Alkotmány, 1901. december (6. évfolyam, 286-310. szám)

1901-12-01 / 286. szám

ALKOTMÁNY. 286. szám. • • . — Vasárnap, 1901. december 1. papságot választási izgatásokkal, de lám, a hivatalos közegek a legjobb akarat mel­lett egyetlen egy katholikus pap ellen sem indíthatták meg az eljárást, ellenben re­formátus lelkészek akadtak, akiket válasz­tási törvénytelenségekért be kellett vádolni. Széli alatt az egyházpolitikai törvénye­ket épp oly brutálisan kezelik az állami matrikánsok, mint Bánffy alatt. Bánffy alatt nem ütköztek össze a mer­kantilista és az agrárius érdekek oly he­vesen, mint Széli alatt. Széll Kálmán és Markovics Rezső bizo­nyítják, hogy a spiclirendszert Széli épp úgy ápolja, mint Bánffy. Bánffy nyers modorával és gyűlöletes rendszerével megfélemlítette, de legalább együtt is tartotta a keresztény Magyar­­ország híveit. Széli az álnok kalmár-szel­lem híve befonta, körülhálózta, elkábí­­totta, enerválta a keresztény Magyaror­szág sok hívét. Bánffy Józefé megsértette a levéltitkot, Széli felfelé nem vigyáz a nyelvére. Itt tehát csak irányt változtatott ugyanaz a rendszer. Bánffynak Schutztruppéja volt a Kossuth­­párt a néppárt ellen. Széli ebben sem tért el Bánffy rendszerétől. Bánffytól abban sem tér el Széll Kál­mán, hogy ő is minden képzelhető áldo­zatot hoz a nép rovására a liberális párt­uralomnak itthon, a hármasszövetségnek, jobban mondva Németországnak kifelé. Poroszországban éppen most 93 és fél millió márkával leszállították a hadügyi költségeket. Széll Kálmán a trónbeszédben óriási hadügyi költségi emelkedést helyez kilátásba. Nagyon hosszú lenne a kimerítő pár­huzam Bánffy és Széli közös rendszere közt. Még csak egyet: Bánffy szándékosan hozta-halogatta a katholikus autonómia megteremtését. Széli megérteti most a ka­— Jobban szeretlek az életemnél! — kiáltott fel görcsös idegességgel, átkarolta feleségét, szivére szorította s úgy zokogta inkább, mint­sem mondotta, — te vagy az én egyetlen drá­gám­, mindenem. — De ő drágább neked? — sirt föl az asz­­szony panaszosan. — Hitemre mondom, esküszöm, — tört ki a férj szinte sebzett haraggal, — esküszöm az élő Istenre, hogy ő nem létezik már számomra. El­feledtem, eltemettem, talán soha nem is szeret­tem. Örökké áldom az eget, hogy téged nekem adott. Higyj nekem, asszony, azt mondom, hogy higyj! Szavai oly őszintén, oly meggyőzőn hangzot­tak, hogy az asszonynak hinnie kellett. Ráborult Mihályra s végtelen boldogsággal mondta: — Köszönöm, uram, köszönöm. Szabad folyást engedett könyeinek. A bol­dogság fakasztotta azokat. De nemcsak az asszony volt boldog. Mester Miháy szeme is gyöngyözni kezdett. Kemény ember volt, mégse tudott parancsolni magának, pedig csak azért is meg akarta embereini ma­gát, kisietett az ajtón. Künn a friss levegő majd leszárítja a nedves barázdákat barna arcáról. Szuloki András éppen akkor ment újra el a háza előtt. Mester Mihály visszahúzta magát. Megvárta, míg elhalad. S amint nézte, szivében furcsa érzés kelt, olyan önkénytelen ökölre szorította kezét s azt morogta: — Megállj, te komisz! Ijedten kapta vissza fejét. Hej! ha azt a fele­sége megint meghallotta volna! Különös is az ember . . . csöpp oka sincs haragudni s mégis milyen nehezen tud megbocsátani­­ Kincs István, tholikusokkal, hogy Bánffy nyomdokait ebben is követi. A király három évre új­ból kinevezte a katholikus alapok és ala­pítványok felügyelő-bizottságát, azzal a toldalékkal, «amennyiben pedig a neve­zett alapok kezelőjének ellenőrzése iránt időközben esetleg másnemű intézkedés létetnék ...» Ez a «másnemű» intézkedés a kormány «liberális-katholikus» felfogása