Alkotmány, 1899. április (4. évfolyam, 79-104. szám)
1899-04-01 / 79. szám
4. aránt A zsidó-iskola kerekedett felül És ez nem puszta véletlen, hanem logikai következménye annak a liberalizmusnak, mely Tisza Kálmán idejében elfoglalta az államot s a magán köztevékenység minden ágába behatolt. Ezt a zsidó-iskolát minden vonatkozásaiban egyetlen szó jellemzi: üzlet. Üzlet lett a képviselőségből és hazafiságból; üzlet a hivatal, a tudomány ; a föld is csak üzlet, mert a börzén játszik ; üzlet még a házasság is- Nem csoda tehát, ha ugyanezen szellem megszállta az Akadémiát, az egyetemet, az iskolát, a tudományos- és a szépirodalmat, valamint a színházakat és a képzőművészeteket. A hírlapirodalomról ne is beszéljünk. Az a stréberség és az a szédelgés, mely a modern üzlet sajátossága, elkezdett szerepelni a költészetben is. Egész irodalmi társaságok keletkeztek, melyek budapesti magyarsággal könynyen írtak rossz verseket csilingelő rímekkel, kevés eszmei tartalommal, eredetiség és érték nélkül. Inkább hatást kerestek szójátékkal, ledérséggel és szertelenségekkel s az ilyen műveknek akadtak céhbeli kiadóik és sohasem hiányzott azoknak a reklám, melyet pajtásság és kölcsönös érdek csaptak. Ettől a zsidó iskolától azt a jogosultságot nem lehet eltagadni, hogy, mint a virága a fának, megfelel annak a társadalmi állapotnak, melyben jelenleg egész Magyarország, de különösen annak fővárosa, Budapest, Leledzik. A zsidó tárcaírók, novellaírók és drámaírók a piac számára dolgoznak, a zsidó költők magyar verseiknek vevőt keresnek, zsidószínészek és színésznők adják elő darabjaikat, zsidó festők és szobrászok illusztrálják a könyveket és ékesítik a fővárost, melyben zsidóizlésű paloták sorakoznak egymás mellé a körutakon és villatelepeken. Ez tehát éppen olyan stádium a magyar irodalom és ízlés történetében, mint volt ennek előtte a német vagy francia iskola. A haladó szellem nem hiányzik belőle, de a magyar természet igen. Bár magyarul írjanak és magyar tárgyakat fessenek, gondolkozásmódjuk, érzéseik és erkölcseik nem magyarok s legföjebb utánzásai a magyarnak. De ha legalább a klasszikus héber irodalmat ismernék, hogy abból merítenének s azzal gazdagítanák a magyart, mint ahogy a latin vagy német iskola tette, ámde felületességük nem hatol be a zsidólélek mélységeibe sem, hanem csak a külszínt keresi, hogy tetszést arasson. Roketthoz a nyelvvel és a művészetekkel s önhitten lenézi azokat a keresztény írókat, kik a zsidó iskolának nem hódolnak és nem hízelegnek. Mert vannak a fiatal írók között sokan, kik a divatnak hódolnak, vagy nem bírtak ellenállni, vagy nem is akartak, inkább csatlakoztak és ugyanazon irányban dolgoznak. Csak egy kis keresztény gárda van még — az öreg uraktól eltekintve — mely költészetben és prózában a keresztény ízlést és eszmekört vallja magáénak s a magyarságot komolyan veszi és tisztán tartani iparkodik. A jövő fogja megmutatni, sikerülhet-e ez nekik. Reményünk van, hogy, bár a zsidóság az egyetemeket és az értelmiségi közpályákat ellepi, mégis uralkodása az irodalomban tartós nem leszen. Bár sokat ír, meddő és nem a halhatatlanság számára is. Múló, nem pedig mély hatással leend nemzetünkre. A keresztény irodalom erősebb s ha összetartana, a vezérszerep ma is őt illetné. Jövőre pedig feladata kell, hogy legyen az egyháznak és a felekezeti iskoláknak az írói tehetségeket kiválasztani, pártolni és összegyűjteni, így lehet majd ismét magyar iskolát teremteni. AUSZTRIA. A tartománygyűlések. A négy tartománygyűlést, mely eddig még nem ült össze, legközelebb fogják egybehívni. A tiroli tartománygyűlés április 11-én, Görz, Trieszt és Isztria tartománygyűlése április 15-én fognak megnyílni. Az isztriai tartománygyűlést ezúttal Capo d‘ Istriába hívták egybe. A cseh tartománygyűlés húsvét után hír szerint több politikai ügygyel fog foglalkozni. Először új kerületi és járásbíróságok felállítása kerül szóba, azután tárgyalás alá veszik Engel és Skorda indítványait. Engel indítványa