Alkotmány, 1904. február (9. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

ALKOTMÁNY 28. szám. _ _________ ________ Bánffy Debrecenben. A főudvarmester úr tegnap Debrecenben, az «Arany Biká»-ban bon­totta ki pártjának zászlaját. Nagyon kurucul be­szélt a katonai követelésekről, túllicitálva Tiszát, Kossuthot, Apponyit, mindenkit. Ismert pro­­grammját mai vezércikkünkben taglaljuk, itt ki­vált az érdekes, hogy a tegnapi zászlóbontáskor kik sereglettek köréje: Veszprém­ megyei fő­jegyző, Roncsik városi főszámvevő, Popper fő­orvos, Czimmermann reáliskolai igazgató, Szovka kereskedelmi akadémiai igazgató, Aczél városi főmérnök, az iparkamara elnöke s még egy egész csomó állami, megyei és városi tisztviselő. Hi­szen csak merne ilyen tisztviselő nyíltan a nép­párt mellé állani, menten kikapna. Uj főrend. A király a miniszterelnök előterjeszté­sére Antal Gábor dunántúli református szuperinten­denst, mint aki Szász Károly lemondása után hiva­tali idejére nézve a három legidősebb szuperinten­dens közé tartozik, a főrendiház tagjai sorába meg­hívta. A besztercei főispánéig. Mint Kolozsvárról jelen­tik, Beszterce-Naszód megye főispánjává Bethlen Bálint gróf országgyűlési képviselőt fogják kinevezni. az alapítványi tanárok rangfokozata. Mint a M. N. írja, Berzeviczy Albert vallás és közoktatás­ügyi miniszter rendeletére megállapították a katho­­likus vallásalapból javadalmazott rendes hittanárok­nak 1904. január 25-én lezárt rangsorozatát. Kegyen a IX. és a X. fizetési osztályba lettek sorozva. A tanulmányi alapból föntartott királyi katholikus gim­náziumok igazgatóinak és tanárainak 1904 január 25-én lezárt rangsorozata szerint három igazgató a VII. fizetési osztály a) csoportjába, a tanárok közül 95 a VIII. fizetési osztály b) csoportjába és 71 a IX. fizetési osztályba lett sorozva. A tanulmányi alapból javadalmazott rendes tornatanítók mind a kilencen a X. fizetési osztályba lettek sorozva. Vé­gül a Bibics-féle alapból föntartott aradi királyi főgimnázium tanári testületének 1904 január 25-én lezárt rangsorozata szerint az igazgató a VIli. fize­tési osztály a) csoportjába, öt tanár a VIII. fizetési osztály b) csoportjába és hat tanár a IX. fizetési osztályba, a tornatanár pedig a X. fizetési osztályba lett sorozva. A tisztviselők fizetéspótléka. A hivatalos lap va­sárnapi száma közli az 1904. évi I. törvénycikket, amely az állami tisztviselők fizetéspótlékáról szól. A törvénycikket 19­­4 január 29-én szentesitette a ki­rály. A törvény szövege után a m. kir. minisztérium­nak a törvény végrehajtására vonatkozó rendeletét közli a hivatalos lap. Lengyel Zoltán beszámolója. Lengyel Zoltán órsz. képviselő tegnap tartott beszámolóbeszédet Zilahon, ahol választóinak nagy tömege hallgatta meg beszédét. Lengyel Zoltán kijelentette, hogy ,,azért jött választói közé, hogy megtudja, milyen ha­tással van rájuk a képviselőház ismeretes határozata. Ezután a politikai helyzetről beszélve, szóvá tette a­­ függetlenségi párt magatartását s hangoztatta, hogy azért lépett ki a pártból, mert nem nézhette tovább a nemzeti erő lekötöttségét. Ezután a választók bi­zalmat szavaztak képviselőknek. A kivándorlási törvény végrehajtásáról több lap félhivatalos közlések nyomán azt írta, hogy az egy-két nap leforgása előtt bekövetke­zik. A Bud. Lev. megbízható forrásból e részben úgy értesül, hogy a végrehajtási rendelet ki­bocsátását, miután azon Tisza István gróf bel­ügyminiszter több lényeges módosítást eszkö­zölt, ismét elhalasztották. A végrehajtási rende­let így újabb átdolgozást igényel, kibocsátása február hó második fele előtt semmi körülmé­nyek közt nem várható. Szóval Tisza nagy­mes­ter a halasztgatásokban. / ^Választási mozgalmak. A kölesdi választókerü­letben, mely Pichler Győző halálával üresedett meg, ifj. Madarász József és Petr­es János szándékoz­nak függetlenségi programmal fellépni, sőt Keck László dr. gyönki ügyvéd személyében harmadik füg­getlenségi jelöltet is emlege­nek. A szabadelvű párt részéről Döry Pál tolnai alispán fellépését óhajtják, de Apponyi Géza grófot is emlegetik szintén sza­badelvű párti programmal. — A nagylaki kerületben is új választás lesz, mert Kristóffy József mostani képviselőt a