Alkotmány, 1902. április (7. évfolyam, 78-103. szám)

1902-04-01 / 78. szám

ALKOTMÁNY. 78. szám. 4 Kedd, 1902. áprilisi* tanácsosi cím díjmentes adományozása mellett, a rendszeresített illetményekkel a VI. fizetési osztályba sorozott pénzügyigazgatóvá, továbbá Ternovszky Alajos pénzügyi tanácsos és zombori pénzügyigaz­­gató helyettest, valamint Farkas Győző pénzügyi tanácsos és nagybecskereki pénzügyigazgató helyet­­test, jelenlegi pénzügyi tanácsosi minőségükben, a VII. fizetési osztályban rendszeresített illetmények élvezete mellett, szegedi, illetve pécsi pénzügyigazga­tókká kinevezte.­­ (A török trónörökös meghalt.) A «Béri. Tagbl.» egy konstantinápolyi távirata szerint Mohamed Resad herceg, a szultán testvéröcs­­cse, a török trón örököse, aki napokkal ezelőtt titokzatos módon megbetegedett, szombaton meghalt. A trónöröklés kérdése most rendezet­lenebb, mint valaha volt. Igen sok a kandidátus és a kérdés rendezése igen könnyen lehet pa­lotaforradalomnak az okozója. Alkotmányos úton nem proklamálható az új trónörökös, minthogy a török alkotmány csak papíron van meg. 1876 december 23-án lépett érvénybe, de csakhamar föl is függesztették és 1877 óta nem is hívták többé össze a birodalmi gyűlést. Ősi szokás sze­rint a legidősebb herceg egyúttal a trón örököse is. Jelenleg Ahmed Rental Eddin herceg van soron, akit az ifjú­törökök is szívesen látnának a trónon, minthogy egyedül tőle remélik reform­terveik keresztülvitelét. Az állítólag elhunyt trónörökös életrajzi adatai a következők: Mohamed Resad 1314. november 3-án született Konstantinápolyban, 1876. augusztus 31-én, amikor V. Murád szultánt megfosztották trónjától és a mos­tani szultán, Abdul Hamid lett a törökök padisája, ő lett a prezumtiv trónörökös. Betegségéről furcsább­nál furcsább hírek szálltak világgá és a halálhír annyival inkább meglepőbb, minthogy a Jildiz­kioszk­­ban mostanában igen titokzatos dolgok történnek. A szultán ugyanis beteges idegességében mindekiben összeesküvőt lát és Resad halála bizonyára össze­függésben van a kulisszák mögötti rejtélyekkel. A trónörököst nem kedvelték a Jildiz-palotában, sőt ayülölték. Nyers, brutális és deszotikus hajlamú léran volt.­­ (Frigyes főherceg reggelije.) A lapok a mi­nap szépen kiszínezve, hírt adtak arról, hogy Frigyes főherceg átutaztában betért a jutási pályaudvar mel­letti kurta korcsmába, ahol reggelire nem kaphatott mást a különben takaros korcsmárosnétól, mint szalonnát meg tojást, amit a főherceg kitűnő étvágy­­gyal és egy pusztajáró közmagyar ízlésével fogyasz­tott el. Végül legnagyobb megelégedésének jeléül egy húszkoronás aranyat adott a túlboldog vendéglősné­­nek. Ezzel szemben a «Veszprémvármegye» illetékes helyről jövő információja szerint az egész kalandos história mese. A tény az, hogy Frigyes főherceg segédtisztje, Gersich százados Győrből sürgönyileg rendelte meg a reggelit f. hó 17-én, másnap reggel pedig a fenség kíséretével együtt a vasúti pályaház mellett tavaly épült külön vendéglős helyiségben reg­gelizett meg, mely reggeli állott: tea, lágytojás, vak sonka, felvágott, és konyakból. Természetesen nem is a főherceg űzetett aranyban, hanem a segédtiszt a kiszabott árnak megfelelően. Mindezekből kitetszik,­­hogy a jutási vendéglő úgy a kor színvonalán áll, mint bármelyik fővárosi vendéglő és az olyan szé­pen kigondolt kalandos hírek ezúttal nem"­lesdnek­­meg a valóságnak.