arra ALKOTTÁN: 1899. április 1. irányul, hogy a cseh tartománygyűlés foglaljon állást a múlt évi decemberi császári üzenettel szemben. Skorda indítványa pedig bizottság kiküldését kívánja egy tartománygyűlési választási reform megfontolása céljából. Ennek a két indítványnak a megokolása a húsvét után való második ülés napirendjére kerülne. Csehek és oroszok. A szentpétervári Növeszti a cseheknek a hármasszövetség ellen való izgatásáról ezt írja: Bennünket nagyon érdekel az, hogy a csehek nincsenek megelégedve Ausztria- Magyarországnak Németországhoz való viszonyával. Az orosz szimpátia, bár lassan, de folytonosan fejlődik. A csehek az utóbbi időben sokat tettek az orosz nyelv tanításáért, az orosz irodalomterjesztéséért, az Oroszországgal való kereskedelmi viszony javításáért. Ez az Oroszország érdekében való mozgalom nem gyorsan ellobbanó szalmaláng, hanem folytonosan fejlődő processzus szüleménye. Vajjon lesz-e ennek a mozgalomnak gyakorlati eredménye ? Nem szabad feledni, hogy nem Ausztria, hanem Magyarország a hármas szövetség lelke és hogy Magyarország politikája oly tradíciókon alapszik, melyek már régóta anakronizmusszámba mennek. A cseh nemzet oly befolyásos elem Ausztriában, hogy politikai szavát nem lehet mellőzni és míg a hármasszövetség fontossága Anglia megerősödésével párhuzamosan apad, a cseh nép föltétlenül érvényesíteni fogja befolyását Ausztria-Magyarország külpolitikájában. Német nemzeti követelések. Grácban a stájer német ellenzékiek bizalmi férfiai tegnap fejezték be tárgyalásaikat a nemzetiségi követelések ügyében. Miután a német nemzetiek ott túlsúlyban vannak, könnyű volt nekik ebben a monarchiabomlasztó kérdésben megegyezésre jutniok. A tárgyalásokat Stürgh gróf vezette. Az alkotmányhű nagybirtokosság perje Rosenberg herceg egy röpiratot adott ki, azon cím alatt: A 14. paragrafus és ellenszere. Rosenberg herceg ezen röpiratban követeli, hogy a német legyen az állam nyelve és kétségbe vonja az álmodott cseh államiság jogosultságát, mióta Csehországot Mária Terézia visszahódította. Követeli továbbá, hogy az országok nemzetisége szerint az illető nemzetiség nyelve az iskolában taníttassék. A németekről azt mondja, őrizkedjenek mindenféle túlzásoktól és legyenek mindenekelőtt jó osztrákok. A szántóval sokácok hithagyása. Szabadka, márc. 30. Az Egyetértés című, zsidó érdekeket nagyon figyelemmel kisérő napilap március 27-iki számában egy zombori levelező jónak látja a szántovai sokácok hithagyásából is a szemitizmus részére levonni a rebachot és az általános megütközést keltett példátlan esetet a hazánkban dúló zsidó szellemet fenyegető néppárt nyakába varrja. De hogy a hatás biztosabb legyen, mint rendesen, a hazafiság köpenyét öli magára és szörnyűködve jelenti, hogy a szántovaiakat a Duna mindkét partján lakó sokácok és bunyevácok nyomon követik , mert a néppárt röpirataival és Suboticki List-jével az egész alsó Duna-Tisza-közt megmételyezte, midőn az egyházpolitikai törvények ellen izgatva a vallási fanatizmus, a nemzetiségi eszmét és antiszemitizmust felszította, a hazafias érzést meggyengítette. Be is vádolja Vojnich főispánt, hogy az ellenzéki kerületek megtörése végett annak idején engedte a néppártot szervezkedni. Ezen célzatú váddal szemben meglehetősen ismervén a bácskai néppártot, mondhatom, hogy Szántován a néppárt állítólag veszedelmes röpiratai és lapja a fájdalmas hatást már csak azért sem idézhették fel, mert ott nem voltak elterjedve. Ugyanis, midőn a néppárti sajtó működni kezdett, Szántován a plébános a sokácok előtt már annyira kegyvesztett volt, hogy az általa tért esztendeit sajtótermékeket visszautasították és ez okból Bátori plébános a hozzáérkezett néppárti füzeteket, még a magyarokat is, kiosztás helyett kamrájában hagyta. A Molnár János prelátus kauciója mellett politizáló Subaticske Novine hetilapért a kiadó 4 forintot kért s mivel a sokácok ily áldozatra nem igen hajlandók, a lapból — értesülésem szerint — alig egy pár példány járt Szántavára. Az ott ismeretlen ■.............................