Alkotmány, 1903. április (8. évfolyam, 78-103. szám)

1903-04-01 / 78. szám

ALKOTMÁNY. 78. szám. 3 A második szakasz felhatalmazást ad a pénzügy­­miniszternek, hogy megengedje a banknak, hogy az alapszabályok rendelkezései szerint 160 millió koro­nán túl is kibocsáthasson 10 koronás bankje­gyeket, továbbá, hogy a húszkoronás bankje­gyet a jövőben is kiadhassa. A tíz és husz­­koronás bankjegyeknek azonban négyszáz millió korona erejéig érccel kell fedezve lennie. A huszkoronás bankjegyek előállításából származó költségekhez való hozzájárulás címén a két állam a bank jövedelméből való részesedésből 500.000 koro­nát visszaad a banknak. A harmadik szakasz meg­engedi, hogy a bank 60 millió korona erejéig a kül­földi piacon elhelyezett aranyváltókat is beszámítsa az érckészletbe. A további szakaszok az érckészletre vonatkozó egyezség megkötésére, a törvénynek ren­deleti úton való életbeléptetésére ad a pénzügymi­niszternek felhatalmazást. A törvény csak akkor lép életbe, ha Ausztriában is hasonló törvényes intéz­kedést tesznek. A kész­zetés megkezdéséről szóló törvényjavaslattal egyszerre még két törvényjavas­latot nyújtott be a miniszter. Az egyik a koronaérték megállapításáról szóló törvény kiegészítése, amely fölhatalmazást ad a kormánynak, hogy az ál­lam számlájára még 19.200.000 korona ötkoroná­sat vezessen, ha erre az osztrák kormánynyal meg­felelő szerződést köt. A harmadik törvényjavaslat fölhatalmazza a kormányt, hogy az osztrák kormány­­nyal a szerződést megkösse, illetőleg a meglevő szerződést pótszerződéssel egészítse ki. Ez a pót­szerződés még 64 millió korona ötkoronás vezetésé­­ről szól, amelyből a magyar állam 19­2 milliót, az osztrák 44­8 milliót vezet. A Magyar-Osztrák Bank­tól a két kormány ugyanekkora értékű ezüst forinto­sat vesz át s abból veretik az uj ötkoronásat. Az osztrák pénzü­gyminiszter ugyancsak ma nyújtotta be a képviselőházh­oz a készfizetések megkezdéséről szóló törvényj­avaslatot. Ez a törvény fölhatalmazza a kormányt arra, hogy a készfizetés megkezdésének alkalmas idejét rendeletben határozza meg. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház közgazdasági bizottsága Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt ma folytatta a kereskedelmi és vám­szövetségről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kérdéshez Nagy Ferenc, Neumann Ármin, Endrey Gyula és Láng Lajos kereskedelmi miniszter szóltak hozzá. A vitában különösen a világforgalom alakulá­sának figyelembe vétele dominált. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. A pénzügyi bizottság ma délután ülést tartott. Napirend előtt Falk Miksa elnök szólal föl. Nagyon sajnálom, úgymond, hogy a képviselőház mai ülésé­ben nem vehetett részt és így csak az esti lapokból értesült arról, hogy ezen ülésben támadás intézte­tek ellene, mint a pénzügyi bizottság elnöke ellen, mivel a bizottság tegnap ülésezett anélkül, hogy határozatképes lett volna. Ő tehát bona fide járt el és még ma is azt hiszi, hogy a határozatképesség szempontjából a tegnapi ülés el­len kifogást tenni nem lehet. s Bajta Ödön konsta­tálja, hogyha az ülés elején határozatképes a bizott­ság, akkor később ha eltávoznak is a tagok, a bi­zottság határozatképes marad. Rakovszky István Barta utóbbi állítását nem teszi magáévá és a maga álláspontját a házszabályok felolvasásával igazolja. Következett az indemnitás tárgyalása. Neményi ajánlja a javaslatot elfogadásra. Kossuth Ferenc emlékeztet arra, hogy pártja az indemnitást