­­­ (Hadihajóink Olaszországban.) Spezziából táv­iratozzék, hogy az osztrák-magyar hajóraj tegnap odaérkezett és a parti üteggel a szokásos üdvözlő­­lövéseket váltotta. Baselli báró fregatta-kapitány, az osztrák-magyar nagykövetség haditengerészeti attaséja és az odavaló osztrák-magyar alkonzul Spezziába érkezett a hajóraj parancsnokának üdvözlésére. Rip­per ellentengernagy ma a spezziai osztrák-magyar alkonzul kíséretében látogatást tett Magnaghi al­­tábornagynál, a spezziai tengerészkülönítmény pa­rancsnokánál, ki a látogatást nyomban viszonozta. *— (Bülow kancellár Velencében.) Velencé­ből jelentik a­­Budapesti Tudósitás­nak, hogy Bülow gróf német birodalmi kancellár, aki a húsvéti ünnepeket nejével együtt Velencében tölti, szerdán este a néhány napig szintén ott időző Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­nisztert, aki már régebbi ismerőse, estélyre hívta meg. Az estélyen a kancellár két testvérén kívül, akiknek egyike a német császár szárnysegéde, másika berni német követ, részt vettek még Ma­rosi­ni grófnő, Wedel gróf római quirináli német nagykövet és neje, Lichnowsky herceg, vala­mint a kancellár nejének anyja, Mingholti hir- Vieves olasz talamb­ra özvegye.­­ (A húsvéti ünnepek.) A karácsony «fekete» volt a télen, tehát úgy illett, hogy a hú­svét legyen «fehér», mint a közmondás tartja. Budapesten bi­zony kicsibe múlt, hogy igaza nem lett. Szeszélyes, zord időjárás, hideg szél, eső és ma, ünnep másod­­napján hó is volt itt bőven. A hívők mindazon­által oly tömegesen látogatták a templomokat mintha a legszebb tavaszi nap kedvezett volna az ünnepeknek. A Mátyás-templom, a belvárosi plébánia­, a ferencrendi és az egyetemi templo­mok, továbbá a Jézus-társaságiak temploma, különösen az utóbbi, húsvét vasárnapján alig­­alig fogadhatták be a rengeteg ájtatoskodót.­­ De a vidéken itt-ott csakugyan egészen fehér volt a húsvét. Fehér megyéből jelentik, hogy ott meglehetősen havazott. Zólyombrézáról meg azt írják lapunknak, hogy ott és a környéken húsvét vasárnapján olyan erős havazás volt, hogy nem­csak a kocsiközlekedés vált csaknem lehetet­lenné, hanem a vasúti közlekedés pontossága is. A Mátra­alji községekben s Gyöngyös és Eger városokban tegnap valóságos téli havazás volt, hideg széltés s a hólepel arasznyi vastagságban takart be mindent. Sajátságos, hogy a magasab­ban fekvő Turóc megyében ugyanekkor meleg tavaszi idő volt s így a turóciaknak szép volt a husvétjore. Bécsből jelentik, hogy a nagyheti ünnepségek ma délelőtt fejeződtek be az aranygyapjas-rend ünnepi miséjével, amelyet Mayer püspök cele­brált a Burg plebánia-templomában. Ott volt a király, az itt időző főhercegek, az aranygyapjas­­rend lovagjai, a titkos tanácsosok és a kama­rások.­­ (A Pátraáneuyiből.) A Pázmány-intézetnek növendékei nagypénteken este az Üdvözítő kereszt­­halálának emlékezetére közgyűlést tartottak, melynek tárgysorozata ez volt: 1. Alkalmi beszéd. Mondta: Gauder István. 2. Ecce quomodo moritur justus. Énekelte: az énekkar. 3. Jézus szenvedése. Irta és szavalta: Pala Ferenc. 4. Stabat mater. Énekelte: a növendékpapság. 5. Szűz Mária és a megváltás szent Bernát munkáiban. Felolvasta: Kovács Pius. 6. Zárószó. Mondta: Kozsár József. 