Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)

1900-10-02 / 234. szám

ALKOTMÁNY. 234. szám. sokra megy a szolgabirói önkény. Zalának büszke s nemes népét megtörni nem lehet s hogy az a nép a maga árnyékától nem ijed meg, már nem egyszer bizonyította volt be. Ez igazságnak fényes tanúságául szolgált a tegnapi dicső nap. A lentii népgyülés. Korán reggel taracklövések hirdették a nép örö­mét, a nap jelentőségét, egész Lenti nehezen várta az órát, melyben a néppárt elnökének, Zichy János grófnak és társainak érkezniük kellett. A vasúti állo­máson Tóth Sándor lentii plébános fogadta az érke­zőket. Fehér ruhás leányok az érkezőknek csokrokat nyújtottak át s bandérium vezette a menetet az ün­neplő Lentibe, hol mindenki örömmel várta az érke­zőket, leszámítva Mandel Pál bérlő alkalmazottját, mert a Mandel-féle bérletnek éppen Lentiben van középpontja. A népgyűlés 11 órakor kezdődött. A templom előtti téren sűrű fasor árnyékában díszlett a szónoki emelvény. Az emelvényt óriási néptömeg vette körül. Dacára a délelőtti órának, az emberek nem törődtek az ő ebédjükkel, sokan nagy távolságból érkeztek, csakhogy néppárti elveikben és meggyőződésükben megerősödhessenek és a néppárt elnökét láthassák. Háromszor-négyszer annyi nép volt ott jelen, mint amennyi a falu összes lakossága. A tribünt körül­­állották Lenti, Lenti-Szombathely, Lenti-Kápolna, Munsor, Bárhely, Kerka-Szent-Mihályfa, a derék Mahomfa, Bördöce, Kerka-Teskán, Kerka-Tótfalu, Alsó-Lendva, Csesztreg, Szécsi-Sziget, Gosztolya, Barbás, Kis-Lakos, Tormaföld, Iklód, Külső- és Belső-Sár, Lovászi, Dobri, Szent-Györgyvölgye, Resznek községek. A nép mindvégig kitartó figye­lemmel s a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta végig a szónokokat, egyre jobban nekitüzesedett, sűrű közbekiáltások hallatszottak, melyek nem válottak éppen a liberális párt dicsőségére. Az előkelőbb urak közül ott voltak: Hoffmann János hercegi ura­dalmi főmérnök, Rácz Béla uradalmi építész, Hor­váth Győző földbirtokos, Kiss Pál alsólendvai espe­res, Lippacs Brúnó uradalmi kasznár, Farkasovszky Endre uradalmi tiszt, Höhn Béla közjegyző, Sándor János, Gaál István, Tóth Sáándor, Tóth János, Jer­­ger Ferenc plébánosok, Klaffl Mihály, Kovács Sán­dor káplánok, Berényi Miklós, Bezsánovics József, Kovács Győző és más urak. Zichy János gróf pártelnököt hatalmas riadalom­mal üdvözölte az egybegyült nagy népsokaság. Zichy János gróf első szavait Marsovszky Endre emlékének szentelte. Igen rövid ideig képviselte Marsovszky ezen alsólendvai kerületet. Azért, ha az isteni Gondviselés a néppárt derék harco­sát elszólította innen, de a zászló, melyet Marsovszky tűzött ki, ismét leng a kerületben és az elvek, melyekért küzdött, halhatatlanok. (Hosszantartó nagy éljenzés.) A Tisza- és a Wekerle­­uralom után jönnie kellett a néppártnak, mert anya­gilag megnyomorodott a keresztény nép. (Igaz, úgy van !) Tisza alatt pusztult a független elem, (Úgy van!) a korrupció diadalnapjait ülte (Hosszantartó zajos helyeslés.) és Wekerle betetőzte ezt az ural­mat azzal a szerencsétlen egyházpolitikával, mely a hit dolgában is nyomorékká akarta tenni a magyar népet (Úgy van! Nagy helyeslés.) s mely ellen, ha teljes erőnkből nem védekezünk, meggyön­gül közöttünk a hit, a remény és szeretet. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ki kívánta ezt az egy­házpolitikát? (Zajos általános fölkiáltás: Senki, senkit) S mégis, midőn életbe léptették, a népre hivatkoztak. (Fölkiáltások, de nem kérdezték tőlünk . Ily körülmények között hazafias kötelesség volt meg­teremteni a néppártot. (Hosszantartó zajos éljenzés: éljen a néppárt!) Rettenetes üldözésnek lettünk ki­téve, magam is oly napokon mentem keresztül, hogy borzalom rájuk emlékezni. (Zajos éljenzés: Éljen a néppárt!) de meggyőződésünkért helyt fogunk állani. (Nagy éljenzés.) Nem igaz, hogy mi valahol egy szó­val is valamely vallásfelekezetet bántottunk volna, de készek vagyunk saját vallásunk jogait vé­deni. (Nagy éljenzés.) A kormánypárttal tisz­tába jönni nehéz, sőt lehetetlen. Tisza Kál­mán azt mondja, hogy bent marad a kormány­pártban, mert az ő elvei ott érvényesülnek. Apponyi Albert, kinek személyét tisztelem, ki évtizedek óta küzdött Tisza ellen, azt mondja, hogy bent marad a kormánypártban, mert az ő elvei e pártban érvé­nyesülnek. Hogyan lehetséges az, hogy Tisza Kálmán, Apponyi Albert elvei egyszerre ugyanazon pártban érvényesüljenek? Hogyan lehet e két ember egy pártban elveinek integritásával ? Ha a forró víz s a hideg víz egy medencébe folynak, lehetetlen, hogy mind a kettő megtartsa eredeti hőfokát. Ha oly emberek, mint Tisza és Apponyi, egy pártban foglalnak helyt, le­hetetlen, hogy mindkettő elveinek integritásával érvé­­nyesüljön.Majd áttért a pártelnök az alsó-lendvai kerület viszonyaira s óva intette a népet, hogy ne engedje magát megvásárolni, mert az 1—2 forint, úgymond hamar elkölthető s aztán megmarad a bűnös csele­kedet keserű következménye: a megvásárolt néppel hitványul bánnak; oly politikát csinálnak, mely a szegény földmivelő néppel keveset törődik. (Hosszan­tartó zajos éljenzés.) A néppárt elnökének bevezető szavai után Buráth Ferenc képviselő szólott. Beszélt a szabadelvű párt­uralomról, a jogtalan haszonról, melyet éppen ez a párt a szabadelvű párt képviselőinek juttat. S ezt igen jól mondta Mandel Pál kerületében s ezzel szemben beszélt a nép végtelen nyomoráról s az alsó­lendvai nép egyre éljenzett beszédje alatt. Aztán a néppárt parlamenti munkáját mutatta be. Beszélt a kúriai bíráskodásról, a választói cenzusról, átment azután a párt egyes programmpontjaira, a földadóra s az ipartörvényre s végül a parlament legutóbbi törvényjavaslataival foglalkozott, melyek a szegény népet különösen érdeklik, a betegápolási pótadóval, a házbér s a házosztályadóval s végül a kvótával. Utána Ernszt Sándor dr. beszélt a szövetkezetek­ről. Elmondta a szövetkezetek okát s célját s a küz­delmet, mely ezen a téren folyik, a liberális párt politikáját ezekkel szemben. A liberálisok mindent dicsérnek s nem is lehet tagadni, hogy nekik, főleg a képviselőknek, jó dolguk van.Van oly képviselő, ki egy földmivelési részvénytársaságnak, két iparvállalatnak igazgatója, egy életbiztosító társaságnak elnöke, a vicinális vasútnak igazgatósági tagja s ez a jókedvű ur, ki így legalább is háromszoros miniszteri fize­tést élvez ezen fényes hivatalokban, ezen 11-szeres inkompatibilitásban, éppen az alsó-lendvai kerületet képviseli, Mandel Pál úr. (Általános nagy nevetés.) Mandel Pál úr a jelen kormánynyal s az egész libe­rális politikával teljesen meg van elégedve. (Meg­­hiszszük azt!) A nép szegényedik, a képviselők gaz­dagodnak, de csakis