Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)

1898-05-01 / 104. szám

Budanest, 1898. a Vasárnap, május I rw?” . 104. szám. Elöfizstési ár: fígész évre . . 14 frt — kr, félévre .... 7 „ — ,, Negyedévre . . H „ 50 „ Ügy hónapra. 1 „ 20 „ Egyes szám helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Hegjelenik naponként reggel kivéve héttőn. A reformált ország. Budapest, ápr. 30. O Megreformálták ezt a mi szegény hazánkat alaposan. Hitében, erkölcseiben, becsületérzésében és tisztességtudásában uj divatot kényszeritettek reá. Azzal ámí­tották, hogy ez az uj divat szabadelvű és modern. Az éhes intelligencia, a já­romban nyögő rabszolga-bürokrácia ve­télkedve öltötte magára a csillogó inas- liberiát. És most egyszerre arra ébred­tünk, hogy mindannyian a legdurvább déspociá alatt nyögünk. Volt már hazánkban nem egyszer abszolut-uralom. De ilyen förtelmes, ilyen utálatos, amelyet magyarok gyakorolnak a magyarság legféltettebb érdekei fölött, nem volt még soha. Mert a régi abszoiut- kormányzatokban volt legalább korrekt­ség és önmagát fegyelmező' erkölcsi tisz­tesség. A mai despociábaa azonban a szennyes érdekek csinálják a politikát. A becsület kridát mondott s csak a koncot lesi a megejtett ország teste körül to­longó martalóc-sereg. íme itt áll szemünk előtt annak a ] politikai reformációnak az eredménye, ! melyet Tisza Kálmán kezdeményezett, j Wekerle a börze lelkiismeretlenségével j folytatott és mely Bánffy országos tőku- j ratorságát tette lehetségessé az ország i fölött. Hogy pedig ebből a tragikumból i ne hiányozzék a botránkoztató komikum; j a legujabbkori magyar reformáció a zsidó- i erkölcsök diadalát kénytelen elkönyvelni ! nyereség gyanánt. { A Bánffy-éra legkezdetén a harc a szenvedély vak dühével csak a katho- likusok ellen indult meg. Olyan kétség­telen volt ez a pusztító hadjárat minden ellen, ami katholikus, mint a mily ádáz elkeseredéssel üldözte Kálvin azt a sze­rencsétlen embert, aki útjában állt s ki­nek Miguel Serveto volt a neve. De a fátum azt akarta, hogy ebben a magya­rok által magyarok ellen folyó üldözés­ben a szemita elem kerekedjék felül az üldözök között. Ez az elem ütz, mely nemcsak hogy a katholikusok ellen a legelső csatarendben sorakozott, mikor Bánffy a harci kürtbe fújt, de most már az egész keresztény erkölcsi rendet elti­porja a szövetség természetes és szük­ségszerű dijakért. Katholikusok és pro­testánsok egyiránt megszenvedik ma ezt a politikai fölülkerekedést. Nem is lehet csodálkozni ezen. Az evolúció lélektanilag oly természetes, hogy az lenne a feltűnő, ha ellenkező ered­mény állott volna be. Emlékezzünk csak vissza arra a megbotránkoztató harcra, melyet a jelen­legi magyar miniszterelnök hivatalosko­dása legkezdetén az akkori bécsi nuucius ellen megindított. Ennek a harcnak fegy­verei abból az arzénálból valók voltak, melyet a keresztény világrend nemcsak nem használ, de visszautasít. A bizalom­mal való visszaélésnek stratégiája a keresztény politikában és a keresztény társadalomban otthonra nem talál. Ezt a stratégiát Bánffy onnan kölcsönözte ki, a hol elnyerte a polgárjogot és ezzel Szsrkesztöséa/, kiadóhivataléi nyomda Vili* , Mária-utca ti. Hirdetések fel rétetnek a kiadó­hivatalban, B udapest, Mária- ntca 11. és i 'rieál Hűbérinél Becsben, VII., Jlauleindoim- Stra sse 7. Kéziratokat nt m adunk vissz a rögtön az első lépésnél anna k a másik nem keresztény világrendnek hatalmába került. Csakhamar erre követkéz tett a má­sodik eset. A néppárti irodába, a párt jelenlegi - elnökéhez intézett magánlevelei :nek bir­tokába helyezte magát Magyart u'szág ez idő szerinti miniszterelnöke. Sa; ját maga hirdette, hogy azt politikai í egyverül tette el irományai közé. Azután elvitte azokat a képviselőházba és ott ezeknek áz idegen, nem hozzá intézett n ragánle- veleknek tartalmát nyilvánosságra hozta, ami akkor sem volna megengedet t dolog, legalább a keresztény társadalom erköl­cse szerint, ha a levéltitok becsi Hetét a büntető törvénykönyv nem védené . Ezt a rut visszaélést is politikai sikernek tud­ták be neki; a bíróság pedig kiniondta, hogy ezt a cselekedetet a politika és a képviselői immunitás fedi. Még mindnyájunk fülében cseng az a diadalmi üvöltés, melylyel az egész szabadelvű sajtó e második siker miatt az egekig magasztalta a miniszter elnö­köt. A kálvinista és lutheránus honpol­gárok nagy tömege egész önfeiedtséggd vett részt ebben az ünneplésben, nem is sejtve, hogy ez:zel a leglelkiismeretlenebb keresztényiden morált helyezik a ke­resztény becsületnek megdöntött uralma fölé. Azt a morált, mely sem Istenig sem embert nem ismer, hanem keresz­tülgázol minden tiltó korláton, ha kívá­natos haszon mutatkozik. Es ereseit eundo : tegnap esett meg AZ ALKOTMÁNY TÁRCÁJA. A poéta keserve. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Vihar után szélcsönd, derűre ború, bo­rúra monoton szürkeség, tavasz után nyár: ez a természet rendje s a mi sziveinkbe is nyugalmas csönd lopozott, csöndes rezigná- ció a midnyajunnsát sodrunkból kikozó szenvedélyek után. Szép és poétikus dolog a reménytelen szerelem, azonban csak a novellákban, a melyei példáján fólbuzduiva nem egy halandó viselkedik olyformán, mintha maga is novelia hős volna. Mi, a kik löbbé-kevósbbé be vagyunk avatva a beszólj-irás titkaiba, ennek gyakorlata ré­ven az emberi szív rejtelmeibe, előre láttuk a mi ezután következik s férfias megadással állván ki reményeink hajótörését, a legkö­zelebb hétfőn igaz barátsággal gratuláltuk meg Kalonday Tihamért, kit Fennena trou- badourjául választott, akit hódítása a világ legboldogabb emberévé tett, a kire múzsája is két kézzel szórja áldását azóta, hogy a vi- szon szerelem reménysége még izzóbbáttette a lángot, mely szivében azon emlékezetes első tavaszi nap óta szüntelenül lobog. — Naponként egy verset Írok, fiuk, vallotta meg vacsora közben. — Ha igy megy tovább, annyit kere­sel, mint egy képviselő, mondta Piombófy’ aki mintha még jobban bízna, hogy szerel­mi bánat fogta el szivét s ennek meg­felelően egyre prózaibb lett gondolkozás­módja is. — Hát Alii kezdesz el most Fennená­val ? Kérdezte Kalamáris s a poéta lelke­sedve válaszolt: — Verseket írok róla, csakis róla s nevét emlegetni fogják a Káipátoktól az Adriáig. — Hm! Ez nem elég, — vágott sza­vába Romkövy. — Azt hiszem ezek után meg kellene kérned kezét. — Úgy van! — hagyta rá Halál dok­tor. — Meg kell nősülnöd. — S mi hatan ezután nálad vacsorá- lunk hétfőnként. Családi tűzhelyedhez járunk melegedni, valahányszor az élet, az emberek közönye nieg’dermeszt. — Igaz, feleségül veszem, dadogta Kalonday boldogan s fölkapván Kezdeváry szavát halkan hozzá tette: — S ti nálam vacsoráitok ezután hét­főnként. De váljon nem adnak kosarat szülei ? — Ha mi hatan jót állunk érted, hogy jó családapa válik belőled, bizonyára tárt karokkal fogadnak. Kalamáris e nem minden önfeláldozás nélkül való nyilatkozatára, riadtan néztünk egymásra; az ötlet azonban köztetszést aratott s mi kis vártáivá elhatároztuk, hogy vállvetve karoljuk föl poétánk ügyét a minden követ megmozdítunk, hogy a házasság létrejöjjön : akkor tálán nem ve­szítjük el miként Tollassyt, aki hirt sem hallat magáról, mióta a maga szakállára megnősült s teljességgel nyárs polgárrá vedlett. A következő " vasárnapon mi hatan talpig feketébe öltözködtünk s bérkocsin Budára hajtattunk, ősi szokás szerint leáaynóző követségbe. * — Igen megtisztelő rám a szerencse, — szólalt meg Derzsfy ur Romkövy leány- kérő beszéde után. De még jóformán nem is ösmerem Kalonday Tihamér urat; azt sem tudom, mi a polgári foglalkozása, mi­ből él. — Költ?;, — vágott szavába Piombófy nyomatékosan s az öreg ur nem csekély maliciával igy folytatta : — Tudom, hogy költ; de mi a jö­vedelme ? — Öt-tiz forint egy-egy vers után. Verses regényért százakat is fizetnek. Ver­ses regényt egyet irhát évenkint, lírai köl­teményt naponkint egyet. S ha tekintetbe ves'zszük, hogy mennyi nálunk a hetilap, elhelyezheti mind; jótállunk érte mind a hatan. Kalamáris ez alapos beszéde nem tudta meggyőzni poétánk jövendőbeli apósát. —_ Hát ha szedő-sztrájk üt ki, mint most hét vagy nyolc esztendeje ? — Előleget vesz föl! — vélte Piom­bófy ; Derzsfy ur azonban ezt egyáltalán nem találta reális alapnak a megélhetéshez. Vasárnap volt: Dominica Misericordiae s Fennena édes anyjával együtt szintén a szamaritánus egyletnek gyűjtött a tabáni templomban. Mi zavartalanul vitatkozhat­tunk tovább az öreg úrral, a ki csupa sze- retetreméltóság volt, konyakkal és szivarral is váltig kínált; de hajthatatlan maradt, midőn a családalapításról formált nyárspol­gárias szokás alapját meg akartuk dönteni. — Nem, nem, mondta. Térjen vissza Kalonday ur a bankba, a honnan tavasz- szal kilépett. Apolló és Merkur ma igen szépen mog.ér egymással. Hiszen az Aka« déoiia és Kisfaludy társaság páiyakoszoru ^

Next

/
Thumbnails
Contents