Alkotmány, 1898. április (3. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-29 / 102. szám

IHH AIEOfíASt. 1898. április 29. VIDÉK. (Kinevezések.) Kismartonba Stanitz Géza városi pénztárnok anyakönyv vezető-helyettese . — Fischer Alajos a Selmecbányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez pénzügyi tanácsossá és számvevőségi főnökké; Stubenfoll Guido a zólyom-brezói vasgyári hivatal mellé rendelt szám­vevőséghez számtanácsossá , Blahunka Gyula, Páldi Károly és Pigl Károly számvizsgálók a miniszteri, Honigberger Mihály a brassói, Halla János a székesfehérvári, Kohárits a kaposvári és Tell Vilmos a kassai pénzügyigazgatóság mellé tanácsosokká, Pintér Károly zágrábbi, Argay Géza a vukovári pénzügyigazgatósághoz pénzügyi fogal­mazókká, Gaál Zsigmond a kolozsvári adóhivatal­hoz adótisztjé ; a sajó­szent-péteri adóhivatalhoz Rosenthal Gyula adótisztje ; a körmöcbányai pénz­verő hivatal mellé rendelt számvevőséghez Hru­­biskó Manó pénzügyi számtisztté ; ifj. Baksay József díjtalan joggyakornokká; Szabó Sándor a pankotai adóhivatalhoz segélydíjas gyakornokká kineveztetett. (Pályázatok.) A szegedi pénzügyigazgató­­rignál gyakornoki állásra 2 , a zalatnai kincstári főkohó műhelynél gépkezelői állásra 2 ; a nagy­­ajtai járásbíróságnál dijnoki állásra 2 ; a pancsovai fővámhivatalnál gyakornoki állásra 2; postamesteri állásra Csömörön 3 ; Szénaváron 3; Breznóbányán Gyomron 3 ; a nagyrőcei járásbíróságnál dijnoki állásra 2 ; az egri törvényszéknél szolgai állásra 3 hét alatt lehet a folyamodványokat benyújtani. IRODÁULZ és MŰVÉSZET: * Loie Fuller A Magyar Színházban május 3-án lesz a Sztrogoff Mihály című látványosság bemutató előadása Loit Fullernek, az általa híressé lett újszerpentintánc feltalálójának felléptével. Vendég­­szereplése miatt az Arany­lakodalom és az Utazás egy apa körül egy időre leszorulnak a Magyar Színház műsoráról. * Mozgófényképek címmel holnap kerül bemutatóra a Vígszínházban Blume­nthal és Kadel­­burg háromfelvonásos bohózata, eredeti címén : Hans Huckebein. A ma délelőtt megtartott főpróba után ítélve, a bohózatnak holnap szép sikere lesz s nagyon valószínű, hogy jó időre a Vígszínház kassza­darabjainak számát fogja szaporítani. * Italia Vitaliar­á és társulata ma este mu­­tatkozott be a városligeti színkörben a budapesti közönség előtt. Ez alkalommal a „Kameliás hölgy“ került színre a címszerepben „Italia Vitaliana“­­val, ki teljesen megfelelt a hozzá fűzött várako­zásnak. A mai estét a művésznő kétségkívül leg­nagyobb sikerei közé számíthatja. A kiváló olasz társulat holnap folytatja vendégszereplését Suder­­mann Otthon című drámájával Magda szerepében „Italia Vitalianaval.“ * A Vigyázó-pályadíj dolgában a Petőfi­­társaság bíráló­bizottsága ma délután döntött. A pályadíjat „Testvércsillagok“ jeligés című mű nyerte. A jeligés levél felbontása után kitűnt, hogy a „Húgomhoz“ című, pályadíjra méltó költemény szerzője Palágyi Lajos. A pályadíj kiadását mind­azonáltal ideiglenesen függőben hagyták, mert az az aggodalom merült föl, hogy a pályanyertes költemény talán már nyomtatásban is megjelent, a pályázat feltételei pedig világosan körülírják, hogy csakis még nyilvánosságra