Alkotmány, 1899. augusztus (4. évfolyam, 183-209. szám)

1899-08-01 / 183. szám

IV. évfolyam. 183. szám. Medd. Budapest, 1899. augusztus 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Égést évre .......... írt 1-4.— Félévre- ------ • 7.— Negyedévre- - - - - • 8.50 Kgy hónapra - - - - • L2<$ Egyes szám 4 kr- vidéken 5 kr. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—66. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL TM., Szentkirályi-utca 28a. V IKEETEBEK felvétetnek kiadóhivatalban és BÉCSEEN: Friedl Hnbertnél VII., Matzleinsdorfer-Stiasseí Kéziratokat nem adunk vissza Képviselők kongresszusa. Budapest, július 31. Szokás most nyáron Norvégiába utazni. A német császár majd minden évben meg- cselekszi. A gazdag angolok és amerikaiak, kik azelőtt a svájci hegyekben barangol­tak, ma magángözöseiken a norvég fjor- dokban s az északi sark szigetei között himbálóznak. A francia tengerésztisztek is oda rándultak ki és találkoztak először II. Vilmossal, ki Norvégiából nyújtott béke­jobbot Franciaországnak. Éppen kapóra jött a hágai békeértekezlet, ahol a diplo­maták első alapjait vetették meg egy nem­zetközi háborutörvénynek és békebiróság- nak; a tartós béke legfőbb akadálya pe­dig s a legnagyobb háború-veszély a fél­tékenység és harag németek és franciák között. Ha ezt elhárítanák az uj század csakugyan meghozhatná a világbékét Európának. Most pedig, mintegy folytatását a hágai kongresszusnak, a népek képviselőit lát­juk összegyülekezni Norvégia fővárosában. A király, a kormány és a város, nagy ün­nepélyekkel fogadják Európa összes par­lamentjeinek tagjait, kik látogatásukkal egy szabad kis nemzetet tisztelnek meg. Augusztus első napjai ezen ünnepeknek vannak szánva és négy napig tartanak a parlamentek nemzetközi kongresszusának tanácskozásai. A beszédeket jegyzik s távíró és újságírók világszerte közismertté teszik. Több év óta ismétlik ezen összejövetele­ket, melyeknek pozitív céljuk még nincs s mégsem eredménytelenek. Az utolsó ilyen interparlamentáris konferencia éppen a világbéke biztosításáról tanácskozott s határozatait, mint a nemzetek közkívánatát, valamennyi kormánynak megküldötte. Azok irattárba helyezték. De ugyanezen hatá­rozatokat egy szép levél kíséretében az orosz cárnak is átnyujották, ámbár Orosz­országnak parlamentje nem lévén, a ta­nácskozásokban részt nem vett. És éppen ez a mag esett jő földbe, kikelt és a ha­talmas muszka cár ragadta meg a kezde­ményezést az interparlamentáris konferen­cia eszméinek megvalósítására. S történt az a csodálatos dolog, hogy mig a parla­mentáris kormányok cseppet sem törődtek volt a népképviselők tanácskozásaival és óhajtásaival, ugyanazok nem mertek el­lenkezni, midőn Miklós cár szőütotta fel őket a béke feltételeinek megállapítására. Most tehát már bírunk egy tizenhét állam által szerzödésüeg megállapított kódekszet a had és béke kölcsönös kötelességeiről. Bármi fogyatékos is legyen ez, kezdetnek biztató, kivált, ha meggondoljuk, hogy ez félénk diplomaták müve, akik megszokták az államok önző érdekét tekinteni föelvül s csak az államok, nem pedig a nép javát, legkevébbé pedig az emberiség boldogsá­gát keresik. A népek képviselőinek más, szebb és szabadabb feladat jutott. Ök az eszméket, a haladást és a testvéries egyetértést ter­jeszteni vannak hivatva. Ha nem bírnak is mandátummal, az igazságnak nem kell megbízólevél, hogy erős legyen. Meggyő­ződés és megegyezés a nemzetek képvise­lői között közvéleményt teremt, mely, ha betölti a parlamenteket, a sajtót és a nem­zeteket, a kormányok politikáját is ü’á- nyitja. Azok a jeles férfiak tehát, kik nem kiméivé költséget és fáradtságot, a messze utat megteszik, hogy egyesült erővel az európai népek és államok békéjének, biz­tonságának és kölcsönös méltányosságá­nak szolgáljanak, nagy és nemes munkát végeznek. Fontos, hogy minden alkotmányos állam törvényhozói egymást személyesen meg­ismerjék, az előítéleteket szétoszlassák s pártkülömbség nélkül a nemzetközi viszo­nyok javításán tanácskozzanak. Mert amit határoznak, az erkölcsileg kötelező rá­juk nézve, hogy hazájukban ugyanazt vall­ják a törvényhozások termeiben, sőt ipar­kodjanak megvalósítani törvényeikben. Ily módon a kormányok bizonyos nemzet­közi ellenőrzés alá kerülnek, a parlamen­tek pedig egymással nemhivatalos érint­kezésbe lépnek. Hiszen az interparlamen­táris konferenciának intéző bizottsága is van, mely anélkül, hogy illetéktelenül beleavatkoznék az államok belügyeibe, vagy bármi hatalmat gyakorolna, össze­kötő kapocs a külömbözö törvényhozó testületek között. Akik pedig egymással rokonszenvezve, ez összejöveteleken meg­barátkoznak, politikai levelezést