Alkotmány, 1904. március (9. évfolyam, 52-78. szám)

1904-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY 52. szám. 3 Kedd, 1904. március 1. bíráskodást egész gyökeresen reformálják és azokat az eshetőségeket kirekesztik, amelyek főként a tőzs­­debiráskodást majdnem illuzóriussá teszik. Döntés előtt, A politikai helyzet. Budapest, febr. 29. A hosszú, egy hónapig tartó fegyverszünet után holnapba képviselőház megnyitásával újra fölvonulnak egymás ellen a hadviselő felek, körülbelül ugyanazon viszonyokkal, melyek kö­zött a harcot abbanhagyták. Igaz, hogy a kép­viselőház határozata szerint a holnapi első ülés csak formális lesz, mely tisztán a további teen­dők megállapítására fog szorítkozni, mindazáltal annyi mindenféle gyűlt meg a hosszú szünet alatt a politikusokban, hogy a holnapi ülés aligha fog felszólalások nélkül elmúlni. A napirend megállapításához négyen szólhatnak, de lehet napirend előtt is felszólalni, valamint sürgős interpellációkat előadni, kevesen tartják való­színűnek, hogy a holnapi ülésen minden inci­dens nélkül keresztülessék a képviselőház. A pártok élete természetesen hirtelen meg­élénkült s mindenütt, kormánypárton és ellen­zéken találgatják a jövendőt. Az ellenzéki pár­tok közül a Szederkényi-párt ma délután ér­tekezletet tartott, melyen a delegáció esemé­nyeivel foglalkoztak, köszönetet szavaztak Ugron Gábornak és Okolicsányi Lászlónak a delegá­cióban kifejtett tevékenységükért. Egyebekben pedig elhatározták, hogy a parlamenti harcot a legerélyesebben folytatják. A Kossuth-párton még egyre küzd egymással a harcias és a békés áramlat. Az utóbbinak megerősítésére Kossuth Ferenc hírlapi cikkben szól a helyzetről s ellene fordul az obstrukció­­nak (melyet pedig saját pártja kezdeményezett) többek között ilyen módon: — A kápráztató jelszavak, melyek a magyar nyelv jogai körül repkednek, jóllehet elvakítanak so­kakat, de nem nyugtathatják meg azoknak a lelki­­ismeretét, akik nem akarhatják sajátkezűlen lerom­bolni a parlamenti intézményt. Az obstruálok vesse­nek számot lelkiismeretükkel, mi pedig lelkünk egész erejével vágyódunk az után, hogy teljesíthessü­k kö­telességünket, mint függetlenségi és mint éber, erős, elvhű ellenzék. (!!) Annyi bizonyos, hogy a pártvezér hírlapi nyi­latkozatainak nincsen nagy hatásuk magában a pártban, melyben szembetűnően kezd erősödni és mozogni a harci­ párt. A delegációs szünet alatt a képviselők nagy része érintkezésbe lépett a választókerületekkel s legnagyobb részt azzal a meggyőződéssel tértek vissza most a fővá­rosba a képviselők, hogy valóságos öngyilkos­sága lesz a pártnak, ha eddigi kétes s nem­csak félremagyarázható, hanem félre is ma­gyarázott magatartását sürgősen fel nem adja. A pártnak egyébként holnap értekezlete lesz, melyen esetleg nyíltan is össze fognak üt­közni a már régen észrevehető belső ellentétek. Apponyiék sincsenek nyugodtan. Apponyi Al­­bertnek a delegációban Tisza István gróffal való erős összetűzése mély hatást tett a dissziden­­sekre s a kormány ellen való harcias indulatot erősen lángra lobbantotta. Ma este is politikai beszélgetésre jöttek össze a kilépettek s ezen az összejövetelen Ivánka Oszkár nyílt indít­ványt tett, hogy a disszidensek csatlakozza­nak a kormány ellen való harchoz. Apponyi Albert gróf nem volt jelen, de mindenesetre el­lene szólt volna ennek az indítványnak, ha jelen lett volna s igy helyette Szentiványi Ár­pád csitította a kedélyeket, kijelentve, hogy magának Apponyi Albertnek volna nagyon kellemetlen, ha a delegációban feltámadt ellentétet e veszedelmes napokban a képviselő­­házban — csakis az obstrukciónak javára — még inkább kiélesítenék. Szentiványi Árpádnak e kijelentései teljesen fedik Apponyi Albert gróf felfogását, kiről ismeretes, hogy mindenek­előtt az obstrukció