Alkotmány, 1902. augusztus (7. évfolyam, 182-207. szám)

1902-08-01 / 182. szám

L ALKOTSflHKr, 182. szám. Péntek, 1902. augusztus 1. hogy az odavaló államok szövetségre lép­tek — csak uj kiadásokkal terhelték meg magukat­ . Lesz-e annak az antiparlamentáris moz­galomnak sikere Ausztráliában? Ki tudná ezt megmondani? Az egyik oldalon van­nak a termelő és meggondolt polgárok, a másikon vannak a céhbeli politikusok, vannak a nép után élő hivatalnokok s a munkások, kik éppen minél több jól fize­tett képviselőt kívánnak maguknak! így a parlamenti rendszer és annak célszerű reformja még sokáig nyílt kérdés marad! Budapest, július 31. fog esni Széll Kálmán miniszterelnök budapesti tartózkodásával. Ezt a találkozást nemcsak az Apponyi grófnak a Kossuth-ü­nnep keretében szánt szerep teszi szükségessé, hanem a képvise­lőháznak a dunaparti országházba való költöz­ködése is. Bizalmi nyilatkozat Szentiványi Árpádnak. A kishonti ágostai evangélikus esperesség julius 28-án Rimaszombatban tartott közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy Szentiványi Árpád országgyűlési képviselőnek, a tiszai egyházkerület felügyelőjének az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában a képviselőházban kifejtett álláspontját magáévá teszi s az egyházkerületi felügyelet változatlan bizalmáról továbbra is biztosítja. Ezt a bizalmi nyilatkozatot, tegnapi lapunkban kellőleg értékelt állásfoglalása után, a dunáninneni egyházkerület szíves figyelmébe ajánljuk: I A katholikus autonómia. Említést tet­tünk a M. A. azon híréről, hogy a kormány nem akarja megerősítésre ajánlani a katholikus auto­nómia szervezeti szabályzatát. A Pester Lloyd erre vonatkozólag mai vezércikkében azt írja, hogy a megerősítés megtagadásának híre «ez idő szerint minden alap nélkül való és legalább is korai.» Ez olyan félig-meddig való megerő­sítése a hírnek, bár a P. Lt. azt írja, hogy az autonómiai szabályzat még távol van a döntés­től, mivel a kultuszminiszter kiadta a szabály­zatot a többi minisztériumoknak, legfőképpen pedig a saját minisztériuma osztályainak tanul­mányozás végett és csak ezek véleménye után fog dönteni. A P. Ll. megragadja az alkalmat, hogy ismét előtérbe állítsa a kormány kíván­ságait és egészen természetesnek találja, hogy a magyar katholikusok föltétlenül meghódoljanak az ez idő szerint való kultuszminiszter akarata előtt. Ebben a dologban mi nem fogunk vitat­kozni a liberális lappal, de sajnáljuk, ha akad­nak katholikusok, akik tényleg föltétlen parancs­nak veszik a kultuszminiszter akaratát, holott csak tőlük függ, hogy ennek a liberális uralom­nak vége szakadjon. Apponyi gróf e hét végén, vagy a jövő hét elején, amint tegnapi hírünket ma félhivatalosan és megerősítik, Budapestre jön, de valószínűleg csak egy napra. A házelnök itt időzése össze Pü­spal: Én csakis olyanokkal szoktam írni. Hermance (gúnyosan): Te írsz! No bizony, nem olyan gyakran szoktál te írni; a tintád egé­szen megsűrüsödött már; olyan, mint a sár, leg­alább is öt levélpapirost rontottam el! . . . Rispal: Miért nem írsz a magad asztalán, neked is van egy íróasztalod! Hermance: Igaz, de annál nem írhattam. Rispal: S miért nem? . . . Hermance: Mert tele van rakva mindenféle egyéb holmival. . . Rispal: Oh! szeretném tudni mivel? Hermance: Hát a kalapskatulyáimmal! ha éppen tudni akarod . . . oh milyen kiállhatatlan vagy az örökös vallatásoddal . . . Istenem, mi­lyen leszel, ha majd megvénülsz! (Coulignac­­néhoz): Coulignac úr nem ilyen kiállhatatlan, nemde ? . Coulignacné: Oh, ami azt illeti, a férfiak mind egyformák . . . (Pu­spal ezalatt