Alkotmány, 1900. április (5. évfolyam, 78-102. szám)
1900-04-01 / 78. szám
ALKOTMÁSi I. 78. szám. 3 * Vasárnap, 1900. áprilisi hatósági bizottsága meg akarja akadályozni a kivándorlást s otthon akarja tartani a nem a saját hibájából tönkrement munkás keresztény népet, de a fent említett eszközök éppenséggel nem alkalmasak a cél elérésére. Ezek a rendőri eszközök csak arra valók, hogy még inkább elkeserítsék a tönkrement keresztényeket, akik nagyon könnyen ilyképp okoskodhatnak: «Becsületes megélhetést itthon nem nyújtanak, becsületes kenyérkereset után nézni nem hagynak az urak, hát éhen haljunk?» Nem. Tessék emlékeztetni a miniszter urakat arra, hogy legutóbb is, az Egán-ügy kapcsán a legerélyesebb rendszabályokat ígérték a galíciai proletárok bevándorlása ellen, tessék megsürgetni ezeket a rendszabályokat, tessék a galíciaiak bevándorlását végképp megakadályozni, az itt élősködő, de magyar honossággal nem biró galíciaiakat kiutasítani, tessék megvonni a Felvidéken a galíciaiaktól az italmérést, tessék elősegíteni a keresztény szövetkezetek ügyét a Felvidéken s nemcsak hogy meg fog szűnni a kivándorlás, de a kivándorlónak is haza fognak jönni. A főpásztorok a katholikus írókhoz és hírlapírókhoz. Balázsfalva, márc. 29. Az értekezlet nevében küldött távirati üdvözletért tolmácsolja kérem őszinte köszönetemet. A katholikus irók törekvéseit kisérje az Úr Isten áldása. Mihályi Viktor, érsek. Rozsnyó, márc. 29. Örömmel üdvözlöm a mozgalmat, melynek célja a katholikus írókat és hírlapírókat egyházunk érdekében tömöríteni s a legmelegebben köszönöm szives megemlékezésüket. Ivánkovits János, rozsnyói püspök , ungvár, március 29. Értekezletünknek szives üdvözletét köszönettel vettem. Működésükre Isten áldását kérem, egyesületüket örömmel támogatom. Firczák Gyula, püspök, Nyitra, március 29. Tegnap este kézhez vett becses táviratát örömmel olvastam, üdvös működésükre Isten áldását kérve, részemről szívesen fogom egyesületüket támogatni. Bende Imre, nyitrai püspök. Lugos, március 29. Becses figyelmüket megköszönve, a katholikus irók és hírlapírók országos értekezletének szívemből óhajtok legjobb sikert a katholikus eszmék védelmében. Badu, lugosi püspök. Budapest, márc. 30. A magyarországi katholikus irók és hírlapírók első országos értekezletéből hozzám intézett s ma érkezett távirati üdvözletét benső köszönettel fogadtam. Ma, midőn minden tévely jogosult és védelemre talál, önök mindnyájan, kik szellemük és akaratuk egész erejével a társadalom jólétének előmozdításán fáradozni akarnak, ragaszkodjanak tántoríthatatlanul az igazság, jogosság, szabadság és becsület kultuszához. Ha a tévely kedvéért mindent meg szabad mondani, úgy az igazság védelmére mindent megmondani szoros kötelesség. S azért egyesületük kebelében fel kell találtatnia a polgári bátorság azon nemének, mely a társas élet nagy próbáiban képessé teszi a férfit a legnemesebb erőfeszítésekre, a legszigorúbb áldozatokra, hogy engedelmeskedjék lelkiismeretének és hű maradjon meggyőződéséhez. Isten áldása önökkel. Samassa, érsek. Gyulafehérvár, márc. 30. A magyarországi katholikus irók és hírlapírók első országos értekezletének üdvözletét hálás köszönettel viszonzom és működésükre Isten felvilágosító és segítő kegyelmét leesdem, támogatásomra mindenkor számíthatnak. Mailáth, erdélyi püspök. Az Országos Pázmány Egyesület által rendezett országos