Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)

1898-05-03 / 105. szám

8. T­A­N­Ü­G­Y. A liberalizmus az iskolában. Az utolsó évtizedekben elkeseredett harcot folytatnak az­ iskoláért, különösen ennek felekezeti jellegéért; ezt támadja meg a modern liberalizmus után-útfélen, szóval, írásban és tettel. Aki azonban figyelemmel kíséri a jól szervezett harcot, észreveheti, hogy ez a kereszténység, de különösen az egész katholikus egyház ellen van irányítva. Ez a századvég szignatúrája! A naturalizmus szülöttje , a liberaliz­mus kezdi hangoztatni, hogy az erkölcs pótolja a vallást, a kereszténységet pedig a humanizmus, amely nem tesz különbséget keresztény, zsidó és pogány között, hanem csak embereket ismer. Az iskolának feladata csak a tisztán emberit fejleszteni és képezni. Azért él a felekezeti iskolákkal ! Ez komoly jelenség, melyet nekünk katholikusoknak közönynyel néznünk nem szabad. Ne feledjük, hogy a modern libe­ralizmus lényege az erőszak és uralomvágy, hogy az kíméletlenül nekiront mindennek, mi­nt célja elérésében gátolhatná, mert csak egy közügyet ismer, azt, mely klikk érde­kének szolgál, csak egy államot, azt, mely a kormányzási hatalmat a kultúrharchoz rendelkezésére bocsátja és mely hajlandó magát egy Isten és kereszténység nélküli kultúrállam metamorfózisának alávetni. Igen, hit és hitetlenség, idealizmus és materializmus harcolnak itt egymással! A liberalizmus, mint mindenütt, itt is rava­szul kezdte; a kereszténységet a nyilvános életben, a tudományban túlhaladt álláspont­nak hirdette. Azért kell az iskolából is száműzni. A kereszténység épületéből egyik követ a másik után kell kiszedni, hogy az végre magától dőljön össze. Most még csak állami, interkonffessionális felügyeletet akar, közbe-közbe sankcionálja az atheismust, gon­doskodik, hogy hitvallásos iskoláinkból ál­lami iskolák legyenek. De azért a vallást a világért sem akarja száműzni, sőt nagyobb gondot akar rá fordítani, mint mi a felekezeti iskolákban. (Ne nézzük a kis hamist!) Hogy katholikus városok és falvakba rel, meg zsidó tanítókat nevez ki, azon ne botránkozzunk meg, hisz’ a katholikus háromszög is csak olyan, mint a protestáns, a zsidók egyszer­egye sem különbözik a katholikusokétól. (A hamis miért nem alkalmaz holmi dáko­románokat vagy pánszlávokat, hisz azok egyszeregye sem különb.) A hittan tanítására ő nagyobb gondot fordít, mert ő hitoktató­kat alkalmaz, mi pedig sok helyt megelég­szünk a kántortanítóval. Az ő heti 2 órai hittana többet ér, a vallásos szellemtől átha­tott egész nevelés-tanításunknál, a költség­­vetési vitában legalább azt állították. Az állami iskolát már csak egy lépés választja el ideáljától, a vallásnélküli isko­lától , a­melyből vallás, kereszténység szám­űzve lesz, a­melyben már Isten nevét sem említik. Ezek nem rémképek, így működött a liberalizmus mindenütt. Csak a szomszéd Ausztriára akarok utalni, a­hol azonban ma, hála Istennek és néhány buzgó férfiú­nak, a keresztény reakció szele lengedez. A tanítóság e harcban nem lehet sem­leges, harcolni kell a hitvallásos iskoláért szóval és tettel, ha mindjárt a „kortól el­maradott“ vagy ,,reakcionárius“ jelzővel is illetik. A liberális hamis prófétákkal szem­ben hangosan kell hirdetnünk, hogy : a böl­cseletre nevelési rendszert alapítani nem lehet; a becsületre való hivatkozás nem elegendő az erkölcsi jellemet fejleszteni, mert az élet sokszor ellenkezőt mutat; csak vallás-erkölcsös nevelés útján tehetünk jel­­lemszilárdságra szert; csak a valásos ne­velésben van üdv. Az elemi iskolai kérdés a legsürgő­sebbek egyike, mert a népiskolában nyer népünk nagy része kizárólagos nevelést. Azért jólesik konstatálni, hogy keresztény­­pártunk, a néppárt, a hitvallásos iskolát programmjába fölvette s hogy oly lelkese­déssel ragad meg minden alkalmat, amikor és ahol érte síkra kell szállni. Nyilvános életünk fejlődésével lépést kell tartson az iskola is, ha hivatásának igazán meg akar felelni, azért mi is revi­­deálni