Alkotmány, 1902. március (7. évfolyam, 52-77. szám)
1902-03-26 / 73. szám
VII. évfolyam, 73. szám. Szerda, Budapest, 1902. március 26. ■BUMIUMI M L Ili I M ................................... .... I ■ « SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL] Vál., Szentkirályi-utca 20x. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉG SEEN: Friedl Hűbérinél VH., Matzleinsdoríer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: Kész évre ........ kor. 28— Félévre ...... « 34.— Hegyedévre « 7— Egy hónapra......... « 2.40 Egyes szám 8 Sül., vidéken 10 HU. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—00. Forrongás Belgiumban. Budapest, március 25. (x) A belga szocialisták és liberálisok ismét nyugtalanok. Sehogy sem tudnak belenyugodni bukásukba s minden áron fel akarják forgatni az állami és társadalmi rendet. Két év előtt az általános képviselőválasztásokat megelőzőleg történtek a leghevesebb támadások, amikor is a régi egységes kerületi választási rendszer helyett a proporcionális választási szisztémát követelték a katholikus kormánytól. Azt gondolták, hogy ennek a rendszernek alapján a liberálisok segítségével le fogják győzni a katolikusokat és így a Frére Orbán bukása óta az ellenzék keserű kenyerén tengődő liberálisok újból élvezni fogják az uralkodás édes gyönyörűségeit. A katholikus Van der Peereboomminisztérium belement a szocialista-liberális követelésbe, az új választási javaslatot azonban már nem emelhette törvénynyé, mert a kérdés miatt szakadás állott be magában a katholikus pártban. Woeste az intransigens-katholikus frakció vezére féltette a pártot az uj törvény alapján megejtendő választásoktól s emiatt meghasonlott a kormánynyal. A katholikus demokraták csoportja pedig kivált a pártból s nyiltan is állást foglalt a kormány ellen. Ez a véleménykülönbség válságot idézett elő a minisztériumban, Van der Peereboom visszavonult, hogy helyét Smet de Nayer-nek engedje át. Smet de Nayer keresztül vitte a proporcionális választási törvényt s a jelenlegi kamara ennek az alapján került a parlamentbe. A szocialisták és liberálisok bűnszövetsége a legkétségbeesettebb erőfeszítés mellett sem tudtak zöld ágra vergődni s a katholikusok, ha számban nem is, de súlyban, hatalomban és tekintélyben lényegesen megerősödve kerültek ki a küzdelemből. Ez fáj nagyon a liberális-szocialista szövetkezetnek s nemrég azt kezdték hangoztatni, hogy a nőknek is adják meg a választói jogot. Ezzel a kívánságukkal azonban csúfosan felsültek. Mikor ugyanis ebben a kérdésben mitingeztek, kitűnt, hogy a nők nyolcvan százaléka katholikus érzelmű, így tehát ezzel a kívánságukkal hamarosan lefurtak, sőt midőn a kormány késznek nyilatkozott a kívánság teljesítésére, maguk tiltakoztak ellene. Most újabb kívánsággal állnak elő: az általános szavazati jog behozatalának szükségességével. Tegnapelőtt nagy tüntetés volt Brüsszelben ennek érdekében. Nagy tömeg zászlókkal hömpölygött végig az utcákon. A menetben ott volt valamennyi ellenzéki párt, a legmérsékeltebb liberálisok, a szocialisták és a katholikus demokraták. Nyugodtan haladt a tömeg és csak olykor állt meg, hogy a szabad ég alatt egyes szónokok mennydörögjenek a katholikus uralom ellen. Legszenvedelmesebben Janson és Van der Velde beszélt. A tüntetés, mondták, a nép akaratnak utolsó békés megnyilatkozása. Húsvét után meglesz az első parlamenti obstrukció és ha a kormány annak láttára is nyakas marad, akkor valóságos forradalomnak kell kitörnie. A menet végül megállott a városháza előtt, ahol egy küldöttség a polgármesternek kérvényt nyújtott át azzal a kéréssel, hogy terjeszsze azt a parlament elé. A polgármester kijelentette, hogy annál szívesebben fogja a kérvényt benyújtani, mert a mai tüntetés nyugodtan és méltóságteljesen folyt le és kérte a küldötteket, hassanak oda, hogy a rendet és a nyugalmat ne zavarják meg. Van der Velde és Janson urak mindezek után pihenni tértek határaikon. Nyugodtak lehetnek, céljukat