nem került mit pályázhat. A társaság e részben nyilatkozásra hívja fel a szerzőt, akinek a válaszától függ majd, hogy a pályadíj szabályszerűen kiadassák. • hitoktatóink és hittanáraink azon hiányt, hogy míg a kizárólagosan lelkészkedés terén működő oltártestvéreink számára, gyakran kevesebb lekö­töttségük és elfoglaltságuk mellett, az Isten igé­jének hirdetésében bőven áll rendelkezésükre min­denféle irodalmi segédeszköz , addig ők a vezeté­sükre bízott tanuló ifjúság szükségleteinek megfe­lelő ily segédeszközökben épen nem válogathatnak. Különösen pedig magyar nyelvű munka kevés van, ilyen irányú egyházszónoklati folyóirat pedig ezideig egyáltalán nem volt. Folyóiratot indítottunk tehát meg, mely ezen hiányon akar segíteni. „Szent Gellért“-nek nevez­tük el és ezen szent pártfogása alá helyeztük vál­lalatunkat, mert hiszszük és reméljük, hogy ő, ki szent Imrét, a magyar ifjú ideálját, a magyar ifjúság mennyei pátrónusát, a hitben, erkölcsökben és tudományokban­ oktatta és vezérelte, nem fogja megtagadni hathatós közbenjárását azoktól, a­kik a magyar ifjúság között az ő munkáját folytatni, az ő nyomdokain haladni törekesznek. E folyóirattal azt akarjuk, hogy hittanáraink és hitoktatóink, kiknek idejük sokszor nagyon is igénybe van véve, meg legyenek kimérve attól, hogy munkájuk szerfelett megnehezíttessék, vagy hogy hivatásuk e fontos ágát mostohán kezeljék. Hogy tehát ezen fönséges, de súlyos köte­lességük teljesítésében némileg kezükre járjunk, szándékunk a „Szent Gellért“ évfolyamaiban a keresztény katholikus tanítást gyakorlatias módon és az ifjúság szükségleteihez és átlagos felfogásá­hoz alkalmazóban feldolgozni. Egy-egy évfolyam keretén belül az egyházi év menete szabja meg az egymásutánt. Minden egyes vasár- és ünnepnapra, tehát első­sorban a napi evangélium alkalmához fűzött egy-egy kidolgozott szentbeszédet (exhortatio) adunk. Ezek között, a Szentatyák buzdító példáját és a trienti szent zsinat azon kívánságát szem előtt tartva : „ne caelestis illa sacrorum librorum thesaurus, quem Spiritus Sanctus summa liberali­­tate hominibus tradidit, neglectus iaceat“ (sess. 5. de ref. c. 1.) — dominiákat is közlünk úgy elosztva, hogy néhány év leforgása alatt a vasár­napi evangéliumi szakaszok mind nyerjenek hotiti­­k­ai feldolgozást. Szándékunk továbbá ezen kívül minden füzet­­ben több alkalomra egy-egy vázlatot is közölni, hogy az exhortátorok, ha jónak látják, maguk dol­gozhassák ki a helyi és személyi különös szükség­letekhez alkalmazva. Végül minden füzethez egy-egy alkalmi be­­szédet csatolunk szent gyónásra, — szent áldo­zásra előkészítő szentségimádásra — stb., de kü­lönösen évi szent gyakorlatokra való exhortációk­­ból. Ezen utóbbiakat oly rendben fogjuk adni, hogy minden évfolyam egy teljes exercitium-sorozatot, még­pedig úgy, hogy a sorozat utolsó beszéde húsvét előtt egy hónappal már megjelenjék. Általában minden füzet egy hóra szóló anya­got fog tartalmazni és mindig az előző hó közepe táján jelenik meg. A beszédek kidolgozásánál az egyházi szónok­­lattan szabályait és a helyes magyarság elveit szigorúan szem előtt fogjuk tartani; példáink, hasonlataink és képeink kiválasztásánál pedig