Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)
1903-10-01 / 232. szám
ALKOTMÁNY. 232. szám: mégis mi lesz? Quis, quid, quibus auxiliis, quomodo? Általános nézet szerint Khuen-Héderváry nem jön vissza, Széll, Apponyi, Wekerle, Tisza, Andrássy, Lukács miniszterelnöksége pedig tökéletesen ki van zárva. Ha egészséges kibontakozás akartatik (és ki ne akarná ezt ?), akkor a szabadelvű párt uralmának tovább fenmaradása is ki van zárva. Ki jöhet tehát, mivel és kikkel ? Egy ismeretlen erős kéz hirtelen feloszlatással vagy a képviselőháznak hosszabb időre való elnapolásával, ezen elnapolás alatt quasi abszolutisztikus kormányzással, az elnapolás után pedig feloszlatással? Ki tudna ezekre a szárnyaló hírekre és kérdésekre ma csak megközelítően is felelni ? A megbomlott többség, a parlament fejetlenségénél nem kisebb az országos zavar. Mi lesz a legégetőbb dologgal: a harmadéves katonák hazabocsátásával? Nem akadnak-e lelkiismeretlen agitátorok, akik miután demagóg politikájukat az utcára már nem vihetik, mert ők kikapnak a szociáldemokratáktól, be fogják azt lopni a kaszárnyákba és fellázítván az elvégre is törvénynyel igazolható és igazolt bentartás ellen a kiszolgált katonákat, mérhetetlen bajokba döntik azokat, anélkül, hogy ezzel a nemzeti ügynek ártanának. Nem tudjuk, elhat-e a mi szavunk a kaszárnyákba. De ha elhat odáig, óva intjük, kérve kérjük a kiszolgált fiukat: viseljék béketűréssel a hibájukon kívül rájuk zúdult bajt. Ne vádolják érte a törvényhez kötött hatóságaikat, hanem keressék a baj forrását másutt, a politikában. És mi lesz a kiegyezéssel, a külföldi kereskedelmi szerződésekkel, minden más gazdasági baj szanálásával, mely bajokba a hosszú válság sodorta az országot? Október 17-én üljük Deák Ferenc centennáriumát. Mi lesz még Deák Ferenc hónapjában Deák Ferenc művével? ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, szeptember 30. Ma újra hamarosan teltek meg a képviselőház csarnokai-termei; a honatyák, a honfiak és honleányok serege jókor gyülekezett össze a kormánytemetés érdekes látványosságának szemlélésére. Nos, a korai kelés ma nem jutalmazott senkit, mert napirend előtt az elnök az augusztus tizediki elnapolás óta érkezett kérvények óceánjával árasztotta el a képviselőházat s délig ebben fuldokolt minden. Hetvenhét kérvény bejelentését végighallgatni nem éppen az elsőrendű szórakozások közé tartozik és tehát a honatyák társalgásának fesztelen lármájában elveszett olykor még Apponyi elnök harangkongású szava is. Nagyon is fékezniük kellett türelmetenségeket azoknak, akik a miniszterelnök távozása kedvéért jöttek el ma a képviselőházba — s ki jött volna el ma más egyébért?! Az érdeklődés központja a bársonyszékek félköre volt az ülésnyitás óta, de nemcsak a kérvények özönvizét kellett megúszni addig, míg az ügy tárgyalás lassan járó rendjén a bársonyszékek ünnepélyes megüresedéséhez lehetett jutni. A szélsőbaloldal szinte szándékkal késleltette a kormány lemondásának hivatalos bejelentését, Polónyi Géza váratlan beszéddel még a vesztegetések dolgát is felelevenítette halottaiból s követelte az annak idején kiküldött parlamenti bizottság jelentését. Ez meglepte a kormánypártot is, az elnökséget is, de Apponyi elnök a váratlan függetlenségi rajtaütésre azzal felelt, hogy az előadó éppen ma szándékozott beadni a jelentést (melyet pedig mindenki régen elfeledett már). E kis jelenet olyan volt, mint a porondon mérkőző erőművészek viaskodásának egy vilámgyors részlete, melyben az egyik hirtelen fordulattal védi el magától ellenfelének egy-két váratlan fogását. A kérvények dolgából egyébként még külön vita is hajtott ki, a ma időszerű katonavisszatartásról. Ez ellen Szatmárnémeti városa kérvényezett s