Alkotmány, 1904. január (9. évfolyam, 1-27. szám)

1904-01-01 / 1. szám

aLKOTMÁNY. 1. szám. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában tegnap Lánczi Leó udvari tanácsos neológoknak, orthodoxoknak és tiszteletbeli zsidóknak váloga­tott sokadalma előtt előadást tartott «a kereske­delmi és ipari érdekképviselet kérdéséről.» Hajba kapott Schlesinger­ Sándor Pállal,aki fanatikusan szervezkedésre hívja fel karácsonykor a kereske­dőket, (akik alatt a zsidókat érti) és megmagya­rázta a Schlesinger és Polákovics cég beltagjá­nak, hogy ez a szervezkedés már megvan a ke­reskedelmi iparkamarák alakjában, amely tör­vényileg garantált szervezet. (Hát a mezőgaz­dák szervezkedését melyik törvény védi és garantálja ?) Aztán pedig konstatálta, hogy az ex-lex-állapotnak a kereskedelmi világ (magya­rul a zsidóvilág) éppenséggel nem látta kárát. (Ezt köszönjük.) A rákövetkező banketten pedig a IV. kerület leendő képviselőjelöltje, Polónyi Géza felköszönvén Jelinek Henriket, azt a lelep­lezést tette, hogy az ő «biztos» értesülése sze­rint Ugronék legközelebb leteszik a fegyvert, megszüntetik az obstrukciót, leszen tehát nagy öröm Izraelben. Volt is öröm Izrael­ben ma estig. Ma pedig — smah Jizraél! — megcáfolta a «Magyarország» is, a «Magyar Nemzet» is, hogy Polónyi «leleplezéséből» egy szó sem igaz. Ugronék hétfőn folytatják a har­cot Tudja ezt lista, tudta ezt már tegnap Polónyi is, tehát Polónyinak meg kellett hálál­nia a tegnapi merkantilista vendégszeretetet. Meg­hálálta egy leleplezéssel , ma pedig ismét rá­terhelték ő reá a vizes leplet és leleplezték az ő apró kortesjátékait. A tegnapi képviselőházi üléssel véget ért a magyar törvényhozásnak idei munkálkodása, mely mindössze öt törvény megalkotásával me­rült ki. Ezek közül három a ki- és bevándorlás szabályozásáról, a negyedik az Ausztriának ítélt tengerszemről, az ötödik pedig a brüsszeli cukor­­egyezményről szólt. Ez az öt törvény januárius első felében készült el. Azóta nem hoztak egy törvényt sem. A következő törvények maradtak hátralékban: 1. Az 1903. évi május-decemberi indemnitás. 2. Az 1903. évi költségvetés. 3. Az 1904. évi költ­ségvetés. 4. Az 1904. január-áprilisi indemnitás. 5. Az 1908. évi ujoncjavaslatok. 6. Az 1904. évi ujoncjavaslatok. 7. A magyar-olasz kereskedelmi provizórium előkészítéséről szóló törvényjavaslat, amelyet tisztába kell hozni. Mikor meg az idegen előhozza, hogy minő gyalázó levelek jöttek a legény felől Ládonyba, akkor az öreg összecsapja feje fölött a kezét, mintha a ház égne és mondja sokszor sokféle hangon: ők azok a beártók. Ők azok az átkozott beártók! Csak olyan olcsó azoknak másnak a becsülete. Annyira ment a Balázsné, hogy valóságos ven­dége lett az az ember, meg is kínálta kis fö­löstököm télével és italkával. Ettől aztán kipirult az az ember és taszigálta a tarisznyáját, hol előre, hol hátra, mindenképpen útjában volt. És beszélt, várni meg alig várta, hogy az öreg elforduljon, akkor aztán nézett, mint a hiúz és szimatolt, mint a vizsla. Még mikor a sok hála­­istenkedés után az utca közepéig ért, még akkor is visszanézett, megállt és gusztálgatta a házat. Aztán bement ide is, oda is, még egy pár gazda­helyre vörös tarka tinó neszével, megölte a korcsmát és gyűjtötte az anyagot, hogy jól be­számolhasson. Meddig tarthatott a küldetése? . . . Elég az, hogy mikor haza­keveredett Ládonyba és beállí­tott a Fehér Örzsikéjékhez és föl akarta nyitni a száját, hogy elmondja az ujjának sorát, akkor az Örzsikének az anyja a nehezen nyitódó szájjá­­val pisszegetett, a szemével meg vágott, hogy : ne ám! egy szót se! Mert a konyhában valaki idegen­­forma ember­­ volt, tarisznya a vállán ugyancsak és hatalmas bot a kezében. Ez meg magyar fajta, kese, fiatal és jó fejős tehén után járt, aki nem esik köny­­nyen köröm, meg szájjfájásba, mint a vöröstarka sverk­er fajta, amilyen ő feléjük divatozik, arra — Rábaközben. Ez meg a Balázs Ferkóék arató gazdája volt. Járt a szeme, mint a sasé és szimatolt, mint az agár. Megülte ő is a korcsmát és gyűjtögette a­­ körülményeket, meg a helyzetet. 