Alkotmány, 1902. augusztus (7. évfolyam, 182-207. szám)
1902-08-01 / 182. szám
L ALKOTSflHKr, 182. szám. Péntek, 1902. augusztus 1. hogy az odavaló államok szövetségre léptek — csak uj kiadásokkal terhelték meg magukat . Lesz-e annak az antiparlamentáris mozgalomnak sikere Ausztráliában? Ki tudná ezt megmondani? Az egyik oldalon vannak a termelő és meggondolt polgárok, a másikon vannak a céhbeli politikusok, vannak a nép után élő hivatalnokok s a munkások, kik éppen minél több jól fizetett képviselőt kívánnak maguknak! így a parlamenti rendszer és annak célszerű reformja még sokáig nyílt kérdés marad! Budapest, július 31. fog esni Széll Kálmán miniszterelnök budapesti tartózkodásával. Ezt a találkozást nemcsak az Apponyi grófnak a Kossuth-ünnep keretében szánt szerep teszi szükségessé, hanem a képviselőháznak a dunaparti országházba való költözködése is. Bizalmi nyilatkozat Szentiványi Árpádnak. A kishonti ágostai evangélikus esperesség julius 28-án Rimaszombatban tartott közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy Szentiványi Árpád országgyűlési képviselőnek, a tiszai egyházkerület felügyelőjének az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában a képviselőházban kifejtett álláspontját magáévá teszi s az egyházkerületi felügyelet változatlan bizalmáról továbbra is biztosítja. Ezt a bizalmi nyilatkozatot, tegnapi lapunkban kellőleg értékelt állásfoglalása után, a dunáninneni egyházkerület szíves figyelmébe ajánljuk: I A katholikus autonómia. Említést tettünk a M. A. azon híréről, hogy a kormány nem akarja megerősítésre ajánlani a katholikus autonómia szervezeti szabályzatát. A Pester Lloyd erre vonatkozólag mai vezércikkében azt írja, hogy a megerősítés megtagadásának híre «ez idő szerint minden alap nélkül való és legalább is korai.» Ez olyan félig-meddig való megerősítése a hírnek, bár a P. Lt. azt írja, hogy az autonómiai szabályzat még távol van a döntéstől, mivel a kultuszminiszter kiadta a szabályzatot a többi minisztériumoknak, legfőképpen pedig a saját minisztériuma osztályainak tanulmányozás végett és csak ezek véleménye után fog dönteni. A P. Ll. megragadja az alkalmat, hogy ismét előtérbe állítsa a kormány kívánságait és egészen természetesnek találja, hogy a magyar katholikusok föltétlenül meghódoljanak az ez idő szerint való kultuszminiszter akarata előtt. Ebben a dologban mi nem fogunk vitatkozni a liberális lappal, de sajnáljuk, ha akadnak katholikusok, akik tényleg föltétlen parancsnak veszik a kultuszminiszter akaratát, holott csak tőlük függ, hogy ennek a liberális uralomnak vége szakadjon. Apponyi gróf e hét végén, vagy a jövő hét elején, amint tegnapi hírünket ma félhivatalosan és megerősítik, Budapestre jön, de valószínűleg csak egy napra. A házelnök itt időzése össze Püspal: Én csakis olyanokkal szoktam írni. Hermance (gúnyosan): Te írsz! No bizony, nem olyan gyakran szoktál te írni; a tintád egészen megsűrüsödött már; olyan, mint a sár, legalább is öt levélpapirost rontottam el! . . . Rispal: Miért nem írsz a magad asztalán, neked is van egy íróasztalod! Hermance: Igaz, de annál nem írhattam. Rispal: S miért nem? . . . Hermance: Mert tele van rakva mindenféle egyéb holmival. . . Rispal: Oh! szeretném tudni mivel? Hermance: Hát a kalapskatulyáimmal! ha éppen tudni akarod . . . oh milyen kiállhatatlan vagy az örökös vallatásoddal . . . Istenem, milyen leszel, ha majd megvénülsz! (Coulignacnéhoz): Coulignac úr nem ilyen kiállhatatlan, nemde ? . Coulignacné: Oh, ami azt illeti, a férfiak mind egyformák . . . (Puspal ezalatt