Alkotmány, 1898. június (3. évfolyam, 130-155. szám)

1898-06-01 / 130. szám

1898. június 1. ilkotiAst Nagy Ferenc dr. egyetemi tanár a nő özvegye­­ jogát lényegében fentartandónak véli. Vavrik­ Béla dr. kúriai tanácselnök a nő özvegyi joga tekintetében teljes műtiekben fen­­tartaná a magyar jogot, a­mint az Versenczy-tő­l egészen 1848-ig fejlődött. Györy Elek dr. az özvegyi jogot mai alakj­­­jában és terjedelmében kívánja fennt­tnni. Ád­ám András kúriai biró szintén fentar­tandónak mondja az özvegyi jogot és pedig csupán az özvegy nő, nem pedig az özvegy férj javára. Köves György ügyvéd, az özvegyi jogot fen­tartandónak véli. Thirring Lajos dr. kir. táblai bíró az özve­­gyi jog szempontjából lényegében a mai jog fen­­tartása mellett foglal állást. Schwarz Gusztáv dr. egyetemi tanár konsta­tálja, hogy a bizottság a lényegbeli az özvegyi jognak, mint haszonélvezetnek megállapításában egyetért, s hogy ma már nincs ellenvélemény az állásban való kielégítés mellett, mint volt a Te­­leszky-féle javaslat idejében. Lányi Bertalan miniszteri tanácsos, hogy ebben a kérdésben két ellentétes elvi felfogást lát egymással szemben. Az egyik az előadó álláspontja, mely szerint az özvegyi jog tulajdonképen a hit­vesi öröklés egy formája ; a másik álláspont pe­dig az, hogy az özvegyi jogban a férjet nejével szemben terhelő tartási és ellátási kötelezettség valósul meg. Annak a kérdésnek megoldása, hogy milyen mértékben állapíttassák meg az özvegyi jog, első­sorban a fenforgó elvi ellentét mikénti megoldásától függ. Ha az előadó elvi álláspontja fogadtatik es, akkor ez a mérték okvetlenül fixumban állapítandó meg, ha pedig az ellenkező álláspont jut érvényre, akkor csak másodrendű je­lentősége lesz annak, váljon az özvegy részére a hagyaték bizonyos hányada jelöltetik ki, vagy sem, mert a tartás és ellátás kérdésében a gya­­korlati életviszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni s így a törvényben megállapított hányada csak feltételes lehet.­­ Az értekezletet folytatják. AUSZTRIA. A nyelvrendeletek. Bécsi tudósítónk tele­fonozza. Az osztrák képviselőház holnap ismét ülést tart és a nyelvjavaslatokat fogja tárgyalni. Hir szerint a Thun-kormány nem szándékozik visszavonni a nyelvrendleteket, minek folytán heves vitákra van kilátás. A grázi események tárgyában is több inter­zúne előbb vagy utóbb, de csalhatatlan bi­zonyossággal érvényesülni fog és diadalmas­kodik a természetfeletti életen, azért a tár­sadalom józan eleme csak nevetni vagy sajnálni tudja a szent életet, de az őrülttől nem különbözteti meg. Éjszak zord kedélyű fiainak, Ibsen, Strindbergnek darabjaiban a házasságtörés apotheozisát látjuk ; Suderman a tiszta családi életet hóbortnak, a társada­lom által reánk rakott nyűgnek tünteti fel; Dumas Sándor darabjaiban a bűnöst megsi­ratja a közönség, mig a tisztesség s a be­csületesség visszataszítóan zordak és ke­gyetlenek. Valamennyieket az a Schoppen­­hauer-féle istentelen felfogás vezeti munkái­ban, hogy az ember boldogtalanságra van teremtve s a bűnös ember tetteinek is csak a szenvedés az oka, melytől az illető sza­badulni akar, habár a társadalom által zsar­­nokilag eltiltott utakon. És e hamis eszmék képviselői mint hősök, mint szeretetreméltó emberek jelen­nek meg a színpadon, kiknek céljuk mindig rokonszenves, cselekedeteik mindig köve­tésre méltók s akiknek feketére festett, rut­­lelkű, fondorkodó ellenfelei többnyire papok, vagy az egyház intézményei, vagy ennek valamelyik tilalma vagy parancsa. így például Dóczy­­Lajos Csók című vígjátékábban egy csók miatt a legnevetsé­gesebb helyzetbe kerül egy szerzetes , Szig­ligeti Ede II. Rákóczy Ferencélm pityókos jezsuita páterek cselszövényébe kerül a nem­zeti hős ; és hogy mily gyűlöletes színben tüntetik fel a papságot, élénken megvilágít­ják annak az egyszerű cselédleánynak sza­vai, ki a hetvenes évek kasszadarabjának , librik Borbálá­nak előadása után a színház kapujában így kiáltott fel : „Még az