8. A magyar-osztrák kiegyezés. 9. Az új vámtarifa. 10. A külföldi kereskedelmi szerződések. 11. A ma­­gyar-horvát kiegyezés. 12. A tisztviselők fizetésren­dezése. 13. Az állami beruházásokról szóló törvény. 14. Számos apró vicinális vasútról szóló törvény­javaslat. 15. A főrendek összeférhetetlensége. 16. Számtalan közigazgatási reform. 17. Az egyenes adók reformja. 18. Az adókezelés reformja. 19. A pénzügyi közigazgatás reformja. 20. A bányatörvény revíziója. 21. A valutareform befejezése. 22. A katholikus auto­nómia. 23. A bongnia. 24. A jogi oktatás reformja. 25. A népoktatási törvény revizió­i. 28. A viziutak­­ról szóló törvényjavaslat. 27. Hajózható csatornák építése. 28. A mezőgazdasági szakképviselet. 29. A telepítésről szóló törvényjavaslat. 30. Az állami par­cellázás. 31. A budapesti kereskedelmi kikötő. 32. A vicinális törvény reformja. 33. Az ipartörvény módo­sítása. 34. A munkások baleset-biztosítása. 35. A há­zalás és a vásárok rendezése. 36. A tisztességtelen üzleti versenyről szóló törvényjavaslat. 37. Az új biztosítási törvény. 38. A mérték­ügy rendezése. 39. A perrendtartás reformja. 40. A büntetőtörvény reformja. 4. A telekkönyvi ügy új szabályozása. 42. A tagosításról szóló törvény módosítása. 43. A székely vasutak ügye. A negyvenhárom törvényjavaslat hátraléka mellett is nem igen van kilátás arra, hogy az új esztendőnek legalább eleje b­rankósabb lesz a tavalyinál. A póttartalékosok ügye kissé homályos. Buda­pesten már 3000 póttartalékost értesítettek, hogy január 3-án be kell vonulni. A vidéken nem megy a dolog olyan sürgősen. Trencsén­­megyében például mit sem tudnak máig a jegy­zők a póttartalékosok behívásáról. * A Kossuth párt «komoly »-kodik. «Igen komo­lyan» hívja fel ma a Kossuth Ferenchez közel álló zsidólapban a párt «híveit», hogy «január 4-én és 5-én teljes számmal legyenek jelen a képviselőházban s részt vegyenek az újoncjavas­­lat fölött való szavazásnál abban az ünnepies manifesztációban, melynek ekkor végbe kell mennie. Nem szükséges ennek jelentőségét bő­vebben megokolni. Megérti és megérzi min­denki.» Nana. Mióta oly «ünnepélyes» és «ko­moly» a Kossuthpárt ? Várjon micsoda «komoly» és «ünnepélyes» tirádákat fog szavalni holnap Kossuth Ferenc ? Tisza István gróf miniszterelnök a képviselő­ház tegnapi ülésében bemutatta az 1902. évi zárszámadást az állami számvevőszék elnökének erre vonatkozó jelentésével együtt. Az 1902. évi állami költségvetésről szóló törvény tudvalevőleg 187.150 korona felesleget irányzott elő, tudniillik 1.086 865 863 korona kiadást és 1.087.053.013 korona bevételt. De miután a kormány külön törvényekkel és felhatalmazásokkal további 4.888 68192 korona bevételre és 37.217 838'97 ko­rona kiadásra nyert jogot, az előirányzat 32.329.157 1 05 korona hiányt tüntetett fel. A zárszámadás sze­rint a tényleges bevételek és kiadások­ mérlege 7,415 937'83 koronával kedvezőbb volt. De ha a költségvetési és a többi kapcsolatos tör­vényeknek pénztárilag foganatosított végrehajtá­sára vonatkozó fősommázatának végösszegéből, mely 1.085.969.880 korona 04 fillér bevételt és 110.615.949 korona 26 fillér kiadást, végeredményben tehát 24.726.069 korona 22 fillér hiányt tüntet fel, levon­juk a folyó állami bevételt és kiadást nem képező tételeket és pedig a bevételeknél 3.557.124 korona 65 fillért, a kiadásoknál 34.529.1­36 korona 91 fillért, kitűnik, hogy a tényleges bevétel nemcsak elegendő volt a kiadások fedezésére, hanem még 6.245.843 korona 04 filér fölösleg is mutatkozik. Ezt a fölös­leget szembeállítva az előirányzatnál hasonló módon feltüntetett eredményűvel, vagyis 22.825.534 korona 36 fillér hiánynyal, "kitűnik, hogy a pénztári kezelés végeredménye az előirányzathoz képest kedvezőbb 29,071.317 korona 40 fillérre­. Tegnap