az ellenzék a kérvény sürgős elintézését követelte a bizottságban. Erről szavaztak is és pedig előbb Holló Lajos indítványáról, hogy a kérvények bizottsága negyvennyolc óra alatt tegyen a kérvényről jelentést. A szavazás nagy zajjal folyt, a kormánypárt megint kettészakadt s egyik rész az ellenzékkel, másik az ellenzék ellen szavazott. Éppen, hogy öt szótöbbség került ki Holló indítványa ellen és az indítvány bizonyára maga mellé hódította volna a szavazatok többségét, ha a kormánypártról többeket a nen-mel való szavazásra nem az indított volna, hogy technikai okokból lehetetlennek tartották egy kérvénynek egy gyors elintézését a bizottságban. Ily módon egy egészen külső oknak köszönhette a kormány, hogy ma másodszor is le nem szavazták. Stakovszky István hat nap alatt kérte a bizottság jelentését, de végre mindannyian megállapodtak Kossuth Ferenc indítványában, hogy az első érdemleges ülésen tegyen a kérvényről jelentést a bizottság. Végre most... nem, még egy kis incidens. Lengyel Zoltán mentelmi ügye kerül elintézésre a bizottság határozatával, hogy Lengyel Zoltán kövesse meg minapi kifejezéseiért a képviselőházat. Erről vitatkozni nem lehetett és Lengyel Zoltán kijelentette, hogy a Házat ezennel megköveti. Mi van még napirend előtt elintéznivaló? Semmi. Apponyi gróf leint a miniszterelnöknek, egy pillanatra megmozdul az egész ülésterem, de halotti csönd lesz tüstént, mert fölkel a miniszterelnök. — Bejelentem a t. Háznak, hogy tegnap beadtam lemondásomat s kérem az uj kormány eljöveteléig az ülések felfüggesztését! ... Nagy csönd. S mire feltekintene valaki a miniszteri ülések felé, hát nincs ott már senki. A miniszterelnök be sem várva, mondanak-e valamit, elfogadják-e az indítványt, még beszélve fogta a kalapját s hátat fordítva az egész teremnek, az újságirók karzatán kerestül eltávozik. A függöny összecsukódik mögötte — s mire a terem fölocsúdik meglepetéséből, üres a kormány helye, a volt miniszterelnök kocsija már valahol a körúton robog. A teremben meglepődés, csodálkozás, megbotránkozás és tanácstalanság maradt vissza a váratlan sztrájkra, e televér angol búcsúra. Mi legyen most? A zavarba belecsönget az elnök csengője, hogy a tanácskozást kormány nélkül is lehet folytatni. Ezzel vége a némaságnak s a miniszterelnök után elkésett istenhozzádok töröpülnek: — Isten hírével ! — Be kell csukni az ablakokat, nehogy visszajöjjön! A tanácskozás aztán csakugyan meg is indult. Kossuth Ferenc, Szederkényi Nándor, Rakovszky István, Hock János, Kaas Ivor báró és mások egymásután felkeltek, hogy a napirendről szólván tiltakozzanak az osztrák miniszterelnök beszédei ellen s indítványokat tegyenek a következő ülések idejéről és rendjéről. Nagyérdekű látványosság volt, mikor a szabadelvűpárt első padsorából noha nem pártfelhatalmazással, de sok szabadelvűpárti képviselő látható helyeslésével Kubinyi Géza is tiltakozott az osztrák miniszterelnök kijelentései ellen és nyilatkozatot téve, hogy oly magyar kormányt, mely nem képes kellő mértékre leszállítani Koerber beszédét, nem fog támogatni az ő pártja — a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt ezzel megkötötte a szabadelvű pártot a jövőre is. Hasztalan volt ennélfogva Hieronymi Károlynak néhány hívével való tüntető kivonulása Kossuth Ferenc említett beszéde folyamán, kik nehogy esetleg állást kelljen foglalniok, az ellenzék gúnyolódó kiáltásainak kereszttüzében a teremből kimenekültek volt. Az ülés végén szavazással elhatározta a többség, hogy az üléseket a volt miniszterelnök indít 2 Csütörtök, 1903. október 1. ványa értelmében az uj kormány eljöveteléig elnapolják. A képviselőház ülése. Elnök: Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Nyegre László, Szőts