Alkotmány, 1898. június (3. évfolyam, 130-155. szám)

1898-06-01 / 130. szám

lötre. junius I. UKOTMS1 — (Személyi hírek.) Beck Hugo kúriai biró hosszas betegség után ma megjelent hivatalában. — Tréfán Leonard utszentelt ferencrendi áldozár e hó 26-án tartotta meg első szent miséjét Székely-Udvarhely tt. Manuduktorai voltak P. László Polykárp és Varga Sándor finöveldei igazgató. — Bánffy Dezső báró miniszterelnök június 3-án és június 10-én nem tart általános kihallgatást. — A miniszterelnök ma reggel Kolozsvárra érkezett az egyházkerületi közgyűlésre, mely holnapután kezdődik.— Kutrovács Ernő, győri segédpüspök jun. 5-én Szent Háromság vasárnapján Sopronba érkezik és itt a bérmálás szentségét fogja kiosztani a Szent Mihály templomban. — Zálik László, kismartoni irgalmasrendi áldozárt rendtartományi főnökké Zágrábba helyezték át. — Korányi Frigyes egyetemi tanár péceli nyaralójában izületi gyuladás következtében betegen fekszik. — (Bérmálások a fővárosban.) A budavári Mátyás-templomban ma délelőtt volt a bérmálás, melyet Vaszary Kolos hercegprímás osztott ki a várbeli iskolák és az apácák növendékei küzt. — A további bérmálása következő rendben fog megtörténni.Vaszary Kolos bíboros hercegprímás június2-án és 4-én bérmál a belvárosi plébánia templomban. Tekintettel a jelentkezők nagy számára, a bérmálandók egy részét Boltizár József püspök, érseki helynök bérmálja meg. A hercegprímás 6-án Boltizár püspök segédkezésével a józsefvárosi plébánia templomban osztja ki a bérmálás szentségét. Június 8-án az angol kisasszonyok templomában, 10-én a vízivárosi plébánia templomban bérmál a hercegprímás. Boltizár József püspök június 1-én az óbudai templomban és 80-án Szent Endrén osztja ki a szentséget a sok jelentkezőnek. A bérmálást mindenkor nagy mise előzi meg, mely reggel 8 órakor kezdődik. (Májusi ájtatosságok.) Mint örömmel tapasztaljuk, a szűz Mária tiszteletére az egyházában már egy századot meghaladó idő óta szokásos májusi ájtatosságokat a székesfővárosnak évrőlévre több templomában megtartják. Tudomásunkszerint az idén a várbeli, a teréz- és józsefvárosiplébániákban, a kapucinusok budai templomában, a Mária-apácák Ivnezics-utcai és az Angol kisasszonyok lipót-utcai templomában voltak ily ájtatosságok. E szép szokást Salomia Jézus,társasági atya kezdeményezte s 1815. évben VII. Pius pápa az azokon résztvevőknek búcsúkat engedélyezett. Budapesten az első májusi ájtatosságot az Angol kisasszonyoknál tartották ezelőtt körülbelül 42 évvel s azóta évenkint. A tavasz üde virágaival felék-sített oltár s a felette elhelyezett művészi kivitelű Mária-szobor elé a levőknek az idén is nagy száma gyűlt össze, hogy háláját és esede■zésst az égi királynőnek zsámolyához vigye. Az ájtatosságot a hívek naponkint egy szép Mária-énekkel kezdték meg, mit Tomcsányi Lajosnak, Jézus-iforasága nagy tudományi tanár-tagjának beszédje követett. Előadásainak kezdetén szólott a Mária I1z.rész lényegéről, a Mária-kultuszról hazánkban, ráttíttatva itt a magyar történelem nagy alakjaira, kik lángoló hazaszeretetük mellett nagyok voltak a Mária-tiszteletben is. Majd áttért a Mária-kultusz módozatai és eszközeinek tárgyalására. Ennek révén méltányolta azon