—-..........—- Az ópiumháború. ~ Kína és az európai hatalmak első összetűzése. — Budapest, március 31. Most, midőn az európai nagyhatalmak éhes farkasokként veszik körül a tehetetlen ázsiai kolosszust, a kínai birodalmat, nem lesz érdektelen történelmi reflexióképpen felidézni e század közepe tájáról az európai hatalmak mozgalmát Kínával szemben, mely már akkor kimutatta roppant gyöngeségét. Az európai hatalmaknak Kínával való összetűzésre a mákony (ópium) bevitele adott alkalmat. Az ópiumot a kínaiak eleinte csak a fogfájás csillapítására használták s mint gyógyszert Indiából és Perzsiából hozták be. Később azonban visszaéltek az ópium élvezésével s azt mint kellemesen kábítószert nagyban kezdték élvezni, noha testileg, lelkileg élő hatása van. Az európaiak, főleg pedig az angolok nagy mennyiségben importálták Kínába e mérget e század közepén s számtalan család pusztult el annak élvezése következtében. Sajnos tapasztalatot szerzett erről Taokuang császár saját fiainál, minek következtében a legerélyesebben eltiltotta az ópium behozatalát. E tilalom nagyon érzékenyen sújtotta az angol kereskedőhajósokat. Megszívlelendőnek tartom itt szórólszóra közölni Liu miniszter szemrehányását, melyet az európai bufár kereskedők berzenkedésére válaszolt : — Kérdezzék a külföldiek önmaguktól, vájjon van e az ég és föld között ország, hol jobb piacra találnánk ? Mit kezdenétek bheánk nélkül, rhebarbaránk nélkül, melyek nektek feltétlenül szükségesek az életre ? Mi évről-évre vegyítetlenül, hamisítatlanul szállítunk, hogy azt a tengeren átvigyétek. Hálásak vagytok-e annyi jóért ? Tisztelitek-e mások javát, mikor hasznotokat hajhászszátok ? Miért hoztátok be hozzánk az ópiumot, mely saját országaitokban nincs használatban és idézitek ekként embereink romlását és halálát csak azért, hogy büntetlenül roppant összeget nyerjetek ? Bár igazat mondott a copfos miniszter s teljes joggal tiltotta el az ópium behozatalát, az angolok mégis árulták. Most egy ily árust elfogtak, bebörtönöztek és halálra ítélték. Elliot azonban erőszakkal kiszabadította s hajójára vitte. A kínaiak megtorlásul az összes ópiumkészletnek átadását követelték. Elliot át is adott 20,283 láda (!) ópiumot, de kártalanítást követelt. A kínaiak a mákonynyal telt ládákat a tengerbe dobták ugyan, a kártalanításról azonban hallani sem akartak. Ez volt a casus belli. Az angolok tizenöt hajóval és négyezer emberrel léptek fel támadólag. A kínaiak ellentállottak ugyan, de kilenc percig tartó ütközet elég volt, hogy a kínai flotta teljesen tönkre menjen. A vérszemet kapott angolok ez ütközet után egyenesen Peking ellen fordultak. Képzelhetni a kínai kormány rémületét ! Csodálatos gyorsasággal néppárti sajtó tehát nem is izgathatta fel a szegény szántóvaiakat. De a Duna-Tisza közén sem szította fel a néppárt a nemzetiségi törekvéseket. Ki volt ugyan a néppárt programmja nyomva a nemzetiségek nyelvén is, de ezekből románok és szerbek, kiknél a vallást a nemzetiség uralja, sajnos, nem kértek ; valószínűleg azért, mert törekvéseiket itt nem látták istápolva. Ennek megfelelő volt az eredmény is, Bácskában a néppártiak csak a vegyes óbecsei és tovarisovai kerületben volt a szerbekből csekély számú földmíves szavazója, míg papságuk és intelligenciájuk, mely a nemzetiségi eszmének hordnoka, nem akart csatlakozni. A túlnyomóan nemzetiségi kerületekben a néppárt nem is állított jelölteket, azokat a kormány osztotta ki kipróbált szerb nemzetiségű mamelukjainak. Ami a levelező azon jóslatát illeti, hogy a sokácok és bunyevácok mindenfelé hithagyásra készülnek; erre alsó Bácskából Tumbász dr. már felelt annyit, hogy az Ő vidékén a szerbeknek egyáltalán nincs kilátásuk hódításra; Bácska felső részén szintén nem nyújthatunk nekik reményt. Általában a néppárti röpiratokból senki sem meríthetett buzdítást a hithagyásra, mert ezek az iratok a hithűséget és hitvédelmet hirdetik. Egy néppárti.