katholikus írói értekezlet, mint megírtuk, üdvözölte az összes főpásztorokat. Csuszka, György kalocsai érseket, aki a misét mondta és Hetyey Sámuel pécsi püspököt, ki az értekezleten jelen volt, az elnök szóval már a gyűlésen üdvözölte, Desselwffy Sándor Csanádi püspök pedig már az ülésre küldötte áldása kíséretében buzdító levelét, melyet úgy az egyesületi közgyűlésen, mint a kongresszuson fölolvastak. A táviratilag üdvözölt főpásztoroktól eddig (a beérkezés sorrendjében) a következő távirati válaszok érkeztek Margalits Ede dr.-hoz, a kongresszus elnökéhez : Táviratilag kifejezett szives üdvözletét a magyarországi katholikus irók és hírlapírók Nagyságod elnöklete alatt munkálkodó első értekezletének őszinte meleg köszönettel fogadtam s kérelmükre csak azt felelem, hogy annyira meg vagyok győződve a katholikus sajtó rendkívüli fontosságáról, hogy a magyarországi katholikus írókat és hírlapírókat, ameddig szép nevükre méltók, nem támogatni egyszerűen erkölcsi lehetetlenségnek tartom. Egyébként a jó Isten bőséges áldását esdve működésükre, püspöki áldásommal maradok kiváló tisztelettel, legjobb akarójuk Schlauch Lőrinc dr., bíboros, nagyváradi I. sz. püspök. Sok pénzt kapott, s ez kazár felfogás szerint: boldogság. Sok pénz — nagy boldogság. Mondjam-e, hogy e boldogság rövid volt? Nem csupán azért, mert Garabán «gemein» modora hamar kitetszett. Nem csupán azért. «Első Magyar Fizikai és Vegykísérleti Szerek Gyára». Ez volt homlokára írva a derék épületnek, mit a derék mechanikus egy felköszöntő, egy gummicső s pár miniatűr rakéta segítségével felállított. De kérem, ki vesz most ilyen dolgokat ? Mikor én saját szemeimmel láttam, hogy az öcsémet papiros szaniclikba alkalmazott hosszú szál madzaggal tanították kollégiumbeli tanárai — a telefonra ! Garabán boldogsága rövid volt. A még most is dúló pangás beütött — s ő megbukott. S ha nincs se pénz, se hipothéka — kazár felfogás szerint — nincs boldogság. Garabán pedig kazár. Menjünk tovább! Vizsgáljuk a boldogságot ott, ahol legtöbben sejtik: erdőn, mezőn, ligetekben. Bizony tagadhatlan, hogy a paraszt igen boldog lény. Boldog, míg paraszt, míg igénytelen. Lám, mily könnyen tűr hideget, meleget! Bundája befordítva melegít, kifordítva hasit. Az asszonynép a felső ruháját használja esernyőnek. Ha elázik, majd megszárad! Egy fogást eszik és ezzel jól lakik. Sokféle dologhoz ért, semmiféle munkát nem restell. Mindent maga készít, amire szüksége van. Amit ezenfelül igényel, megveszi a vásáron lehető olcsón. Bol dog-e? Nem. Nem is tudja, mi a boldogság! Ő él és vegetál. Olyan mint a kiskorú. Ha pedig a gyermek az ő játszi örömeinek ismeretére jut , megszűnt gyermek lenni. Hozd fel a parasztot Mucsáról ide, ebbe a nagy Babilonba. Vidd el a Népszínházba, adj neki ebédet a nemzeti kaszinóban, huzass a fülébe nem mással csak a «36-ik gyerek»-kel, — ekkor már többé nem paraszt. S ő meg fogja ismerni, hogy ezelőtt paraszt volt és boldog, most pedig nem paraszt és nem boldog. Jaj annak a parasztnak, aki fekete kávét kíván! Az ilyen akkor ismeri meg jó sorsát, mikor ez már elmúlt. Merem mondani, hogy aki a parasztot boldognak mondja, az nem paraszt, aki pedig egész odaadással hajtja a csigát fonál ostorával — az gyermek. Rövid ideig hajtjuk a csigát. , A vicinálisok szaporodnak, itt a zóna, nincs paraszt. Aztán olyan kevés a boldog! Azaz, majdnem mindenki boldogtalan. Igen