Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)

1899-06-01 / 131. szám

5 ALKOTMÁNY.131. szám. Csütörtök, 1899. június 1. ------------------------------------------------------------------új Lipót-utcai templomában tartattak 1858-ban s tartat­nak azóta minden esztendőben, hol kezdetben Traut­­wein János, a Kegyestanitórendiek boldogemlékü tagja, hirdette szűz Mária tiszteletét. A második év­ben, 1859-ben, épületes vetélkedés fejlődött ki a pesti lelkészkedő papság között: egymást váltották fel naponkint a Lipót­ utcai templom szószékén, szűz Máriát a lorettoi letenyében foglalt címeinek magya­rázásával dicsőítvén. Trautweint Weninger Sándor Jézus­ Társasági Atya követte, ki tizenöt májuson ke­resztül tartotta érdekes beszédeivel lekötve hallgatóit. Még élénk emlékezetéb­en vannak sokaknak Weninger Atyának a 70-es években mondott beszédei, mikor egy hónapon át Lourdes történetéről, a következő májuson át pedig a lourdesi csodaeseményekről szólt. Mindkét alkalommal tartott szónoklatai nyomtatásban is megjelentek. Az előbbiek «Mai-Monat, oder­­ mächtige, o gütige, o getreue Jungfrau. Der Gna­denort U. S. «Frau von Lourdes» cím alatt Regens­burgban 1878-ban; az utóbbiak «Die Wunder in Mariapredigten in Lourdes» cím alatt ugyanott 1881- ben. Őt Klimkovström Miksa, Jézus­ Társaságának e világhírű tagja váltotta fel a szószéken. A következő évben a fáradhatlan Hitner Károly Jézus­ Társasági Atya szónokolt. Az eddig említettek időközben mind meghaltak. Ugyanezen templomban az utóbbi években felváltva Ries Ferenc és Schaefer Jakab Jézus-Tár­sasági Atyák terjesztették Szűz Mária tiszteletét. Ez évben, most harmadízben, Tom­csányi Lajos Jézus- Társasági Atya bilincselte le a műveit közönség figyel­mét. Tomcsányi Atya az egész hónapon át a kisded Szűz Mária iránti ájtatosságot terjesztette, kimutat­ván a «szeplőtelen fogantatás» tana alapján annak jogosultságát és észszerű voltát. Valóban kívánatos, hogy ne volna katholikus tem­plom, melybe a májusi ájtatosságok be ne hozattak volna, hogy egyrészt a hívőknek minél több alkalmuk nyílnék azon kegyelmekben részesedni, melyeket Szűz Mária az Ő tisztelőinek osztogat s hogy másrészt le­­róhatná minden igaz katholikus Szűz Mária irányában keresztény lovagi kötelességét. Sánta Imre: TÁVIRATOK. Párig, május 31. Hervé tábornok dicsérő nyi­latkozatai miatt, melyeket Déroulédere vonatko­zólag tett az esküdtszék előtt, némely szocialista és zsidó képviselő meg akarja interpellálni a hadügyminisztert. Párig, május 31. Az expedíciójából hazatért Marchand olyan beszédeket mondott, mely szin­tén nem tetszik a szocialistáknak és Dreyfuss-­ barátoknak. E miatt nem akarják fogadni. Róma, május 31. Chinafiliának, az új házel­nöknek beszéde az olasz képviselőházban tet­szik, mert nem a gyarmatpolitikára, hanem Olaszország ipari­ és kereskedelmi érdekeire fek­teti programmját. Az alsó-ausztriai tartománygyűlés, Bécs, május 31. A bejelentések között van Lueger dr.