Alkotmány, 1900. augusztus (5. évfolyam, 181-207. szám)
1900-08-01 / 181. szám
AJ'KOTMÁNY. 181. szám, király családnak házi viszonyaira. Ennek véget kellvetni. Az én házamnak nyugodt otthonnak kell lennie. Jöttek hozzám emberek, akik azt mondták, hogy vegyem el ezt meg ezt az asszonyt, mások ellenben más nőt ajánlottak. Mindenki a maga ízlése szerint való királynét akart, én azonban olyan királynét választok magamnak, amilyent én akarok. Nyíltan állok a nép előtt és megnevezem szivem választottját, akiről meg vagyok győződve, hogy Ilii élettársam lesz és hogy vele boldogság és megelégedés költözik házamba. Az udvari intrikának egyszer és mindenkorra meg kell szűnnie és Szerbia bizonyosan rendesen fejlődhetik. És ha magánéletemre úgy tekinthetek, mint egy csöndes folyóra, akkor abban a helyzetben leszek, hogy ötvenszeres tetterővel dolgozhatok országom üdvéért. Köszönöm nektek, hogy olyan melegen üdvözöltétek azt a nőt, akit szeretek. Éljenek az én kedves és ha belgrádi polgártársaim ! Sándor király esküvője még ezen a héten lesz, az Umberto királyért való gyász megkezdése előtt. Tansanonics Koszta exminiszter, akinek Sándor király a tavalyi merényletper alkalmával kirótt hat évi börtönt kegyelmi után elengedte, most aziránt folyamodott az uj kormányhoz, hogy a Beogradiska Zadrugónál elkövetett sikkasztási perben hozott ítéletet semmisittesse meg s az egész pert újítsa meg. Az új minisztérium a napokban határoz Taujanovics perújítási kérvénye fölött. Sándor király most vasárnap kiadott királyi ukázával kegyelmet adott mindama katonáknak, kiket a katonai bíróságok a királyi ukáz kiadása napjáig elítéltek. Amnesztiát nyernek egyúttal az összes katonaszökevények, akik külföldre menekültek. Az olasz király halála. Budapest, július 31. Egyszerű ravatalon, egyszerű fekete ruhában fekszik neje virágai között Umberto holtteste. A műveit világ részvéte éli körülötte, elsősorban az Isten földi helytartójáé, a római pápáé, aki elsőnek fejezte ki részvétét a királyi családnak. A mai tudósításokból bebizonyosodik immár, hogy a szerencsétlen olasz király anarchista merénylet áldozata lett. Mondják, a király igen kevéssé törődött élete biztonságával, nem szerette, ha magános sétáin rendőrség vette körül s ha kisérő rendőrt észrevett, azonnal elküldötte. Figyelmeztették, hogy előbb-utóbb baja fog történni, de a király azt mondta, hogy ő fatalista és nem fél; két merénylet nem ártott neki s ha a sors úgy akarja, a harmadik sem fogja elpusztítani. Mindinkább lapot nyer a gyanú, hogy Bresci Gaetanonak cinkosai voltak. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy egyik seb jóval szélesebb mint a többi s íg,y két revolverből lőttek a királyra. Megerősíti a feltevést, hogy a merénylet színhelyén egy gazdátlan revolvert találtak. A ma érkezett táviratokat itt adjuk: A gyilkosság. Monza, júl. 31. Umberto királyt három revolverlövés találta. A gyilkos 9 milliméteres amerikai revolvert használt. Az egyik golyó a király szívébe fúródott a 8. és 4. borda között, a másik bal kulcscsontját fúrta át, a harmadik pedig a vállüregét érte. A király hanyatt esett a kocsiban, amely gyorsan folytatta útját a kastély felé. A király utolsó szava ez volt:— Semmi baj. Mire a kocsi a kastélyba ért, a király belehalt sebeibe. Az orvosok már