napokban nevezik ki főispánná. Függet­lenségi programmal Malek Lajos dr., volt képviselő­­ fog fellépni, aki már képviselte egyszer a kerületet­­szabadelvű programmal Haas Antal földbirtokos és Vitauber József aradi lapszerkesztő akarnak fellépni, a horvát országgyűlés, Panics osztályfőnök rész­letes jelentést tett az ország iskolaügyéről. Snap képviselő (nemzeti párti) az expozé mellett emel szót és bírálja az ellenzék eljárását. Majd pedig áttér az egyház és államnak egymáshoz való viszonyára. Miután a kormány az egyháznak mindig kezéve­ jár és szembe száll a vallástalanság terjesztésével, támo­gatnia kell a kormányt. Majd a spiritiszta irányzat ellen fordul és azzal végzi beszédét, hogy a napság a nép hivatott vezetője és miután az egyház kor­mányzó, neki mint lelkésznek a kormánypárthoz kell tartoznia. A jövő ülés szerdán.­­ A t­él .1­0 méter hosszú horpadás volt ott. Ujjongott, sírt, futkosott örömében az öreg. De még főpróbát is tett. A horpadásra tette a poharat s ismét bele­eresztette a gyűrűt. Érezte, kétségtelenül érezte, hogy a gyűrű húzza a kezét lefelé. Nehezebb lett, húzta az elásott arany. Felugrott, megragadta az ásót, mélyen bele­vágta a horpadásba s kéjes kárörömmel kiál­tott fel: — Most beszélj, Macsi. Ebben a pillanatban irgalmatlan dördülés reszkettette meg a levegőt. A hatalmas bükk derékben kettétörve zuhant le, mi pedig mind a ketten hanyatvágódtunk a horpadásba. Mire fel­­tápászkodtam s magamhoz tértem, az öreg kán­tornak hűlt helye volt, úgy elm­últ ijedtében, mint a nyúl. Ott hagyott ásót, kapát, poharat, még a gyűrűt is. úgy kellett utána cipelnem. Másnap hallom a lugasból, mint dicsekszik az utcán az öreg, hogy a rengeteg kincset megta­lálta a punkon, de az ördög nem engedi elvinni.­­ És rémmeséket beszélt el a tegnapi borzalmas kalandról, a villámok százainak csapkodásáról. Sőt még az ördögöt is látta, amint ráült a kincsre. Én azonban úgy láttam, hogy az ördög ott főzte neki az ebédet a konyhában. Legalább az arcán­­ mutatkozó kék foltok azt látszottak bizonyítani. Azóta nem volt kincset keresni az öreg. A­­fiának segít a templomban. Egyszer-másszor el­­­­végzi helyette a kis misét, amiért dukál neki tíz krajcár. Ez pedig többet ér neki, mint a szlavinai határban elásott összes kincs. Lehet rajta vonni egy deci ánizsmagost és Macsi is odaült, újból a kaptafához és feforgatja a bagarin csizmákat. Petressevich Gáza, Kedd, 1904. február 2.­ A vámértekezlet. A vámértekezlet Bécsben lelkiigazgató, teológiai tanár, Dobok Arnold tá­rna délelőtt folytatta tanácskozásait. Előbb az nulmányi felügyelő, teológiai tanár. A másik osztrák kormány delegátusai bizalmas megye- nyilatkozat szerzője Holbay Lajos f.-stubnyai szélésre ültek össze. Mint a N. Fr. Presse jelenti,­ plébános, az értekezlet múltkori ülésén azzal a kérdéssel . Ma mi is két nyilatkozatot kaptunk a méltat­­foglalkoztak, hogy azonnal kezdjék-e meg a tanul megtámadott papság köreiből Németországgal való tárgyalásokat, vagy pedig­­ íme a nyilatkozatok , csak később, úgy látszik, hogy a mostani keres- \­ kedelempolitikai helyzet a tárgyalások mennél gyorsabb megkezdését teszi szükségessé. A né­met kormány ismételt, bár barátságos jellegű sürgetése arra vall, hogy a német kormány nagy súlyt helyez a tárgyalások megkezdésére és en­nek elmaradása esetében az eddigi barátságos sürgetéseket talán nyomatékosabb lépéssel fogja helyettesíteni. A mai tanácskozáson terjedelme­sebb statisztikai anyagot mutattak be. A «Budapesti Hírlap» január 28-ik­ számában nagy megbotránkozással olvasták mindnyájan a besztercebányai papnevelő növendékei azon aljas rágalmakat, melyeket a fentnevezett napilap sze­münkbe szórt. Hogy célja mi lehetett, azt nem tu­dom, kutatni nem is akarom, mindenesetre megtorlást érdemlő gálád tett. A cikk írója hazafias lázában tán annyira felhevült, hogy nem tudott bőrébe férni s igy bekapott a mi papnöveldénkbe, mely ellen bizony kifogás nem emelhető, legalább nemzetiségi tekintetben nem. Négy esztendeje vagyok már e papnevelő növen­déke, de ezen hosszú idő alatt sohase észleltem a pánszlávizmusnak még csiráját sem, hát még meleg­ágyát ?... A cikk írója vagy teljesen hamis információk után irt, vagy azt se tudja, mi