megszüntetésére törekszik, hogy azután egységes tömegben vezesse az el­lenzéket a kormány ellen való harcra, melytől ilyen feltételek mellett sikereket vár. Ivánka Oszkár el is állott indítványától, de kijelentette, hogy az első érdemleges ülésen Tisza delegációs támadásának megtorlására kíméletlen beszédet fog mondani a miniszterelnök ellen s erről a szándékáról akkor sem mondott le, mikor töb­ben is legalább a beszédnek elhalasztására igye­keztek rávenni a harcias képviselőt. Ilyen viszonyok között méltó érdeklődéssel tekint a politikai világ Tisza István miniszter­­elnöknek tervei elé. A miniszterelnök tegnap hosszabb kihallgatáson volt a király előtt s a kormányuj­ságok is elismerik, hogy ez a kihallga­tás a parlamenti helyzettel függ össze. Mint értesülünk, Tisza István gróf a csütörtöki ülésen újra egy «utolsó intelem»-mel fog az obstruk­­cióhoz fordulni s beterjeszti azokat a javaslato­kat, melyekkel híres nemzeti vívmányait akarja megvalósítani. Ezek közé tartozik a katonai ala­­pítványokról való javaslaton kívül több más, nem a nemzeti vívmányok kategóriájából való törvény­­javaslat, mint amilyen pl. a beruházási javaslat, a megyei tisztviselők egy részének fizetésjavítására vonatkozó javaslat stb. Ha az­­utolsó intelemére a harcos párt nem adja be a derekát, jön az erős kéz, a döntő harc az obstrukció ellen. Tisza terveiről még nagyon kevesen tudnak, csakis legbizalmasabb barátai, de a N. Sz. Pr. máris tudja, hogy ezek között többen e tervek terjedelmét nem helyeslik. Nagyon is feleletre vár tehát az a kérdés, hogy ilyen körülmények között és tekintettel a pártközi, a kormánynak éppen nem kedvező hangulatra, miként és főleg kikkel akarja a miniszterelnök már Karácsony előtt hirdetett, de még mindig meg nem valósí­tott terveit végrehajtani ?! Egy kivándorlási botrány? Budapest, február 29. Annak idején erősen, kézen­fekvő érvekkel kifogásoltuk a magyar kormány azon intézkedé­sét, amely az Óceánon túlra való kivándorlást Fiumén át tereli. Kiemeltük többek között, hogy a szegény kivándorlóknak sem áll érdekükben például a felvidékről vagy Erdélyből megtenni a hosszú utat Fiuméig s onnan a még nagyobb kerülőt a Földközi tengeren át, hanem hogy a legpraktikusabb, mert legolcsóbb és legrövidebb út a Németországon keresztül a Nyugati tenger nagy kikötőihez vezető út. Hanem persze, a magyar kormány, amely többet gondol holmi Adria-hajózási külföldi tár­saságok hizlalásával magyar pénzen, mint a ma­gyar kivándorlók érdekeivel, ezúttal is a C­unard Line angol hajózási társaságnak ment lépre, erre bízván a magyarországi kivándorlás lebo­­nyolítását Fiumén át. A kormány szigorú szer­ződést kötött ezzel az angol társasággal , hogy ez a társaság ime mennyire respektálja ezt a szerződést, bizonyítja a P. N. szerint ez az eset. A Cunard Line havonta egy hajót szokott Ame­rikába útnak indítani. A hajók nagyok és tágasak és igen nagyszámú utas befogadására alkalmasak Legutóbb egy ily hajónak egy 1900 emberből álló kivándorló csapatot kellett volna felvennie. Ám az 1900-ból csak 600 embert vettek föl és pedig azért, hogy hely maradjon a hajón amaz idegen utasok számára, akiket a társaság útközben, kü­lönösen Olaszországban szokott, valószínűleg magasabb szállítási tarifa alapján felszedni. Ezerháromszáz szegény ember maradt tehát a csoportból vissza Fiuméban, akiknek most egy teljes hónapot kellett volna várniuk az új hajó indulásáig. Természetes, hogy az összefog­­doso­­, szánandó emberek nem nyugodtak bele, hogy az útra szánt kis pénzecskéjüket a kikötő­ben vesztegelve, egy hónap alatt feléljék. Való­ságos zavargás támadt köztük és erélyesen köve­telték elszállításukat. A nyugtalanság oly nagy­fokúvá vált, hogy a kereskedelmi kormány kény­telen volt közbelépni és utasította az Adria-társaság igazgatóját, hogy