az anya sem jóravaló, ki papot szül a világra.A­pelláció lesz és az ellenzék ismét meg fogja ragadni az alkalmat, hogy a kormány hely­zetét nehezítse. A Reiehsrath­ot ilyen körül­mények közt nemsokára ismét elnapolják­ A gráei események. Greeben, mint tu­dósítónk írja a községtanács feloszlatása óta egész ostromállapot uralkodik. A feloszla­tott községtanács képviselői tegnap este tanácskozásra jöttek össze, és megbeszélték a rendőri intézkedéseket. Az utcákon rend­őrök és csendőrök járkálnak. Vasárnap egy vidéki küldöttség érkezett Grácba, de ennek ünnepies fogadtatását a rendőrség betiltotta A város különben csendes, itt-ott találkoz­nak tüntetők, de a nép nem szegődik mel­léjük. A nemzetiségi klubbokat a rendőrség ismételten átkutatta- Bécsi jelentéseink sze­rint az ottani és a prágai diákok gyűlést akartak tartani, hogy kimondják szolidari­tásukat a grázi diákokkal és magukévá te­gyék az indítványt, hogy az összes tartalé­kos tisztek mondjanak le rangjukról. A rendőrség ezeket a gyűléseket nem engedte megtartani. A német uj-filológusok gyűlése. Bécsben a német uj-filológusok gyűlése egyhangúlag elfogadta azt az indítványt, amely az angol és a francia nyelv kötelező behozatalát célozza a német és az osztrák-német gimnáziumokban, valamint azt az indítványt, hogy az angol filológiát az egyeteme­ken rendes tanárok adják elő. KÜLFÖLD, — A katholikus Belgium. Tegnap tették közzé hivatalosan a belga választások ered­ményét. Megválasztatott 112 katholikus, 28 szocialista, 6 szabadelvű és 6 radikális kép­viselő. A katholikusok többsége az új parla­mentben 72, míg a régiben 70 volt. A szenátusban a katholikus többség 36, annyi, a­mennyi volt. Boldog Belgium, ahol a libe­ral sokból alig van magnak való­. Fekete számok. — A statisztikai hivatal adatai. — A m. kir. központi statisztikai hivatal Havi Közleményei most adnak számot a folyó év április havában előfordult fertőző betegségekről, halálozá­sokról s házasságkötésekről. A statisztikai hivatal ez adatait — a házasságkötéseket kivéve, melye­ket szívesen írunk a rózsás tabellába — fekete számoknak kell neveznünk, hisz valóban megdöb­bentő adatait tárják föl ezek az országban pusztító járványos betegségeknek s a halálozások roppantul nagy arányszámának. Régi panasz nálunk, hogy kevés az orvos. Nem olyan értelemben, mintha az orvosi státusnak kevés tagja volna; ellenkezőleg, van elég, a nagy konkurrenciától alig is bírnak megélni s mégis a körorvosi állások nagy része üresedésben van, mert senki sem pályázik ez állásokra. Miért ? A kör­orvosi állások túlnyomó nagy részének oly szé­gyenletesen csekély a dotációja, hogy azokhoz mérten nem egy fővárosi banknál alkalmazott szolga is jobb javadalmazást húz. Nem is említve azt, hogy egy körorvosnak majdnem oly fáradt­sággal és erőszakossággal kell behajtania a láto­gatásokért járó csekély díjat, akár az állami végrehajtónak az adófilléreket. A közegészségügy még azon vidékeken is teljesen kritikán aluli, hol be vannak töltve a közorvosi állások, mert a sze­gény népnek nyomorúságos helyzetében alig telik az orvosra, a patikára. De a mizerábilis állapotok nemcsak a leg­szegényebb néposztálynál ily megdöbbentők. A helyzet semmivel sem jobb a tehetősebb néposz­tálynál sem. Az orvost itt is legfélebb már csak akkor hívják, amidőn késő. S ennek oka nemcsak a fukarságban keresendő, hanem abban is, hogy az alsóbb osztályok legkevésbbé sincsenek kiok­tatva arról, mi a teendőjük, ha csapás éri házu­kat. Még mindig óriási azok száma, kik idegen­kednek az orvostól, s jobban megbíznak a javas­­asszonyok tanácsaiban. És ez okból el nem mu­lasztható kötelesség, hogy már az elemi osztá­lyokban fö figyelmet fordítsanak a közegészségügy legprimitívebb követelményeire s a legifjabb nem­zedéket már oly irányban neveljék, mely végét szakítja e korlátolt s következményeiben végtele­nül káros felfogásnak. A közegészségügy rendkívül szomorú hely­zetére vall a statisztikai hivatalnak április hónapra