Alkotmány, 1899. április (4. évfolyam, 79-104. szám)

1899-04-01 / 79. szám

4. aránt A zsidó-iskola kerekedett felül­ És ez nem puszta véletlen, hanem logikai követ­kezménye annak a liberalizmusnak, mely Tisza Kálmán idejében elfoglalta az álla­mot s a magán köztevékenység minden ágába behatolt. Ezt a zsidó-iskolát minden vonatkozásaiban egyetlen szó jellemzi: üz­let. Üzlet lett a képviselőségből és hazafi­­ságból; üzlet a hivatal, a tudomány ; a föld is csak üzlet, mert a börzén játszik ; üzlet még a házasság is- Nem csoda tehát, ha ugyanezen szellem megszállta az Akadémiát, az egyetemet, az iskolát, a tudomá­nyos- és a szépirodalmat, valamint a szín­házakat és a képzőművészeteket. A hírlap­irodalomról ne is beszéljünk. Az a stréber­­ség és az a szédelgés, mely a modern üzlet sajátossága, elkezdett szerepelni a költészet­ben is. Egész irodalmi társaságok keletkez­tek, melyek budapesti magyarsággal köny­nyen írtak rossz verseket csilingelő rímek­kel, kevés eszmei tartalommal, eredetiség és érték nélkül. Inkább hatást kerestek szójá­tékkal, ledérséggel és szertelenségekkel s az ilyen műveknek akadtak céhbeli kiadóik és sohasem hiányzott azoknak a reklám, me­lyet pajtásság és kölcsönös érdek csaptak. Ettől a zsidó­ iskolától azt a jogosult­ságot nem lehet eltagadni, hogy, mint a vi­rága a fának, megfelel annak a társadalmi állapotnak, melyben jelenleg egész Magyar­­ország, de különösen annak fővárosa, Buda­pest, Leledzik. A zsidó tárcaírók, novella­­írók és drámaírók a piac számára dolgoz­nak, a zsidó költők magyar verseiknek vevőt keresnek, zsidószínészek és színész­nők adják elő darabjaikat, zsidó festők és szobrászok illusztrálják a könyveket és éke­sítik a fővárost, melyben zsidóizlésű paloták sorakoznak egymás mellé a körutakon és villatelepeken. Ez tehát éppen olyan stádium a magyar irodalom és ízlés történetében, mint volt ennek előtte a német vagy francia iskola. A haladó szellem nem hiányzik belőle, de a magyar természet igen. Bár magyarul ír­janak és magyar tárgyakat fessenek, gon­­dolkozásm­ódjuk, érzéseik és erkölcseik nem magyarok s legföjebb utánzásai a magyar­nak. De ha legalább a klasszikus héber irodalmat ismernék, hogy abból merítenének s azzal gazdagítanák a magyart, mint ahogy a latin vagy német iskola tette, ámde fe­lületességük nem hatol be a zsidólélek mélységeibe sem, hanem csak a külszínt keresi, hogy tetszést arasson. Roketth­oz a nyelvvel és a művészetekkel s önhitten le­nézi azokat a keresztény írókat, kik a zsidó iskolának nem hódolnak és nem hízelegnek. Mert vannak a fiatal írók között sokan, kik a divatnak hódolnak, vagy nem bírtak el­lenállni, vagy nem is akartak, inkább csat­lakoztak és ugyanazon irányban dolgoznak. Csak egy kis keresztény gárda van még — az öreg uraktól eltekintve — mely költészetben és prózában a keresztény ízlést és eszmekört vallja magáénak s a magyar­ságot komolyan veszi és tisztán tartani iparkodik. A jövő fogja megmutatni, sike­rülhet-e ez nekik. Reményünk van, hogy, bár a zsidóság az egyetemeket és az értel­miségi közpályákat ellepi, mégis uralkodása az irodalomban tartós nem leszen. Bár sokat ír, meddő és nem a halhatatlanság számára is. Múló, nem pedig mély hatással leend nemzetünkre. A keresztény irodalom erő­sebb s ha összetartana, a vezérszerep ma is őt illetné. Jövőre pedig feladata kell, hogy legyen az egyháznak és a felekezeti isko­láknak az írói tehetségeket kiválasztani, pártolni és összegyűjteni, így lehet majd ismét magyar iskolát teremteni. AUSZTRIA. A tartománygyűlések. A négy tartomány­­gyűlést, mely eddig még nem ült össze, legköze­lebb fogják egybehívni. A tiroli tartománygyűlés április 11-én, Görz, Trieszt és Isztria tartomány­­gyűlése április 15-én fognak megnyílni. Az isztriai tartománygyűlést ezúttal Capo d‘ Istriába hívták egybe. A cseh tartománygyűlés húsvét után hír szerint több politikai ügygyel fog foglalkozni. Először új kerületi és járásbíróságok felállítása kerül szóba, azután tárgyalás alá veszik Engel és Skorda indítványait. Engel