elsősorban az iskola nyújtotta anyagot fogjuk fel­használni. Panegyrikus beszédeinkben különösen a magyar szentek erényeit, életét és példáit állít­juk majd szem elé, mint, amelyek a magyar ifjú szivéhez legközelebb állanak és lelkét az ősi hazához legerősebben láncolják. Munkástársainknak már eddig szép száma, ügybuzgósága, az ifjúság szükségleteinek közvet­len ismerése és folytonos szemmeltartása, a leg­többnek az exhortátorságban való több évi gya­korlata azon reményben enged ringatózni, hogy folyóiratunk tartalmasság, változatosság és hasz­nálhatóság tekintetében célját sikeresen fogja megoldani. Kérjük tehát mindazokat, kik hivatva van­nak a tanuló ifjúság fogékony szívébe az Isten igéjének termékeny magvát hinteni, és mindazo­­kat, kiket ezen nemes ügyért való lelkesedés ha­vít , szíveskedjenek folyóiratunkat előfizetésük­kel támogatni és ez által fennmaradását anyagilag biztosítani. Különösen pedig, mivel a lelkészkedő pap­ság egész egyeteme is foglalkozik ifjúság neve­­ésével iskolában és iskolán kívül, és folyóiratunk tartalma foglalkozásuk és gondolkozásuk körétől bizonyára nem távoleső : bizalommal fordítjuk ő feléjük is szemünket, hogy ők, kik annyi nemes vállalat támogatásával tüntetik ki magukat, a mi vállalatunkat is, mely hivatásukhoz oly közel áll, melegen fel fogják karpini. A „Szent Gellért“ megjelenik július és augusztus kivételével minden hó közepén. Elő­fizetési ára­t írt, mely a szerkesztőség címére, Pannonhalmára (u. p. Győr-Szent-Márton) kül­dendő. Az első füzet, mely a szeptemberre szóló anyagot tartalmazza, folyó évi május hó második felében lát napvilágot. Pannonhalmán, 1996. szt. Albert napján, Másy Engelbert dr. Színek Izidor dr. tanárképző-intézeti tanár, theologiai tanár. Ifjúsági hitszónoklati folyóirat. A legnagyobb örömmel üdvözöljük azt az eléggé nem méltányolható üdvös vállalatot, melyet Szt.­Benedek rendjének két rendkívül képzett és buzgó tagja a célból indított meg, hogy megköny­­nyítse legalább némileg azok munkáját, kikre egyéb súlyos elfoglaltságuk mellett az ifjúság nevelésé­nek és oktatásának nem épen könnyű terhe is ne­hezedik. Valóban nemes cél és a jelen romlott korban, midőn annyi veszély fenyegeti az ifjúság vallásos meggyőződését, hithűségét és erkölcsi tisztaságát, szinte kötelességük azt a legnagyobb lelkesedéssel felkarolni mindazoknak, kikre a jövő reményei brevák. Mi a magunk részéről a legme­legebben ajánljuk a vállalatot, melynek céljáról és mikéntjéről hadd beszéljenek azok, kik azt, semmi fáradságtól és áldozattól vissza nem rettenve meg­­indították-Régóta érezték és nem egyszer panaszolták r: TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.­ ­ Az ügyvéd szakácsnéja és nevelőnője, Szabó Lajos dr. fővárosi ügyvédnek egyszerre mind a kettővel gyűlt meg a baja. A szakácsnő­vel azért, mert azt 400 frt kaució mellett fogadta fel, de mikor elküldte, nem fizette ki. Az ügyvéd úrnak az a princípiuma, hogy szakácsnét csak kaució mellett fogad. Ez örvendetes új princípium, mert a kaució sokszor kisegít a zavarból, ha nem is a mienk s ennélfogva hiszszük, hogy ez az újítás rohamosan terjedni fog. A nevelőnővel pedig azért volt baja az ügyvédnek, mert