a liberális párton. Hogy aztán lehet valamit költeni a választásokon, azt önök igen jól tudják. Még Farkas Józsefnek kellett volna beszélnie, azonban ő épp ez­­órában kénytelen volt a kerüle­tében maradni. Végül Zichy János gróf néhány szóval berekesz­tette a gyűlést s midőn említette a vesztegetés for­máit, sűrü közbekiáltások röpködtek, majd ígérnek megint réteket. A pártelnök igen meleg és közvetlen szavakkal fordult a néphez és a nép minden szavát tüntető, zajos éljenzéssel fogadta. A pákai népgyűlés. Hosszú kocsisor indult Lentiből Páka felé. A lenti­i gyűlés előkelő hallgatói majdnem teljes szám­ban vonultak át Pákára. A szép Zalában, a hegyes­­völgyes vidéken, a szőlőhegyek és sűrü lombdús erdők aljában vonult el utunk. Messze a pákai határszélen nagy bandérium s legalább 400—500 főre menő küldöttség fogadta az érkezőket. Táncsics József be­széddel üdvözölte a néppárt elnökét. Aztán a hosszú kocsisor megindult lassú menetben s szakadatlan éljenzés közt vonult a népgyülés színhelyére. Itt is óriási néptömeg volt együtt. A gyűlés színhelyén ember ember hátán tolongott, hatalmas gyűrűben vették körül a szónoki emelvényt s nem maradt egy talpalatnyi üres hely a szintéren. Ott volt Páka, Csömödér, Kis-Sziget, Környék, Csebecke, Cserta- Lakos, Nápródfa, Gutorföld, Szent-Péterföld, Kánya­vár, Erdőhát, Szent-Adorján, Maróc, Dózseföld, Bör­­dőce, Iklód, Csehi, Szent-Margitta község. Továbbá ott voltak az elnöki emelvényen, részint az emelvény közül Tornyos Gábor esperes, Dancsecs János esperes, Szillner József plébánosok, Sándor Já­nos, Jerger Ferenc, Tóth Sándor plébános, Táncsics József, Iker István káplánok, Doming Róbert ura­dalmi intéző, Imrék Antal bérlő, Doming József és Siráky Ferenc urak, Plachner László, Kovács Sán­dor, Klaffl Mihály káplánok, Gaál István, Tóth Já­nos plébánosok, Paál Sándor, Vogrincsics Nándor, Öveges József, Kovács Győző, Martincsevics Nándor és mások. A szónokokat itt is figyelemmel hallgatták és ezen népgyűlésen is nagy lelkesedés honolt. Itt már meg­jelent Farkas József képviselő is, aki a kisgazdákról s a néppárt programmjáról beszélt. Mág mily kivesző­félben van odaát. A nemzetiségi villongások és az obstrukció nem is eredményezhet­tek egyebet. A cseh parasztegyesület feloszlása. A cseh gaz­dák már régen érezték az agrár­érdekek védelmének szükségét s megalakították a «cseh parasztegyesü­­let»-et. Azonban nemsokára a nagybirtokosok is létrehozták az «agráriusok egyletét». A két egyesület politikával nem foglalkozott, de újabb időben felme­rült annak szüksége, hogy a két egyesület egymást támogatva, bizonyos nyomást gyakoroljon a pártokra az agrár­törekvések érdekében. Ezt közös megálla­podással úgy vélik elérhetőnek, hogy a cseh paraszt­­egyesület feloszlik és tagjai belépnek teljes számmal az «agráriusok egyesületébe». Tegnap ezt a paraszt­egyesület közgyűlésén hivatalosan is elfogadták és az agráriusok egyesületével tudatták.