a kivándorlókat elszállítsa. Ez azután meg is történt, amennyiben az 1300 embert tehervonatokon vitték el Antwerpenbe, ahol azután hajóra szánhattak. Hát ez az eset, ha tény, valóban felháborító. Felháborító az angol társaság packázó eljárása a magyar állammal és a magyar kivándorlókkal, de még felháborítóbb, szinte tragikomikus a ma­gyar kormány siralmas felsülése, amely a rö­­videbb és egyenes úttól el akarván terelni a ma­gyar kivándorlást, most, hogy az angol társaság fit­tyet hány neki, mégis csak kénytelen a rövi­­debb és egyenes utat választani, a Németorszá­gon, Németalföldön keresztül vivőt Nem ártana ezen esetnek szóvátétele a parla­mentben. A háború. Budapest, február 29. A mai nap legfontosabb híre, hogy a japán flotta Vladivosztok alatt van, sőt hogy már csü­törtök óta blokád alá vette a kikötőt. Az orosz hatóságokat már áttették a 640 kilométerrel hátrább fekvő Kabarovszkba. A japánok pedig úgy látszik nemcsak az orosz flottát akarják fogva tartani, de a Possiet öbölben való partraszállá­suk arra vall, hogy magát a várost is el akarják foglalni — ami természetesen óriási erkölcsi hatással volna, mert az orosz anyaországnak képezi részét. A másik fontosabb hír az, hogy a Jalu folyón túl koreai területen orosz csapatokat kergettek vissza a japánok. Ebből látható, hogy az oroszok átlépték a Jalu folyót. Nagy ütközet azonban még alig lesz, mert a számítások szerint Orosz­országnak még három hét is kell ahhoz, hogy seregeit teljesen koncentrálhassa. Távirati jelentések: Hol a japán flotta. London, február 29. A Togo parancsnoksága alatt levő japán hajó­hadról semmi hír sem érkezett. Úgy látszik, hogy ez a h­ajóhad nem is vett részt abban a kísérletben, hogy Port­ Arthurt körülzárják. Vladivosztok veszélyben. London, február 29. A Daily Mail jelenti Hakodateból. Hír sze­rint Vladivosztok múlt csütörtök óta blokád alatt áll. London, febr. 29. A Daily Expressnek jelentik Nagaszakiból. A japán hajóhadat, mely délfelé vitorlázott el, szombaton Moko közelében látták. Hakodateból azt sürgönyzik, hogy ez a hajóhad Fukujoma mellett tegnap a Cugari-szoroson át észak felé ment. Ez a hír összefüggésben van azzal a ha­­kodatei távirattal, hogy a japánok csütörtökön megkezdték Vladivosztok körülzárását. Páris, febr. 29 • Az utolsó Szentpétervárról érkezett hírek sze­rint a harctéren semmi sem változott. Most a japáni flotta támadását várták Vladivosztok­­nál, amely ostromzár alatt van. Port-Arthur, S­zent-Pétervár, február 29. Pflug vezérőrnagy táviratozza mai kelettel. Az e hó 25-ére virradó éj Port-Arthurban nyugodtan folyt le. Az ellenséges hajóraj Port-Arthur közelében tar­tózkodik. Jelentések érkeznek a loinai csapatoknak a Liau folyótól nyugatra végrehajtott mozdulatairól. Híresztelések szerint 10.000 ember Ma tábornok vezetése alatt, a Tungsu és Csaoja közötti úton van. A Saimitiu vasút mentén megerősítették az őrséget. Minden állomáson 40—50 kínai katona van elhe­lyezve. Niucsiang, febr. 29. A japánok legutóbbi kísérletének, hogy Port­ Arthurt blokk­ozzák, több szemtanúja azt mondja, hogy a japánok közül vagy 19 ember, akik a japán gőzösökön voltak, polgári öltözetben partra ért, de nyomban elfogták őket. Az Askold és Báján cir­kálók először közeledtek a japán flottához, de azután ismét visszatértek. Ennek a manővernek nyilván az volt a cél­a, hogy a japánokat közelebbi lőtávolba csalják, de ez nem sikerült. Két gránát, melyet japánok lőttek ki, a városba esett. A Retinzán páncélos némiképpen támaszpontul szolgál. Az idegen mérnök, akit megbíztak, hogy a hajót kiszabadítsa, feladott minden reményt a sikerre. Az a darab, amelyet betettek, hogy a torpedo által szakított léket betömje, ismét kiesett. A Növik cir­kálót ismét kijavították. A Pallada cirkáló a száraz dokkban van.

Next