7. Christus­­actus est. Énekelte: az énekkar. — («Római dispenzáció.») A Nyitramegyei Szemle írja: «Szulyovszky Dezső nyitrai ügyvéd, orsz. kép­viselő, mintegy két héttel ezelőtt elvette a tátra­­füredi véres drámában megölt Flesch­ Zsigmond öz­vegyét. A véres eset annak idején Nyitrán óriási szenzációt keltett és heteken keresztül közbeszéd tárgyát képezte. Mi az új házasságot következetesen ignoráltuk és hallgattunk volna róla most is, ha egyik nyitrai laptársunk olyan formán nem nyilat­kozott volna, hogy Szulyovszky Dezső az esküvő (t. i. polgári esküvő) után Rómába utazott dispen­­zációért. Sőt ezt a tájékozatlan hírt egyik-másik budapesti lap is átvette. Minthogy Szulyovszkynak az egyház szabályai szerint törvényes felesége él, az egyház az ilyen körülmények közt kötött új házasságra nemcsak dispenzációt soha nem ad, ha­nem az ilyen házastársakat még szigorú fenyítékkel is szokta sújtani.» Ezek után, úgy gondoljuk, Szu­­lyovszky Dezső orsz. képviselő nemcsak a tiszta vá­lasztásoknak, de az egyházpolitikai revíziónak is polgárilag esküdt ellensége. — (A rendőrirnokok piros tojása.) A rendőrirno­­koknak kellemes piros tojást szerzett a belügyminisz­ter. Ismeretes ugyanis az a mozgalom, amelyet a székesfőváros államrendőrség irnokai indítottak az iránt, hogy a Bach-korszakból származó és képzett­ségüket egyáltalán meg nem illető cirnoki­ címet a belügyminiszter eltörölje. Memorandumban kérték a belügyminisztert, hogy az irnoki cím helyett címzetes segédfogalmazói címet adja meg. Ma érkezett be a belügyminiszter irata, amely szerint a rendőrirnokok kérelmét teljesiti. Az átirattal egyidejűleg minden rendőrirnok számára megérkezett a címzetes segéd­fogalmazói kinevezés.­­ (Pörös atyafiak.) Néhai Kanszt József kalo­csai érsek hagyatékát négy év előtt rokonai perrel támadták meg Eötvös Károly és Rátkay László ügyvédek útján a kalocsai törvényszék előtt. Több százezer forintról van szó a perben. A hagyományo­sokat Knhl József káptalani ügyész képviseli. A ka­locsai törvényszék elutasította a pörös atyafiakat ke­­resetükkel, mire a táblához felebbeztek. Ám az itélő­­táblánál ugyanaz a sors érte őket. Ő­k is elvesztet­ték a pert. Blnt a «Kalocsai Néplap» írja, még most sem nyugostak meg, hanem elmennek Ka­tk­áig.­­ (A leghelyesebb eljárás.) A «Pécsi Köz­­löny»-ben olvassuk a következő nyilatkozatot: «Minden, esetleg reám vonatkozó hírlapi nyilat­kozatra részemről adandó válasz helyett kijelen­tem, hogy Csukly Béla adóügyi jegyző ellen f. évi március hó 25-én R. Heinzel Aurél, a «Gyógy­szerészeti Közlöny» segédszerkesztője és hírlapíró továbbá Fuhrmann Ferenc urak által párvia­dalra való kihívás miatt a fenyitó eljárást a büntető bíróságnál megindítottam. Szakos, 1902. márc. 26-án kész szolgája Mányok Ferenc róm. kath. oszt. tanitó.* Ez a leghelyesebb. Bár necsak a római ka­­tholikus tanítók gondolkoznának így, hanem minden rendű és rangú római katholikus is­­ — (A legöregebb postamester.) Gantz Jó­zsef kapuvári postamester a minap elhunyt. A boldogult nemcsak Kapuvárnak volt legrégibb hivatalnoka, hanem valószínűleg az országnak is legidősebb postamestere. A postát ugyanis 1850 junius 1-én nyitotta meg Kapuvárott s az­óta annak vezetője is volt. Ötven éves jubileu­mát­ két éve ünnepelte meg. Temetése március 24-én ment végbe nagy részvét mellett.