztják a nép jogait — mindez előkészítette az izgatás talaját. Nem rokonszenvezik az izgatók tanaival, de a legnagyobb bűnösöket is csak a rendes törvények alapján lehet büntetni. Behozzák a cenzúrát, meg­fosztják a sajtót szabadságától és konfiskálnak minden jogot. — Mindez fokozza az elkeseredést és azért a következő interpellációt intézi a kor­mányhoz : Mely jogalapra fekteti a kormány a sajtó­­szabadság, a gyülekezeti jog és a személyi sza­badság ellen intézett támadásokat ? Pichier­ Győző a rendőrségi botrányok tár­gyában interpellálta a belügyminisztert. Interpel­lációja a következő : 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy a budapesti államrendő­rség tisztikarában nagymérvű elkeseredés uralkodik a legutóbbi időkben elkövetett túlkapások, tapin­tatlanságok s önkénykedések miatt s az ezek nyomán az egész intézmény ellen a közönség körében föllépett ellenszenv minden téren való megnyilatkozása miatt? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy épp e sajnálatos körülményből kifolyólag a rendőrség tisztikara immár csak legszükségesebb esetekben használja előírt egyenruháját, meg­akarván önmagát egyrészt kímélni a közönség ellenszenvének esetleges nyilvánulásaitól, de másrészt főleg azért, mert, mint legnagyobbrészt önérzetes férfiak, maguk is szégyenük, hogy az utóbbi időben előfordult s mindig ugyanazon névhez fűződő országos botrányok dacára az il­lető tisztviselő még mindig újabb és újabb ké­nyes ügyekkel lesz megbízva, melyekből újabb és újabb tapintatlanságok és botrányok tá­madnak ? 8. Ha nincs tudomása ezekről a viszonyok­ról, a belügyminiszter úr hajlandó-e eme irány­ban magának alapos értesülést, lehetőleg köz­vetlenül a tisztikartól szerezni és eme értesülés alapján haladéktalanul oly intézkedéseket tenni, amelyek alkalmasak a visszás és kihatásaiban az egész intézményre káros állapotokat meg­­szüntetni ? Az ülés 2 és fél órakor végződik. AUSZTRIA. A helyzet Ausztriában. Bécsi tudósítónk jelenti: A politikai helyzet még mindig nagyon bonyolódott. Politikai körökben a legkisebb reményt sem fűzik ahhoz, hogy Gautsch báró miniszterel­nöknek sikerülni fog a helyzetet tisztázni s máris Lobkovits herceget és Thun grófot emlegetik a miniszterelnök utódjául. Tény az, hogy a magyar kormánytól minden körülmények közt kérni fogják a provizóriumnak egy évre való meghosszabbítását. Bucquot grófnak szintén fölajánlották a ka­­binetalakítást, ő azonban családi körülményeire hivatkozva a leghatározottabban visszautasította azt. A csehek és németek egymás elleni elkeseredésé­nek egyik jele, hogy tegnap 23 község polgár­­mestere értekezletre gyűlt össze Znaimban, a­me­lyen elhatározták, hogy a német üzleteket bojkot­­tálni fogják. A csehek, mint Prágából táviratozzák, telje­sen szakítottak a kormánynyal. Jellemző erre nézve a Narodni Listy mai cikke, a­mely így kezdi: .A kormánynyal készen vagyunk. Nem kap a kormány többséget, sem egyetlen egy cseh képviselőt. Azzal a kijelentéssel, melyet a helytartó tett és a­mely a cseh államjog ellen irányul, a kormány megpecsételte a sorsát. A bécsi parlamentben készen van már a halottas háza. Könnyű legyen neki a föld. A tartomány­gyűlés képviselői közt hire jár, hogy közvetlenül a cseh tartománygyűlés bezárása után, a­mi holnap, vagy holnapután következik be, megjelennek az új nyelvrendeletek és a prágai jelvényviselési tilalom megszűnik. A még ülésező tartománygyűléseket szerdán rekesztik be. KÜLFÖLD. Merénylés a göröc­ király ellen. A görög király elleni merényletről, a­melynek isk­ét táviratban már közöltük, a következő rész­leteket jelentik Athénből. Szombaton este fél hat óra tájban a király Mária hercegnő kíséretében tért vissza a Phaleronból. Mikor a királyi fogat ahhoz a helyhez közeledett, ahol a merénylők rejtőztek, egyi­kük föladott és görög nyelven ezt kiáltotta: „Felség, álljon meg!“ A király bámulatraméltó bátorságot és hidegvért tanúsított és fölemel­kedett a nyitott kocsiban, hogy Mária her­cegnőt védje. A király a kocsiban állva a merénylők felé fordult és botjával kezében fölszólította őket, hogy távozzanak. Az első lövést körülbelül 20 lépésnyi távol­ságról­ intézték. Összesen hatszor lőttek a királyra, de csak egy lövés talált, amely gyengén meg­sebesítette a kocsis mellett ülő vadászt. Az egyik merénylő az út közepén le­térdelt és úgy célzott a királyra, a­ki ez alatt megfigyelhette, hogy a fegyver reme­gett a merénylő kezében és a király való­színűleg ennek köszönheti megmenekülését. A gyilkos, a­kit a király pontosan szemügyre vehetett, nagyon fiatalnak, alig 20 évesnek látszott; ugyanez tett több lövést a kocsira. Egy másik merénylő, a­ki félénkebbnek lát­szott, elrejtőzött. Az összes európai uralkodók, még a