abban a részben el fogják érni, hogy a kormány nem fog elzárkózni kívánságuk elől, abban azonban nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy egy új választási törvény alapján — terjeszszék ki a választási jogot a csecsszopó gyermekre is — győzedelmeskedni nem fognak a katholikus párt felett. Nyugodtak lehetnek. Továbbra is csak az ellenzék keserű kenyerén fognak rágódni. XIII. Leo: Jubileumi óda a katholikus magyar ifjúság római zarándoklata alkalmából. Mikor vadul dühöngött már az orkán Rémes pokolhad ujjongása közt, Csillag támadt Sión magasztos ormán, A «fény az égből» földre költözött Csodák csodája, csillag tüze, fénye, Lelkek hevitő, gyújtó meteor, Világot vet a szivek belsejébe, A szív a szívvel újra összeforr. Az őrjöngő, hitetlen nagy világnak Minden sarkán kigyultak őrtüzek, S a hit oltárán buzgón áldozának A mertört, jámbor, bánatos szivek. Leo, Te Krisztus szellemének őre, Te szikla, melyen nem vesznek erőt, Óh rólad szóll az irás már előre, Hogy alkotsz szebb és boldogabb jövőt! Noha börtönfalak közt zárva éltél, Te vagy a szent szabadság oszlopa; És ha rab is vagy hozzánk ugy beszéltél, Amint a hivő milliók ura ! Tagadja bárki — s éljen vak sötétben — Hogy a nap is már rég kihamvadott, Azért a nap világit fenn az égen, Sugára áthat minden kis zugot. A gyönge testben ifjú lángerővel Letépted Leó börtönöd vasát, Villámok és viharral nem törődve, Hogy uj Mózesként zúrd az Úr szavát! És ima látványok már meghatóban, A század útja más irányba tért; Dalos ajkadról zeng is biztatóan: «Édes a küzdés Krisztus nyájáért!»* Leo, Te csillag, népek vezetője, Az utad immár delelőre vált; A pihenőre Isten ujja szőlje Szép csöndes alkonyodnak fátyolét! S miként álmokkal játszó nyári este A nagy természet uj erőre kap, Jámbor zsolozsma zendül messze, messze, közéig .. . im itt a diadalmi nap! . .. Hozsanna, béke, üdv az agg Leónak! Visszhangja kél a bércen, völgyeken; Az ércnyelvü harangok búgva szólnak. Fönséges ünnep fényes tereken! . . . Péter szikláján ül a szent igazság, A nemzeteknek béke ott fakad: Kezükben is az olajágot hozzák, A népek és a harcoló hadak. Ez itt a nagy, a boldogító egység, A katholikus Krisztus-idea: A népek egymást Krisztusban szeressék, Legyen egy arol és egy pásztora! Azért hozsanna, üdv Leo Tenéked! Amit az Ég dicső nagyoknak ád, Munkád édes gyümölcsét is megéred: A nagy világ áldása száll reád ! * De se ipso «...pro grege Christi dulcc pali,,.» A tudós is meghajtja büszke fejét, Lobogtatván tudásunk zászlaját, «Aeterni Patris» szórja szét a fényét S a tiszta bölcseletnek szárnyat ad. Leo, kit a magasztos égi ihlet Öreg korodra glóriába von, A költő koszorúja Téged illet, Dalolva mentél át a harcokon! Habár megtört az évek súlya, száma, Agg költő most sem vagy Te daltalan, Lelked virágtermő mezőkbe szárnyal, Mert benn örök tavasznak napja van. A búcsúzó napnak ezüst sugara Galambosz fürteiddel játszodoz, De a tavasznak, ifjúságnak bája, Ott ül mindig mosolygó arcodon. Leo! a hódolatnak zászlajával Hozsanna közt elédbe járulunk, Hogy büszkén megmutassuk, érted él, hal A mi növekvő lelkes csapatunk! Leo, az örök ifjúságnak képe, Oh lásd! ez itt a magyar ifjúság, A szent egyház és szép hazánk reményei, Azért oh áldj meg minket szent Atyánk! Szent István, Imre, László vére bennünk, A hűségünk, oh meg nem ingható: Leo, ha majdan hit csatákra keltünk, A pápa-himnusz lesz a riadó! S hogy a szivünk erős és hű maradjon, Hitünk legyen, mint szikla, oly szilárd És Isten-áldás járjon utainkon, Imádkozz értünk, áldj meg szent Atyánk! Schöner Ferenc, Budapest, márc. 25. Batthyány Tivadar gróf főispán. Azt a minapi hírünket, mely szerint pozsonyi főispánná Batthyány Tivadar gróf orsz. képviselő fog kineveztetni, most a «Magyar Tengerpart» megerősíti. Új autonómiai képviselő. A bács-kalocsai 15 egyházmegyéhez tartozó szabadkai esperesi kerület Antunovics József szabadkai ügyvédet katholikus autonómiai képviselővé választotta.