egy kis rendet csinált az íróasztalán s visszatért a kandallóhoz, ahol leül.) Coulignacné: Érted jöttem édesem, akarsz velem a műcsarnokba jönni? Hermance: Szívesen, ezer örömmel ... De nem vagyok felöltözve . .. nagyon sietős ? Coulignacné: N. tanár három órakor tart egy érdekes fölolvasást a képzőművészetekről; most két óra van. Ha nem bánod, segítek neked az öltözködésnél? . . . Hermance: Milyen jó vagy! . .. óh! ... egy perc alatt készen leszek, nem fogsz soká rám várni. Gyere velem a szobámba, hagyjuk itt ezt a dörmögő vén medvét! . . . Coulignacné: Szegény Rispal! . . . (nevet.) Rispal (dörmögve): ki nem állhatom, ha a holmim nincs rendben! Hermance (az urához, utánozva dörmögését): Hu! hu! hu! te örökké csak morogsz! (Coulignacnéhoz) Gyere menjünk! (A két asszony Rispalné hálószobájába megy, melyben bájos rendetlenség honol. Az ágy tele van dobozokkal, szoknyákkal, divatlapokkal; a kandaló párkányán egy fél cipő s egy lénig üres teás csésze állanak egymás mellett, az órán egy bébé kalap diszlik, egyetlen egy szék sem üres, mindenütt hever valami öltöny darab; de Rispálnét ez nem bántja s a nyugágyon összetolva egy csomóba a holmit egy kis helyet csinál barátnéjának, hogy leülhessen.) Rispálné: Melyik ruhámat vegyem? Coulignacné: A világos drap kosztümér remek s nagyon jól áll . . . Rispalné: Hát a selyemruhámat láttad-e már a cobolyderékkal ? Coulignacné: Nem ... Rispalné: Akkor hát azt veszem fel. Ez éppen illő toilette lesz a műcsarnokba. (A szobalányának csenget.) Julielle,adja a selyemaljat és kimegy). Rispalné: Mit gondolsz, vegyek egy más fűzőt ? Coulignacné: Édes lelkem, hiszen azt senki sem látja. Rispalné: Éppen ma kaptam egy újat s szeretném felszentelni. Coulignacné: Akkor hát vedd fel. Rispalné: Meglátod milyen gyönyörű szép! (El kezd keresni, egymásután kihúzza valamennyi fiókját egy alacsony szekrénynek, aztán felnyitja fehérneműszekrényét s még két kisebb szekrényt. Hová a pokolba tettem azt a fűzőt? ... Hiszen éppen az imént volt a kezemben . . . Julielle: Itt van a nagysága selyem alja. Kispalné: Nem látta az uj fűzőmet, Juliette? Juliette: A nagysága magával vitte a villásreggelihez. Kispalné: Áh igaz! . . . meg akartam mutatni a férjemnek s ő éppen az újságot olvasta . .. Végül érdemesnek tartjuk ideigtatni egy az intéző hatalomhoz közel álló politikusnak a kiegyezésre s annak pártpolitikai következményeire vonatkozó kijelentéseit, amelyek a Hok szerint ezek: «A magyar kormány teljesen tudatával bír az agráriusok sarkalatos követelményeinek, melyek, gondolom, következők: 1. állategészségügyi egyezmény a szabad forgalom elvének épségben hagyásával; 2. a magasabb agrárvámok a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének tarifatervezete szerint; 3. az olasz borvámklauzula feltétlen törlése. Ezek mellett a kiegyezésnek mai színvonalán alászállani nem szabad. Köztudottású, hogy a követelmények ellen elvi szempontból a kormánynak sincs kifogása, sőt egyfelől Darányi miniszternek az a kijelentése, hogy az állategészségügyi konvencióval áll vagy bukik. Széll Kálmánnak az az ígérete, hogy a horvámi klauzulát törülni fogja és végre az 1898. évi XXX. törvénycikknek azon intézkedése, mely iparnak s mezőgazdaságnak egyaránt védelmet biztosít, elméletileg teljesen fedezik a magyar agráriusok álláspontját. A kivitel gyakorlatában azonban másként áll a dolog. Mindenekelőtt az új autonóm vámtarifától várt úgynevezett arányos védelem nagyon tág fogalom. El lehet például képzelni ezt az arányos védelmet úgy, hogy iparnak is, mezőgazdaságnak is