soha meg nem szavazta és elvéhez ragaszkodik most is. Rakovszky István bizalmatlanságával indokolja azt, hogy a javaslatot nem fogadja el. Emellett a kormány még csak kísérletet sem tett a költségve­tés tárgyalására, továbbá olyan javaslattal tette le­hetetlenné a költségvetés tárgyalását, amely újabb terheket ró a népre. Szederkényi, Barta és Bara­bás nem szavazzák meg a javaslatot. Széll Kálmán miniszterelnök a komoly hangú kijelentések után szintén a legkomolyabban fogja fel a helyzetet és ehhez képest fog nyilatkozni. A helyzet kétségkívül nem normális és ezt érzi a kormány és a többség is. Véleményét egyszerűen és komolyan adja elő Ha lelke mélyéből nem volna meggyőződve elvének igazságáról, ha csak személyéről volna szó, úgy egy percig sem állná a harcot. De így kénytelen vele és éppen ezért kéri a javaslat elfogadását. Kossuth Ferenc tisztán pénzügyi szempontból szól. Ismétli a maga részéről is, hogy a küzdelem nem Széll Kálmán ellen irányul. Rakovszky István nincs egy véleményen a mi­niszterelnökkel. Ha előbb áll elő a költségvetéssel, az ellenzék csak a katonai javaslatok miatt a költ­ségvetés elintézését nem akadályozta volna. Továbbá a miniszterelnök a két évi katonai szolgálat megvaló­sítását újabb áldozatoktól teszi függővé, holott az ellenzék ezzel a reformmal könnyíteni akar a nemzet terhein. Állítja továbbá, hogy a lefolyt harminc év alatt sem stagnált a haderő, mert azt fejlesztették folytonosan, sőt nálunk még a keretek sincsenek megállapítva, amik pedig par excellence katonai államokban is meg vannak állapítva. Nem ismeri el a többség és a liberalizmus örökkévaló uralmát. A többség uralma sehol sem feltétlen, legkevésbbé ná­lunk. A nemzet megmozdult és ebből lehet követ­keztetni a nemzet akaratára. Az igazi parlamentá­ris elv szerint a nemzeti akaratot kellene meg­nyilatkoztatni. Nem lehetséges, hogy csak a kormány bukjék, a többség pedig maradjon. Legi­tim többségnek nemcsak a törvényes választás a feltétele, hanem az is, hogy a többség informálta-e a nemzetet arról, amit most törvénybe akar iktatni­? Elve az, hogy a többség feltétlen érvényesülésével szemben, ha a nemzetet nem kérdezték meg, ott áll a kisebbség feltétlen ellenállási joga , ezt vallja az obstrukcióra nézve. Kijelenti, hogy nem személyes a küzdelem. A bizottság holnap délután fél 6 órakor folytatja a tárgyalást. A véderő-vita. — A képviselőház ülése. — Budapest, március 31. Két küldöttség hozta föl ma tiltakozását a katonai javaslatok ellen, a vaáli kerület ezer­­tagú és a tápéi kerület több száztagú küldött­sége. Apponyi gróf elnök mindkét küldöttséget a szokott módon fogadta. Az ülés maga jó ké­sőn nyílt meg, amelynek elején Lukács pénz­ügyminiszter beterjesztette a készfizetések fölvé­teléről szóló javaslatot, két másik javaslattal kapcsolatosan, amelyek egyike a koronaérték megállapításáról, a másika az Ausztriával kötött pénzrendszerre vonatkozó pótszerződésről in­tézkedik. Napirend előtt Pozsgay Miklós visszavonta múltkor tett interpellációját a tanárok fizetése ügyében, miután a kultuszminiszter ezt az ügyet kielégítőleg megoldotta. Ugyancsak napirend előtt szólalt föl Rátkay László, aki megtámadta a pénzügyminisztert a tegnap este tartott pénzügyi bizottságban elmon­dott szavaiért. Persze a támadás replikára kény­­szerítette a pénzügyminisztert is. A házszabályok alkalmazásához kért szót Rakovszky István, helytelenítve, hogy a bizott­sági üléseken képviselők végzik a laptudósítói szolgálatot. Szintén