kérjük az iskolai törvényt, de keresz­tény­ alapon ! A keresztény nevelési alapelvek nem változhatnak soha, legfeljebb az alkal­mazás formája. Vajha a revideálás napja, oly tanítókat találna, kik a felekezeti isko­lák üdvös voltáról meg vannak győződve ; oly papokat, kik az idő követeléseit a vál­tozatlan keresztény alapelvekkel összhang­zásba hozni tudják és oly népet, mely az iskola jelentőségét felfogván, a keresztény iskolákérti harcban a vezetők mellé áll és velök szilárdan küzd. /Adja Isten ! A. TANÜGYI KÖZLEMÉNYEK — A katholikus tanító- és tanítónőképzők tanárai országos egyesületét előkészítő nagy­gyűlés sorrendje : Julius 2-án megérkezés Egerbe. Julius 2-én este 8 órakor ismerkedési estély. Ju­lius 3-án reggel 9 órakor Veni Sancte Lyceum kápolnájában. Julius 3-án reggel 10 órakor első ülés. Az első ülés tervezete: a) A gyűlés tagjainak üdvözlése. b) Korelnök és jegyzők választása. c) A tagok igazolása.­­ d) Elnök, alelnök és két jegyző megválasztása. Délben társas ebéd. Délután kirándulás Felső­-Tár­­kányba. Julius 4-én reggel 8 órakor szent­mise a Lyceum kápolnájában. Július 4-én reggel 9 ó­rakor 2-ik ülés 12 óráig és folytatva *­*• u. 3 órától. A­­ második ülés tervezete : Az alapszabályok tárgya­lása. Előadások a következő tételek fölött: 1. Egy­séges tanterv, ennek keretében : a német nyelv tanítása, közegézségtan, zene és gazdaságtan. 2. Egységes tankönyvek, figyelemmel a szemléltető képekre. 3. Egységes ügyrend. 4. Fizetés- és nyugdíjügy. 5. A gyakorlóiskola. 6. Internátus. 7. Felvételek a tanítóképzők I. osztályába. 8. Tan­­képesítés, hol ? mikor ? mily fórum előtt ? 9. Állami kedvezmények, tanulmányi utazások, vasúti dij­engedés. 10. Indítványok (a közgyűlés előtt 8 nappal beterjesztendők.) Julius 5-én, mint 4-én (a föl nem dolgozott tételek folytatólagos tárgyalása.) Julius 6-án reggel 8 órakor: hálaadó isteni tiszte­let a Lyceum kápolnájában. Julius 6 án reggel 9 órakor zárülés. — Nyilvánossági jog. A vallás és közok­tatásügyi miniszter a marosvásárhelyi római tea­­tholikus főgimnáziumnak, mint nyolcosztályu kö­zépiskolának, a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgálat megtartásának jogát az 1897—98. tan­évre megadta. Helyes indítvány. Az egri „Népiskolai Tan­­ügy“ a népiskolai törvény revíziójáról cikkezvén azt indítványozza, hogy a mindennapi iskolaköte­lezettség idejét a gyermek 6. év helyett 7. évétől kell számítani. Helyes indítvány, melyet sok pe­dagógiai és pszichológiai ok támogat, s ezenkívül az a nagy nyereség is, hogy a gyermek így kissé későbben szabadul ki az iskola falai közül. — Miniszteri köszönet. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter Hornig Károly báró veszprémi püspöknek, aki egyházmegyéjéhez tartozó iskolák részére 650 frt értékű felszerelési tárgyat és tankönyvet adományozott ; továbbá Zichy Lívia grófnőnek, aki a balatonfő­kajári tanítói lak kibővítésére és alapos kijavítására 10,200 drb téglát 140 frtnyi értékben adományo­zott, köszönetét és elismerést nyilvánította. TANÜGYI IRODALOM. Rendszeres Magyar Nyelvtan. A nem­zeti vers és a polgári ügyiratok rövid elméleté­vel. Középiskolák és polgári fiúiskolák III. osz­tálya számára, valamint tanító és tanítóképző in­tézetek használatára. Irta Weszely Ödön, Budapest Lampel Róbertnál 1878. Ára fűzve 60 kr. kötve 80 kr. A jeles katholikus pedagógusnak becses és értékes tankönyve ez, melyben az iskolai nyelvta­nok régi anyagát uj formában kapjuk, oly formá­ban, mely kiválóan képes az ifjúság figyelmét a tananyag iránt felébreszteni és ezzel a tanítás si­kerét már eleve is biztosítani. VIDÉK. (Különféle kinevezések.) Kineveztettek: Markulin György számvizsgálóvá Zágrábba ; Pavelics Márton számtisztté Gospicsra ; Véghseő Sándor adóhivatali ellenőrré Miskolcra ; Vörös Kálmán és Simon László pénzügyi számszisztekké 1898. május 3. ALKOTÍZÁST. M­­ i.f Lugosra ; Domokos Árpád számgya­kornokká Deésre ; Szász Ödön ugyanoda, Schulhof Lajos pedig Besztercére adótisztekké; Seyfried Lipót állami végrehajtóvá Lugosra; Olchváry Dezső törvényszéki jegyzővé Beregszászra; Ehrlich Miksa és Stepniczky Ferenc törvényszéki al­jegyzőkké ugyanoda ; Killer Gyula" Bonyhádra, Füzesy György Trsztenára jb. segédtelekkönyv­­vezetőkké ; Kunfalvi Miklós jb. végrehajtóvá Námesztóra ; Ábrahám Géza Lúgosra és Jakab Sándor Orsovára Moskovics Márkus Giráltra adóh. gyakornokokká; Kása János adóh. szolgává N.