-nak az a sürgős indítványa, hogy a község- és alkotmányügyi bizottság tegyen javaslatot arra nézve, hogy milyen rendszabályokat kellene alkalmazni az Arbeiter-Zeitung ellen a tartomány­gyűlési többség megsértése miatt. Lueger megokolja indítványát s cáfolja az Arbeiter-Zeitung támadásait. Philippovich azt vitatja, hogy a tartománygyűlés nincs hivatva arra, hogy egyes lapok támadásaival szembeszálljon, s azt mondja, hogy az új választó­eljárás megrabolja a munkásosztályt, ami megmagya­rázza az Arbeiter-Zeitung támadásait. Hessm­nn polemizál Philippovich-csal. Az új vá­lasztó­eljárás, úgymond, törvényesen jött létre. A tartománygyűlésnek nincs oka, hogy a szociál­demo­­kratáknak kedvében járjon. Auersperg herceg ellenzi az indítvány sürgősségét. A tartománygyűlés, úgymond, nem arra való, hogy a sajtót illendőségre oktassa. Miután még Noshe a javaslat ellen, Scheib­er, Steiner és Wohlmeyer pedig a javaslat mellett beszélt, a tartománygyűlés 29 szavazattal 18 ellenében meg­szavazta a sürgősséget. A müncheni nuncius távozása. München, május 31. Luitpold régens-herceg ma délelőtt búcsukihallgatáson fogadta Lorenzelli pápai nunciust, akinek ez alkalommal a bajor korona-rend nagykeresztjét adományozta. A békekonferencia, Hága, máj. 31. Ma közzétették a választott bíró­ságokra vonatkozó orosz javaslat eredeti szövegét. A javaslat alapelvei ezek: Komoly nézetellentét vagy viszály esetén az aláíró hatalmasságoknak, mielőtt fegyverhez nyúlnak, a­mennyire a körülmények engedik, egy vagy több ba­rátságos hatalmasság jó szolgálatait vagy közvetíté­sét kell fölhasználniok. Ha a viszály politikai érdekű kérdésekre vonatkozik, a konfliktusban nem érdekelt hatalmasságok önszántukból fölajánlják a viszály­­kodó hatalmak jó szolgálataikat olyan barátságos­, megoldás érdekében, amely a többi állam érdekeit nem sérti. A közbenjárás és a jó szolgálatok csakis jó tanács, nem pedig kötelező kényszer természeté­vel bírnak. Ha a viszály jogi kérdések körül forog, mindenekelőtt az érvényben lévő szerződéseket kell interpretálni. A választott bíróság a leghatásosabb és leghelyesebb eszköz az ellentétek kiegyenlíté­sére. A hatalmasságok kötelezik magukat, hogy választott bírósághoz fordulnak, hacsak a vitás kér­dések nem érintik a pörös felek életbevágó érdekeit vagy nemzeti becsületét. A választott bíróság akkor ül össze, ha a differenciák vagy viszályok pénzbeli kártérítésre vonatkoznak, vagy ha a nézeteltérések vagy egyezmények interpretálása körül forognak. A felsorolt szerződések számát az aláíró hatalmasságok közös megegyezéssel emelhetik. Azonkívül minden hatalmasság külön egyezményre léphet a többi hatal­massággal, amivel a választott bíróságot kötelezővé teszik. Minden más esetben a választott bíróság intéz­ménye merően fakultatív. A választott bíróság úgy működik, hogy nemzetközi vizsgáló bizottság útján konstatálják, mely körülmények okozták a viszály és az okokat megvilágítja a tények pártatlan megvizsgá­lásával. Az érdekelt kormányok mindegyike két-két ta­got küld ki. Ez a négy tag egy ötödiket választ el­nökül, aki aztán a bizottságnak jelentést tesz. Ez a jelentés korántsem döntés, hanem csak lehetőséget nyújt arra, hogy a két állam egyezséget kössön vagy a választott bírósághoz forduljon. Az orosz javaslat mellé a választott bíróságok teljes kódexe van mel­lékelve. Hága, május 31. A második bizottságnak az az osztálya, amely az 1874-iki brüsszeli konferencia ak­táiról tanácskozik, második olvasásban elfogadta a hadifoglyokra vonatkozó cikk szövegét, azután a kapituláció, a békekövetek és a fegyverszünet kérdé­sével foglalkozott. Erre nézve is megegyeztek. Ezeket a kérdéseket a legközelebbi ülésen fogják második olvasásban tárgyalni. A második bizottság vörös­­kereszt