fán terem­ a pánszláviz­mus, vagy pedig a hazafiság leple alatt kedve szottyant belekapni az egyház ügyeibe s még hozzá milyen fortélyával. A cikk nemcsak a katholikusokat, de a protestánsokat is mélyen sérti s én ugy gon­dolom, hogy majd akad a protestánsok között is valaki, aki a Budapesti Hírlapnak úgy igazában meg­magyarázza, hogy mire való nekik az autonómia. Egyébként az egész cikkért sok szót vesztegetni nem is érdemes, hisz válaszra az a hír nem is igen méltó. A szerkesztő úr azonban tán maga sem tudja, hogy mennyit ártott egy oly intézetnek, melyben a hazafiság szépen virágzott s most íme e jó niveau lerontva, Szv­ersény Zoltán, '' ' ' ‘ papnövendék. II. Mint egyszerű segédlelkész, egy szegény község­ben működöm. Olvasgatom az ujságokat s ha néha­­néha valótlan, a katholikus klérust sértő cikket olvasok, egyszerűen napirendre térek fölötte, tudván azt, hogy «a kutya ugat, a karaván halad». Da azon cikk, mely a B. H. folyó év január 28-iki számában a besztercebányai egyházmegye boldogult püspökét, papságát és papnevelő intézetét hallatlan rosszhisze­műséggel és tipikus tájékozatlansággal támadta, ki­hozott türelmemből s rábírt, hogy föltétlen őszinte­séggel felemeljem szerény, de tiltó szavamat a per­fid hazugságok ezen hosszú sorozatával szemben. Feledhetetlen püspökünk hazafiságára vonatkozó­lag az a megjegyzésem, hogy az, aki a közelmúlt napokban megjelent életrajzi adatait olvasta, csak rosszhiszemű­leg állíthatja azt, hogy ő «a magyar nemzet életföntartó küldetése iránt érzékkel nem ért.» Tessék elolvasni pásztorleveleit, m­éltóztassér a püspöki működését tanulmány tárgyává tenni s meg fognak győződni, amint már eddig is minden józan gondolkozásu ember meggyőződött, hogy Ilimely püspök a magyar nemzeti eszmének valóságos apos­tola volt. Tudja ezt mindenki, tudja a tót nemzeti­ségi eszmét szolgáló s a Turócszentmártonba­n meg­jelenő politikai napilap is, a Národne Novini, mely a boldogult püspök működését éber figyelemmel kisérve több ízben mérges támadást intézett a püspök s annak kormányzata ellen, halála után pedig — ellen­szenvének ezzel adván kifejezést — csak három rideg sorban emlékezett meg az egyházfő haláláról. Különben Rimelo püspök hazaszeretete oly magasan állott, hogy csak nevetségessé tenném magam, ha annak további bizonyítására tintát fecsérelnék. A vádnak második része a besztercebányai egyház­megye papjai iránt irányul, kik között a B. H. szerint «a pánszláv idea nagy mértékben el van terjedve». Nos, t. cikkíró úr, a tény ez. Egyházmegyénk 170 papja között van 4—5, aki különös előszeretettel viseltetik anyanyelve, a tót nyelv iránt, akik különös buzgósággal művelik a vallásos tót irodalmat, mely szellemi táplálékra a szegény tót népnek föltétlen szüksége van, de akik vannak oly hazafiak, mint a t. cikkíró úr. S hogy teljesen őszinte legyek, meg­mondom a B. H. nagyobb örömére azt is, host­ az utóbbi időben találkozott egyházmegyénkben egy-két­­ olyan pap, kinek a tót irodalommal szemben táplált ..szimpátiája némileg gyanús volt s ámbár hiszem,­­hogy ezek is igen derék hazafiak, de mégis, hogy egyházmegyénk papságához még a pánszlávizmus vádjának árnyéka se férjen, az egyházmegyei hiva­tal részéről feddésben részesültek.­­ Végre a besztercebányai püspöki papnevelő inté­jét sem maradhatott ment a hazafiatlanság vádjától, erre is megfelelek. S becsületszavammal kereshe­­tem, hogy őszintén felelek. Több évet töltöttem a szemináriumban, melyet csak fél év előtt hagytam fel. Az előjárók egytől-egyig oly férfiak, kikhez a pánszlávizmusnak árnyéka sem fér. S hogy konkrét A besztercebányai püspökség. Budapest, február 1. Már január 20-iki számunkban a jogos meg­ütközés hangján szóvá tettük a Budapesti Hírlap előző napi irányzatos és igazságtalan támadását a besztercebányai egyházmegye római katholikus papságának magyar hazafisága ellen. Most a Budapesti Hírlap egyszerre két nyilatkozatot közöl, amelyek szintén visszautasítják az emlí­tett cikkben foglalt vádakat. Az egyik nyilatko­zat Besztercebányán kelt és aláírói Szianyák­­Ferenc dr. kanonok, papnevelő intézeti kor­­mányzó, Dichter Antal theológiai tanár, Hölszkij Károly aligazgató, teológiai tanár, Grőne Lajos I.

Next