csak halálát konstatálhatták. Margit királyné a monzai érsekkel egész éjjel virrasztott a ravatalánál. Az összes szuverének és államfők táviratilag fejezték ki részvétüket a királynénak. A részvéttáviratok száma tömérdek. Egy távirati tudósítás ezeket mondja el a borzalmas jelenet részleteiről: Monza, júl. 31. A kicsiny, alig 19.000 lakosú Monza gyászba öltözött. Fekete szövettel bevont trikolorok lengenek mindenütt és az emberek némán járják a zeg-zugos utcákat. Csendesség van a városban, az üzleteket bezárták, a szótalan embercsoportok között carabinierik járnak fel-alá. A monzaiak vigasztalhatlanok, hogy éppen az ő városukban kellett a megrendítő szerencsétlenségnek történnie. Még illatoznak a virágok, amelyekkel a vasárnapi ünnepély alkalmából a király tiszteletére fonták körül a zászlóárbócokat és az erkélyeket... de az, akinek örömére és tiszteletadására illatoztak, nincsen többé. Elvezettek arra a helyre, ahol a királygyilkos szörnyű gaztettét elkövette. A Via Matteo da Campione-n új versenypályát építettek volt és egy nagyszabású kerületi tornaünnepélylyel akartak neki avatást adni. Ez a versenypálya a királyi park tőszomszédságában fekszik. A torna- és sportversenyeket a Forti Liberi nevű monzai sportklub rendezte és mivel ünnepélye fényét emelni akarta, a pályaavatásra az elnökség meghívta a királyt is. Umberto, aki különben is rendkívül szerette az ifjúság tornagyakorlatait, örömmel fogadta el a meghívást s kijelentette, hogy az ünnepélyen mindenesetre meg fog jelenni. Beszélik, hogy a királynénak rossz sejtelmei voltak és arra akarta rábeszélni a királyt, hogy maradjon el az ünnepélyről, főként az összesereglő nagy néptömegre való tekintettel. Annyi bizonyos, hogy a királyné, akit szintén meghívtak, már előzetesen kijelentette, hogy nem vehet részt az ünnepélyességen, mert aznapra már nagyobb cerclere udvarhölgyeit hívta volt meg magához. A király a nagy hőségre való tekintettel csak este hajtott ki a versenypályára, amelynek bejáratánál a hatóságok fogadták a Forti Liberi elnökségével. A tornászok, akik között milánóiak is voltak — mert messze földről küldöttek versenyzőket a különböző egyesületek — sorfalat állottak és a közönség lelkes ervivái között ment a király a számára fentartott díszpáholyba, ahonnan a versenyek lefolyását nézte. Az eredeti megállapodások értelmében este nyolc órakor kellett volna a díjkiosztásnak lennie, de a király késői érkezése miatt a díjkiosztást csak este 10 órakor lehetett megtartani. A díjakat egyébként maga a király osztotta ki s minden egyes nyerteshez volt egy-két biztató és dicsérő szava. A díjkiosztás után a király ismét vissza akart indulni. A merénylet — mint a táviratok is jelentették — ekkor történt meg. A királyi kocsit töméntelen nép vette körül és csak nehezen sikerült a királynak a kocsiig elhatolni. Ponzio Vaglia tábornok, a király házi minisztere a felség baloldalán ült, velük szemben Avogadro tábornok főhadsegéd, a bakon hátul két lakás állott. A kocsi a közönség dörgő ovációi között indult meg-------egyszerre négy lövés hangzott el gyors egymásutánban. Senki sem tudta, mi történt, egyesek rakéta-puffogásra gondoltak s maga a király, noha mindjárt az első golyó a jobb kar alatt találta, előre hajolt s kíváncsian nézett bele a tömegbe. Ekkor dördült