folytatnak s igy a parlamentek kölcsönhatással lesz­nek egymásra. Üdvösen tapasztaltuk mi magyarok ezt többször, de legkivált a Románia irredenta gyűlölködő izgatásaival szemben, melyeket hatástalanná tenni éppen ezen interparlamentáris konferen­ciákon sikerült. A magyarok közül most is sokan vesz­nek részt a krisztiániai gyűlésen. A magyar csoport Apponyi Albert elnöksége alatt az összes pártok- képviselőiből alakult meg s pártunkat annak elnöke, Molnár János képviseli ott is. Szónokaink szereplése a nemzetközi értekezleten emelni fogja Magyarország tekintélyét, melyet nem kis mértékben emelt az alkotmány védelmé­ben gyakorolt ellenállás szilárdsága és si­kere s a győzelemben tanúsított mérsék­letünk. Mert Ausztria züllött parlamenti viszonyai, kormányának abszolutizmusa és népeinek gyűlölködése mellett Magyar- ország ragaszkodása jogaihoz és szilárd pozíciója még fényesebbnek tűnik ki a külföld szemeiben, kivált azon parlamenti botrányok mellett, melyek Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban és Spanyol- országban a parlamenti alkotmányosságot kompromittálták. Nekünk pedig nagyon érdekünkben áll, hogy Európa úgy te­kintse Magyarországot, mint konszolidált és szabad államot, mely Európa keleti ré­szén a rendnek és alkotmányosságnak zászlóvivője. Szükségünk van erre a pán­szlávizmus és dákoromanizmus ócsárlá- saival és támadásaival szemben. Az az ideál, hogy az interparlamentáris konferencia nemzetközi törvényhozássá fog átalakulni s európai egyesült államok szö­vetsége igy fogja a világbékét garantirozni, még csak a távol jövő ábrándja. Az egész parlamentarizmus kontinensünkön csak száz esztendős, Magyarországon, s a leg­több európai államban ötven esztendős. A szocializmus állítása szerint már túlélte magát s az alkotmányosságnak uj formáit kell keresni. Nem vitatkozunk most e fö­lött, mert nálunk pozitív törvények a par­lamentarizmust fogadták el régi rendi al­kotmányunk helyébe, s most ez nekünk a népjog formája. Lehet, hogy a jövő század, uj igényekkel és szükségekkel szá­molva, a nemzetközi törvényhozást is megteremti az államok és népek képvise­letével. Az interparlamentáris konferen­ciák ezt nem célozzák, erre ki nem ter­jeszkednek, de bizonyos előjátékát képe­zik Európa jövőjének. , BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, julius 31. A katholikus autonómia. A katholikus au­tonómiát' szervező kongresszus 27-es bizottságá­nak munkálatát, mint már megírtuk, most küld­ték szét a kongresszus tagjainak. A 27-es bizott­ság igyekezett az autonómiai szabályzatból ki­küszöbölni azokat a jogi eltévelyedéseket, me­lyektől — nem utolsó sorban egyházjogi szem­pontból — az 1870—71-iki kongresszus többsé­gének munkálata nem maradt ment s mely ez okból sem nyerhette meg a szentesítést. Mint a mostani kongresszus huszonhetes bizottságának jelentése kiemeli, a bizottság iparkodott a ré­szére megvont korlátokon belül maradni; tiszte­letben tartotta egyfelől a katholikus egyház hierarchikus szervezetét, másfelől a főkegyur jog­körét. Ám az ekként létrejött szabályzat sem nyerte meg tetszését a «Pester Lloyd»-nak, mely mint már ismételt Ízben tette, most is az állam szem­pontjából sokalja azt az anatómiai jogkört, melyet a kongresszus tagjaival s annak 27-es bizottságá­val együtt a magyar katholikusok nagy többsége az állammal szemben minimumnak tekint. A «Pester Lloyd» nem veszi észre, hogy midőn ekként, amennyire ő rajta múlik, oda tereli az ügvek menetét, hogy a katholikusok csak árnvék- auionomiát nyerjenek, a katholikusok ezáltal újabb jogcimet nyernek arra, hogy mint katho­likusok a politikai küzdőtérre lépjenek s ekként a a parlamentben és a parlamenti képviselet által a kormányhatalomra gyakorolt befolyás utján érvényesítsék ama jogaikat, melyeket az auto­nómia keretében nem gyakorolhatnak. Ha jo­gainkat az állam tartja kezében, akkor a katho- likusoknak arra kell törekedniük, hogy mint ilyenek befolyást nyerjenek az államhatalom gyakorlása körül. Nincs ennél egyszerűbb logika. Uj képviselők. Szász-Sebesről táviratozza tudósí­tónk, hogy ott a ma megtartott választáson a kerület képviselőjévé egyhangúlag Vészi Józsefet választot­ták meg szabadelvüpárti programmal. — Magyar- Csékén 29-én volt a választás. Képviselőnek egyhan­gúlag Fassie Tódort választották meg. A hármas szövetség. Goluchovszki gróf közös külügyminiszter, mint értesülünk, augusztus 6-án vagy 7-én Bécsbe érkezik és nemsokkal utóbb Ischlbe megy, hol ö Eelsége ez időszerint nyaral. A külügyminiszter néhány napot fog lseidben tölteni s ez alkalommal a közeli Alt-Ausseeban meglátogatja Hohenlohe herceget, a német biro­

Next

/
Thumbnails
Contents