Alkotmány, 1900. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1900-04-01 / 78. szám

ALKOTMÁ­Si I. 78. szám. 3 * Vasárnap, 1900. áprilisi­ hatósági bizottsága meg akarja akadályozni a ki­vándorlást s otthon akarja tartani a nem a sa­ját hibájából tönkrement munkás keresztény népet, de a fent említett eszközök éppenséggel nem alkalmasak a cél elérésére. Ezek a rendőri eszközök csak arra valók, hogy még inkább elke­serítsék a tönkrement keresztényeket, akik nagyon könnyen ilyképp okoskodhatnak: «Becsületes megélhetést itthon nem nyújtanak, becsületes kenyérkereset után nézni nem hagynak az urak, hát éhen haljunk?» Nem. Tessék emlékeztetni a miniszter urakat arra, hogy legutóbb is, az Egán-ügy kapcsán a legerélyesebb rendszabá­lyokat ígérték a galíciai proletárok bevándorlása ellen, tessék megsürgetni ezeket a rendszabá­lyokat, tessék a galíciaiak bevándorlását végképp megakadályozni, az itt élősködő, de magyar honossággal nem biró galíciaiakat kiutasítani, tessék megvonni a Felvidéken a galíciaiaktól az italmérést, tessék elősegíteni a keresztény szö­vetkezetek ügyét a Felvidéken s nemcsak hogy meg fog szűnni a kivándorlás, de a kivándor­lónak is haza fognak jönni. A főpásztorok a katholikus írókhoz és hírlapírókhoz. Balázsfalva, márc. 29. Az értekezlet nevében küldött távirati üdvözletért tolmácsolja kérem őszinte köszönetemet. A katho­likus irók törekvéseit kisérje az Úr Isten áldása. Mihályi Viktor, érsek. Rozsnyó, márc. 29. Örömmel üdvözlöm a mozgalmat, melynek célja a katholikus írókat és hírlapírókat egyházunk érdeké­ben tömöríteni s a legmelegebben köszönöm szives megemlékezésüket. Ivánkovits János, rozsnyói püspök­ , ungvár, március 29. Értekezletünknek szives üdvözletét köszönettel vet­tem. Működésükre Isten áldását kérem, egyesületü­ket örömmel támogatom. Firczák Gyula, püspök, Nyitra, március 29. Tegnap este kézhez vett becses táviratát örömmel olvastam, üdvös működésükre Isten áldását kérve, részemről szívesen fogom egyesületüket támogatni. Bende Imre, nyitrai püspök. Lugos, március 29. Becses figyelmüket megköszönve, a katholikus irók és hírlapírók országos értekezletének szívemből óhajtok legjobb sikert a katholikus eszmék védel­mében. Badu, lugosi püspök. Budapest, márc. 30. A magyarországi katholikus irók és hírlapírók első országos értekezletéből hozzám intézett s ma érke­zett távirati üdvözletét benső köszönettel fogadtam. Ma, midőn minden tévely jogosult és védelemre ta­lál, önök mindnyájan, kik szellemük és akaratuk egész erejével a társadalom jólétének előmozdításán fáradozni akarnak, ragaszkodjanak tántoríthatatlanul az igazság, jogosság, szabadság és becsület kultu­szához. Ha a tévely kedvéért mindent meg szabad mondani, úgy az igazság védelmére mindent meg­mondani szoros kötelesség. S azért egyesületük ke­belében fel kell találtatnia a polgári bátorság azon nemének, mely a társas élet nagy próbáiban ké­pessé teszi a férfit a legnemesebb erőfeszítésekre, a legszigorúbb áldozatokra, hogy engedelmeskedjék lelkiismeretének és hű maradjon meggyőződéséhez. Isten áldása önökkel. Samassa, érsek. Gyulafehérvár, márc. 30. A magyarországi katholikus irók és hírlapírók első országos értekezletének üdvözletét hálás köszönettel viszonzom és működésükre Isten felvilágosító és segítő kegyelmét leesdem, támogatásomra minden­kor számíthatnak. Mailáth, erdélyi püspök. Az Országos Pázmány­ Egyesület által rendezett