Alkotmány, 1903. november (8. évfolyam, 259-283. szám)

1903-11-01 / 259. szám

ALKOTMÁNY. 259. szám. 2 Vasárnap, 1903. november 1. lene. Akkor fog eldőlni az is, vájjon sikerült-e neki és barátainak a Kossuth­­párton leszerelésre bírni az obstrukciót és izolálni az Ugron-pártból kialakult kisded szabad ellenzéket. Mi mindenesetre résen állunk. Képviselőink egyértelmű elhatáro­zással résen állanak a parlamentben, a néppárti választópolgárok pedig álljanak résen a kerületekben. Nagy összeütközések előtt állunk és el kell dőlnie, melyik az erősebbik: a pénz és az erőszak-e, vagy a jog és az igazság és a törvény. Budapest, október 31. Az országgyűlési néppárt kedden, novem­ber 3-án este 6 órakor saját közhelyiségében ér­tekezletet tart. A párt tagjainak mennél nagyobb számban való megjelenését kéri az elnökség. Az országgyűlési néppárt ma este hat óra­kor a Ferenc József-rakparton levő új közhelyi­ségében Zichy János gróf elnöklésével értekez­letet tartott, amelyen a pártvezéren, Zichy Nándor grófon kívül megjelentek: Zichy János és Zichy Aladár grófok, Rakovszky István,­­Simonyi-Semadam Sándor, Farkas József, Ajtics­­i Horváth Dezső, Szabó István, Jankovich Béla Zsópray Miklós, Ernszt Sándor, Haas Ivor báró Sz­illő Géza, Udvary Ferenc, Kubina József. A párt többi tagjai kimentették távolmaradásu­kat. Az értekezlet a pártnak Tisza István gróf kép­viselőházi bemutatkozásakor elfoglalandó ál­láspontját tárgyalta. A vita után, amelyben Zichy Nándor grófon kívül Zichy János gróf, Kaas Ivor báró, Zboray Miklós, Zichy Aladár gróf, Simossyi-Semadam Sándor, Udvary Ferenc, Ernszt Sándor, Szüllő Géza vettek részt, az ér­tekezlet egyhangú határozattal kimondotta, hogy a párt erélyesen állást foglal a régi rendszer feltámadhatása ellen és Zichy János grófot bizta meg, hogy a párt ezen állásfoglalását a Tisza-k­ormány bemutatkozásakor a képviselő­házban kifejtse. MMBttgHMMB gJB36SICTB3gEagBgU3gBagaaEg«»gmiaggBB«!^^ IMAI.n Wlassics és Darányi távozása. A félhivata­los már ünnepli az új minisztereket. Természe­tesen mindegyikben nagy talentumot fedez fel. Berzeviczyt és Talliant nemcsak mint «a köz­életnek és a parlamentnek jeles alakjait» mu­tatja be, de mint olyanokat is, akik «tiszta liberális szellemet és eleven, hatékony munka­erőt visznek új állásukba.» A félhivatalos azon­ban a jelen öröme és a jövő reménye mellett a múltakról se feledkezik meg. Wlassics emléké­nek külön cikket szentel, melyben összefoglalja 9 éves miniszterségének alkotásait Legnagyobb érdemének az egyházpolitikai javaslatok törvény­erőre emelését tartja, amivel miniszterségé­nek pályája kezdődött Mondanunk se kell, hogy Wlassics eme «dicsőségét» mi éppen nem tartjuk babérkoszorúnak. Wlassics minisz­ter működésében éppen az érdemel legtöbb gáncsot, hogy sohasem tudott a keresztény kultúra magaslatára emelkedni. Ezért volt az ő ajkán a vallásos nevelés hangoztatása is nem­csak üres frázis, de volt szó. Ezért kellett alatta megélni az egyetemen a büntetlenül hagyott keresztcsonkításokat és a hazát, Istent tagadó professzorok dédelgetését. A katholikus autonó­­mia ügyében se tapasztaltunk jóakaratot. Jól­lehet Wlassics alatt látott napvilágot 1897-ben a legfelsőbb elhatározás, hogy az eredményte­lenül végződött 70-iki kongresszus után vegyük fel újra az autonómia fonalát, de a kivitelnél már szűkkeblűséggel találkoztunk. Mi tehát Wlassicsot nem sajnáljuk. De távozásakor követ sem dobunk reá, mert az egyházpolitikai idők­­, lezajlása után nem igyekezett az egyházat tovább üldözni; az oktatás és nevelés te­rén pedig dolgozott s ha nem is sikerült neki valami korszakalkotó alkotást létesítenie s ha kissé nagyobb lármával is dolgozott, mint kellett volna, legalább dolgos