érdemeket, melyeket hazánkban a jelenleg létező férfi- és női szerzetesrendek a Mária-kultusznak terjesztése k körül maguknak szereztek. Megemlékezett a bencésekről, a cisztercitákról, a Perenc-rendiekről, a praemontreiekről, a Domonkosokról, a Karmelitákról, a Szervitákról, az irgalmas barátokról, a Jézustársaságiakról, a kegyes tanítórendiekről , továbbá az Orsolyákról, az Angol Kisasszonyokról, az irgalmas nővérekről, a Mi Asszonyunkról és a szentSzívről nevezett apácákról, a Mária-nővérekről és a jó Pásztorról nevezett szerzetes nőkről. Elméjének páratlan élével rámutatott korunk modern tevélyeire a hit, a tudomány és a nevelés terén, tudományának meggyőző erejével cáfolva meg azokat. A szónoklat elhangzása után István, Ferencpendi atya az oltári szentséggel áldást adott s az éneklésben gonddal kiképzett zárdanövendékek ellékelték a lorettói letenyése. A kedves ájtatosságokon a közönség a templomot zsúfolásig megtöltötte s a hívek java része, élőbön a központi oltáregyesület buzgó hölgyeivel, áhítatával mindvégig kitartott. (Az orosz cárnál ' Miklós cár tegnap magán kihallgatáson fogadta Montebello gróf francia nagykövetet. Montebello grófnőt a cárné fogadta. A cár és cárné tegnap a bokharai emirt is fogadták, aki értékes ajándékokat hozott, egyebek között 9 lovat is. A cár az emirnek gyémántos keretbe foglalt arcképét adományozta, az emir fiát, a bokharai trónörököst pedig az orosz kozákezred kapitányi rangjával tüntette ki. (A Lepsényi-ügy) Egyik kőnyomatos jelentése szerint arendőrség már áttette az aktákat Okig Lajos és Piehler Győző képviselők ellen esetleg indítandó bűnvádi eljárás végett. A vádhatóság megvizsgálta az ügyet s miután Lepsényi panaszt nem emelt, úgy intézkedett, hogy eszerint csak utcai csendháborítás esete forog fent , ez ügyben az illetékes kerületi kapitányság ítélkezzék. Az ügyészség ily értelemben utasította a főkapitányságot s igy az ügyet néhány nap múlva a VIIl. kerületi kapitányság fogja tárgyalni.“ A kőnyomatosnak a hire egyrészt igazságot, másrészt burkolt ferdítést, mely a közönség megtévesztésére irányul, tartalmaz. E kőnyomatos tudhatná, ha ugyan tudhatja , hogy e speciális esetben az ügyészség mindaddig nem avatkozhatik be, míg magánvádat nem emelnek, nem tartozván tudni sem a rendőrség, sem az ügyészség, hogy az inzultus képviselőt ért. Ha nem képviselőről volna szó, akit az immunitás véd, ekkor helyén van az ügyészség állítólagos indítványa, de helyén van akkor is, ha a magánvád még be nem érkezett- Ez pedig még nem történt meg. De mihelyt a magánvádat beadják, akkor a kínos áttér nem tartozik többé a kihágások közé, hanem igenis bűnvádi eljárás alá. Nem is említettük volna fel többé ez esetet, ha nem tudnók, hogy e közlemény egyenesen a közönség megtévesztésére volt szánva. Itt említjük meg, hogy a függetlenségi pártban a Lepsényivel történt eset után egyelőre napirendre tértek. A párt állásfoglalását a néppárt akciójától tették függővé. (Hegyi Antal plébános ügye.) Az egész magyar sajtó foglalkozott annak idején Hegyi Antal csongrádi plébánosnak elmozdításával plébániájáról. A zsidólapok különös kedvvel a „misepénzek elsikkasztásáról“ regéltek. Nos, most ítélt ez ügyben a hercegprímási szentszék, mint