e címen szólalt föl Szeder­kényi Nándor, aki a bizottságok szorgalmasabb látogatását ajánlotta. Fél 12 kor térhettek csak a napirendre, mely­hez elsőnek Csávolszky Lajos szólott, utána pedig Pichler Győző beszélte is az ülést. Pichler beszéde során fölemlítette azokat a küldöttsége­ket, amelyek nap nap után érkeznek a javasla­tok ellen. Itt egy hang a jobboldalról közbeszólt: Elég baj! Ebből a közbeszólásból egy kis alkalmi vihar kerekedett, amit az ülés végén maga a közbeszóló igyekezett elsimítani. Tudósításunk a következő: Elnök: Dániel Gábor, majd Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Szőts, Dedovics, Endrey. A kormány részéről jelen vannak: Szólt, Lukács, Plusz. Új törvényjavaslatok. Lukács László pénzügyminiszter három javasla­tot teraszt be: 1. A készfizetések fölvétele tárgyá­ban; a koronaértékek megállapításáról szóló törvény további kiegészítéséről; a két kormány között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerző­dést kiegészítő újabb pótszerződésről. Kéri ezek ki­­nyomatását és szétosztását. (Zajos éljenzés a jobb­oldalon.) Visszavont interpelláció. Pozsgay Miklós visszavonja interpellációját, me­lyet a közoktatásügyi miniszterhez intézett. Ezt azért teszi, mert meggyőződött arról, hogy az in­terpellációjában foglalt panasza a miniszter részé­ről már orvosoltatott. Ezért köszönetet mond. (He­lyeslés.) Nyilvánosság a bizottsági üléseken. Rátkay László: A pénzügyi bizottság ülésének módját kritizálta s elmondta azon felfedezését, hogy a pénzügyi bizottság naplóit a pénzügyminisztérium meghívott közegei vezették és vezetik. A bírák meg­érdemlik a velük szemben tanusítandó legméltányo­­sabb eljárást Nem a katonai terheket, amelyeket, őszintén szólva nem lehet veszély nélkül az állam pénzügyi viszonyai mellett keresztülvinni, kell emelni, hanem a bíráknak, akiknek oly fontos dolguk van az állam gépezetében mindenkivel szemben, ezeknek kell adni fizetésemelést. (Zajos helyeslés a szélső­­baloldalon.) Lukács László: Ha gyorsírók lettek volna a bi­­zottság tegnapi ülésén, azok jegyzetei után nem lett volna oka Rátkaynak gyűlöletessé tenni az ő műkö­dését. Sajnálja, hogy a bizottsági tagok nem láto­gatják a bizottság üléseit. Ha alkalmazzák a ház­­szabályokat a bizottsági tagokra, akkor majd hatá­rozatképes számban jelennek meg az ülésen. A jegyzőkönyvet az előadó vezeti s az autentikus. Ren­desen képviselő csinálja a jegyzeteket a lapok ré­szére, de ez távol volt tegnap s helyette két igazság­ügyminiszteri tisztviselő csinálta a jegyzeteket. Régi szokás, hogy oly tisztviselők, akikre szükség van a bizottságban, hogy referáljanak, részt vesznek az ülésen. Rátkay megbélyegzését nem fogadja el, az nem érinti, mert nem tett oly nyilatkozatot, mint amit neki imputál. Amit mondott, két motívumon alapult; először azt mondta, hogy a bíró anyagilag független legyen, ez korrekt felfogás, továbbá az adminisztratív tisztviselők is függetlenek legyenek, azért kell úgy gondoskodni a fizetésükről. (Helyes­lés.) Másodszor a bíróság mellékfoglalkozása tiltva van, míg az adminisztratív tisztviselőknek szabad a mellékfoglalkozás. Ez az utóbbi nem helyes praxis, azért kell úgy gondoskodni, hogy ne legyenek rá­szorulva. Kérdi, van-e ezekben sérelem a bírói karra ? Ami az igazságügyminiszterre vonatkozik, arra majd megfelel Plósz Sándor miniszter. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót A pénzügyminiszter itt elpanaszolta, hogy Rátkay László készviselő előadásában gyűlöletes képét adta az ő tegnapi szereplésének, egyszersmind azzal a kérdéssel is foglalkozott, vájjon meg van-e engedve az, hogy bizottsági gyűlésekben egyes képviselők az újságok számára jegyzeteket készítenek s azokat velük köztik, ezt ő nem tudja. Én ebből a kételyből a pénzügyminisztert kisegíteni kívánom. A házszabá­lyok 143. §-a kijelenti, hogy az osztályok, valamint a központi és többi bizottságok ülései, a mentelmi bizottság üléseinek kivételével, a Ház tagjaira nézve nyilvánosak. Ebből az következik, hogy ott csak a Ház tagjai lehetnek jelen­­helyeslés a bal-és szélső­­baloldalon,­ és­pedig azon kötelességekkel és jogok­kal, amelyek a Ház tagjait megilletik. Én már hosz­­szabb idő óta észlelem, hogy ott kormánypárti kép­viselők ülnek és rendszerint tudósításokat készítenek a hírlapok számára. E­ az!­gaj van­ a bal- és a szélsőbaloldalon? Ezzel a 143. § azon intézkedése, hogy ez ülések csak a Ház tagjaira nézve nyilváno­sak, meg van sértve, mert ez azt jelenti, hogy ott csak ilyen és nem egyszersmind­­­rlaptudósítói sze­repben lehetnek jelen. Én ezt azért hoztam fel, mert ha a miniszter egy bizottsági tagnak azt veti sze­mére, hogy előadását gyűlöletes színben tüntette fel, mennyivel inkább szenvedünk mi ellenzékiek, mikor kormánypárti képviselők tendenciózusa:’, kiszínezett közleményeket adnak ki saját újságaik számára /Igaz! Lay van ! a bal- és a szélsőbaloldalon./, míg mi ellenzékiek ettől azon a réven vagyunk meg­fosztva, mert oly csekély számban vagyunk ott, hogy mi nem foglalkozhatunk azzal, hogy ottan rendszeres jegyzeteket készítsünk, mert nekünk el­lenőrizni kell az egész tárgyalást. Ennélfogva nagyon ajánlom a t. Háznak figyelmébe azt, hogy egészítsük ki a házszabályokat oly intézkedéssel, amely azt mondja, hogy hírlapi tudósítások vagy ki vannak zárva tökéletesen, vagy a legnagyobb nyilvánosság­gal végezhetők.­­Zaj a baloldalon.) Egy másik kérdés is fordult meg a Ház előtt. Ez pedig az, hogy tegnap határozatképes számban nem voltak jelen a pénzügyi bizottság tagjai. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy a bizottság elnöke a hiva­tott őre annak, várjon a házszabályok értelmében egybegyűlt-e azon bizottság vagy nem és így legelső teendője az lett volna, hogy konstatálja a határo­zatképességet. Annak, hogy nem vehettünk részt a pénzügyi bizottság ülésében — mert én sem vol­tam jelen — oka az, hogy az üléseket a Ház min­den ok nélkül három óráig meghosszabbította és hogy nekünk, akik itten vagyunk és a tárgya­lásokban részt veszünk, olyannyira igénybe van véve minden időnk, hogy alig intézhetjük el legszükségesebb magándolgainkat. Egyébiránt én nem is értem a kormány célzatát, hogy ily idő­ben, midőn ez a vita előreláthatólag még nagyon hosszú időre fog nyúlni, miért szorgalmazza oly­annyira ezen törvényjavaslatok letárgyalását, amire sem időnk, sem kellő nyugalmunk nincs. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Emellett még az is megtörté­nik, hogy ugyanazon napra, majdnem ugyanazon órára más bizottsági ülések is vannak hirdetve. Én, mint a pénzügyi bizottságnak tagja, ma hivatalos vagyok 6 órára a pénzügyi bizottság ülésére, míg mint a közgazdasági bizottságnak tagját 5 órára hívták meg. Már azt szeretném látni, hogy miképpen lehet azt a problémát megfejteni, hogy egy és ugyanazon személy csaknem egy időben egyszerre két helyen legyen jelen. Rosenberg Gyula: Tiz év óta egyszer volt a közgazdasági bizottságban a kép* Szerda, 1903. április 1.

Next