osztálya első olvasásban tárgyalta az 1864-iki genfi egyezménynek azt a pótrendelkezését, amely ezt az egyezményt a tengeri háborúra is kiterjeszti. Ma az erre az anyagra vonatkozó cikkeket tárgyal­ták s jelentéktelen módosításokkal első olvasásban el is fogadták. Szocialista zavargás Bécsben. *Bécs, máj. 31. A keresztény-szociálisok ma estére a Wimnberger-féle helyiségekbe nagy párt­­gyülést hívtak egybe. A szociáldemokraták azon­ban már két órával a gyűlés megkezdése előtt megszállották a termet, amire aztán a keresztény­­szociálisok lemondtak a gyűlés megtartásáról. A szociáldemokraták elhagyván a termet, hevesen összetűztek vagy 100 lovas és 200 gyalogrend­őrrel. Nagy dulakodás támadt, amely a szociál­demokraták szétverésével és számos letartózta­tással végződött. Dérouléde és Habért felmentése. Páris, május 31. (A Havas-ügynökség jelentése.) A terem ma is teljesen megtelt, Déroulede és Habert megjelenésekor tüntettek mellettük. Lombard főügyész előterjeszti vádindítványát és azt mondja, hogy nem azt kell megállapítani, vájjon Déroulede és Hubert tiszteletreméltó férfiak-e, hanem vájjon követtek-e el oly cselekményt, mely büntetést követ el. Kifejti a vád alapjául szolgáló tényeket, a közönség tiltakozó közbeszólásai közt visszautasítja Hervé tábornok tegnapi nyilatkozatait és azt mondja, hogy a hadse­reg, mely erős kötelességérzetében és erős nagyságá­ban, mindenkor tisztelet és bizalmat fog szerezni magának. Lombard sajnálja, hogy Beaurepaire oly tényeket említett, melyek bírói minőségben jutottak tudomására. Falabeuf védő Déros élettörténetének elmondásával kezdi beszédét. Igyekszik a vád fő­pontjait megcáfolni és védbeszéde folyamán az alkot­mány és a parlamentarizmus ellen beszél. Rosszalja egy lapnak Hervé tábornok vallomása ellen irányuló cikkét. Déroulede közbekiált: Ez árulás ! Ha letépnék Hervé vállrojtjait, ő — Déroulede — nem tűrné azt és ha őt szabadon eresztenék, újból megkezdené tevékenységét. A közönség, mely a védbeszéd alatt még szaporodott, úgy, hogy a rendőrség a nagy tolongás miatt bezárták a kapukat, élénken tapsolt. Nagy zavar támadt, amiért az elnök kiürítteti a ter­met. Ezután a tárgyalást felfüggesztették. Páris, máj. 31. A városban mindenfelé óriási a lelkesedés: Dérouledet és Habert-t az esküdt­szék felmentette, dacára zsidóellenes beszédeik­nek. Falateuf ügyész maga kérte felmentésüket és az esküdtszék zsűrije is kimondotta, hogy nem vétkesek, mire az ügyész a vádlottak szabadlábra helyezését rendelte el. Ami azután történt, való­ban megható. A közönség körülfogja Déroulédet és Hubert-t és folyton ezt kiáltja: «Éljen Dé­rouléde ! Le a Dreyfuss zsidókkal! Éljen a had­sereg ! Éljen a zsűri!» A marsaillaiset éneklik. Dérouléde és Hubert kezet szorítanak barátaik­kal és köszönetet mondanak nekik. Dreyfuss, Páris, május 31. Manau fő­államügyész minden tehetségét latba vetette Dreyfuss ártatlansága érdeké-' ben, dicsérte jellemét és hangsúlyozta, hogy ügye megérdemli a revíziót. Előadását azzal fejezi be,­­hogy az ország, az egész világ, a történelem várja a­ bíróság döntését, melyet azzal az önbizalommal hoz­,­zon meg, amelyet a teljesített kötelesség ad. A hatá­rozat az legyen, hogy a semmitőszék megállapítja­ több új ténynek fenforgását, melyek alkalmasak arra, hogy Dreyfuss ártatlanságát napfényre hozzák. Ennek következtében mondja