ezt egy pár­szor mellbe lökte. Szabó Lajos védelmére sok mindent hozott fel, azt is, hogy a szakácsnőt ki akarta fizetni, de ez valami kárt tett a háznál a azért is, meg ezért is nem kapta vissza özvegy Kovács Árpádné a 400 frt készpénzét, kinek tanúi egyébképen Szabó Lajossal egy véleményen nem voltak. De a vádlott gondoskodott a rekontoáról és ő is hozott tanukat. A törvényszék, noha Mészáros Tivadar dr. alügyész feltartotta a vádat, Szabót a sikkasztás alól felmentette, de elítélte becsületsértésért 15 forint pénzbüntetésre, mert Bak­ki Vilma nevű nevelőnőjét, mikor annak fel­mondott, néhányszor mellbe lökte. A törvényszék ugyanis ma ezt a panaszt­ együttesen tárgyalta a sikkasztás vádjával. — A szabad svindli gyümölcse. Weiss Adolf Norbert kiérdemült börzefigynök midőn leg­utoljára kiszabadult a fegyházból, pihent eszével egy bizományi üzlet felállításán fáradozott. Céljai­nak sikerült megnyernie egyik ügynök kollégáját , Kassal Józsefet, a­kivel 1894 őszén „Lőrinc M. A. és társa cég“ név alatt be is jegyeztette a világboldogító bizományi üzletet. Céljuk volt min­den áron pénzt szerezni, ennek módjairól pedig a Weisz Adolf Norbert kipróbált esze gondosko­dott. Szolgákat fogadtak fel az üzletbe, kiktől kisebb-nagyobb summában kauciókat szedtek fel, más cégek nevére megbízó leveleket hamisítottak és nagymennyiségű megrendeléseket eszközöltek bel és külföldi cégektől, így élt két évig a két szélhámos komponista. A múlt évben végre letartóztatták őket Ma került a két szél­hámos törvény elé és itt Weisz Adolf Norbertet 5 évi, Kasztl Józsefet 2 évi börtönnel szeren­­cséltették.­­ Károlyi Sándor gróf és a főváros-Sok szó esett az utóbbi időben arról a kisajátítási perről, amely Károlyi Sándor gróf közt egyrészről, más részen pedig Budapest főváros közt folyik. Volt miatta vita a parlamentben, a főváros köz­gyűlésén, majd a lapok hasábjain is nyilatkozott a dolog felől a gróf. A pör tárgyát az a három és fél kilométer hosszú földsáv képezi, melyre a fő­városnak a káposztásmegyeri vizmű létesítésekor volt szüksége s azt evégből kisajátította. A kér­déses terület részint Újpest, részint Rákospalota községét érintve, a váci­ ut és a Duna közt húzó­dik végig. A főváros és Károlyi Sándor gróf, akinek tulajdonát képezte a föld, békés uton nem tudtak megegyezni, mert az utóbbi közel harmadfél millió forintot követelt a területért. Utoljára 800,000 irtot ajánlt fel a főváros s mikor ez az ajánlata sem talált elfogadásra, megindította a kisajátí­tási pert a budapesti törvényszék előtt, mely az ügyben ma hozta meg ítéletét. A per során kö­veteléssel léptek föl Újpest és Rákospalota köz­ségek is. Károlyi Sándor gróf egy és más cimen összesen 2.162.118 forint megítélését kérte. A ki­sajátított területek árán kívül kisajátított telken állott egy téglaházért 170,000 frtot, a kisajátítás révén megmaradt földjeit érő gazdasági hátrányok eietén 176,000 forintot kért és végül 200,000 forintot a Duna medréért, melynek tulajdonjoga őt mint partbirtokot illeti. Újpest község 600,000 írtnak, Rákospalota mintegy 50,000 írtnak a megítélését kérte a fő­várossal szemben a gróftól nyert parthasználati jog elvonásáért.

Next