Alkotmány, 1903. június (8. évfolyam, 130-154. szám)

1903-06-02 / 130. szám

ALKOTMÁNY. 130. szám. Úgy vagyunk ezzel a bajjal, hogy azt kell mondanunk, ami akadályozza az­­egyénnek lélekben és testben való erősö­dését, ugyanaz idézi elő a fajpusztulást is. A fentebbi okokon kívül még számta­lan oly jelenséggel találkozunk, melyek közvetve a faj pusztulását eredményezik. Ilyen, hogy többet ne említsünk, az a kö­rülmény, hogy az anyák kényelmi szem­pontból nem akarják gyermekeiket szop­tatni. A fő vezérelv tehát az legyen, hogy az egyént kell lélekben és testben erősíteni. Azért nem is szabad sem a gyermek­rendszert, sem a gyermekhalandóságot pusztán a gazdasági mérleg szempontjá­ból vizsgálni, mert ez elsőrangú erkölcsi kérdés, s mint ilyen az egyház erkölcsi befolyása nélkül meg nem oldható. Egy­ház, társadalom és államnak karöltve kell eljárnia ennek a kérdésnek a meg­oldásában. Quo usque tandem? Budapest, június 1. Az ódiózus nagyváradi esetre vonatkozólag kaptuk Somló Bódog dr. tanárnak egyik helyi hallgatójától a következő jellemző és a kérdést tárgyilagos világításba helyező levelet: Nagyvárad, május 31. Nagy port vert fel a nagyváradi kir. katholikus jogakadémia tanári karának felterjesztése Wlas­­sics miniszterhez. Hát hogyne­m. Láttunk-e már árverést, melyre a véletlen egy úri­embert be­csal, láttuk-e, hogyan támadják meg az árverés hiénái, hogyan törekszenek karöltve arra, hogy elmenjen a kedve árverésen még egyszer meg­jelenni.? ! Nem újság tehát az a gezeresz sem, amit a nagyváradi eset után csapott a zsidó sajtó. Nem lep meg senkit az a nagy műfelháborodás, amit csinálnak; szomorú tény, de már ez nálunk a dolgok természetes rendje. De lássuk hát, mi az eset? A nagyváradi kir. kath. jogakadémiára f. év januárjában nevezték ki Somló Bódog urat, ki­nek lelkéből azonban a rövid pár évvel ezelőtt ráöntött keresztvíz nem tudta kiirtani azon elve­ket, melyekben született és neveltetett. Felolvasást tartott tehát, melyben mindennek nekimegy, ami előttünk szent, nekimegy mosdat­­lan kezekkel s nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, hogy megtapossa azt a kenyeret, mely­nek eléréséért régi Istenét már egyszer meg­tagadta. Nagyon ismeretesek lettek pár nap alatt az ő tanításai, mégis kiemelek közülök hármat: 1. Miután kijelenti, hogy «a jog megváltozta­tására való törekvésnek csak egyik és kevésbbé hathatós eszközei a tudós értekezések, minden komoly változtató szándéknak nélkülözhetetlen fegyvere az izgatás», így folytatja: «A házas­ság és tulajdon intézményeire vonatkozólag a törvény olyan ártatlan természetességgel mondja ki a két évi államfogházat, mintha magától érthetőtén dolog volna, hogy ez a két intézmény kivétel az általános fejlődés törvénye alól.» 2. Miután a történelemtanítást «borzalmasá­nak s «minden irodalomtörténészt hivatásos reakcionáriusnak, ki régi lomnak dicsőségét zengi» — nevez, így folytatja: «Hogy a régi koncepció még mekkora tért hódít, azt legvilá­gosabban mutatja az ósdiság esztétikája és etikája, amelyet még ma is saját jobb tudá­sunk ellenére és saját kárunkra ápolni meg nem szűnünk.» 3. «A meglevőhöz ragaszkodni, annak valami szentséget tulajdonítani mindig tudománytalan, sőt egyenesen barbár koncepció. Eszerint tehát minden, ami létezik, már ipso facto rossz, vagyis rossz azáltal, mert létezik. Mivel pedig rossz, megváltoztatására kell töre­kedni, és pedig nemcsak tudós értekezéssel, mert ez kevés, de izgatással, erőszakkal. A forrada­lom nemcsak jogosult, de kötelesség. Ez az állítás nemcsak megbotránkoztat min­den gondolkodó embert, de alkalmas arra, hogy írójának józan esze felül jogos kételyeket tá­­maszszon. Nem idézek többet. Ennyi tökéletesen elég, de ezt