sok a legboldogtalanabb ! Nekem Russeau bliktri. De ha majd drót nélkül távirodázunk s léghajón utazunk (kormányozhatót értek), akkor kiveszik a paraszt s általános boldogtalanság leend. De hadd szóljak magamról! Ki nem állhatom a fekete kávét. Van bundám, esernyőm, kalácsnim s mégis mindennap dúdolom: «Boldogtalan csak én vagyok egyedül.» Miklos. A keresztény szövetkezeti központ. Felhívás üzletrészekjegyzésére. Budapest, március 31. Alig egy éve, hogy létrejött a keresztény szövetkezetek országos központja. Akik megalapították a központot, ismerték vállalkozásuk nehézségeit, reménykedtek, de kalandos tervekbe nem bocsátkoztak. Kezdettől fogva lelkesedéssel, de egyszersmind józan számítással dolgoztak. Lépésről lépésre haladtak előre kitűzött céljuk irányában, ez a cél pedig abban állott, hogy támogassák, segítsék a központhoz csatlakozott keresztény szövetkezeteket. Ezek a szövetkezetek pedig készséges örömmel fogadták el a feléjök nyújtott jobbot és egymásután biztosították maguknak a központ által adott segítséget. Az első üzleti év most múlt el. És visszapillantva, azt látjuk, hogy ez első üzleti évben a központ működése oly arányokat öltött, amineket a reménykedők sem vártak, forgalma igen nagy volt, csatlakozott szövetkezeteinek száma pedig már fölülmúlja a százat. Ez a várakozáson felül elért siker arra indítja a központot, hogy fönnállását szilárdabb alapokra fektesse. A keresztény szövetkezetek országos központja szövetkezetté alakul át maga is és evégből üzletrészek aláírására hívja fel Magyarország keresztény lakosságát. A keresztény szövetkezeti ügy fontosságát olvasóink előtt immár nem kell fejtegetnünk. A keresztény szövetkezetek a gyakorlati kereszténység ügye. Jól tudjuk mindnyájan, hogy a kereszténységnek ma nem szép szavakra, hanem okos tettekre van szüksége. A kereszténységet be kell vinni a gyakorlati életbe, a gazdasági tevékenységbe. És gazdaságilag erősítenünk kell a keresztény népet, hogy szabad és keresztény maradhasson. Ezek után minden keresztény ember figyelmébe ajánljuk a Keresztény Szövetkezetek Országos Központja részéről kibocsátott következő felhívást: Felhívás a keresztény szövetkezeti ügy barátaihoz! Alig egy éve múlt, hogy megalakult a Keresztény Szövetkezetek Országos Központja, a szövetkezeti ügy előmozdítása, keresztény szövetkezeteink támogatása céljából. Ez az egy év, mely alatt az Országos Központ elég szép eredményeket ért el, meggyőzött minket arról, hogy Központunk csak úgy működhetik sikeresen, ha megfelelő tőkével fog rendelkezni s rendes kereskedelmi társasággá alakul át. E cél érdekében bocsátjuk ki az ide mellékelt aláírási ívet, melyben 100 koronás üzletrészek aláírására hívjuk fel a keresztény közönséget, akik szívükön viselik keresztény népünk jövőjét, anyagi érdekeinek előmozdítását, sorsának jobbrafordulását. Minden áldozat, amit e célra hoznak, keresztény népünk jólétének emelésére hozott áldozat lesz, melyért a jó magyar nép hálája fog jutalmazni. Reményem is tehát, hogy felhívásunk visszhangra fog találni a magyar keresztény közönség körében és szegény és gazdag egyképek támogatására siet a nagyfontosságú célnak, melyre nem is ajándékot kérünk, hiszen az aláírt üzletrészek az aláíróknak tulajdonát fogják képezni. Isten velünk! Budapest, 1900. március hó 16-án. Gróf Zichy Aladár, a Keresztény Szövetkezetek Orsz. Központjának elnöke.