pedig kifejtette Lukács pénzügymi­niszter a képviselőház pénzügyi bizottságában, hogy az 1908-ai zárszámadások vagy 50 millió deficitet fognak mutatni . . . •* A legnéppártibb megyék egyikének, Zalame­­gyének volt főispánjáról, Jankovich László gróf­ról beszélik, hogy midőn Tiszánál tisztelgett, ennek azt mondotta, hogy a megye közgyűlésén aligha lesz többség arra, hogy a minisztérium kinevezését bizalmi felirattal vegye tudomásul. Sértő rövidséggel válaszolt Tisza eképpen: — Tudod te, hogy ennek mi lesz a következ­ménye? — Igenis, sőt már le is vontam a következ­ményeket, lemondásomat beadtam — felelte Jankovich gróf és távozott, így bánik Tisza az önérzetes főispánokkal. Ide igtatjuk még, hogy a még menesztendő fő­ispánok közt szerepel Osztroluczky trencséni főispán is. Brassó város és Brassó m­egye is megkapta a legközelebbi napokban új főispán­ját, Székely Györgyöt, az illyefalvi kerület sza­­badkőmives képviselőjét szemelték ki erre az állásra.­­ Domonkos István.­ ­ Péntek, 1904. január 1. Budapest, december 31. A néppárt újéve. Zichy Nándor grófot az újév alkalmából Zichy Aladár gróf, az ország­gyűlési néppárt ezidei elnöke fogja üdvözölni a párt élén. Megelőzőleg pedig az elnököt fogja üdvözölni Buzáth Ferenc. Felkéretnek ezért az országgyűlési néppárt képviselő és kültagjai, hogy újév napján délelőtt fél 10 órakor jelenje­nek meg a pártkör helyiségében (IV., Ferenc­ József-rakpart 24. szám, II. emelet, 10. ajtó), ahonnan együttesen vonulnak a Zichy Aladár gróf, majd a Zichy Nándor gróf lakására. Diplomaták a királynál. Ő Felsége ma délelőtt fogadta Bécsben Kapnist Elek grófot, az új orosz tengerészeti attasét, ki a bécsi és római orosz nagy­­követségek mellé van beosztva, valamint Kapnisz gróf orosz nagykövetet. Titkos tanácsosi eskütétel. Bécsből táviratozzák ! Ő felsége ma az általános kihallgatások előtt fel­­eskettette kaposmérei Mercy Kajetán külügyminisz­teri osztályfőnököt titkos tanácsosi minőségében. Nincs horvár-klauzula. Az olasz provizórium megkötése.­ ­ Budapest, dec. SI. Sok huzavona után tegnap végre «sikerült» az olasz kereskedelmi provizóriumot megkötni. A félhivatalos jelentés a szerződés megkötéséről a következőket közli Bécsből: Az Olaszországgal 1901. december 6-dikán kötött szerződés az olasz kormánynyal való ideiglenes meg­egyezés alap­ján végérvényes szerződés kötéséig, azonban lefeljebb 1904. október elsejéig fönnma­rad. Kivételt tesz a borvámklauzula, amely 1904­. január elsejével megszűnik. A borvámklauzula fönnállása idején kötött ügyletek lebonyolíthatására átmeneti intézkedések történtek, melyek szerint az olasz bor, amely 1903. december havában szállítta­tott hajóra vagy amelynek nevezett idő közben való eladását konzulátusi hivatalos után 1904. január 20-ig igazolták, 1904 január 31-ig métermázsa sze­rint aranyban fizetett három forint és harminc kraj­­cáros kedvezményes vámmal bocsáttatik be Magyar­­országba és Ausztriába. Hasonló átmeneti intézkedé­sek érvényesek osztrák vagy magyar bornak Olasz­országba küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi öt líra hetvenhét centesimi kedvezményes vám. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter Udvaris Ferencnek tegnapi interpellációjára kijelentette a képviselőházban, hogy a magyar bortermelők érdekei mindenben meg lesznek védve a pro­vizórikus szerződésben. Mi a védelmet nem látjuk. Az olasz borokat január hónapban még egész vígan raktározhatják be vámkedvezmény mellett Magyarországon. A külügyminiszter lapja a Siemdenbla.tt mondja ugyanis a következőket: A provizóriumban egyébképpen tarifális egyez­mény, vagy az adriai halászat kérdésében megálla­podás nem foglaltatik, de a borvámklauzula teljes elejtéséért az olasz bortermelés megkapta azt a koncessziót, hogy olyan borküldemények, amelyek ez idő szerint, tehát a máig, 1903 december 31-ig érvényes kereskedelmi szerződés idején konzuli vagy

Next