Alkotmány, 1900. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1900-02-01 / 27. szám
ALKOTMÁNY. 27. szám.___________ _ Csütörtök, 1900. február 1. a hívekkel, az legerősebb védelme lesz a katholicizmusnak. Lelkesítse a kongresszust egy példa, Erdély példája, ahol a hívek, együttműködése cselekedte meg azt, hogy semmi sem volt képes megtörni a katholicizmust. A püspöki egyházmegye szervezete teljesen hiányzik a 27-es bizottság többségi javaslatából. Éppen mivel katholikusok vagyunk és ismerjük egyházunk szervezetét, nem akarjuk sutba dobni ezt a szervezetet. Nem akarjuk, hogy a püspöknek az egyházmegyében ne legyen oly szervezete, melylyel az országos autonómiában a kellő súlylyal léphet föl. Adminisztratív tekintetben is fontos az egyházmegyei szervezet mint középhatóság. A kisebbség itt a püspökére gondol, ennek abszolút jogait respektálja. Sajnáljuk, hogy román katholikus testvéreink e kongresszustól távol vannak. Hiszszük, hogy a legfőbb kegyúri jog ezt meg fogja szüntetni, de amíg valami az ő érdekükben nem történik, igazságtalanságot látok minden lépésben. De ha biztosíttalik az egyházmegyék kellő önállósága, akkor aggályaik megszűnhetnek. Ezért a kisebbség a 70-iki elaborátumból átvette az egyházmegye szervezetét. Végül még az is szeme előtt lebegett a kisebbségnek, hogy közelebb hozzák az erdélyi autonómiát az országos autonómiához, hiszen az autonómia kérdése is egyenesen Erdélyből indult ki, ők levánták folyvást, hogy magyarországi testvéreik is részesüljenek az autonómia áldásában. Számítani kell az erdélyiek közreműködésére is, de csak úgy nyerhetjük meg ezt, ha nem zárjuk ki őket olyan javaslattal, mint a többségé. Igyekeztünk jogokhoz juttatni — más jogok sérelme nélkül — a magyar katholikusokat. Ezen szervezet költségeiben részt kell venniök a magyar katholikusoknak; ha megterheljük őket, jogokat is kell nekik adni. Nem kívánunk senki jogából, senki tekintélyéből elvenni semmit; de midőn arról van szó, hogy a modern paloták közé egy nádkunyt építsünk, amidőn gyenge fegyvert adunk a kathoxeusok kezébe, remélhetjük-e, hogy ez a nádkunyhó, ez a gyenge fegyver a mai viszonyok közt megfelel? A legnagyobb vereséget azok a hadseregek szenvedték, melyek azt hitték, hogy egyenlő fegyverük az ellenfelével, de a csata hevében tudták meg, hogy gyöngébb. És most ilyen gyönge fegyvert adjanak kezünkbe? Kéri a kisebbségi javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés.) Lakner László: Három nézetet tanult megismerni; az egyik a jelenlegi állapot fentartását akarja, azt mondván, hogy az autonómia protestáns-izű dolog, mely nem illik a mi egyházunk hierarchikus szervezetébe. Ezeket figyelmezteti arra, hogy a görögkeletieknek is van nálunk autonómiájuk, pedig azoknál az egyház szintén hierarchikus alapon van szervezve. Egy másik csoport a buzgó katholikusok csoportja; ezek nem engednek az egyház jogaiból egy jottát sem. Szóló tisztelettel hajol meg előttük, de attól tart, hogy ez az intranzigens álláspont az ellenfél malmára hajtja a vizet. Szóló a katholikusok túlnyomó többségével tart s az opportunitás és megalkuvás keskeny ösvényére lép. Rokonszenvez a kisebbségi javaslattal, de célszerűségi okokból a többségi javaslatot fogadja el, fentartva a módosításokat. Eredics Ferenc: A püspöki kar tagjai nemcsak 1848-ban, nemcsak az 1870/71. elaborátum elfogadása által, hanem később is sürgették az autonómiát. Önkormányzat alatt nem érthetett mást, mint aminőt a közjog ismer a többi felekezetekkel szemben, azaz, hogy a magyar katholikus egyház a főkegyúr felügyelete alatt iskoláiban és egyéb ügyeiben azon hatáskörrel bírjon, mint a protestánsok. Tudja, hogy az autonómia nehézségekbe ütközik, mert az egyháznak általános jogszabályai nincsenek erre, de szükségünk van rá. Mindkét javaslat igaz katholikus felfogással vonja meg az önkormányzat határait. Nem a szentélybe akarunk behatolni, hanem a szentélyen kívül eső ügyekben akarunk segédkezet nyújtani. A határok megvonásánák a 27-es bizottság javaslata óvatosságot tanúsított nemcsak ott, ahol törvényes akadályok, hanem ott is, ahol tényleges akadályok forognak fenn, pl. az alapok kezelése tárgyában. Nincs törvényes akadály arra nézve, hogy ezen alapok kezelése az önkormányzatnak átengedtessék. Ezért a 27-es bizottság javaslatát a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, de nem