mi­niszternek bizonyult. Részünkről sokkal mé­lyebben sajnáljuk Darányi Ignác földmivelési minisztert, — akitől pedig a félhivatalos nem búcsúzik el még egy külön cikkben sem — mert sokat tett a nép érdekében. S ha nem is alko­tott törvényeket, melyek az agrár­érdekeket képviselik s a gazdák életét mentik meg, de előmozdította a belterjesebb földművelést, a magyar gazdák intelligenciájának fokozását. A nyugati földmivelő államok fejlettségét akarta s mát is tart szükségesnek — azért a tisztelet adóját nem tagadhatja meg távozásakor. Az új katonai büntető-eljárás. Mint ismeretes, az új katonai büntető-eljárás tervezetét még július hó folyamán az illetékes körök áttették az ausztriai és magyar kormányokhoz megtekintés és véleményadás végett. Az osztrák kormány válasza a közös had­ügyminisztériumba már vissza is érkezett, de a ma­gyar kormány, természetesen a politikai válság miatt, mindeddig nem felelt. Mint most a P. Lloyd jelenti, a válság remélhető megoldása után a magyar kormány sürgősen fog foglalkozni a tervezettel. A fennálló diffe­renciák a következők: a katonai körök azt akarj­ák,hogy a katonai törvényszékek tárgyalásain csakis oly ügyvé­dek vehessenek részt, akik tartalékos tisztek vagy tar­talékos katonai személyiségek, — ezt a korlátozást a polgári igazságügyi hatóságok nem akarják elfo­gadni; a másik differencia, hogy katonai részről a megkegyelmezés jogát a katonai parancsnokokkal akarják gyakoroltatni, míg az igazságügyminisz­­tériumok szerint ez a korona joga. A kaszárnyák felírásai A közös hadügymi­niszternek egy nevezetes elhatározásáról értesü­lünk. Eszerint ugyanis a közös hadügyminiszter rendeletet adott ki, hogy a magyar törvényható­ságok által építtetett közös hadseregbeli lak­tanyákon csakis magyar nyelvű legyen a ka­szárnya­ jelző felírás. Intézkedett továbbá az iránt is, hogy azokon a laktanyákon, melyek a katonai kincstár költségén épültek, magyar és német legyen a felírás. A szálkai mandátum. A Kúria második válasz­tási tanácsa mai ülésén azt határozta, hogy az Ipoly- Szalkán képviselővé választott Jakabffy István ellen benyújtott petíció dolgában az ítéletet jövő hónap másodikén délben fogja kihirdetni. kérdett, hogy ő azt amúgy is tudta, hanem nem merte megbolygatni az öreg történetét — ez annak a sebe volt. De Miska bá’ a vén emberek szokott motyogó bőbeszédűségével, nyíltságával csak folytatta. És még hozzájuk szerződött Kertes Béni. Ez is az alvégen lakik, mint a pipás ember, hanem százszorta kíváncsibb; szereti a hirt hallani, mint a vénasszonyok. Ő aztán piszkálta Miska bától a szót s tar­totta a beszédet, hogy: szavát ne felejtse. — így kellett az nekem, én vagyok az oka... Emlékszik-e, Béni bá, hogy volt az egész dolog? — Hát úgy emlékszem is, nem is ... Rég volt az — feleltek amazok. Biz­a’, én voltam az úr abban a házban, az enyém volt annak minden forgácsa; én fa­ragtam ki olyan cifrára azt a kaput is... . Hát hideg téli alkonyat volt akkor, mikor az a zsidó, az én gazdám a falunkba jött . . . Azt kérdezte, hol lakik a sakter. Én azt feleltem: biz én világ életemben sem láttam saktert, azt sem tudtam, miféle szerzet az . . . Hanem bakter — az van. De minthogy most a nagy hidegtől bedugult a hangja, hát én vagyok a falusbiró, én vigyázok föl a csendességre, így hát én kiáltom ki, hogy hányat ütött az óra . . . Mit akar a bakterrel? Szóról-szóra igy történt volt. — Hát ’sz én tudom. Rend mellett állottam, igy no. Mintha csak a tegnap történt volna ... hogy szavát ne felejtse, erősítette Kertes Béni. — Hát aztán a zsidó azt felelte, — foly­tatta Miska bá — hogy akkor nálam is meghal, mert ő szegény, nyomorult utas és meg akar a feleségével pihenni valahol az éjszakán. Én, mint tudják kendtek, szíves