­­ (A magyar gyorsírók ünnepe.) A magyar gyors­írók az ország minden részéből ma Szegedre gyűltek össze, hogy megünnepeljék az országgyűlési tárgya­lások új módjának megalapítását s el­ntézzék verse­nyeik pályázatát s új versenyt tartsanak. Gyűlésükön nagyszámú előkelő közönség is vett részt Az ország­­gyűlési irodát Antalik Károly másodfőnök képviselte. A szabatos levelező- és vitairási stenogramm-pályá­­zatra 468 pályamunkával jelentkeztek. A levelszo­­k­ásnál az I. dijat Klein Dezső szegedi főgimnáziumi tanuló, a II. dijat Székely Dezső pápai főgimnáziumi tanuló, a III. dijat Gaál Samu debreceni őiskolai ta­nuló, a IV. díjat Stiassny Béla budapesti főreáliskolai tanuló nyerte el; a v­altási pályázaton az első díjat Szrnka Mihály szarvasi főgimnáziumi tanuló, a má­sodikat Taussig Eleonóra hivatalnoknő (Budapest), a harmadikat Vajda Ármin magánhivatalnos­ (Budapest), a negyediket Perhács Béla szegedi főgimnáziumi tanuló kapta, míg a szépségdíjat Németh Gyula soproni theológus pályamunkájának ítélték oda. Az ország minden részéből s a kül­öldről is érkezett számos üdvözlő levél és sürgöny felolvasása után Jakab Lajos lelkes befejező szózatával a mintasze­rűen rendezett ünnep déle­őtti része 12 órakor vé­get ért. A délelőtti ünnep bevezetéséül és befejezé­­séül a városi főgimnáziumi zenekar szabatosan elő­adott egy-egy zeneszámot. Dáljitán pontban 2 órakor rendkívüli érdetlődés közepette kezdődött meg az Országos Magyar Gyorsíró­ Egyesület 48-ik (tavaszi) írásversenye, kapcsolatban az ez alkalommal először tartott rendkívüli, percenként 270—31­0 szótagos ver­senynyel, amelyen több országgyűlési gyorsíró is részt vett. A verseny eredményét késő este hirdették ki a résztvevő pályamunkák nagy száma miatt. Este 9 órakor a Kass-vigadóban a vendégek tisz­teletére sikerült bankér volt.­­ (Magyar zarándok a pápánál.) Rómából táviratoztak, hogy a pápa ma fogadta a magyar zarándoklatot, melyet Pokorny budapesti egye­temi tanár vezetett. A zarándokok majdnem mind a magyar egyetemek és gimnáziumok hallgatói. A pápának Msgr. Zichy mutatta be a zarán­dokokat. — (Hol van Louthi bey?) Lout­hi bey a buda­pesti török főkonzul. Azaz, nem lehet tudni, az-e még, vagy sem, mivelhogy — mint némely tolla­sabb újság «részletesen» megirta — a derék muzul­mán fölötte pikáns körülmények közt elutazott szép fővárosunkból. Vagyis, hogy nyomtalanul eltűnt in­nen. Hát ez egyszerűen nem így van, mert a fél­­hivatalos «Bud. Tud.» szer­nt «Louth­ bey jelenleg szabadságon van Konstantinápolyban, ahonnan tőle budapesti barátai még tegnap is kaptak leveleket. Az eltűnésről szóló történetek éppúgy, mint annak állítólagos indító okai és mellékkörülményei egy na­gyon is élénk képzeletnek naiv szülemények. . (Vasúti baleset.) Pilsenből jelentik, hogy ott húsvét első napján a Budweisból reggel 3 óra 19 perckor elinduló és 7 óra 30 perckor Pilsenbe érkező 11. sz. személyvonat a strakonitzi állomásra érve egy üres szeneskocsihoz surlódott, amelyet a szél meg­indított. A vonat postakocsi­ és két podgyászkocsi kisiklott. Két vonatkísérő és nyolc utas kissé meg­sérült. A személyforgalmat átszállással tartják fenn.­­ (Elfogott sikkasztó.) Hamburgból írják, hogy Sztahulyák István budapesti fővámházi sikkasztót ott elfogták.

Next