fogadja el azért sem, mert az a királyi leirat ellenére az 1870/71. elaborátum alapjától eltér, pl. mellőzi a katholikus közönség közvetlen képviselőválasztását mellőzi az egyházmegyei gyűléseket. Pedig az önkormányzat élete sem az országos autonómiában vagy a községben, hanem a középtagozatban fog lejátszódni. A 71. elaborátum alkotói bizonyára megérdemlik azt a tiszteletet, hogy alkotásuk azon részét, mely nem ütközik a királyi főkegyúri jogba, tiszteletben tartsuk. Elfogadja a kisebbség javaslatát. Elnök: Minthogy még többen vannak szólásra feljegyezve, a vita folytatását holnap délelőtt 11 órakor kezdődő ülés napirendjére tűzöm ki. Ülés vége háromnegyed 2 órakor. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt értekezlete. Az orsz. néppárt február 3-ikán, szombaton délután a párt helyiségében értekezletet fog tartani. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. A holnapi ülésen harmadszor olvassák a ma elfogadott közösügyi póthitel javaslatot. A költségvetési javaslatot Neményi Ambrus előadó fogja ismertetni. A néppárt álláspontját ifj. Zichy János gróf fogja holnap kifejteni. Az adócenzus felebbezések. Molnár János orsz. képviselő ma ismét egy igen szükséges és nagyon helyén való figyelmeztetést bocsátott a miniszterelnöki szék felé egy interpelláció alakjában, amely interpelláció az adócenzus helytelen megállapítását megfelebbező kérvényekről szólt. Nem elszigetelten, de majdnem naprólnapra történik meg, hogy a községi jegyzők főként a szükséges okmányok megtagadása folytán nehézségeket és akadályokat gördítenek azon polgárok elé, akik az országgyűlési képviselő választókra vonatkozó és az úrbéri egynegyedtelek adócenzusát megállapító helytelen munkálatok ellen jogukhoz és kötelességeikhez képest felebbezéssel akarnak élni. Egy másik, gyakran előforduló baj, mely az előbbiből folyik, az, hogy a Kúria az így természetszerűleg hiányosan felszerelt kérvényeket visszaveti, holott méltán lehet kívánni, hogy a Kúria ezeket a kérvényeket az illető hatóságokkal kiegészíttesse. Azt hiszszük, hogy az interpellációnak meglesz a maga eredménye. A ma Molnár János orsz. képviselő által a Házban felpanasztott eljárás annyira ellenkezik a polgárok természetes jogával s annyi önkénynek nyithat utat a megyei hatóságok részéről, hogy ezen dolgok sürgős orvoslását joggal elvárhatja mindenki. Az osztrák miniszterelnök Budapesten. Körber dr. osztrák miniszterelnök és Böhm Bawerk osztrák pénzügyminiszter pénteken délelőtt tesznek látogatást Széll Kálmán miniszterelnöknél a miniszterelnöki palotában. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, melyen a kabinetnek a fővárosban időrő valamennyi tagja résztvett. A költségvetés és a néppárt. A néppárt ma délután 6 órakor tartott értekezletén elhatározta, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadja el. A párt határozatáról ifj. Zichy János gróf fogja holnap a Házat értesíteni. Változások a külügyminisztériumban. A hivatalos lap mai száma közli a külügyminisztériumban létesült és általunk már jelzett változásokat. E közlés szerint a király jóváhagyta, hogy Welsersheimb Rudolf gróf rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti címmel és jelleggel felruházott első osztályfőnök a császári és királyi Ház és a külügyek közös minisztériumánál, ezen állásától való fölmentése mellett, a II. rangosztálybeli diplomáciai alkalmazottak létszámába helyeztessék át, egyúttal Szécseny Miklós gróf második osztályfőnököt ugyanezen minisztériumnál első osztályfőnökké és Lützow Henrik gróf rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert második osztályfőnökké kinevezte és az utóbb nevezettnek a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta. A vármegyéről. Nagy László, Szatmár vármegye népszerű alispánja egy kis füzetet tett közzé A vármegyéről. Három értekezést találtunk benne: a tisztviselők fizetésének emeléséről, mely az alispánnak már 1898. évi őszi jelentésében olvasható, a szocializmusról, melyről saját vármegyéjének viszonyait tekintetbe véve a maga külön nézeteit mondja el a szerző, és a közúti adóról. Ezt a három értekezést bevezeti az előszó, mely szintén különálló — s tegyük hozzá igen szép, bár itt-ott túlzott — munkálat s inkább általánosságokra szorítkozik. Nem lehet tagadni, hogy e könyvecskében szakember mondja el véleményét a vármegyéről. Leginkább a bürokratizmustól