szultánt sem véve ki, üdvözlő táviratokat küldtek György királynak. A királyi család a tegnapi délutánt Pireuszban, a királyi lak­­ton töltötte. A lakosság rendkivül izgatott s ez arról tanúskodik, hogy a nép mégis na­gyon szereti az annyit gyalázott és ócsárolt királyt és hogy az ország sorsa a királyéval szorosan össze van forrva. Általánosan ma­­gasztalják a bátor királyt, a­ki a kocsiban fölemelkedett, hogy Mária hercegnőt meg­oltalmazza. Az összes újságok, még a ki­rályellenesek is, elítélik a merényletet. A­mi a merénylőt illeti, róla nagyon szét­ágaznak a vélemények. Néhány újság azt írja, hogy a merénylő vagy őrült vagy kül­földi ; egy újság azt állítja, hogy nemrég egy krétai mohamedán érkezett Athénba és hogy valószínűleg az követte el a merény­letet ; magának a királynak más véleménye van; egy politikusnak, akit tegnap este fo­gadott, azt mondta, hogy némely újságnak lazítása okozta a merényletet. A rendőrség tegnap letartóztatott néhány embert, de va­lamennyit szabadon bocsátotta. A többi közt a királyellenes „Embrow" című újság szer­kesztőjét is megidézte, hogy megtudja tőle, miképen tudott meg bizonyos részleteket még a merénylet elkövetése előtt. Mint egy legújabb távirat jelenti, a merénylők egyikét már elfogták. Neve Karditi és az athéni polgármesteri hivatal alkalma­zottja. Bűntársait nem nevezte meg. Athén, febr. 28. Kardiki, a merénylő kijelenti, hogy ő hat lövést tett, bűntársa pedig kettőt. Ha az utóbbi nagyobb hidegvérű­séget tanúsított volna, akkor sikerült volna a merénylet. Ez azonban félt, mert a király felállóit és botját suhogtatta. Azért nem tudott jól célozni. Kardiki azt ál­lítja, hogy Mária hercegnő életét meg­kímélték volna Tervük az volt, hogy a kocsist és a lovakat megölik és a gyilkosságot nagy kaliberű pisztolyokkal hajtják végre. Kardiki folyvást a legellenszenvesebb cinizmust tanúsítja; nőtlen ember és hozzátartozói sincsenek. Múltja rovott, csodálkoznak, hogyan kapha­tott állást a közigazgatásban. A rendőrség nyomá­ban van bűntársának, Amerika Spanyolország ellen. A múlt héten felrobbant Mayne hajó miatt egyre éleske­­dedik a viszony Spanyolország és az Észak Amerikai Államok között. Washingtonból érkező hírek szerint az Unió már nagyban készül a háborúra. A képviselőház már felemelte a hadi büdzsét. Matrózokat és fűtőket a hadihajók nagy számban szerződtetnek Madridból pedig azt táviratozzák, hogy Lagasta miniszterel­nök egy hírlapíró előtt nyilatkozatot tett az állító­lag Bismarck hercegtől származó ama javaslatra nézve, hogy Spanyolország és Észak-Amerika közt kitört konfliktust terjeszszék a pápa döntése alá, kijelentette, hogy Spanyolország sohasem járulna hozá az ilyen döntéshez, mert az úgy tűnnék fel, mintha Spanyolországnak Kuba felett való szuve­renitása kérdéses volna. Római levél. — Saját tudósitónktól.­­ Róma, február 27.­­ Szentsége jubileumán a római Sapiensa­­egyetem mintegy száz hallgatója részt vett. Neve­zett egyetemet IV. Ince pápa 1244-ben alapította és eleinte csak mint az egyházi és világi jog aka­­dém­ája szerepelt. VIII. Bonifác pápa a theologiai, V. Kelemen pápa a filozófiai és az utána következő pápák a természettudományi fakultásokkal bővíttet­ték ki. X. Leó pápa idejéből származik a jelenlegi palota. A bőkezűségéről nevezetes pápa Michel Angelo tervei szerint építette. 1513 vagyis épít­kezési ideje óta rajta semmi változást nem eszkö­zöltek ; gyönyörű termei, tágas udvara, mintaszerű építkezése világnevezetességűek. A palota főbejára­tán X. Leó pápa jelszava: „Initium sapientiae timor Bonioni“ olvasható. Innen származik az egyetem „Sapienza“ elnevezése is. Évszázadokon keresztül a világ legkiválóbb papi és világi tudósai tartottak előadásokat és az ifjúság tudományos kiképeztetése körül elévülhetlen érdemeket szereztek. 1870-ben az olasz erőszakoskodás az egye­temet hatalmába kerítette és nemzeti vagyonnak proklamálta. Az egyházi vagyon ellen intézett erőszakos támadást azzal tetézték, hogy az egye­temen a theologiai fakultást megszüntették, a papi tanárokat állásuktól elmozdították és az ily módon megüresedett tanszékeket kizárólag világi tanárok­kal betöltötték. Az egyetem ezáltal sokat veszített hajdani fényéből, sőt mondhatni manapság másod­­harmadrangú tanintézetté vált. A fegyelem, mely évszázadokon keresztül a hallgatóknak tudományos tanárok iránti tiszteletén alapult, az utóbbi napok­ban hozott szigorú rendszabályok dacára felbomlott. Az egyetemi tanterem napjainkban oly botrányok és féktelenségek színhelyei voltak, melyek minden egyetemi ifjúságnak csak szégyenére válhatnak. Az ifjúság kebelében fennálló katholikus kör hiába fáradozik a Sapienza egyetemi ifjúság hajdani hírnevét visszaállítani. A kör tagjainak 5.

Next