harmadfokú bíróság és Hegyi Antalt a vádak alól teljesen fölmentene. A „misepénzekre“ vonatkozó része az ítéletnek így szól : Miután továbbá a misepénzeket illetőleg vádlott ellen maguk az első- és másodfokban eljárt egyházi bíróságok sem állapítják meg a sikkasztás vétségét, azok tilos és szabályellenes kezelését illetőleg pedig a felvett bűnügyi iratokban tevőleges bizonyítékok fel nem hozatnak, sőt arra nézve súlyos gyamokok sem forognak fenn: ezen harmadfokban ítélő hercegprimási szentszék nem találja sem vádlott Hegyi Antalt, sem a csongrádi plébánia javadalmat kártérítésre kötelezhetőnek s azért az alól mindkettőjüket felmenti. Az ítélet befejező része pedig ekképen hangzik: Miért is ezen harmadfokban ítélkező szentszék Hegyi Antal csongrádi plébánost az ellene alkalmazott rendi, hivatali és javadalmi felfüggesztés alól feloldozza, őt az egyházi rendi gyakorlásába, hivatala vezetésébe, javadalma élvezésébe és kezelésébe visszahelyezi, mégis komolyan inti őt az Urban, hogy jövőre megyés püspöke, annak hatósága és bírósága iránt a felszentelésben és javadalma elfoglalásakor esküvel fogadott tiszteletet és engedelmességet sértetlenül megadja, az ezen perben reá kirótt és eddigelé elszenvedett büntetéseket részintesen kötelességét megszegő vétségének, részint helytelen perbeli védekezésének tudja be.“ Majd következik az ítéletnek hosszú, majdnem öt évre terjedő iakolása. Az ítéletet a hercegprimási szentszék tagjai Palástiy Pál dr. fölszentelt püspök, Sujánsehi Antal püspök, Bajner Lajos dr. és Walter Gyula dr. kanonokok egyhangúlag hozták meg. (A debreceni dalosok Konstantinápolyban.) A debreceni dalárda hétfő dél óta a török fővárosban időzik. Széchenyi pasa, kinél a dalárda vezetősége tisztelgett, viszonozta a látogatást. Qplicc báró, a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet estélyt rendezett a debreceniek tiszteletére, melyen Széchenyi basa is jelen volt. A szultán különös jóindulattal viseltetik a dalárda iránt, melynek tagjai az ő jóvoltából sorra nézik a város nevezetességeit. — (Kitüntetés) Ő Felsége, amint értesülünk, Gerhard Gusztáv bankigazgatót a bank- és vasutügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki. (Titokzatos eltűnés.) Egy tizenötéves szép leányról van szó, kit kétségbeesett anyja a rendőrség segítségével napok óta hasztalanul kertes. Hollas Matildnak hívják az eltűnt leányt, ki anyjának Lövölde-tér 3. sz. a. lakásáról a múlt hétfőn Káposztás-Megyerre ment ki, hogy ott Fők Ferenc vendéglősnél varrni segítsen. Anyja az ünnepek előtt várta vissza leányát s mivel nem jött meg, kiment Főkékhez tudakozódni. Ott hallották, hogy a leány nincs otthon, mert tőlük még 26-én elment. A vendéglős leánya némi felvilágosítással szolgált a rejtélyes ügyben. Elmondta ugyanis, hogy Matildnál egy névjegyet látott, melyre egy ismeretlen nevű felvidéki alpolgármester neve volt felírva. Kérdezősködésére Matild elmondta, hogy az illető, kivel csak a villamoson ismerkedett meg, felszólította, hogy Fekéret menjen hozzá s hímzését jól meg fogja fizetni. Ezek hallatára az anya rögtön jelentést tett a rendőrségnél s fiával együtt az eltűnt leány keresésére indult. Sikerült is nekik az alpolgármester urat