kellett idéznem, mert erről hallgattak Somló úr dicső védelmezői. S a nagyváradi jogakadémia hazafias tanári kara erre azt mondta: ilyesmit nem lehet a fo­gékony ifjú lélekbe csepegtetni, ennek orvoslá­sára felhívjuk a vallás és közoktatásügy hivatott védőjét, felettes hatóságunkat, a minisztert. Egyéb sem kellett! Egyszerre ott termett az árverési hiénák harmadik kiadása s újra verk­lizni kezdte a régi nótát: középkori sötétség, felekezeti elfogultság, agytompító butaság stb. Bizengi, hogy a huhogó baglyok hogyan igyek­szenek lerántani a nap körül szállongó sast, a fiatal tudóst, kit nemcsak az országban, hanem a külföldön is, mint a szociális evolúció leghiva­­tottabb művelőjét ismernek. S így szeretnének belőle nagy embert csi­nálni. Mindenki tudja, hogy Somlóról egyetlen új eszme sem került a cikkbe, hogy az mind Spencernek, Marxnak, Lassallenak egyszerű for­dítása, de hát Somlóból nagy embernek kell lenni, mert igy határozta el a nagyváradi szabad­­kőmives páholy, mely az ügynek nyilvánosságra jötte óta permanenten ülésezik s készíti a csata­­tervet. Hogy pedig a reakciós tanári kar végleg meg­riadjon. Várady Zsigmond dr. azzal fenyegető­zik a «Nagyváradi Napló»-ban, hogy a reakció ilyen kísérlete után jár nekünk, majd feltámad végre az a közszellem, mely Franciaországban a kongregációs iskolákat és szerzetesrendeket meg­semmisítette. Eléggé illusztrálja ez, mennyire tótágast áll még okos emberekben is a józan ész, valahány­szor vallási kérdésekről jön szó. Elvakult zsidóság, Magyarország lakosságának nem egészen 5 százaléka! Quo usque tandem?! Antimimikri. 2 Kedd, 1903. junius 2. Budapest, junius 1. A kis kínálkozó. Andrássy Gyula gróf isme­retes parlamenti beszéde óta, úgy látszik, éjjel­nappal azon töri a fejét, hogyan vétesse magát észre a legfelsőbb helyen. Mivel még mindig nem bízták meg az uj kabinet megalakításával, kezébe vette a tollat és rálicitált önmagára ab­ban a hosszabb közleményben, amely a szabad­kőműves zsidóság bécsi főközlönyében, a «Neue Freie Presse»-ben látott napvilágot. Újat sem­mit se mondott a nemes gróf, hacsak azt nem tekintjük új dolognak, hogy a sárga­fekete eszejárását most legújabban egy kis nemzeti színű patinával szeretné bevonni. El­mondja ugyanis, hogy határozott híve a német szolgálati nyelvnek, ami azonban nem zárja ki, hogy a magyar hadseregben a magyar nemzeti szék­emet, érzést és nevelést követelje. Valósá­gos fából vaskarika a nemes gróf okoskodása, ami fölött nem érdemes a tintát pazarolni, mert hiába akarta, egyáltalán nem sikerült neki a feltűnés, bármilyen logikaellenesen is hajította el a sulykot. Mert hát német nyelv és magyar hadsereg épp úgy kizárják egymást, mint az olaj és víz. Szylgyakorlatnak azonban megjárja a nemes gróf cikke, ennyit készséggel elisme­rünk róla. A nógrádi választás. A Scitovszky János elhuny­téval megüresedett nógrádi kerületi választást szom­baton tartották meg, amely, mint Balassa-Gyarmatról táviratozzák, csak a késő éjjeli órákban ért véget. Az első szavazatszedő bizottságnál a kormánypárti Prónay Mihályra szavazott 563, Kálosy József füg­getlenségire 450, a második bizottságnál Prónayra 366, Kálosyra 560. Tehát Kálosy József független­ségi 81 szótöbbséggel lett megválasztva. A szavazás rendben folyt le, AUSZTRIA. Lengyel nemzeti gyűlés. Mint Bécsből táviratoz­zák, ma nyílt meg Lembergben a lengyel nemzeti gyűlés. Malachowski polgármester üdvözlő beszédé­ben azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti gyűlés tisztán védekező jellegű és nem szándéka más nemzettel támadólag fellépni. A gyűlés alosztályai ma és hol­nap tartják meg a nemzeti szervezkedésre és nem­zeti önvédelemre vonatkozó üléseiket. A lengyel nemzeti