egy kis rendet csinált az íróaszta­lán s visszatért a kandallóhoz, ahol leül.) Coulignacné: Érted jöttem édesem, akarsz velem a műcsarnokba jönni? Hermance: Szívesen, ezer örömmel ... De nem vagyok felöltözve . .. nagyon sietős ? Coulignacné: N. tanár három órakor tart egy érdekes fölolvasást a képzőművészetekről; most két óra van. Ha nem bánod, segítek neked az öltözködésnél? . . . Hermance: Milyen jó vagy! . .. óh! ... egy perc alatt készen leszek, nem fogsz soká rám várni. Gyere velem a szobámba, hagyjuk itt ezt a dörmögő vén medvét! . . . Coulignacné: Szegény Rispal! . . . (nevet.) Rispal (dörmögve): ki nem állhatom, ha a holmim nincs rendben! Hermance (az urához, utánozva dörmögését): Hu! hu! hu! te örökké csak morogsz! (Coulig­­nacnéhoz) Gyere menjünk! (A két asszony Rispalné hálószobájába megy, melyben bájos rendetlenség honol. Az ágy tele van dobozokkal, szoknyákkal, divatlapokkal; a kandaló párkányán egy fél cipő s egy lénig üres teás csésze állanak egymás mellett, az órán egy bébé kalap disz­­lik­, egyetlen egy szék sem üres, mindenütt hever valami öltöny darab; de Rispálnét ez nem­ bántja s a nyugágyon összetolva egy csomóba a holmit egy kis helyet csinál barátnéjának, hogy leülhessen.) Rispálné: Melyik ruhámat vegyem? Coulignacné: A világos drap kosztümér re­mek s nagyon jól áll . . . Rispalné: Hát a selyemruhámat láttad-e már a cobolyderékkal ? Coulignacné: Nem ... Rispalné: Akkor hát azt veszem fel. Ez éppen illő toilette lesz a műcsarnokba. (A szobalányá­nak csenget.) Julielle,­­adja a selyemaljat és kimegy). Rispalné: Mit gondolsz, vegyek egy más fűzőt ? Coulignacné: Édes lelkem, hiszen azt senki sem látja. Rispalné: Éppen ma kaptam egy újat s szeret­ném felszentelni. Coulignacné: Akkor hát vedd fel. Rispalné: Meglátod milyen gyönyörű szép! (El kezd keresni, egymásután kihúzza vala­mennyi fiókját egy alacsony szekrénynek, aztán felnyitja fehérneműszekrényét s még két kisebb szekrényt­. Hová a pokolba tettem azt a fű­zőt? ... Hiszen éppen az imént volt a ke­zemben . . . Julielle: Itt van a nagysága selyem alja. Kispalné: Nem látta az uj fűzőmet, Juliette? Juliette: A nagysága magával vitte a villás­reggelihez. Kispalné: Áh igaz! . . . meg akartam mutatni a férjemnek s ő éppen az újságot olvasta . .. Végül érdemesnek tartjuk ideigtatni egy az intéző hatalomhoz közel álló politikusnak a ki­egyezésre s annak pártpolitikai következmé­nyeire vonatkozó kijelentéseit, amelyek a Hok szerint ezek: «A magyar kormány teljesen tudatával bír az agrá­riusok sarkalatos követelményeinek, melyek, gondo­lom, következők: 1. állategészségügyi egyezmény a szabad forgalom elvének épségben hagyásával; 2. a magasabb agrárvámok a Gazdasági Egyesületek Or­szágos Szövetségének tarifatervezete szerint; 3. az olasz borvámklauzula feltétlen törlése. Ezek mellett a­­ kiegyezésnek mai színvonalán alászállani nem szabad. Köztudottású, hogy a követelmények ellen elvi szem­pontból a kormánynak sincs kifogása, sőt egyfelől Darányi miniszternek az a kijelentése, hogy az állategészségügyi konvencióval áll vagy bukik. Széll Kálmánnak az az ígérete, hogy a horvám­­i klauzulát törülni fogja és végre az 1898. évi XXX. törvénycikknek azon intézkedése, mely iparnak s mezőgazdaságnak egyaránt védelmet biztosít, elmé­letileg teljesen fedezik a magyar agráriusok állás­pontját. A kivitel gyakorlatában azonban másként áll a dolog. Mindenekelőtt az új autonóm­ vámtari­­fától várt úgynevezett arányos védelem nagyon tág fogalom. El lehet például képzelni ezt az arányos védelmet úgy, hogy iparnak is, mezőgazdaságnak is megadandó az