Pál és Endrey Gyula. A kormány részéről jelen voltak: Khuen-Héderváry gróf, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Wlassics Gyula, Kolossváry, Láng, Tomasics miniszterek. Jelentések és kérvények. Az ülés megnyitása után az elnök jelentette, hogy a Felség köszönetét fejezte ki a Ház születésnapi szerencsekívánságaiért. A király nevenapján, október 4-én a budai Mátyás-templomban ünnepélyes istentisztelet lesz s a Ház megbízza az elnökséget, hogy tolmácsolja a Felségnél szerencsekivánatait. Ezután felolvastatnak a beérkezett kérvények. A vesztegetési ügy. A kérvények bemutatása után Polónyi Géza kérdi az elnököt, miért nem mutatták be eddig a parlamenti vizsgálóbizottság jelentését a vesztegetések dolgában ? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elsikkasztották!) Az elnök jelenti, hogy éppen a mai ülésen volt szándéka a parlamenti bizottság előadójának a jelentést beterjeszteni. Bemutatja és felolvastatja azután az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét Sándor Pál összeférhetetlenségi ügyében. A bizottság úgy határozott, hogy ebben az ügyben összeférhetetlenség esete nincsen. A harmadéves katonák dolga. Holló Lajos felemlíti a ma bemutatott kérvények egyikét, mely a harmadik övöket kiszolgált katonák visszatartásáról szól. Ebben az ügyben a lehető legsürgősebben kellene intézkedni s indítványozza, hogy a kérvényi bizottság negyvennyolc óra alatt tegyen jelentést e kérvényről a Háznak. Az elök elrendeli erről a szavazást, melynek eredménye, hogy a képviselőház 88 szavazattal 93 szavazat ellen elvetette Holló Lajos indítványát. A szavazatok számlálása közben húsz képviselő névszerinti szavazást kért, de a kérést a házszabályok alapján vissza kell utasítani. Kossuth Ferenc indítványozza, hogy Szatmárnémeti kérvényét a harmadévi katonák ügyében nyilvánítsa a Ház sürgősnek és hogy a bizottság a legelső érdemleges ülésen tegyen jelentést. Rakovszky István a maga részéről ehhez azt a pótindítványt fűzi, hogy a bizottság hat nap alatt tegyen jelentést. Hock János hozzájárul Rakovszky István indítványához. Tisza István gróf kérdi az elnököt, nincs-e végképpen elintézve a kérvénynek ügye az iménti szavazással? Ha nincs, akkor a szóló elfogadja Kossuth indítványát. Elnök kijelenti, hogy Kossuthot az indítvány megtételének jogától nem lehetett megfosztani. Münnich Aurél: Ebből ne legyen precedens ! Elnök: Ha Kossuth indítványáról döntünk, akkor ebben az ügyben további szavazásnak helye nincs. Miután Rakovszky István visszavonta indítványát, a Ház egyhangúlag elfogadta Kossuth Ferenc indítványát. A képviselőhöz megkövetése. A függőben levő interpellációk jegyzékének fölolvasása után Maróthy László előadó bemutatja a mentelmi bizottság jelentését Lengyel Zoltán ügyében. Lengyel folyton zavarta a tanácskozások rendjét s ezért a bizottság a Ház megkövetésére ítélte. A Ház ezt az ítéletet elfogadta. Elnök: Erkölcsi kötelesség a Ház Ítéletének eleget tenni. (Nagt zaj.) Lengyel Zoltán: Nem volt szándéka ellenállani a határozatnak , s igy ünnepélyesen megköveti a Házat. Szivák Imre a vesztegetés ügyében kiküldött parlamenti bizottság jelentését bemutatja. Következett a napirend: a miniszterelnök tegnapi nyilatkozatának tárgyalása-Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök. T. Ház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a tisztelt képviselőháznak tegnap hozott határozata következtében ő Felségének beadtam lemondásomat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a Házat, miszerint addig, míg ő Felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni méltóztassék.A kormány összes tagjai távoznak az ülésteremből. Zaj és éljenzés jobbfelöl. Zaj a balos a szélsőbaloldalon./