országos katholikus írói értekezlet, mint megírtuk, üdvözölte az összes főpásztorokat. Csuszka, György kalocsai érseket, aki a misét mondta és Hetyey Sámuel pécsi püspököt, ki az értekezleten jelen volt, az elnök szóval már a gyűlésen üdvözölte, Desselwffy Sándor Csanádi püspök pedig már az ülésre kül­dötte áldása kíséretében buzdító levelét, melyet úgy az egyesületi közgyűlésen, mint a kongresszuson fölolvastak. A táviratilag üdvözölt főpásztoroktól eddig (a be­érkezés sorrendjében) a következő távirati válaszok érkeztek Margalits Ede dr.-hoz, a kongresszus el­nökéhez : Táviratilag kifejezett szives üdvözletét a magyar­­országi katholikus irók és hírlapírók Nagyságod el­nöklete alatt munkálkodó első értekezletének őszinte meleg köszönettel fogadtam s kérelmükre csak azt felelem, hogy annyira meg vagyok győződve a ka­tholikus sajtó rendkívüli fontosságáról, hogy a ma­gyarországi katholikus írókat és hírlapírókat, amed­dig szép nevükre méltók, nem támogatni egyszerűen erkölcsi lehetetlenségnek tartom. Egyébként a jó Isten bőséges áldását esdve mű­ködésükre, püspöki áldásommal maradok kiváló tisztelettel, legjobb akarójuk Schlauch Lőrinc dr., bíboros, nagyváradi I. sz. püspök. Sok pénzt kapott, s ez kazár felfogás szerint: boldogság. Sok pénz — nagy boldogság. Mondjam-e, hogy e boldogság rövid volt? Nem csupán azért, mert Garabán «gemein» modora hamar kitetszett. Nem csupán azért. «Első Magyar Fizikai és Vegykísérleti Szerek Gyára». Ez volt homlokára írva a derék épületnek, mit a derék mechanikus egy felköszöntő, egy gummicső s pár miniatűr rakéta segítségével felállított. De kérem, ki vesz most ilyen dolgokat ? Mikor én saját szemeimmel láttam, hogy az öcsémet papiros szaniclikba alkalmazott hosszú szál mad­zaggal tanították kollégiumbeli tanárai — a te­lefonra ! Garabán boldogsága rövid volt. A még most is dúló pangás beütött — s ő megbukott. S ha nincs se pénz, se hipothéka — kazár felfogás szerint — nincs boldogság. Garabán pedig kazár. Menjünk tovább! Vizsgáljuk a boldogságot ott, ahol legtöbben sejtik: erdőn, mezőn, ligetekben. Bizony tagadhatlan, hogy a paraszt igen bol­dog lény. Boldog, míg paraszt, míg igénytelen. Lám, mily könnyen tűr hideget, meleget! Bundája befordítva melegít, kifordítva hasit. Az asszonynép a felső ruháját használja esernyő­nek. Ha elázik, majd megszárad! Egy fogást eszik és ezzel jól lakik. Sokféle dologhoz ért, semmiféle munkát nem restell. Mindent maga készít, amire szüksége van. Amit ezenfelül igé­nyel, megveszi a vásáron lehető olcsón. Bol dog-e? Nem. Nem is tudja, mi a boldogság! Ő él és vegetál. Olyan mint a kiskorú. Ha pedig a gyermek az ő játszi örömeinek ismeretére jut , megszűnt gyermek lenni. Hozd fel a parasztot Mucsáról ide, ebbe a nagy Babilonba. Vidd el a Népszínházba, adj neki ebédet a nemzeti kaszinóban, huzass a fü­lébe nem mással csak a «36-ik gyerek»-kel, — ekkor már többé nem paraszt. S ő meg fogja ismerni, hogy ezelőtt paraszt volt és boldog, most pedig nem paraszt és nem boldog. Jaj annak a parasztnak, aki fekete kávét kíván! Az ilyen akkor ismeri meg jó sorsát, mikor ez már elmúlt. Merem mondani, hogy aki a parasztot boldog­nak mondja, az nem paraszt, aki pedig egész odaadással hajtja a csigát fonál­ ostorával — az gyermek. Rövid ideig hajtjuk a csigát. , A vicinálisok szaporodnak, itt a zóna, nincs paraszt. Aztán olyan kevés a boldog! Azaz, majdnem mindenki boldogtalan. Igen