indítványa arra ALKOTTÁN: 1899. április 1. irányul, hogy a cseh tartománygyűlés foglaljon állást a múlt évi decemberi császári üzenettel szemben. Skorda indítványa pedig bizottság ki­küldését kívánja egy tartománygyűlési választási reform megfontolása céljából. Ennek a két indít­ványnak a megokolása a húsvét után való második ülés napirendjére kerülne. Csehek és oroszok. A szentpétervári Nö­veszti a cseheknek a hármasszövetség ellen való izgatásáról ezt írja: Bennünket nagyon érdekel az, hogy a csehek nincsenek megelégedve Ausztria- Magyarországnak Németországhoz való viszonyá­val. Az orosz szimpátia, bár lassan, de folytono­san fejlődik. A csehek az utóbbi időben sokat tet­tek az orosz nyelv tanításáért, az orosz irodalom­­terjesztéséért, az Oroszországgal való kereskedelmi viszony javításáért. Ez az Oroszország érdekében való mozgalom nem gyorsan ellobbanó szalmaláng, hanem folytonosan fejlődő processzus szüleménye. Vajjon lesz-e ennek a mozgalomnak gyakorlati eredménye ? Nem szabad feledni, hogy nem Ausztria, hanem Magyarország a hármas szövetség lelke és hogy Magyarország politikája oly tradíciókon alapszik, melyek már régóta anakronizmus­­számba mennek. A cseh nemzet oly befolyásos elem Ausztriában, hogy politikai szavát nem lehet mellőzni és míg a hármasszövetség fontossága Anglia megerősödésével párhuzamosan apad, a cseh nép föltétlenül érvényesíteni fogja befolyását Ausztria-Magyarország külpolitikájában. Német nemzeti követelések. Grácban a stá­jer német ellenzékiek bizalmi férfiai tegnap fejez­ték be tárgyalásaikat a nemzetiségi követelések ügyében. Miután a német nemzetiek ott túlsúlyban vannak, könnyű volt nekik ebben a monarchia­bomlasztó kérdésben megegyezésre jutniok. A tár­gyalásokat Stürgh gróf vezette. Az alkotmányhű nagybirtokosság perje Rosenberg herceg egy röp­­iratot adott ki, azon cím alatt: A 14. paragrafus és ellenszere. Rosenberg herceg ezen röpiratban köve­teli, hogy a német legyen az állam nyelve és két­ségbe vonja az álmodott cseh államiság jogosult­­ságát, mióta Csehországot Mária Terézia visszahó­dította. Követeli továbbá, hogy az országok nem­zetisége szerint az illető nemzetiség nyelve az iskolában taníttassék. A németekről azt mondja, őrizkedjenek mindenféle túlzásoktól és legyenek mindenekelőtt jó osztrákok. A szántóval sokácok hithagyása. Szabadka, márc. 30. Az Egyetértés című, zsidó érdekeket na­gyon figyelemmel kisérő napilap március 27-iki számában egy zombori levelező jónak látja a szántovai sokácok hithagyásából is a szemitizmus részére levonni a rebachot és az általános megütközést keltett példátlan esetet a hazánkban dúló zsidó szellemet fe­nyegető néppárt nyakába varrja. De hogy a hatás biztosabb legyen, mint rendesen, a hazafiság köpenyét öl­i magára és szörnyű­­ködve jelenti, hogy a szántovaiakat a Duna mindkét partján lakó sokácok és bunyevá­­cok nyomon követik , mert a néppárt röp­­irataival és Suboticki List-jével az egész alsó Duna-Tisza-közt megmételyezte, midőn az egyházpolitikai törvények ellen izgatva a vallási fanatizmus, a nemzetiségi eszmét és antiszemitizmust felszította, a hazafias érzést meggyengítette. Be is vádolja Vojnich főis­pánt, hogy az ellenzéki kerületek megtörése végett annak idején engedte a néppártot szervezkedni. Ezen célzatú váddal szemben meglehe­tősen ismervén a bácskai néppártot, mond­hatom, hogy Szántován a néppárt állítólag veszedelmes röpiratai és lapja a fájdalmas hatást már csak azért sem idézhették fel, mert ott nem voltak elterjedve. Ugyanis, midőn a néppárti sajtó működni kezdett, Szántován a plébános a sokácok előtt már annyira kegyvesztett volt, hogy az általa tért esztendeit sajtótermékeket visszautasítot­ták és ez okból Bátori plébános a hozzá­érkezett néppárti füzeteket, még a magya­rokat is, kiosztás helyett kamrájában hagyta. A Molnár János prelátus kauciója mellett politizáló Subaticske Novine hetilap­ért a kiadó 4 forintot kért s mivel a soká­cok ily áldozatra nem igen hajlandók, a lapból — értesülésem szerint — alig egy pár példány járt Szántavára. Az ott ismeretlen ■.........