féldő közigazgatásunkat s követeli, hogy főként a főispáni hatalom határozatlan körvonalai miatt mentül előbb át kell menni a kinevezési rendszerre. A főispáni hatalom — mondja Nagy László, — a legnagyobb ellenmondás a vármegyei rendszer keretében. Veszélyes hatalom s nem helyes egy embernek egy képzelt választás színe alatt is majd feltétlen és felelősség nélkül való hatalmat adni. Nagy László is az államosításnak híve. Megjegyezzük örömmel, mert ugyan ritka dolog, hogy a füzetet, mely egy korona és húsz fillér áron minden könyvkereskedésben kapható, élvezetes, egészen magyaros és az úgynevezett hivatalos nyelv csodabogaraitól teljesen ment nyelvezettel írta meg a szerző, dacára annak, hogy alispán. Alapítványok kezelése. Hír szerint a képviselőház mai ülésében a zárszámadások tárgyalásánál érdekes kérdés merült fel. Ugyanis kitűnt, hogy a magyar kormány 200 millió forintot meghaladó alapítványokat kezel minden ellenőrzés nélkül. Ennek az ellenőrzésnek a jövőben való rendezése iránt — Polónyi Géza fölszólalása folytán — Lukács László pénzügy-miniszter ígéretet tett. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Akik ma, tekintettel a napirenden levő kisebb javaslatokra, rövid ülésre készültek, keservesen csalódtak. Egészen rendes terjedelmű ülés volt biz a mai, sőt egészen rendes tartalmú is: Komjáthy Béla és Széll Kálmán valóságos bajnokversenyt küzdöttek, hogy ki győzi tovább szóval. Nem vagyunk mamelukok, de a tények előtt meghajlunk és konstatáljuk, hogy a miniszterelnök győzött ma is. Egyébiránt a 30 milliós póthítelt meg a pekingi, tokiói és cetinjei követségi «paloták» ügyeit tárgyalta a tisztelt Ház. A szónokok így váltakoztak: előadó, Komjáthy, Széli, Polónyi, Kossuth, Thaly, Lukács, Lukács, Thaly, Kossuth, Polónyi, Széli, Komjáthy, előadó. Állítottak, tagadtak, tiltakoztak, bizonyítottak és cáfoltak, végül pedig a Ház szépen tudomásul vette a tudomásul veendőket. Csak annyit kell kiemelnünk, hogy Széll Kálmán igen erélyesen védelmezte Komjáthy nagyhangú vádjai ellen a delegációt meg a közös kormányt. Az ülés végén Molnár János prelátus rámutatott azon rendelet hiányára, amely a választócenzus megállapítására vonatkozik. Ez pedig az, hogy a rendelet nem kötelezi a jegyzőket a felebbezésekre szükséges okmányok kiállítására. Molnár János e visszásság gyors orvoslását sürgette . Széll Kálmán nem válaszolt ma az interpellációra. A választójoguktól való újabb megfosztásnak kitett polgárok pedig remélhetik, hogy a «jog, törvény és igazság» kormányának feje mégis valami módon foglalkozik az ő nagy sérelmekkel. A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Perczel Béni, Nyegre László, Molnár Antal, Major Ferenc. Elnök megnyitván az ülést jelenti, hogy Mócsy Antal három havi szabadságot kért. (A Ház megadja.) A Ház ezután a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-c. végrehajtásához az 1899. évre szükséges póthitel engedélyezéséről szóló törvényjavaslat és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadta. Következik az 1897. és 1898. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő öszszegekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szabó Imre röviden elfogadásra ajánlja a javaslatot. Komjáthy Béla: egyetlen krajcárt sem szavaz meg olyan költségek fedezésére, amelyeket nem ismer, amelyeket a delegáció elé nem terjesztettek. A delegáció önérzetlenül járt el, túllépte jogkörét, mégis megszavazta a póthitelt, nem meggyőződésből, hanem, mert a hadügyminiszter így parancsolta. A hadügyi albizottság sem tudja megmondani, hogy mire fordították a 30 milliót. Vagy már régebben elköltötte a hadügyminiszter ezt az összeget. Ez esetben kijátszotta a delegációt. Nálunk a hadsereg parancsol. Kérdi a pénzügyminisztert, hogy mi jogon költötte el ezt az összeget. A delegáció, avagy az országgyűlés parancsol? Azt hiszi, hogy az utóbbi. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök Komjáthyval szemben kijelenti, hogy ezért a javaslatért ő vállalja el a felelősséget. Ami a javaslat pénzügyi részét illeti, arra felel majd a pénzügyminiszter, de a maga részéről kijelenti, hogy ez a törvényjavaslat törvényes formákkal bír. A delegáció a törvény alapján, a büdzsé-jog alapján döntött s erre joga volt s van rendkívüli póthitelek megszavazásánál is. Ha póthitelről van szó, akkor mindig utólag kell fpdn',"i!''!