­ ­ Kedd, 1900. október 2. AUSZTRIA. Az uj hazafias párt, melyről lapunk mai számá­ban hírt adtunk, nem örvend rokonszenves fogadta­tásnak. Az ifjucsehek épp úgy, mint a németek lapjai gúnyolódnak a 13 pontos programja felett. Harrach dr. e programmja nagyon is elkésett és ily elmérgesedett viszonyok közt nagyon is ideális. Ez a hideg fogadtatás is mutatja, hogy az igazi hazafi­ Liberális beszámolók. — Avagy: kortesbeszédek. — Budapest, október 1. Egész csomó «beszámolót» tartottak tegnap vagy a múlt napokban különféle 67-es és 48-as liberális képviselők. A 1. honatyák, tekintettel az esetleges téli vagy kora tavaszi választásokra, sietnek «meg­dolgozni», valgo becsapni az «oh népet.» Íme a főbb «beszámolók» : Manaszy György, a temes­ moravicai kerület túlontúl fiatal honatyja az elmúlt héten beutazta kerületét, sőt tegnap Nagy­ Zsámon beszédet is mondott (a parlamentben még nem beszélt). Dicsérte Széll Kálmánt s a közigazgatás álla­mosítását, Széll Kálmánt s a kormány mezőgazda­­sági tevékenységét Széll Kálmánt s a kormány ipari tevékenységét, Széll Kálmánt s a párisi ki­állítást, Széll Kálmánt s a nemzetiségi politikát, Széll Kálmánt s a helyi érdekű érdekeket. Punktum. Bíró Lajos, a gyöngyöspatai kerület volt nemzeti párti ma Széli (vagy Apponyi ?) párti képviselője tegnap beszélt Csányon. Dicsérte Széll Kálmánt és a fúziót, Széll Kálmánt és a kereskedelmi politikákat, Széll Kál­mánt s a «tiszta» választásokat, Széll Kálmánt s a mezőgazdasági «vívmányokat». Köszönjük. Neményi Ambrus, a szilágy­ csehi kerület Széli-párti (vagy orthodox ?) képviselője tegnap beszélt Szilágy-Csehen. Dicsérte Széll Kálmánt és a fúziót, Széll Kálmánt és az «egységes» szabadelvű pártot a zilált Ausztriával szemben; önmegtagadást követel a magyar törvény­­hozástól Ausztriával szemben; dicséri Széll Kálmánt és a közigazgatási reformot; demokratikus közszol­gálat kell neki, nem pedig sokba kerülő hivatalnok­sereg (ebben igaza van. Szerk.); a jövő politikát szociális szempontok fogják irányítani (ez is igaz. Szerk.); erre nagy szabadelvű párt kell (ez már nem igaz. Szerk.) Fogyatékos volna ez a kimerítő tudó­sítás, ha ide nem igtatnak, hogy Neményi pártja táviratilag «üdvözölte» Széll Kálmánt. Polónyi Géza, a hajdú-szoboszlói kerület «híres» képviselője is be­számolt. A komédiás csak komédiázhatik. Polónyi is. Moralizált. Szerinte a tavalyi obstrukció nem Bánffy személye ellen irányul, csak a rendszer ellen (ezt mondja ő: Polónyi! Szerk.) Tiszta vá­lasztásokat akar (ő, aki Félegyházán úgy viselte magát, mint egy Bánffy); követel pártatlan tiszviselő­­ket és bíróságokat (ő, Polónyi Géza); helyesli a fúziót, tiszteli Horánszkyt, de már kevésbbé tiszteli Széll Kálmánt (no, ebben igaza van); sürgeti a függetlenségi pártiak «együttes» működését (mit szól ehhez Eötvös Károly ?); kikel a börze ellen (ő, Polónyi!); a felekezeti béke megbontásával vádolja a néppártot, de ő szabadelvűnek vallja magát, helyesli a felekezetlenséget, de követeli a keresztény Magyar­­országot (józan ember beszéde ez ?); kijelenti, hogy a néppárt ellen minden rendelkezésre álló fegyverrel fog küzdeni, mert a néppárt kizárólag katholikus felekezetű, no és még többet hadart össze-vissza Polóny. Mert ez az ő természete és po­litikája. Szabó Imre, a veszprémi kerület képviselője tegnap újra beszá­molt Veszprémben. Ennél a beszámolónál érdekesebb az, hogy a liberális (azelőtt Bánffy-, most ismeretlen­­párti) képviselőt Rédey Gyula kanonok úr üdvö­zölte. A kanonok úr ezen viselkedését igen szépen jellemzi a Veszprémi Hírlap vasárnapi száma e sza­vakkal : «Maguk a katholikus papok és pedig köztük előkelő állású papok is megjelennek a kormánypárti beszámolókon, üdvözlik a beszámolókra megérkezett

Next