kongresszus, amely a lengyelek­nek az egyes kerületekben való szolidaritása mellett nyilatkozott, mai teljes ülésén elfogadott számos határozatot, amelyek közül a legfontosabbak a követ­kező tárgyak­ra vonatkoznak: Az összes lengyel pár­tokat és csoportokat magába foglaló nemzeti szerve­zet alakítása, amely nyíltan és törvényesen műkö­dik; lengyel tudósító­ iroda felállítása a külföldi sajtónak a lengyel ügyekről való értesítése cél­jából; a lengyel nép nemzeti törekvéseinek támogatása Kelet-Galíciában, Sziléziában és Buko­vinában; a kivándorlási ügy szabályozása; az ország iparának fejlesztése; a galíciai tarto­mányi iskolatanács újjászervezése; kisebbségi is­kolák felállítása a vegyes nyelvű járásokban; a középiskolai ügy reformja és a galíciai főiskolák kiegészítése; a lengyel nyelvtanítás intenzívebb ápo­lása a galíciai nép- és középiskolákban és a felsőbb intézetekben; a lengyel hivatalos nyelv behozatala az államvasutaknál, a posta- és távíró hivataloknál, az államügyészségnél, a pénzügyigazgatóságnál, az államjószágok igazgatóságánál és a csendőrségnél. Az elnök összefoglaló beszéde után a kongresszust berekesztették. TÁVIRATOK Az algíri kormányzó megtámadása. Páris, június 1. Az Agence Havas Djemnan Eddarból következőket jelenti: Jonnart, Algír új főkormányzója ma délelőtt O’Connor had­osztálytábornok kíséretében egy vadászkülönít­­e­ény fedezete alatt a határra ment, hogy ott szemlét tartson. A figurgi sejk csatlakozott a hadosztálytábornokhoz, hogy őt a város felé elkísérje. Jonnart 600 méternyire közeledett Figuighoz, ott megállott és néhány percig szemlélte a várost, melynek falain sűrűn álltak az emberek. Ezután visszavonult Jonnart a sejk kíséretében. Alig távozott 300 méternyire, ami­kor Figuigból hevesen kezdtek tüzelni. A fő­kormányzót körülvevő vadászok viszonozták a fegyvertüzet, miközben Jennart folytonos puska­lövések között folytatta útját Djem­an Eddar felé. Fele után elbúcsúzott a sejk a főkor­mányzótól és visszatért Figuigba. Eddig még nem tudható, hogy a vadászok közül megsé­rült-e valaki. Órán, június 1. Jennart algíri főkormányzó tegnap este utazása célpontjához Benjunirba érkezett. Hir szerint a legközelebbi napokban felhívást intéznek Figuig lakóihoz, adjanak ga­ranciát a rend fentartásáért. Ha a válasz nem volna kedvező, Figuigot azonnal ágyuostrom alá vennék. Páris, jun. 1. Az Agence Havas Béni Unióból a következőket jelenti: Mielőtt Jonnart főkormányzó Figuig vidékére indult, tanácskozást tartott a figuigi amellel, amelyben ez utóbbi őt biztosította a Fran­ciaországgal szemben uralkodó általánosan ked­vező hangulatról, miközben azonban utalt arra, hogy Figuiában e pillanatban kedvezőtlenek a körülmények és hozzátette, hogy a marokkói kormány hajlandó támogatni a francia érdekek ül­dözését. Jonnart azt válaszolta, hogy sajnálja azt, hogy ez a jóakarat nem tud kézzelfogható eredményt felmutatni és nem lehet majd azon cso­dálkozni, ha a francia kormány indíttatva érzi ma­gát arra, hogy Marokkó integritásának tekintetbe vé­telével a határon ellenőrző szolgálatot létesítsen. A Figurg mellett történt támadás után a főkormányzó­val szemben azt hangsúlyozta az amel, hogy ez az esemény igazolja, hogy ő helyesen jellemezte a figurai hangulatot. Jonnart kíséretéhez tartozó tizen­három nem igen súlyosan megsebesült vadászt szál­lítottak Beni-Unifba, Páris, jun. 1. Az Agence Havas Ain Sefrából a következőket jelenti: Az idegen légiónak két száza­dában, melyet a figuigi benszülöttek megtámadtak, 17 sebesült van, köztük 4 súlyosan megsebesült. A sebesültek Beninnuisba érkeztek. A támadás meg­kezdői, akiknek számát 600-ra becsülik, óriási vesz­teséggel tértek vissza Figuigba. Jonnart főkormányzó

Next