­....................—-..........—-­­ Az ópiumháború. ~ Kína és az európai hatalmak első összetűzése. — Budapest, március 31. Most, midőn az európai nagyhatalmak éhes farkasokként veszik körül a tehetetlen ázsiai kolosszust, a kínai birodalmat, nem lesz érdekte­len történelmi reflexióképpen felidézni e század közepe tájáról az európai hatalmak mozgalmát Kíná­val szemben, mely már akkor kimutatta roppant gyöngeségét. Az európai hatalmaknak Kínával való össze­tűzésre a mákony (ópium) bevitele adott alkalmat. Az ópiumot a kínaiak eleinte csak a fogfájás csillapítására használták s mint gyógyszert Indiából és Perzsiából hozták be. Később azonban vissza­éltek az ópium élvezésével s azt mint kellemesen kábító­szert nagyban kezdték élvezni, noha testi­leg, lelkileg élő hatása van. Az európaiak, főleg pedig az angolok nagy mennyiségben importálták Kínába e mérget e század közepén s számtalan család pusztult el annak élvezése következtében. Sajnos tapasztalatot szerzett erről Taokuang csá­szár saját fiainál, minek következtében a legeré­lyesebben eltiltotta az ópium behozatalát. E tilalom nagyon érzékenyen sújtotta az angol kereskedő­­hajósokat. Megszívlelendőnek tartom itt szóról­­szóra közölni Liu miniszter szemrehányását, me­lyet az európai bufár kereskedők berzenkedésére válaszolt : — Kérdezzék a külföldiek önmaguktól, vájjon van e az ég és föld között ország, hol jobb piacra találnánk ? Mit kezdenétek bheánk nélkül, rhebar­­baránk nélkül, melyek nektek feltétlenül szüksé­gesek az életre ? Mi évről-évre vegyítetlenül, ha­­misí­tatlanul szállítunk, hogy azt a tengeren átvi­­gyétek. Hálásak vagytok-e annyi jóért ? Tiszteli­tek-e mások javát, mikor hasznotokat hajhász­­szátok ? Miért hoztátok be hozzánk az ópiumot, mely saját országaitokban nincs használatban és idézitek ekként embereink romlását és halálát csak azért, hogy büntetlenül roppant összeget nyerjetek ? Bár igazat mondott a copfos miniszter s teljes joggal tiltotta el az ópium behozatalát, az angolok mégis árulták. Most egy ily árust el­fogtak, bebörtönöztek és halálra ítélték. Elliot azonban erőszakkal kiszabadította s hajójára vitte. A kínaiak megtorlásul az összes ópiumkészletnek átadását követelték. Elliot át is adott 20,283 láda (!) ópiumot, de kártalanítást követelt. A kínaiak a mákonynyal telt ládákat a tengerbe dobták ugyan, a kártalanításról azonban hallani sem akartak. Ez volt a casus belli. Az angolok tizenöt hajóval és négyezer emberrel léptek fel támadólag. A kínaiak ellentállottak ugyan, de kilenc percig tartó ütközet elég volt, hogy a kínai flotta teljesen tönkre menjen. A vérszemet kapott angolok ez ütközet után egyenesen Peking ellen fordultak. Képzelhetni a kínai kormány rémületét ! Csodálatos gyorsasággal néppárti sajtó tehát nem is izgathatta fel a szegény szántóvaiakat. De a Duna-Tisza közén sem szította fel a néppárt a nemzetiségi törekvéseket. Ki volt ugyan a néppárt programmja nyomva a nemzetiségek nyelvén is, de ezekből ro­mánok és szerbek, kiknél a vallást a nem­zetiség uralja, sajnos, nem kértek ; valószí­nűleg azért, mert törekvéseiket itt nem lát­ták istápolva. Ennek megfelelő volt az eredmény is, Bácskában a néppártiak csak a vegyes óbecsei és tovarisovai kerületben volt a szerbekből csekély számú földmíves szavazója, míg papságuk és intelligenciájuk, mely a nemzetiségi eszmének hordnoka, nem akart csatlakozni. A túlnyomóan nemzetiségi kerületekben a néppárt nem is állított jelöl­teket, azokat a kormány osztotta ki kipró­bált szerb nemzetiségű mamelukjainak. A­mi a levelező azon jóslatát illeti, hogy a sokácok és bunyevácok mindenfelé hithagyásra készülnek; erre alsó Bácskából Tumbász dr. már felelt annyit, hogy az Ő vidékén a szerbeknek egyáltalán nincs ki­látásuk hódításra; Bácska felső részén szin­tén nem nyújthatunk nekik reményt. Általá­ban a néppárti röpiratokból senki sem me­ríthetett buzdítást a hithagyásra, mert ezek az iratok a hithűséget és hitvédelmet hirdetik. Egy néppárti.

Next