általa kívánt, fokozott vámvédelem. Merem azonban állítani, hogy a magyar kormány e tekintetben nem ért egyet az agráriusokkal, bizonyára az ebédlőben feledtem. Menjen csak Juliette s nézzen utána ! (Juliette kimegy.) Coulignacné: II. tanár után Jules Bois fog beszélni a spiritizmusról s a boszorkányságáról! Rispalné: Jaj de érdekes lesz . . . Már előre borsózik a hátam! ... bizonyára sok újat fog mondani! Coulignacné: Remény­em! Rispalné (aki azalatt öltözködik): Ez nem rossz, most fonákára húztam fel a haris­nyámat. Coulignacné: Ajándékot kapsz! Rispalné: Már csak hadd maradjon, hiszen senki sem látja! . .. Juliette (visszajön): Itt van a nagysága fűzője. Rispalné: Hol volt? Juliette: A pohárszéken. Rispalné: Hát persze, most már emlékszem... oda tettem, mikor a reggelihez mentem. (Meg­mutatva a fűzőt Coulignacnénak.) No nézd, hát nem remek ? Coulignacné (elragadtatással): Isteni! Rispalné: Már csak felveszem, nem tudok neki ellentállani! Juliette­­felsegíti a fűzőt, amint össze akarja fűzni, a zsinór elszakad. Hamarosan összebo­­gozza, a zsinór ismét elszakad.) Rispalné: Ne nézd! Micsoda rossz zsinórt tettek egy 120 frankos fűzőbe?­­ Hallatlan! . . . Coulignacné: Talán jobb lenne, ha ismét a régit vennéd. Rispalné: Nem, az újat akarom venni, de majd belehúzom a régiből a zsinórt. (S tényleg kény­szeríti Juliettet, hogy az új halvány lila selyem fűzőbe húzza be a régi piros, kopott selyem zsinórt.) Rispalné (a fűzőben a tükör előtt szemléli magát): Nagyon jól áll, meg vagyok elégedve! (Hirtelen a homlokára üt.) Jaj Istenem! A kiegyezésről.­ Budapest, július 31. Széll Kálmán Szent­ István ünnepe előtt nem megy Ischlbe, hanem megy oda közvetlenül az első magyar király ünnepe után, legkésőbb augusztus 25-ig. Ezt az újabb ischli utat meg­előzőleg vendégéül látja Bátóton Koerber osz­trák miniszterelnököt, Budapesten pedig tanács­kozni fog a kiegyezési ügyben érdekelt magyar szakminiszterekkel: Láng Lajossal, Lukács Lászlóval és Darányi Ign­áccal. Koerber a maga részéről már­is belement hasonló akcióba. Mint Bécsből jelentik, az osz­trák miniszterelnök ma hosszasabban tanácsko­zott Call báró kereskedelmi miniszterrel. Ta­nácskozásuk az ischli kiegyezési konferenciára és az autonóm vámtarifa harmadik olvasására vonatkozott. Augusztus végéig tehát tág terek van a kom­binációkra azoknak, akik érdeklődnek a már­­már unalmasakká váló kiegyezési huza­vona iránt. Hanem aztán rákerül a sor a két kor­mányra. Előbb az osztrákra, aztán a magyarra. Az osztrák képviselőház tudvalevőleg szeptem­ber 28-ra hivatott össze, a magyar képviselőház pedig csak október 8-án nyitja meg a folyó ciklus második ülésszakát. Koerber tehát előbb lesz abban a helyzetben, hogy az osztrák törvény­­hozás elé terjeszsze a kiegyezésre szóló, augusz­tusban várható végleges döntést, a két monarchia törvényhozásai által tárgyalandó kiegyezési ja­vaslatokat. A magyar képviselőház iránt nincs ok aggo­dalomra most sem. Ennek a képviselőháznak liberális többsége mindent meg szokott szavazni, amit a mindenhai miniszterelnök elidéje ad. Széll Kálmán tehát, ha Ischlben vagy a jövő héten a fővárosban valami politika malőr nem éri, nyugodt lehet. Még a Kossuth Ferenc párt­i parlamenti lázadásától» sem kell tartania. Már prekáriusabb Koerber helyzete. Ausz­triában a cseh-német nyelv­viszályon és a szlo­vén ügyeken kívül újabban a dél-tiroli auto­nómia ügye is még mindig veszélyezteti a Reichs­­rath munkaképességét a kiegyezés dolgában. Koerbernek legfőbb gondja ma néma kiegyezés, hanem Ausztria említett belső viszálykodásainak kiegyenlítése.*

Next