szerinti autonómia lenne. Ám az igazi, életrevaló és életerős, minden okos és buzgó katholikus által követelt autonómiá­nak nem kell a kezelés más formájú ellenőrzése, annak a kezdés kell. Ezt pe­dig Széli, a liberális katholikus nem adja meg. A néppárt már ezért sem szavazhatja meg Szélinek az indemnitást. Nem szavaz­hatja meg neki a legutóbbi napokban tör­téntek miatt sem. A néppárt törhetlenül küzd az Ápisz-kultusz ellen. ----------------­■ ■ ■ — ■ Budapest, nov. 30. A képviselőház kedden, december hó 3-án ülést tart, melyen többek között az indemnity­­javaslatot tárgyalják. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből fél­hivatalosan jelentik. A Burgban tegnap a király elnöklete mellett közös miniszteri tanácskozás volt, melyen Goluchowski gróf, Kállay és Krieg­­hammer közös miniszter, Spaun báró tengeré­­szeti parancsnok, továbbá Koerber miniszter­­elnök, Böhm-Bawerk pénzügyminiszter, Welsers­­heimb gróf osztrák honvédelmi miniszter, Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügy­­miniszter és Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter vettek részt. A konferencia, mint a N. Fr. Pr. jelenti, mindkét államot közösen ér­deklő ügynek volt szentelve. Nincs kizárva, hogy a konferencián megtették az első előkészüle­teket a delegáció legközelebbi üléseire és a közös büdzsék megállapítására, bár a de­legációk összehívása a közel­jövőben nem várható és ideje még nincsen megállapítva. A konferencia huzamosabb ideig tartott.­­ Mint értesülünk, a konferencián leginkább a jövő évi katonai feladatok megoldásával foglalkoz­tak, melyek között szerepel a véderőtörvény, az újoncjutalék felemelése, az új ágyuk költségé­nek első részlete és az új katonai büntető-tör­vényjavaslat. Megannyi ok arra, hogy minden magyar ember örömmel emlékezzék meg erről a közös miniszteri tanácskozásról, melynek rövid időn belül több folytatása lesz. Összeférhetlenségek. Annak a zsűrinek, melyet a képviselőház elnöke, Apponyi Albert gróf a törvény értelmében pár nappal ezelőtt állított össze, négy bejelentés ügyében kell máris ítélnie, mihelyt a Ház inkompatibilitási bizottsága elvégezte az illető ügyek­ben az előkészítő teendőket. Ez ügyek közül három az illető képvise­őknek önönm­agukra vonatkozó be­jelentése, amelyet nyilván abból a célból tettek, hogy a zsűri döntse el, várjon forog-e lönn­erá­nk nézve a kérdéses ügyekből kifolyólag inkompatibilitás esete, igen, vagy nem? Ezek az ügyek a következők: a) Karácsonyi Jenő grófi önbejelentés (az államkincstárral tenyész­bikák szállítására nézve fönnállón, de fölmondott szerződési viszony); b) Batthyány Lajos gróf, ön­bejelentés (elnöke a vas megyei elektromos rész­vénytársaságnak, mely pár száz korona erejéig az állammal szerződéses viszonyban van, de ezt föl­mondta) ; c) Halász Zsigmond, önbejelentés (mint a magyar gazdák szövetkezetének igazgatósági tagja összeférhetetlen helyzetben van-e?) A negyedik in­­kompatibilitási bejelentést Zoffman Sándor és társai verseci lakosok tették a város országgyűlési képvise­lőjé, Seemayer János ellen, azon a címen, hogy polgármesteri állásáról nem mondott le. A pénzügyi bizottság ülései. A képviselőház pénz­ügyi bizottsága december hó 4-ikén délután öt óra­kor ülést tart és a vármegyék pénztári és számvevő­ségi teendőinek ellá­­sára vonatkozó törvényjavasla­tot tárgyalja. Másnap, december 5-én délután 5 óra­kor szintén ülést tart a bizottság s ezen az ülésen az állami költség­vetést kezdi tárgyalni. A horvát országgyűlés: Zágrábból táviratozzák Az országgyűlés mai ülését tz és fél órakor nyitotta meg a korelnök. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a Ház áttért az elnökválasztásra. Az ellenzék elhagyta a termet. Elnökké nyolcvan szava­zattal egyhangúlag Gyurgyevics Várát, alelnökké Francisci Henriket és Szevecs Ferencet választották meg. Jegyzők lettek: Devics, Gavranics, Strizics, Szekulics és Sobat, háznagy Kuzmanovics. A gyomai választást Békés­ Csabáról táviratoz­zák. A központi választmány a gyomai képviselő­­választást december 9-ére tűzte ki, Györy Elek el­lenjelöltjei Szendrey Gerzson, és a szocialista Vár­­konyi. Politikai hópelyhek. Budapest, nov. 30. Széll Kálmán nyelve. A miniszterelnök bécsi utazása s a szerdai ülésnek még mostan is tanti utóhullámzása némi életet hozott a választások után elernyedt közéletbe. A lapok hasábjain változatos marakodás folyik arról, váljon meg­kapta-e Széll Kálmán az ő indiskrécióiért a ki­rály bocsánatát, avagy sem. A hivatalos és fél­­hivatalos világ nagy rémületét semmi sem bizo­nyítja inkább, mint a demuncrációnak az a súlyos elbírálás alá eső igyekezete, mely Rakovszky István és általában a néppárt ellen fordulva po­litikai kalózzsákmányt igyekezett harácsolni az udvarnál. Ezt a gonosz törekvést egyébként lapunk mai vezércikke már leleplezte és méreg­­fo­ait kitörte. A félhivatalos lapok ma hirdetik, hogy Széll Kálmán dolga Bécsben «rend­ben van», sőt már csütörtökön rendben volt annyira, hogy Széll Kálmán, noha Bécsben járt, kihallgatáson sem volt a ki­rálynál. Ez a szerény állítás természetesen önmagától omlik össze. Bizonyos, hogy a sza­badelvű párton hirtelen ágaskodott fel sok re­ménység, m­ely Bánffy Dezső bukása után hall­gatva pihent. E reménységeket, úgy látszik, is­mét el kell telni kis időre, bár a volt nemzeti párton is aggódnak. Érdekes egy kormánypárti képviselőnek nyilatkozata, aki Széll Kálmán jö­vendő bukásáról így gondolkozik: — Meg merem jósolni, hogy Széll Kálmánt, ha egyszer megbukik, a nyelve fogja megbuktatni, mert egyszer igazán irreperábilis módon fogja magát el­szólni ! A miniszterelnök egyébként tegnap este el­utazott Bécsből, ma reggel Rátótra érkezett s ott marad hétfőig, amikor ismét Budapestre jön. * Milyen rendszer ? Még mindig igen sokan vannak Magyarországon, akik nem tudják: iti vagy a régi rendszernél kormányoz Széll Kál­mán?! A miniszterelnök maga kissé kétér­telműen nyilatkozik e dologról. A képviselő­házban először új rendszert hirdetett, azután visszavonult s azt mondta, csak a módszer vál­tozott s nem a rendszer. Egy másik n­ilatko­­zata megint rendszerváltozásról szólt, röviddel utóbb a főrendiházban a régi rendszer mellett nyilatkozott, tehát legutóbb a képviselőházban az uj rendszernek tapsoltatott pártjával. Szó­val: a miniszterelnök úr a naptár szerint ren­dezkedik be s páros napokon van rendszervál­tozás, páratlan napokon azonban a régi rend­szer uralkodik. A vidéken ehhez igazodnak kü­lönösen Kramplin Viktor nyitrai főispán kine­­veztetése óta s­­gy esik, hogy a szabadelvű agrárius újságok jajgatva ilyen telegrammokat közölnek. Nógrád vármegye független gondolkozású megye­bizottsági tagjainak tekintélyes része, pártkülönbség nélkül tartott értekezletükön elhatározták, hogy mi­vel a megyében a régi rendszer éveken át folytatott küzdelem dacára mindeddig megtörhető nem volt, most már épp azért, hogy a túlságosan kiélesedett ellentétek — ha elkerülhető még — jobban el ne mérgesedjenek — elhatározták, hogy a mai megye­­gyűlésen részt nem vesznek és sérelmeiket a legille­tékesebb helyen fogják előterjeszteni. * Az agrárius elvei. Nagy feltűnést keltett a parlamentben a felirati vita elején egy agrárius

Next