szóló kimutatása. A járványos betegség enyhébben­­lépett fel ugyan áprilisban, mint márciusban, de az arányszám mégis a legkedvezőtlenebb. íme : A tüdörcsenc­e a lefolyt hónapban 5,994 halottja volt (márciusban 6,110), ebből magára Budapestre 245 esik (márciusban 233). Legtöbb áldozatot a Duna-Tisza közén követelt, illetőleg ha Buda­pesttől eltekintünk a Dunán túl, ahol 1079 halá­lozást okozott, míg az e tekintetben legkedvezőbb színben mutatkozó, tiszáninneni megyékben csak 532-őt. A szamárhurut áldozatainak száma 1000-en alul maradt. (márciusban 1300-on is felül volt.) Mint rendesen most is Erdélyben pusztított leg­erősebben, ahol 268 áldozatot szedett, legjobban most is a Duna Tisza közét kímélte meg, ahol csak 30 áldozata akadt. A torokgyík áldozatainak száma 739-re megy (márciusban 1132-őt tett ki.) Legmagasabb halálozási számmal (152-vel) du­nántúli megyék szerepelnek, a legalacsonyabb szá­mot (34) a Tisza-Maros-szöge szolgáltatja. — A vörheny több mint 300-al kevesebb halált (834-et) okozott most, mint márciusban.­­ Leg­erősebben a Tiszán innen pusztított, legkevésbbé a Dunán innen. Kanyaróban 991-en haltak el, 100-al kevesebben mint márciusban. Ezek közül a legtöbb (219) most is a Tisza-Maros szögére esik, a leg­kevesebb (66) Erdélyre. A hasi hagymás is keve­sebb halottat (460-at) követelt most, mint március­ban (531-et). Itt megint Erdély szolgáltatja a leg­több halottat, (95-öt), a Duna-Tisza köze a leg­kevesebbet (35-öt). Vérhasban összesen 89-en hal­tak el, (márciusban 103-an). A veszettséginek most csak 2 áldozata akadt (márciusban 3.) A járványos betegségek nagy pusztításának eredménye, hogy népesedési mérlegünk szerfölött kedvezőtlen eredményt mutat. Magyarországon és Fiuméban az élve szülöttek száma volt a lefolyt hónapban 50.386, a halva szülötteké 1086. Hét évnél fiatalabb korban 20.190-en, hét évnél idő­sebb korban 21.626-an haltak el, úgy hogy a halálozások összes száma 41.816. A népesség természetes szaporodása tehát 8570. Ez a mérleg sokkal mögötte marad a tavalyi év ugyanezen hó­­napjának : 6000-rel kevesebb a születés, majd 1800- nal több a halálozás s így a népszaporodás közel 800- rel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Még kedvezőtlenebb az eredmény, ha a folyó év négy első hónapjának népesedését a múlt év ugyanezen időszakának népesedésével hasonlítjuk össze : a tavalyi első évharmad természetes szaporodása meghaladta a 63.600-at, míg az idei négy első hón­ap természetes szaporodása csak 46.500.at tesz ki. A fekete számokról áttérve a rózsás szá­mokra, konstatáljuk, hogy április havában sokkal több házasságot kötöttek mint márciusban, ami különben érthető is, mert márciusban erősen érzett az egyházi tilalom hatása. Míg márciusban 4.387 házasságot kötöttek, addig áprilisban 5.528-at. Ebből Budapestre esik 436. Ez a szám a múlt év március havában kötött házasságok összes számá­hoz képest jelentékeny, 1200-ra rugó növekedést jelent. Érdekesek a vegyes házasságokra vonat­kozó adatok. Vegyes házasság volt 811, ebből keresztény-zsidó vőlegény vett el keresztény leányt, 13 esetben pedig zsidó menyasszony lépett keresz­tény vőlegénynyel házasságra. Ezenkívül egy eset­ben zsidó vőlegény vett el felekezeten kívüli meny­asszonyt. A születendő gyermekek vallása iránt 130 esetben jött létre megegyezés, az összes vegyes há­­zasságok 16 százalékában, még­pedig az esetek többségében (54 százalékában) az anya vallásának javára. A legtöbb megegyezés szám szerint 85 a római katholikus vallásnak kedves, a református fél javára 27, az ágostaiéra 12, a görög keletiére 4, a görög katholikuséra 2 megegyezés létesült. Ez adatokból is látható, hogy a liberális egyházpoli­tika keserves következményei első­sorban nem a katholikus egyházat érik, hanem az azt támogató protestáns egyházat, melyeknek bizony — az etnikai szempontokat nem tekintve — silány kár­pótlás a nem katholikus lelkizek kongruájának kiegészítéséről szóló javaslat.­ a

Next