ki a semmitőszék, az 1894. december 22-én hozott ítéletnek megsemmisítését és utasítsa Dreyfusst vádlottként egy általa megjelö­lendő új haditörvényszék elé. A tárgyalást ezután berekesztették. Fürdői levél. — Levél a szerkesztőhöz. — Duna-Fürdő, május 31. Szerkesztő Úr, mint hallottam, nagyon csodálko­zik, hogy már több, mint két hete színemet se látta a redakcióban. Én is. Mert hogy lehet egy­ olyan dol­gon csodálkozni, mely mindennapisága miatt alig érdemli meg, hogy a csodálatraméltó dolgok közé emelkedjék. Hiszen szerkesztő úr annakelőtte állan­dóan azért kelt­ ki ellenem, hogy tüneményes szerény­telenséggel csak akkor állítok be a redakcióba, ha előlegre van szükségem, vagy ha fizetésemet veszem fel. S most alig szóra érdemes, rövid kétheti távol­létemen — csodálkozik. Mondhatom, hogy szerkesztő úr azelőtti kifaka­­dásai és gyöngédtelen célzásai az állatvilág egyes kevésbbé nemes képviselőire, melyeknek nevét előt­tem érthetetlen szórakozottságból mindig kapcsolatba hozta az enyémmel, nagyon bántották érzékeny lel­­kületemet. De nem akartam önt személyemet illetőleg jobb véleménybe hozni, mivel még gyermeknapjaim­ban megtanultam tisztelni mások meggyőződését. Most azonban a legnagyobb örömömre alkalmam nyílt legalább a legutóbbi két hétről beszámolni s kimutatni, hogy azért voltam kénytelen távolmaradni, mivel missziót teljesítek. Ugyanis mindenkor kötelességemnek tartottam al­kalmazkodni az előkelő szokásokhoz s mivel, mint egyszer már bejelentettem volt, a nyár már bekö­szöntött, elhatároztam, hogy a szerkesztőségi fá­rasztó munkában megrongált egészségem helyreállí­­tása végett én is megkezdem a fürdőzést. Szerkesztő úr ugyan azt fogja mondani, hogy nagy szemtelenség tőlem, ha éppen én emlegetek bármi­nemű munkát, de eleve figyelmeztetem, hogy én a gondolatomat — mindig a magamét — egészen ki­szoktam mondani s annak kiegészítését nem enged­hetem meg. Tehát elhatároztam, hogy fürdőbe megyek.*) Soká tépelődtem, hová menjek. Két helyre esett a választásom: Ostende-re és Norderneyre. Hoszszas habozás után a kettő közül Biarritz­ot választottam. Útban voltam már Biarritz felé, mikor még a lép­csőn eszembe jutott, hogy a hazai ipart s mi egye­bet támogatni kötelesség. így esett, hogy most e sorokat az Ingyenes Dunai Fürdőből írom s igy esett, hogy mint fentebb meg­írtam, a hazai fürdők támogatásával missziót tel­jesítek. Az én fürdőm, melynek csak ügyes reklám kellene, hogy világ­fürdővé fejlődjék, gyönyörű, vadregényes helyen fekszik. Északról a Margithíd, délről az új Országház határolja; jobbfelől a kies budai bércek emelkednek az égnek, völgyeikben, ha az ember nem sajnálja az olykor bizony felette tetemesnek látszó hid­adót, igen kellemes séta esik. A szezon — s ez bizonyítja leginkább az Ingyenes Duna-Fürdő közkedveltségét — tetőpontján van már - már itt van a Faubourg St. Josef elitje teljes szám­ban, sőt az én bizonyos okokból rettegve tisztelt há­ziasszonyom, özv. Anreinné olykor-olykor szintén ki­tüntet bennünket látogatásával. Napjainkat vidáman s kellemesen töltjük; kora reggel promenade van a rakparton s Báni világhírű zenekara szolgáltatja a rakpart-zenét. Aztán fürdünk, de bizonyos óvatossággal, nehogy a fenn emlegetett elite valamelyik képviselője a szabad ég alatt ha­gyott ruhákat elemelje; ez ugyanis kedvelt tréfa itten, L * Végre! -Szerk.

Next