sok a legboldogta­lanabb ! Nekem Russeau bliktri. De ha majd drót nélkül távirodázunk s léghajón utazunk (kormányozhatót értek), akkor kiveszik a paraszt s általános boldogtalanság leend. De hadd szóljak magamról! Ki nem állhatom a fekete kávét. Van bundám, esernyőm, kalácsnim s mégis mindennap dúdo­lom: «Boldogtalan csak én vagyok egyedül.» Miklos. A keresztény szövetkezeti központ. Felhívás üzletrészek­­jegyzésére. Budapest, március 31. Alig egy éve, hogy létrejött a keresz­tény szövetkezetek országos központja. Akik megalapították a központot, ismer­ték vállalkozásuk nehézségeit, reményked­tek, de kalandos tervekbe nem bocsát­koztak. Kezdettől fogva lelkesedéssel, de egyszersmind józan számítással dolgoz­tak. Lépésről lépésre haladtak előre ki­tűzött céljuk irányában, ez a cél pedig abban állott, hogy támogassák, segítsék a központhoz csatlakozott keresztény szövetkezeteket. Ezek a szövetkezetek pedig készséges örömmel fogadták el a feléjök nyújtott jobbot és egymásután biztosították maguknak a központ által adott segítséget. Az első üzleti év most múlt el. És visszapillantva, azt látjuk, hogy ez első üzleti évben a központ működése oly arányokat öltött, amineket a reménykedők sem vártak, forgalma igen nagy volt, csatlakozott szövetkezeteinek száma pedig már fölülmúlja a százat. Ez a várakozáson felül elért siker arra indítja a központot, hogy fönnállását szi­lárdabb alapokra fektesse. A keresztény szövetkezetek országos központja szövet­kezetté alakul át maga is és evégből üzlet­részek aláírására hívja fel Magyarország keresztény lakosságát. A keresztény szövetkezeti ügy fontos­ságát olvasóink előtt immár nem kell fej­tegetnünk. A keresztény szövetkezetek a gyakorlati kereszténység ügye. Jól tudjuk mindnyájan, hogy a kereszténységnek ma nem szép szavakra, hanem okos tettekre van szüksége. A kereszténységet be kell vinni a gyakorlati életbe, a gazdasági te­vékenységbe. És gazdaságilag erősítenünk kell a keresztény népet, hogy szabad és keresztény maradhasson. Ezek után minden keresztény ember figyelmébe ajánljuk a Keresztény Szövet­kezetek Országos Központja részéről ki­bocsátott következő felhívást: Felhívás a keresztény szövetkezeti ügy barátaihoz! Alig egy éve múlt, hogy megalakult a Keresz­tény Szövetkezetek Országos Központja, a szövet­kezeti ügy előmozdítása, keresztény szövetkeze­teink támogatása céljából. Ez az egy év, mely alatt az Országos Központ elég szép eredményeket ért el, meggyőzött min­ket arról, hogy Központunk csak úgy működhe­tik sikeresen, ha megfelelő tőkével fog rendelkezni s rendes kereskedelmi társasággá alakul át. E cél érdekében bocsátjuk ki az ide mellékelt aláírási ívet, melyben 100 koronás üzletrészek­­ aláírására hívjuk fel a keresztény közönséget, akik szívükön viselik keresztény népünk jövőjét, anyagi érdekeinek előmozdítását, sorsának jobbra­­fordulását. Minden áldozat, amit e célra hoznak, keresztény népünk jólétének emelésére hozott áldozat lesz, melyért a jó magyar nép hálája fog jutalmazni. Remény­em is tehát, hogy felhívásunk vissz­hangra fog találni a magyar keresztény közön­ség körében és szegény és gazdag egyképek támogatására siet a nagyfontosságú célnak, melyre nem is ajándékot kérünk, hiszen az alá­írt üzletrészek az aláíróknak tulajdonát fogják képezni. Isten velünk! Budapest, 1900. március hó 16-án. Gróf Zichy Aladár, a Keresztény Szövetkezetek Orsz. Központjának elnöke.

Next