el a második lövés, mely a király szivébe hatolt. A király hirtelen elsápadt, aztán visszadőlt a kocsipárnára és odakiáltotta a kocsisnak: — Avanti! Avanti! Aztán gyorsan a főhadsegédhez fordult és azt mondta: — Semmi sem történt! A merénylő forgópisztolya harmadszor szólt most és a golyó a bal vállát fárta át. Umberto hadonászni kezdett jobb karjával, mintha újabb támadások ellen akarna védekezni, aztán összecsuklott. Ekkor sivított el a negyedik golyó feje fölött. Irtózatos kavarodás támadt. Az eszeveszett zűrzavarban a házi miniszter ölébe fogta a király fejét és gyorsabb hajtásra nógatta a kocsist. Aztán a hörgő Umbertohoz fordult: — Felséged megsebesült! A király halkan felelte: — Dehogy . . . Hallottam egy lövést! Rövid halálküzdelem vette ezután kezdetét. Mikor a vágtató kocsi befordult a királyi nyaraló portáján, a haldokló király feje lehanyatlott Ponzio Vaglia vállára és a király meghalt. A tömeget leírhatatlan izgalom fogta el, amikor látta, hogy a halott királyt két tábornok kiemeli a kocsiból és a villa egyik földszinti termébe viszi. Alig egy-két perccel a holttest megérkezése után két orvos jött, aki azonnal konstatálta, hogy az egyik golyó a király szívét éppen közepén fúrta keresztül és halálát okozta. A holttestet a vizsgálat előtt levetkőztették és a vizsgálat után udvari hivatalnokok újra felöltöztették és pamlagra fektették. Ebben a pillanatban berohant a terembe Margit királyné. Színéből egészen ki volt kelve s alig tudott a lábán állni. A királyné kivágott esti öltözetet viselt, mert udvarhölgyeivel éppen cerclet tartott, amikor hírül hozták neki, hogy a király visszatért, mert nincsen egészen jól. Rögtön fölkelt és kirohant a teremből. Amint férjéhez sietett, hallotta a kert előtt álló nép tombolását. Margit halálra rémült és szinte repült, hogy mielőbb férjénél lehessen. Az előszobában az orvosok fogadják és nem engedik neki, hogy a terembe belépjen. — Mi történt ? Mondják meg, mi történt ? rivalt az orvosokra. Az orvosok haboznak. Ekkor a királyné tekintete ráesik férjének halovány arcára, fölsikolt és egy pillanat alatt megérti, milyen borzasztó dolog történt. — Mentsék meg férjemet! Mentsék meg nekem az Istenre kérem, könyörgött az orvosoknak. Az orvosok kérik, hogy hagyja el a szobát. — Nem, nem megyek el! Itt maradok, — felelte a királyné zokogva. Leirhatatlanul borzasztó pillanat volt ez. Végre Erba udvari orvos rászánta magát, hogy teljesíteni fogja szomorú kötelességét és kíméletesen elmondta a királynénak, mi történt. A szegény asszony sirógörcsöt kapott és összerogyott, aztán az udvarhölgyektől támogatva, fölemelkedett s elrendelte, hogy férjéinek holttestét hálószobájában tegyék ravatalra. — Nála akarom az éjszakát tölteni, imádkozni akarok érte. Csak most engedte a királyné, hogy a teremből kivigyék. Néhány perc múlva újra megjelent a királyné. Letérdepelt férje holttesténél és forró könyeket ontva imádkozott addig, amíg Beloni plébános megérkezett az alessandriai Santa Maria-ból és a holttestet beszentelte a monzai érsekkel együtt. A merénylet előtt, Róma, júl. 31. Margit királyné azon a napon, amelyen férjét a halálos szerencsétlenség érte, valami sajátságos sejtelem folytán nagyon aggódott férje életéért. A királyné az ebéd után könyörgött a királynak, hogy maradjon