megtalálni, de az semmit sem akart a dologról tudni. Mikor azonban meghallotta azt, hogy Hollósék a rendőrséghez fordultak, könyörgőre fogta a dolgot, másnap pedig azzal állított be hozzájuk, hogy a főkapitánynyal már elintézte a dolgot. Hollasék azt hiszik, hogy leányuk gyilkosságnak esett áldozatul. A rejtélyes ügyben a rendőrségnek eddig még semmi bizonyosat sem sikerült kideríteni. (A sipisták) A fővárosban az utóbbi időben egy jól szervezett sipistabanda működik, mely leginkább a járatlan idegeneket keríti hálójába. Az élelmes társaság ellen már több ízben tettek feljelentést a kisebb-nagyobb mértékben megkárosítottak, de mindig eredménytelenül, mert a rendőrség minden intézkedése hiábavalónak bizonyult a banda kézrekerítésére. A napokban ismét egy bajor kereskedőt fosztottak ki a legnagyobb furfanggal. A kereskedő a Kerepesiút egyik előkelő szállójában vett szállást. A fogadó kávéházában mindjárt másnap több úri kinézésű ember csatlakozott hozzá s beszélgetés közben felhívták figyelmét a Római-fürdőre s ajánlkoztak, hogy vele együtt kirándulnak a fürdő megtekintésére. Odakiinn azután tekézni kezdtek. A kereskedő néhány száz márkát vesztett a játékon. Vigasztalásul kártyát ajánlottak a barátságos budapestiek, amelyben azután több ezer márkára rugó összes pénzétől megfosztották a jámbor idegent, ki csak későn vette észre, hogy micsoda banda hálójába került. A rendőrség az elmenekült fosztogatókat erélyesen nyomozza. (Az öreg huszár vége.) Dráb János nagylaki tanító érdekes visszaemlékezést közöl Ladaj Györgyről, az árvamegyei Trisztena község egy immár csöndesen porladozó emberéről. Lacaj nagy időket látott. Mint mondja, a polyákországi Hanka volt viszontagságos életének okozója. Hanka nem viszonozta szerelmét. Ezért aztán fölcsapott Radetzky-huszárnak és Taliánországban töltött ki három kapitulációt. Hatvan éves korában jött viszsza szülőföldjére és ekkor házasodott meg. Boldogsága akkor ért tetőpontra, mikor a felesége ikrekkel ajándékozta meg őt, de nem egyszerű ikrekkel, hanem duplán : négy egészséges fiúval. Lacaj százegy éves korában, mostanában halt meg s akkor is úgy, hogy nagyon sok káposztát talált enni. Harminc esztendeig volt a község határcsősze, amely hálából a jeles férfiú iránt, maga emelt sirkövet is, melyre e szavak vannak vésve : „Itt nyugszik La- Chaj György tes- Te, de lelke Tál- Lián-országban Vándorol. Meghalt 101 éves korában Káposztaevésben. Mindörökké Amen.“ (Egy pár helyett tíz.) London egyik anglikán templomában múlt vasárnap érdekes eset történt. A prédikáló lelkész beszéde alatt észrevette, hogy egy fiatal pár szorongatja egymás kezét és többet foglalkozik egymással, mint a prédikációval. Beszédét tehát félbeszakítva igy szólt : „Két fiatal, mindkét nembeli személy oly magaviseletet tanúsított, a mi fölötte illetlen és ha a két bűnös az istentisztelet után nem jelentkezik a sekrestyében, hogy a bűnbocsánatot megkapják, úgy a jövő vasárnap mindkettőnek a nevét az egész gyülekezet előtt ki fogom hirdetni.“ Az istentisztelet után aztán nagy meglepetés érte a lelkészt: nem egy, hanem tíz pár jött a sekrestyébe és nagy pironkodás közt bocsánatot kért ígérve ünnepélyesen, hogy ezentúl jól viseli maga a