ember voltam mindörökké, hát behívtam azt az embert felesé­gestül, tűz mellé ültettem, magam raktam a fő- meghonosítani. A magyar népnek minden őszinte barátja — még ha nem is osztozik politikájá­nak alapelveiben s erőteljesebb agrárprogram­zsét és bogot a kandallóba, hogy jó meleget csináljak nekik. Másnap elpusztult a rossz gebéjük s igy ná­lunk rekedtek. Közben bélyeget kaptak fölülről a pálinka árulásra és kifogadták a házam első felét Korcs­mának. — Tilalmaztam is a zsidó telepítést — szólott bele a pipás ember — én és velem az egész alvég. — Hát, igen hát — hagyta rá Miska bá. De aztán én is pálinka­ivó lettem. Eleinte 2—3 volt a rováson, majd aztán a házbór veszett oda ... és a legvégén a házamat írták le a nevemről s a lovaimat vették el. Egy-két esz­tendőre rá semmim se volt s én magam béres, szolga lettem. Ma már könyörü­letből tart, mert félszeggé tett a nyomorúság. — Az már igaz — toldotta Kertes Béni. De járnak a végrehajtók a felvégiekre mindennap, majd hogy le nem törik a kilincset. Mindent visz­nek el a pálinka árába. Hogyis ne, már egy tem­plom zsidót gyűjtött ide a kend zsidója. — Hát az úgy van — nyelt egyet az öreg szolga. — Tulajdon lovaimat űzöm, mind a más szolgái vagyunk. Ma kilöktek a kapumon, hogy ünnepeljek. Holnap, vasárnap már megyek, hordok vizet szerteszét, szódavizet, pálinkát. . . Jó, hogy már nincs annyi hátra, mint ami el­telt . .. Tulajdon kezemmel faragtam ki azt a kaput. . . Az öreg befejezte csikorgós hangján a beszéd­jét, s úgy tett, mintha könyer törült volna ki a szemeiből összegémberedett kezével. — Hát már vissza is térek . .. Följött a csillag. — Hm, hm! H­ümmögött a pipás ember. Zsiga Lajos. A válság. Budapest, oM. 31. Ma egy kis szünet állott be, legalább a poli­tikai hitek gyártásában. Még mindig nem tudni, mi lesz Apponyi Albert gróffal: tényleg vissza akar-e vonulni a politikai élettől, avagy tegnap, mikor erre vonatkozólag több barátja előtt nyi­latkozatokat tett, csak legújabb politikai lépésé­nek kétségtelenül elszomorító hatása alatt ál­lott-e ? A gróf különben egyelőre politikai csele­kedetének színhelyéről az elmélkedésre igen al­kalmatos vidéki magányba menekült. Tisza István gróf ma Bécsben volt királyi ki­hallgatáson és a Felség elé terjesztette az uj kormány névjegyzékét. A miniszterelnök este megjelent a szabadelvű pártkörben, ahol azon­ban kevesen voltak jelen a képviselők, mert azok is pihenő napnak használták fel a mai napot. Az a­ kormány, Bécsben ő felsége ma délelőtt tíz órakor Tisza István gróf deszignált miniszterelnököt külön kihall­gatáson fogadta. Tisza gróf előterjesztést tett az egyes tárcák betöltését illetőleg s ő Felsége az elő­­terjesztést a legkegyesebben elfogadta. Eszerint az új minisztérium a következőképpen fog megala­kulni: Tisza István gróf miniszterelnök megtartja a belügyi tárcát is és ideiglenesen az ő Felsége sze­mélye körüli minisztérium ügyeit is vezeti. Lu­kács László megmarad pénzügyminiszternek. Az igazságügyminiszteri tárcát megtartja Plósz Sán­dor és honvédelmi miniszter Nyíri Sándor tá­bornok lesz. Hieronymi Károly kereskedelemügyi, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter, Tallián Béla földmivelésügyi miniszter, Cseh Ervin pedig Horvát-Szlavon-Dalmátországok minisz­tere. Az államtitkári állások betöltésére vonatkozó dispozíciók valószínűleg még a mai nap folya­mán megtörténnek Az új miniszterek kinevezését a hivatalos lap keddi száma teszi közzé. Egyidejű­leg jelennek meg a Héderváry-minisztérium tagjait fölmentő legfelsőbb kéziratok. Az új kabinet tagjai kedden Bécsben teszik le az esküt ő Felsége kezébe, mire a Héderváry-kabinetet fogadja a király búcsú­­kihallgatáson. Még kedden este bemutatkozik Tisza

Next