otthon a villában. — Mit akarsz a díjkiosztásnál ? — kérdé a királyné, mikor Umberto azt mondta, hogy a tornaünnepre megy. •— Hisz ott heves, fiatal emberek közé kerülsz, könnyen történhetik valami kellemetlenséged. , — Oh dehogy, dehogy! — válaszolta a király. — Én megígértem, hogy "elmegyek és meg is akarom tartani a szavamat. — De akkor nagyon vigyázzon a királyra, — szólt Margit királyné gróf Ponzio Vaglia hadsegédhez. Umberto erre mosolyogva fordult a királynéhoz — Hiszen ha vendégül hívnak meg, akkor csak barátságosan fogadnak. Ezek voltak Umberto utolsó szavai feleségéhez. Margit királyné már csak a holttestét látta viszont Umberto királynak. A merénylő: Monza, jul. 30. A gyilkost tegnap éjjel és ma Assassio milánói főprokurátor, Orallo kvesztor, Fontana ügyész és Chierosa törvényszéki elnök jelenlétében kihallgatták. A gyilkos a börtönőr megjelenésére fölugrott s minden izgatottság nélkül követte a törvényszéki terembe. Itt azt mondta: — Azért jöttem el Monzába, hogy a királyt megöljem. — Miért ölte meg? — Mert a király oly intézményt képvisel, amelynem felel meg az én elvemnek. — Mi az ön elve? A gyilkos erre könnyed mozdulatot tett és nem felelt. — Megbánja-e a tettét? — kérdezte tőle az ügyész. — Oh nem, még egyszer elkövetném, ha módomban volna. •— Mióta van ön Monzában ? ■— Két nap óta. — Mit tett ön ezalatt a két nap alatt? — Lakásomon voltam s mikor megtudtam, hogy a király eljön a mai ünnepre, én is eljöttem ide. — Honnét vette ezt a revolvert ? — Már régóta birtokomban van. Hogyha a királyt tegnap este nem tudtam volna megölni, úgy más jobb alkalmat vártam volna be. Ilyen értelemben vallott a gyilkos tovább. Miként Luccheni, ő is mód nélkül örült annak, hogy most a bírák és az egész világ vele foglalkoznak. Ma reggelire levest és bort kért, amit természetesem nem kapott. A bilincset egy pillanatra sem veszik le róla és két csendőr folytonosan vigyáz reá. A gyilkos szülőhelye Prato, az a csinos, kedves helység, amelynek lakossága királyhűség dolgában egész Olaszországban legelső helyen van. Patterson (New Yersey), júl. 31. A rendőrség kinyomozta az idevaló olaszok között, hogy egy Angelo Bresci nevű 32 éves selyemszövő május 7-éig egy idevaló selyemgyárban dolgozott és azután Olaszországba utazott. Elutazása óta semmit sem hallottak róla. Róma, július 31. Roppant kínos feltűnést kelt a palermói rendőrségnek ma éjjel ideérkezett távirata, mely szerint Bresci hat év előtt anarchisztikus üzelmek miatt Pantellierio szigetére internáltatott. Óriási feltűnést kelt ennélfogva, hogy a milánói rendőrség minden aggály nélkül adott Brescinek egy olaszországi útlevelet, míg a pratói rendőrség megtagadott neki egy fegyverviselési engedélyt. Bolognában feltűnt a rendőrségnek Bresci gyanús viselkedése, dacára ennek azonban nem tartóztatta őt fel tovább utazásában. Az olasz rendőrhatóságoknak ezen könnyelmű eljárása kínos feltűnést kelt. Róma, júl. 31. Hivatalosan megállapították, hogy Bresci 1897-ben ben hagyta el Olaszországot, hová az idén május havában jött vissza. Június 4 én hagyta el Pratót, aztán Bolognába, majd Monzába ment. Dacára annak, hogy nem dolgozott sehol és soha, mindig el volt látva pénzzel. A rendőrség nyomozza azt a két utitársat, kikkel Bresci visszatért. it Szerda, 1900. augusztusi.