megadandó az általa kívánt, fokozott vámvédelem. Merem azonban állítani, hogy a magyar kormány e tekintetben nem ért egyet az agráriusokkal, bizonyára az ebédlőben feledtem. Menjen csak Juliette s nézzen utána ! (Juliette kimegy.) Coulignacné: II. tanár után Jules Bois fog beszélni a spiritizmusról s a boszorkányságáról! Rispalné: Jaj de érdekes lesz . . . Már előre borsózik a hátam! ... bizonyára sok újat fog mondani! Coulignacné: Reményem! Rispalné (aki azalatt öltözködik): Ez nem rossz, most fonákára húztam fel a harisnyámat. Coulignacné: Ajándékot kapsz! Rispalné: Már csak hadd maradjon, hiszen senki sem látja! . .. Juliette (visszajön): Itt van a nagysága fűzője. Rispalné: Hol volt? Juliette: A pohárszéken. Rispalné: Hát persze, most már emlékszem... oda tettem, mikor a reggelihez mentem. (Megmutatva a fűzőt Coulignacnénak.) No nézd, hát nem remek ? Coulignacné (elragadtatással): Isteni! Rispalné: Már csak felveszem, nem tudok neki ellentállani! Juliettefelsegíti a fűzőt, amint össze akarja fűzni, a zsinór elszakad. Hamarosan összebogozza, a zsinór ismét elszakad.) Rispalné: Ne nézd! Micsoda rossz zsinórt tettek egy 120 frankos fűzőbe? Hallatlan! . . . Coulignacné: Talán jobb lenne, ha ismét a régit vennéd. Rispalné: Nem, az újat akarom venni, de majd belehúzom a régiből a zsinórt. (S tényleg kényszeríti Juliettet, hogy az új halvány lila selyem fűzőbe húzza be a régi piros, kopott selyem zsinórt.) Rispalné (a fűzőben a tükör előtt szemléli magát): Nagyon jól áll, meg vagyok elégedve! (Hirtelen a homlokára üt.) Jaj Istenem! A kiegyezésről. Budapest, július 31. Széll Kálmán Szent István ünnepe előtt nem megy Ischlbe, hanem megy oda közvetlenül az első magyar király ünnepe után, legkésőbb augusztus 25-ig. Ezt az újabb ischli utat megelőzőleg vendégéül látja Bátóton Koerber osztrák miniszterelnököt, Budapesten pedig tanácskozni fog a kiegyezési ügyben érdekelt magyar szakminiszterekkel: Láng Lajossal, Lukács Lászlóval és Darányi Ignáccal. Koerber a maga részéről máris belement hasonló akcióba. Mint Bécsből jelentik, az osztrák miniszterelnök ma hosszasabban tanácskozott Call báró kereskedelmi miniszterrel. Tanácskozásuk az ischli kiegyezési konferenciára és az autonóm vámtarifa harmadik olvasására vonatkozott. Augusztus végéig tehát tág terek van a kombinációkra azoknak, akik érdeklődnek a mármár unalmasakká váló kiegyezési huzavona iránt. Hanem aztán rákerül a sor a két kormányra. Előbb az osztrákra, aztán a magyarra. Az osztrák képviselőház tudvalevőleg szeptember 28-ra hivatott össze, a magyar képviselőház pedig csak október 8-án nyitja meg a folyó ciklus második ülésszakát. Koerber tehát előbb lesz abban a helyzetben, hogy az osztrák törvényhozás elé terjeszsze a kiegyezésre szóló, augusztusban várható végleges döntést, a két monarchia törvényhozásai által tárgyalandó kiegyezési javaslatokat. A magyar képviselőház iránt nincs ok aggodalomra most sem. Ennek a képviselőháznak liberális többsége mindent meg szokott szavazni, amit a mindenhai miniszterelnök elidéje ad. Széll Kálmán tehát, ha Ischlben vagy a jövő héten a fővárosban valami politika malőr nem éri, nyugodt lehet. Még a Kossuth Ferenc párti parlamenti lázadásától» sem kell tartania. Már prekáriusabb Koerber helyzete. Ausztriában a cseh-német nyelvviszályon és a szlovén ügyeken kívül újabban a dél-tiroli autonómia ügye is még mindig veszélyezteti a Reichsrath munkaképességét a kiegyezés dolgában. Koerbernek legfőbb gondja ma néma kiegyezés, hanem Ausztria említett belső viszálykodásainak kiegyenlítése.*