­Kaposra , Demeter György ügyészségi írnokká Dévára ; Kalló István törvényszéki fogház­őrmesterré Kolozsvárra ; Zsurma Péter jb. német és román hites tolmácsosá N.-Szt-Miklósra ; Luko­­vics Imre II. o. trvsz. szolgává Pozsonyba ; Garay Ignác járásb. III. o. szolgává D.-Szerda­­helyre. (Az Uj temesi alispán.) Beschán Achil al­ispán elüldözése óta Temes megye állandó szinte­e volt az intrikálásnak, kapacitálásnak és egyéb fő­­ispáni fogásnak aziránt, ki legyen az új alispán. Tíz hónap múlva végre ma megválasztották al­ispánnak Capdebo Gergely főjegyzőt. (Anyakönyvi kinevezések.) Anyakönyv­vezetőnek kinevezhetett : Sükösdre Molnár Károly jegyző, helyetteseknek kineveztettek : Királybánya - Toplicára Maurer Adolf sjegyző, Rákos-Keresz­­turra Kalix Zsigmond sjegyző, Cinkotára Mezei József sjegyző, Szakmarra Mundbród János J.-Kerekegyházára Skultéty Gyula sjegyző, Mogyoródra Krenedits sjegyző, Kis-Hartára Singer János adóügyi jegyző, Makádra Erszinger Ferenc sjegyző, Rákos­ Csabára Peiti Ferenc sjegyző, Szabadszállásra Retkes Antal írnok, Kokéra Szárdy István adóügyi jegyző, Czegléd-Bercelre Isztay Elek sjegyző, Aszódra Guba Imre sjegyző, Nagy-Kovácsiba Gyulai Kálmán sjegyző. IRODÁUL és MŰVÉSZ EL * A műcsarnok zsűrijét, melynek fel­adata a tavaszi kiállítás pályadíjainak oda­ítélése, már megválasztották. Művészeink gondolkodásmódjára nézve fölötte jellemző, hogy Lotz Károly, a , jeles mester, kit az imént az egész ország ünnepelt, továbbá Ebner Lajos a bírálóbizottságnak csak pót­tagjai közé juthatott be, a rendes tagok helyét többnyire fiatal festőkkel töltötték be, a­kiket csak naiv lelkek tarthatnak hivatott mestereknek. * Hangverseny. A Nemzeti Zenede folyó hó 4-én, szerdán este fél nyolckor tartja meg Gobby Alajos zenedei karnagy vezetésével harmadik és utolsó zenekari hangversenyét. A műsor gazdag s képviselve van benne Hiller, Molique, Gluck, Gail Ferenc, Beethoven, Erkel, Huber, Mozart. A hangverseny fénypontja lesz a 3. sz., az Ária és női kar, Iphigenia Tourisnan című­ Gluck-féle dal­műből, melynek szövegét Kereszty István fordí­totta s melyet Scapa Henrietta ad elő. * Ismétlő kiállítás. A városligeti új műcsar­­nok egyik termében, a tavaszi nemzetközi kiállí­tással párhuzamosan megnyílt az ismétlő kiállítás, amelyen az országos magyar képzőművészeti tár­sulat rendes tárlatán már egyszer kiállítva volt művek állíthatók ki. Ugyanaz a mű kétszer egy­másután csak két évi időközben állítható ki az ismétlő kiállításon. Az esetleg megvásárolt művek a tárlatból azonnal elvihetők. * A Petőfi­ Társaság alelnöke, Bartók La­jos, holnap, kedden délután 5 órakor Szentkirályi­utca 22. szám alatti lakásán megtartandó sürgős értekezletre hívja össze a társaság tagjait * A Népszínház új darabja, a Népszínház igazgatósága a jövő téli szezon számára megvette Varney legújabb operettejét, mely a párisi Variété­­ben óriási siker mellett került színre. Az operette címe Le Pompier de Service, szövegét Cottens és Gavoux írták. * A két tacskó zenéje. A Népszínház lát­­ványosságához, A két tacskó­hoz ifj. Bokor József melodramatikus zenét szerzett s a színpadi próbák ma már teljes zenekisérettel folynak. A bemutató előadás szombaton lesz. * „Teremthette-e volna Isten a világot öröktől fogva ?“ írta Hajdú Tibor dr. bencés főiskolai tanár. A tudós szerzőnek ezen már 1896. őszén megjelent, de a könyvpiacra csak most bo­csátott figyelemre méltó művéről a hivatott kritika következőleg nyilatkozott: „Teljes elismeréssel adózom a szerzőnek az itt ismertetendő művéért

Next